Színház és illemtan
"Hogyan viselkedjek a színházban? Milyen ruhát vegyek fel? Vajon mi számít illetlenségnek?"
Ezekre találhatsz itt választ!
Ezekre találhatsz itt választ!
„A társasági formák, udvariassági és illemszabályok nem pusztán a királyi udvarokból kikopott cafrangok, hanem a nyugodt, feszültségmentes, jól szabályozott együttélés magatartásmintái is. Tekintettel vagyok a másikra, hogy ő is tekintettel legyen rám.”
Sille István
Áhítat, cukorka, mobil
- Mély meggyőződésem, hogy az illedelmesség belülről fakad - állítja Görög Ibolya, az ismert protokolltanácsadó. - Tudjuk-e, hogy hol vagyunk? Felkészülünk-e már napokkal korábban, hogy színházba megyünk, hogy átvehessük a színészektől az élményt? Hiszen a színészek hónapokon át dolgoznak, gyakorolnak, és aznap este, amikor beülünk a nézőtérre, akarnak adni valamit nekünk. Megteszik ezt akkor is, ha fáj a foguk vagy elhagyta őket a szerelmük. Ezt illendően kell fogadnunk. Szép ruhában, csendesen viselkedve - túl szép a szó, de talán megfelelő - áhítattal várni, hogy felgördüljön a függöny. Ez az „áhitat” tudom, hogy ma már igen kemény elvárás, de olyasmit jelent, hogy nem az a fontos, ki tudtam-e végre húzni a lábamat a cipőmből, megvan-e a cukorkám, elmondtam-e az összes napi információt a férjemnek gyorsan, mielőtt elkezdik az első felvonást.
- Hogyan kell ma illedelmesen viselkedni a színházban?
- Színházba menni: esemény. Az illedelmes ember tehát öltözetével is ünnepel. Nem kihívó, de elegánsabb, mint egyébként. A férfi a női partneréről már az előtérbe belépve lesegíti a kabátot, majd a ruhatárhoz megy és a sajátját is leveti. Némi aprópénzzel megköszöni a ruhatáros fáradozását előre is. Időben érkezik, hogy legyen ideje ráhangolódni a színház illataira, fényeire. Ha a széksorokban belülre szól a jegye, akkor igyekszik elsőnek bemenni. Ha mégsem, akkor az üléséhez úgy megy be, hogy a már ott ülőkkel szembe fordul, és nem a fenekét tolja az orruk alá, és természetesen elnézést kér, hogy zavarta őket. A mobiltelefonját kikapcsolja. Nem nassol előadás közben, pláne nem zörgő-börgő cukroszacskóból. A felvonások alatt nem kommentálja partnerének, mit is látnak ők itt együtt. A szünetben nem tolakszik a büfénél, csak ott gyújt rá, ahol hamutartó van. Az előadás végén tapssal köszöni meg a színészek teljesítményét, és nem rohan a ruhatárhoz. Ha ajándékot kapunk - tudják -, illik megköszönni.
- Miről ismerszik meg a "neveletlen" ember a színházban?
- Felháborító a farmer, a gyűrött ing, a sportcipő. Aki így jön színházba, azt gondolja, hogy a külső nem fontos. A nőknél kellemetlen a csizma látványa. Azt a ruhatárnál, mosdóban le kell vetni, átvenni egy kiscipőt, és a csizmát szatyorba téve beadni a ruhatárba. Haragszom az ápolatlan külsőre, a testszag megbocsáthatatlan. A hölgyek kalapban nem ülhetnek be a nézőtérre. A neveletlenség kirívó megjelenési formája a rágógumi, a látottak suttogó vagy félhangos kommentálása, és ha megcsörren a mobil. Nem illik a szünetben elállni a kijáratot, az előadás végén csapot-papot otthagyva a ruhatárhoz rohanni, a más nevére rendelt taxit elvinni. De hadd ne soroljam...
- Ha tetszik, amit láttunk, tapsolunk. De hogyan illik a nemtetszésünket kifejezni?
- A fujjolás, füttyögés nagyon primitív reakció. Aki fütyül, nem hall, aki fujjol, nem beszél. Ezt az élet más területein is rosszul viselem. Azok viselkednek így, akik képtelenek szavakba foglalni a véleményüket, és csak így tudnak hangot adni annak, amire gondolnak. A nem-tetszés legegyszerűbb kinyilvánítása, ha valaki szünetben hazamegy vagy az előadás végén nem tapsol - tanácsolja Görög Ibolya.
Kornya István
Megjelent a Színházi Estékben: 2007-ben (68. szám)
http://www.mnsz.eu/new/index.php?view=article&id=555
Művelődés, szórakozás - Színházban
- A szórakozás színvonalas lehetőségeihez tartozik a színházlátogatás és a hangverseny meghallgatása.
- - Illő már a ruházattal kifejezni, hogy tiszteletet adunk a megjelenőknek és a szereplőknek. Az előadásra szép és ízléses ruhában illik érkezni. "Nagyestélyi" elfogadott az operaelőadásokon, premier előadások alkalmával. A hölgyek általában ünnepélyesebben öltöznek fel egy többfelvonásos, egész estes darabhoz mint egy egyfelvonásoshoz vagy vígjátékhoz. A férfiak lehetőleg fekete, vagy sötét öltönyt viseljenek, hozzá fehér inget. Nyáron világos árnyalatok is elfogadhatók.
- - A nézőtérre a férfi lép be elsőként, hogy megkeresse a jegynek megfelelő helyeket. Kimenetelnél természetesen fordított a sorrend.
- - Ha középre váltottunk jegyet ne várakozzunk az előcsarnokban, hanem menjünk be minél hamarabb és foglaljuk el a helyünket. Illetlen dolog az előadás kezdetén mindenkit felállítva a helyünkre jutni. Ha mégis később érkezünk kérjük meg az ülőket, hogy engedjenek be, és ezt köszönjük is meg. A leülésnél szintén a férfi segítsége jellemző. A szék ülőkéjét le kell hajtania a férfinak és meg kell várni, amíg a hölgy kényelmesen elhelyezkedik, és csak aztán lehet leülnie a társ bal oldalán. Természetesen, ha a másik hely jobb kilátást biztosít illő felajánlani a társaság hölgy tagjának. Karunkat lehetőleg úgy helyezzük el, hogy ne zavarjuk a szomszédokat.
- - A színházi távcső az előadás részleteinek megtekintésére szolgál és nem az esetleges ismerősök felkutatására, vagy mások bámulására.
- - Az előadás megkezdésekor tegyük félre a cukros zacskókat, ne dúdoljunk akármilyen ismerős is a zene. Előadás alatt ne magyarázzuk partnerünknek a darab fejleményeit. Ez zavarja a körülöttünk ülőket.
- - Ha tetszik, amit látunk nyugodtan tapsolhatunk. A taps nem ok a zajongásra, a fütyölésre, a dobogásra.
- - A színház nézőtere nem a legkényelmesebb pihenőhely. Ezért szünetben mozgassuk meg végtagjainkat és menjünk ki a folyosóra, vagy fogyasszunk el egy üdítőt a büfében. Nyújtózkodni nem illik sem a teremben, sem a folyosón.
- - Ha az előadás a vége felé közeledik, nem kell rögtön készülődni, zajongani és a ruhatári sorra gondolni. Nyugodtan várjuk meg a végét, és a művészeknek járó tapsot ne halasszuk el.
- - Az est igazán akkor lesz emlékezetes, ha a ruhatárnál is, tűrelmesen várakozunk és az illemnek megfelelően.