Az elmúlt 2 évben már számos nagysikerû musicalt és operettet sikerült megnéznem az Operettszínház társulatának elõadásában, Ferenczyné Szabó Zsuzsanna tanárnõnek köszönhetõen. A sort Mozart!-tal kezdtük 2008. március 15-én. Tûkön ülve vártam az elõadást, hiszen már évek óta szerettem volna eljutni az Operettbe. Így mikor megláttam az elõadás plakátját, azonnal kaptam a lehetõségen és vettem jegyet. Az utazás elõtti napon már izgatott voltam, hiszen tudtam olyan embereket láthatok élõben a színpadon akiket eddig még csak TV-ben vagy újságban láttam. A sors Dolhai Attilát sorsolta arra az esti elõadásra és bevallom kicsit csalódott voltam miatta, mert inkább Mészáros Árpád Zsolt párti vagyok. : P Az elsõ felvonás végén már rájöttem, hogy nem rossz így sem, sõt nagyon is tetszett az elõadás! A legszebb az egészben, hogy a 2. felvonás egyik dalában szerepet kap egy tükör. Dolhai a tükörnek énekelt és közben mozdított rajta egy picit. Ez épp elég volt ahhoz, hogy a reflektorról érkezõ fény, pont a szemembe tükrözõdjön. Majdnem megvakultam, de Dolhai, észrevette hogy valami nem jó rám nézett az erkélyen, és mosolygott egyet majd mozdított ea tükrön. Beleépítette a mozdulataiba így a közönség ebbõl nem vett észre semmit. XD Hazafelé be sem állt a szánk annyi élménnyel gazdagodtunk ez este folyamán. Megismerhettük egy híres zenész életét és mindezt nem a tankönyvek száraz leírásában, hanem rendkívül izgalmas köntösben zenével fûszerezve. A Mozart! után 100%-ig biztos voltam benne, hogy az összes elkövetkezõ elõadáson ott leszek!

A következõ elõadásra röpke két és fél hónapot kellett várni. A Szépség és a Szörnyeteg címû Disney darabot néztük meg Homonnay Zsolttal a fõszerepben. Egyébként is nagyon szeretem a meséket fõleg a Disneyseket, tehát nagyon vártam, hogy felrebbenjen a függöny. Mikor megláttam a díszleteket, a jelmezeket, a koreográfiákat és meghallottam a zenét, ami egy az egyben a mesébõl való volt teljesen ámulatba estem. A konyhai jelenetnél mikor Belle vacsorázik életre keltek a tányérok, villák, kések, poharak, szalvéták és még sorolhatnám, de fölösleges, mert ismeritek a történetet. A tányérokon eredeti Herendi porcelán minták voltak gyönyörûen kidolgozva a legapróbb részletekig. Perc urat Földes Tamás játszotta és nem mûködött a ketyegõje. Megkopogtatta és hozzátette Uri Geller jelmondatát a Mukodj!-ot. Hatalmas taps és nevetés tört ki a nézõtéren. Az elõadást álló taps zárta a közönség részérõl. XD

Új tanév kezdõdött és tanárnõnek sikerült bérletet szerezni a színházba. Az elsõk között vettem egyet és boldogan olvastam az elõadások címét: Menyasszonytánc, A víg özvegy és Abigél.

Szorítottam, hogy a Menyasszonytánc MÁZS-os szereposztás legyen és szerencsére bejött! A zene megosztja a közönséget, mert valaki szereti ezt a fajta Klezmer zenét, de szerintem nagyon illik a darabhoz. A szerelmi történet érdekes, szövevényes olyan dolgok derülnek ki amiket a nézõ az elõadás kezdetén nem sejthetett.

Az elsõ operett amit láttam A víg özvegy volt. Oszvald Marika játszotta Glavari Hanna édesanyját. Hihetetlen a színésznõ még ötvenen túl is tucatszám hányta a cigánykerekeket. Pörgött, forgott és táncolt anélkül, hogy a fáradtság bármi jelét mutatta volna. Mondanom sem kell, hogy tapsviharral végzõdött a darab. A szintén szerelmi történet szófordulatokban gazdag és lehet rajta jókat nevetni is, fõleg a komornyikon, aki mindenütt mindig ott van. A darab legviccesebb mondata is az Õ száját hagyja el egy telefonbeszélgetés során: „Kérem az üzenet után hagyjon sípszót!” XD A díszletek, a muzsika teljesen visszaadják a kor varázsát a nézõknek.
Az évet az Abigél címû musicallel zártuk. Ez a darab nagyon megosztotta a közönséget régen és ma is. A Thália színházban felújított változat zeneileg kellemes és a történet elgondolkodtató. Van, aki sírva jön ki a végén a Matulásoktól. Nekem személy szerint tetszett a darab, de nem tartozik a kedvenceim közé. Kicsit lezáratlannak érzeztem a történetet, számomra nagyon hirtelen lett vége.
Ezek voltak a bérletes elõadások, de szerencsecsillagunk felragyogott, így sikerült megnéznünk bérleten kívüli elõadásokat is.

A 2009-es évet a Szentivánéji álom World Musicallel kezdetem. Egyedüli diákként tartottam a felnõttek sokaságával a darabra. Január 4-én néztük meg fantasztikus szereposztással: Dolhai Attila, Bereczki Zoli, Vágó Zsuzsi, Bálint Ádám, Homonnay Zsolt, Füredi Niki , KisKero és Pirgel Dávid. Azt hiszem ennél többet nem kell mondani. A zene teljesen magával ragadott, és úgy éreztem mintha én magam is a tündérmese részese lennék. A 2008 augusztusában bemutatott darabról nem sokat tudtam, de megállapítottam, hogy megéri megnézni. Vicces, szórakoztató, de azért itt-ott el is gondolkodtatja az embert. Puck a kedvenc szereplõm, Õ keveri a galibát a történetben, de mindenki szereti, s nem lehet rá haragudni. Még a zord, komor Oberon is megbocsát neki mikor szerelmével Titániával végre egybekelnek.

Valentin-napon adódott a következõ lehetõség, hogy megtekintsünk egy vadonatúj musicalt, aminek egy héttel korábban volt a premierje: ez volt a Tavaszébredés, kezdõ színészekkel a fõszerepben. A darabról tudni kell, hogy ahol eddig bemutatták a világon ott mindenhol botrányt kavart, pedig csak a kamaszok problémáit, gondjait tárgyalja nyíltan: a teljesítési vágyat az iskolában, az elsõ szerelmet, az elsõ szerelmes éjszakát a kedvessel, a családon belüli erõszakot. Ezek, ha belegondolunk mindennapos témák az életben, de mégis vannak, akik szerint ez nem színpadra való. Ezeket az embereket nem értem meg, s nem értek velük egyet. Szerintem ezekrõl a dolgokról beszélni kell! Lehet, ha egy szülõ elviszi gyermekét az elõadásra utána könnyebben beszél ezekrõl a kényes témákról a gyerkõc. A darab fõszereplõje Melchior szerelme Wendla és az örökmozgó, nyughatatlan Moritz. Ez volt az elsõ olyan darab, amin elsírtam magam mikor Moritz megtesz egy bizonyos dolgot egy egyszerû tanári döntés miatt. Annyira együtt éreztem vele és megértettem az érzéseit, hogy egyszerûen nem tudtam megállni, hogy könnyesek legyenek a szemeim (megjegyzem, nem vagyok sírós típus!). A zene, a dalszövegek és a koreográfia kifejezi a fiatalok lelkében dúló harcokat, vívódásokat. Ez az a darab amit minden szülõnek és kamasznak látnia kell!!!

Áprilisban ismét nekünk kedvezett Fortuna és megtekinthettük az Oltári srácokat a Thália színházban. Erre a musicalre nagyon kíváncsi voltam, mert pozitív és negatív dolgokat egyaránt hallottam róla. Az öt fiúból álló zenekar történetét ismerhetjük meg egészen a megalakulástól az utolsó koncertig, aminek a nézõk is a részesei. Interaktív elõadásról lévén szó a szereplõk Matthew (Bálint Ádám), Mark (Száraz Tamás), Luke (Imre Sebastian), Juan (Sánta László), Abraham (Pirgel Dávid) megtáncoltattak minket. Szívesen vettem részt, s nézõtársaim is dologban, az egész közönség állva ismételte a koreográfiát, amit az öt Oltári srác mutatott. Az elõadás több helyen is bevonja a nézõket a darabba, mert lehet a fiúknak levelet írni, ha problémánk van (mondjuk szerelmi bánat), õk segítenek megoldani azt. A 2. felvonásban, pedig egy szerencsés leányzót felvisz Matthew a színpadra, és szerelmet vallanak neki a srácok mind az öten! Aki feljut hozzájuk az egy mázlista!

Összegezve a dolgokat sikeres darabok sorozata van már a tarsolyomban. Mindegyiktõl olyan élményt kaptam, amit soha nem felejtek el, és el sem veheti tõlem senki. A legszebb dolog a színházban, hogy nincs két egyforma elõadás, mert mindig más valami! Ezt szeretem benne a legjobban, és ahogy a kedvenc színészem is mondja: „Színház az egész világ!” Enélkül nem tudok, nem akarok és nem is érdemes élni! XD Szeretném megköszönni Tanárnõnek, hogy lehetõséget biztosított számomra. Remélem sikerült egy kis ízelítõt adom számotokra, felkeltettem az éredklõdésetek!