"Ezerkilencszázötvenhat, sem emlék,
    sem múltam nem vagy, sem történelem,
    de lényem egy kioperálhatatlan
    darabja, testrész, ki jöttél velem
    az irgalmatlan mindenségbe, hol a
    Semmi vize zubog a híd alatt,
    melynek nincs korlátja:- életemnek
    te adtál értelmet, vad álmokat
    éjjelre és kedvet a szenvedéshez
    meg örömet; mindig te fogtál kézen
    ha botladoztam, magasra emeltél
    s nem engedted, hogy kifulladjak vénen,
    ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
    a nehéz út oly könnyű volt veled!
    Oly régesrégen sütsz fehér hajamra,
    Ragyogj sokáig még sírom felett."

    Faludy György: Ezerkilencszázötvenhat,
    te csillag, részlet

    A nagy világon e kívül
    Nincsen számodra hely;
    Áldjon vagy verjen sors keze:
    Itt élned, halnod kell.

    Vörösmarty Mihály: Szózat, részlet

  • Október 22-én, mint minden évben megrendezésre került iskolánkban a nemzeti ünnepünkre való megemlékezés. Ez egy félórás műsor, melyben fejet hajtunk 56 mártírjai előtt. Erről nem lehet úgy beszélni, mint egy zenésdarabról, mert ez nem arról szólt, hogy ki milyen jól énekkel, ki milyen jól szaval hanem, hogy ki mit érez a hazája iránt.
  • A megemlékezésben a drámások nagy szerepet játszottak, de szívesen segítettek az iskola más tanulói is. A műsort dalok és versek építették fel például: Kormorán: Húzd a harangot, Wass Albert: Üzenet, haza, Kiss Dénes: Velünk, vagy ellenünk, Vitéz Somogyváry Gyula: Magyar miatyánk és a Szózat egy újfajta megzenésített változatban.
  • A rendező mostis Olasz Gyula, aki ismét új és szuper ötleteket vitt bele a produkcióba. Három előadása volt megemlékezésnek, egy a Brassainak és kettő az Eötvösnek. Öröm töltötte el a műsorban szereplőket, hogy a diáktársaink fegyelmezetten és méltóságteljesen követték a műsorban az események menetét, ezt köszönjük!
  • A visszajelzések azt mutatták, hogy tetszett a műsor mindenkinek, méltó megemlékezés volt az 56'-os mártirokról.
  • Vizi Dávid