blogunk

2009. január 3. szombat

Már csak kettõt alszunk, és újra kezdõdik az iskola. Hú, de hosszú beszélgetõ-kör lesz reggel! Nagyon várom már a találkozást, szerintem ti is, két hét nagy idõ, lassan már kezdtek visszavágyódni a suliba.
Vagy tévednék? :)))))

2009. január 5. hétfõ

Elhalmoztunk benneteket mindenféle újdonsággal:)))
Mától már a jelentésben benne kell lennie az évszámnak, minden nap letépünk egyet a naptárból, vannak felelõseink (a felelõs táblát le fogom fényképezni, megmutatom itt is), hamarosan félévi bizi, szóval EZERREL tanulunk holnaptól, már lassan a szülõk nem jöhetnek fel reggel és délután, egyedül kell készülnötök (ráadásul már elmúlt az elsõ hónap - addig volt legális:)))), új mesék jöttek napi használatra, és végül: új ülésrendre pakoltuk össze a padokat. Ez véletlen volt, de ez is új most.

Amúgy nagyon helyesek voltatok ma (is), mindenki kipihenten, mosolyogva jött suliba, úg yörültem neki. A beszélgetõ kör - jól gondoltam én - két órán keresztül tartott, nem is volt olvasás óra, de nem baj, megérte, hiszen olyan régóta nem láttuk egymást.
Jó volt veletek lenni megint!!!

Boldog új évet (nekünk)!

2009. január 7. szerda

Két napja vergõdünk a nyitott mondatok bûvkörében. Nagyon nem megy. Vagy ki tudja? Nem is tudom eldönteni. Van, akinek megy, van, aki nem érti, néha úgy tûnik, minden rendben van, néha az alapvetõ foglamakkal is zûr van. Azt hiszem, kicsit leszállok a témáról. Ugorjunk neki a számoknak, menjünk tovább!
A lényeg az, hogy minden nap lenyûgöztök azzal, mennyire bájosak és mennyire tudatos, szorgalmas iskolások vagytok. Ma is ilyen élményeim voltak, és mindegy az, hogy nagyon sokat kell magyarázni, mert végül is nem is kell olyan sokat:)))
A szerdai tesiórák... Mindig történik valami jó velük, vagy jönnek az ötödikesek, vagy csak egyszerûen benneteket csodállak. Ma az utóbbi történt. Hasizomgyakorlatok. Hm. Elsõre elég riasztó, fõleg annak, aki már érezte azt a bizonyos követ a hasában. Megmutattam a hasprést, amit én is nemrég tanultam, gyönyörûen csináltátok, még két különbözõ gyakorlattal "kínoztalak" benneteket. Persze volt egy kis felkészítés a bemelegítés után (mindig szeretem fejben is lejátszani, mit fogunk a gyakorlatban megvalósítani), és annak része volt egy olyan intelem, hogy ne beszélgessetek, mert nehéz lesz, és jobb, ha magatokra figyeltek végig, és a pocakotokra koncentráltok. Na, mire az utolsó 20 felülést is megcsináltátok, olyan síri csend lett a tornateremben, hogy megilletõdtem ettõl. Pihentettelek utána benneteket, kis légzõgyakorlat volt. És akkor megtörtént a csoda. Végignéztem rajtatok, és mindannyian csukott szemmel, ernyedten, nyugodtan feküdtetek. Hihetetlen látvány volt. Ihletet kaptam, és egy rögtöhzött relaxációba kezdtem. Sajnos - bármennyire is megrözgött relaxáltató vagyok - a suliban nincs módunk ezt kipróbálni, egyelõre nincs idõnk, nincs olyan csend, nem tudom, mikor tudjuk elkezdeni. Ugyanis most, hogy kipróbáltam, és láttam, mennyire jól reagáltok rá, nagyon csinálnám veletek! Nagyon sajnáltalak benneteket felállítani a földrõl. Úgy keltetetek fel, hogy élmény volt látni a sok mosolygó, harmónikus arcot. A relaxáció egy nagyon klassz dolog, a gyerekek szeretik is mindig. (Finom zene szól, és mindenféléket mondok a fületekbe szép halkan, mintha mesélnék.) Azért majd valamit kitalálok, valahogy becsenem az életünkbe.
Januárban behívjuk a szüleiteket egy laza matek-módszertan órára, hadd nézzék meg, hogy kell otthon gyakorolnotok. Gondolom, ennek örülni fogtok, kis családi hakni, már pont rátok fér.:))))))))

Na, holnap megszórlak benneteket a h-val és a számokkal 6-10-ig.
Jó éjt.

Még valami:
Majdnem elfelejtettem a Felelõs Táblát, Kata néni gyönyörû képzõmûvészeti alkotását megmutatni. Sajnos a kép nem éles, de a napokban készítek egy újat, mert megérdemli... A felelõs munkakörök:

Öltöztetõ
Kertész
Takarító
Asszisztens
Konyhás

Ahogy egy rendes kastélyban illik:)))))))))))

2009. január 15. csütörtök

Jó régen nem írtam! Na, nem mintha nem lett volna esemény, meg téma. Sajnos tényleg nem mindig van idõm blogolni. Ennek több hátránya is van, az egyik az, hogy nem tudok utólag krónikás lenni, mert összemosódnak az események, elfelejtem a sorrendeket, így elég nehéz összeszednem magam:(((
Megpróbálom visszafelé.
Ma megírtátok életetek elsõ féléves felmérõjét. Matekból. Egészen jól sikerült, bár nagyon könnyû volt. De ez nem baj, az elsõ osztály - ugye - nem arról szól, hogy azonnal vérengzés legyen minden számonkérés alkalmával. Majd negyedikben:)! Addigra meg kifejezetten igényelni fogjátok (remélem). Apropó negyedik. Az ötödikeseim a szokásos szerdai tesi órán megint bent voltak, így tudtunk teremhokizni (floor ball), talán ez a harmadik alkalom volt. De második, biztosan. Lenyûgözõ volt! Senki nem várná el tõletek, hogy elsõsként ilyen komplikált játékot játsszatok - csapatban. Egy csoda volt. Igazi két félidõ, háromszor kellett csak fújnom (két gól és egy "láb"), sportszerûen, odafigyelve, jókedvûen és taktikusan játszottatok. Hála Kata néni szerdai foci edzéseinek, valódi csapatjátékosok vagytok, mindannyian! Én ugyan nem vagyok tesi tanár, meg semmilyen edzõ sem, csak fújok, mint a szél, de nagyon tetszett. (Végül is nem kell tudni tojást tojni ahhoz, hogy meg tudd állapítani, melyik a záptojás.)
Rajz órán megtanultuk, mi is az a mandala, és túl vagyunk elsõ mandalás óránkon is. (Ja, az technika volt, bocs:)))))) Ének órán elkezdtünk szolmizálni. A kedvenc (természetesen) ez a dal lett. Nem csodálkozom rajta, ez így van, amióta tanítok. Majd jó megtanuljuk veletek is!
Norbi behozta a karácsonyra kapott gitárját. Gyönyörû, Guvnor gyerek-gitár. Fel is hangoltam neki, ma már teljesen tisztán szólt. Amúgy az elsõ alkalommal, amikor meghallotta a saját gitárján szóló gitárkíséretet az éneklésünkhöz, könnybe lábadt a szeme, meghatódott és boldog volt. Nagyon igyekszem kitalálni, mikor tudunk egy-egy percet elkülöníteni, hogy szóljon az a hangszer az õ kezében is!
A matek, az írás, olvasás szépen halad a maga útján, vannak napok, amikor teljesen egyetemi szinten tanulunk:)))), és van, amikor gyakorlatilag az összes lehetséges dolgot összekeveritek, amiket csak lehetséges!!! Na, de ezért járunk suliba, nem adjuk fel, töretlenül tanulgatunk tovább.

2009. január 16. péntek

Új barátja lett az 1.l-nek:)) Ma vendégünk volt Szabó András, csörgõlabdázó. Az Európa-bajnok, Világkupa-gyõztes, öt paralimpián részt vevõ, Szöulban bronzmérkõzést játszó vak sportoló.

Az ötlet gyakorlatilag tõletek származott. Szóba került hétfõn, hogy van, aki tornázni jár a Vakok Általános Iskolájába. Így elkezdtünk a vakokról beszélgetni. Rendkívüli érdeklõdést és komoly intelligenciát tapasztaltam nálatok a beszélgetés közben. Mesélni kezdtem Andrásról. Egyre izgatottabbak lettetek, míg egyszercsak megkérdeztem: Meg akarjátok-e ismerni õ? Kórusban válaszoltátok: IGEN!
Ma volt a randi. András hozott társasjátékokat, kártyát, egy igazi csörgõlabdát, ami a sajátja, sötét szemüveget, amivel a látók és gyengénlátók csörgõlabdáznak. Játszottunk, beszélgettünk és ti körülrajongtátok Andrást. Amikor elment, még sokáig jó kedvetek volt, és nagyon, de nagyon büszke voltam rátok. Megkérdeztem, hogy tetszett a találkozó, milyen volt András. Csupa szép, szeretetteljes jelzõvel illettétek, és egyhangúan megállapítottátok, hogy jó döntés volt meghívni.
Én pedig nagyon köszönöm Neki, mert egy fontos, életre szóló, meghatározó élménnyel lettünk gazdagabbak.

Természetesen képek is készültek délelõtt.

2009. január 22. csütörtök

Ahogy hazaértem tegnap, azonnal írnom kellett volna! Ugyanis tegnap volt a haknink. Bocsánat. Hát, babák, a szüleitek álla leesett! Hallottam, ahogy koppant. Szerintem még mindig van olyan, aki ott ül, és tátott szájjal néz... Na, de az enyém is leesett ám! Végül két "matek óra" volt, és azért van idézõjelben, mert ti tudjátok igazán, hogy nem így szoktunk tanulni. Most egyszerûen csak magyaráztunk - nekik. Hogy hogy kéne otthon gyakorolni, meg miket használunk. Nagyon helyesek voltak, jól vették az akadályokat, és igazán jól esett, hogy be merték vallani, nem gondolták volna, hogy ilyen sokat, és ilyen módon tudtok. Az én állam meg azért esett le, hogy el sem mertem volna gondolni, hogy ilyen "unalmas" (unalmas=munkás) írás óra után még két órát végigasszisztáltok, fegyelmezetten, rendesen! Azért ez fél gyõzelem, bár senki nem harcol senkivel:)))) A másik fél holnap lesz, mert kézbe kapjátok a félévi "bizit"

2009. január 30. péntek

Mielõtt elmúlik a január, csak írni kéne valamit:))))
Kiosztottuk az elsõ bizonyítványt. Nagyon szép eredmények, sok dicséret, ahogy kell. Valójában teljesen elmerültünk a hétköznapokban, egyik zûrösebb hét a másik után, egyik mozgalmasabb nap a másik után. A tanulás tényleg minden idõnket elvesz. Néha nekem is kicsúszik a lábam alól a talaj, de hát én is ember vagyok. Nem tudok minden pillanatban örülni, van, amikor feszültebb vagyok, vannak rosszabb napjaim. De nagyon jó, hogy ti vagytok velem, mert öröm benneteket tanítani. Kata nénivel mindig ezt mondogatjuk egymásnak: "De jó, hogy ti vagytok!"
Már számolunk kilenccel és nem sokára a d betût olvassuk, amitõl mindannyian megfelelõen félünk:))))) Ma tettem egy ígéretet, hogy megpróbálok mindent elkövetni, minél több mankót kapjatok erre a betûre. Semmi baj nem lesz, ha az elején nagy lesz a kavar. Négy évünk van arra, hogy jó sokat gyakoroljunk. Fogunk is. Az tuti.

Gyönyörû kis osztályunkról kaptam néhány új képet Burciéktól, ezeket bebiggyesztem a galériába. Mind dekoráció... és annyira csininek látszik a termünk. (az is!!!!!) Itt, a január 7-i bejegyzésben is kicseréltem a felelõs táblát.

!!Üzenõfüzet!! Gyerekszájak Képgaléria	2009. január 3. szombat Már csak kettõt alszunk, és újra kezdõdik az iskola. Hú, de hosszú beszélgetõ-kör lesz reggel! Nagyon várom már a találkozást, szerintem ti is, két hét nagy idõ, lassan már kezdtek visszavágyódni a suliba. Vagy tévednék? :))))) 2009. január 5. hétfõ Elhalmoztunk benneteket mindenféle újdonsággal:))) Mától már a jelentésben benne kell lennie az évszámnak, minden nap letépünk egyet a naptárból, vannak felelõseink (a felelõs táblát le fogom fényképezni, megmutatom itt is), hamarosan félévi bizi, szóval EZERREL tanulunk holnaptól, már lassan a szülõk nem jöhetnek fel reggel és délután, egyedül kell készülnötök (ráadásul már elmúlt az elsõ hónap - addig volt legális:)))), új mesék jöttek napi használatra, és végül: új ülésrendre pakoltuk össze a padokat. Ez véletlen volt, de ez is új most. Amúgy nagyon helyesek voltatok ma (is), mindenki kipihenten, mosolyogva jött suliba, úg yörültem neki. A beszélgetõ kör - jól gondoltam én - két órán keresztül tartott, nem is volt olvasás óra, de nem baj, megérte, hiszen olyan régóta nem láttuk egymást. Jó volt veletek lenni megint!!! Boldog új évet (nekünk)! 2009. január 7. szerda Két napja vergõdünk a nyitott mondatok bûvkörében. Nagyon nem megy. Vagy ki tudja? Nem is tudom eldönteni. Van, akinek megy, van, aki nem érti, néha úgy tûnik, minden rendben van, néha az alapvetõ foglamakkal is zûr van. Azt hiszem, kicsit leszállok a témáról. Ugorjunk neki a számoknak, menjünk tovább! A lényeg az, hogy minden nap lenyûgöztök azzal, mennyire bájosak és mennyire tudatos, szorgalmas iskolások vagytok. Ma is ilyen élményeim voltak, és mindegy az, hogy nagyon sokat kell magyarázni, mert végül is nem is kell olyan sokat:))) A szerdai tesiórák... Mindig történik valami jó velük, vagy jönnek az ötödikesek, vagy csak egyszerûen benneteket csodállak. Ma az utóbbi történt. Hasizomgyakorlatok. Hm. Elsõre elég riasztó, fõleg annak, aki már érezte azt a bizonyos követ a hasában. Megmutattam a hasprést, amit én is nemrég tanultam, gyönyörûen csináltátok, még két különbözõ gyakorlattal "kínoztalak" benneteket. Persze volt egy kis felkészítés a bemelegítés után (mindig szeretem fejben is lejátszani, mit fogunk a gyakorlatban megvalósítani), és annak része volt egy olyan intelem, hogy ne beszélgessetek, mert nehéz lesz, és jobb, ha magatokra figyeltek végig, és a pocakotokra koncentráltok. Na, mire az utolsó 20 felülést is megcsináltátok, olyan síri csend lett a tornateremben, hogy megilletõdtem ettõl. Pihentettelek utána benneteket, kis légzõgyakorlat volt. És akkor megtörtént a csoda. Végignéztem rajtatok, és mindannyian csukott szemmel, ernyedten, nyugodtan feküdtetek. Hihetetlen látvány volt. Ihletet kaptam, és egy rögtöhzött relaxációba kezdtem. Sajnos - bármennyire is megrözgött relaxáltató vagyok - a suliban nincs módunk ezt kipróbálni, egyelõre nincs idõnk, nincs olyan csend, nem tudom, mikor tudjuk elkezdeni. Ugyanis most, hogy kipróbáltam, és láttam, mennyire jól reagáltok rá, nagyon csinálnám veletek! Nagyon sajnáltalak benneteket felállítani a földrõl. Úgy keltetetek fel, hogy élmény volt látni a sok mosolygó, harmónikus arcot. A relaxáció egy nagyon klassz dolog, a gyerekek szeretik is mindig. (Finom zene szól, és mindenféléket mondok a fületekbe szép halkan, mintha mesélnék.) Azért majd valamit kitalálok, valahogy becsenem az életünkbe. Januárban behívjuk a szüleiteket egy laza matek-módszertan órára, hadd nézzék meg, hogy kell otthon gyakorolnotok. Gondolom, ennek örülni fogtok, kis családi hakni, már pont rátok fér.:)))))))) Na, holnap megszórlak benneteket a h-val és a számokkal 6-10-ig. Jó éjt. Még valami: Majdnem elfelejtettem a Felelõs Táblát, Kata néni gyönyörû képzõmûvészeti alkotását megmutatni. Sajnos a kép nem éles, de a napokban készítek egy újat, mert megérdemli... A felelõs munkakörök: Öltöztetõ Kertész Takarító Asszisztens Konyhás Ahogy egy rendes kastélyban illik:))))))))))) 2009. január 15. csütörtök Jó régen nem írtam! Na, nem mintha nem lett volna esemény, meg téma. Sajnos tényleg nem mindig van idõm blogolni. Ennek több hátránya is van, az egyik az, hogy nem tudok utólag krónikás lenni, mert összemosódnak az események, elfelejtem a sorrendeket, így elég nehéz összeszednem magam:((( Megpróbálom visszafelé. Ma megírtátok életetek elsõ féléves felmérõjét. Matekból. Egészen jól sikerült, bár nagyon könnyû volt. De ez nem baj, az elsõ osztály - ugye - nem arról szól, hogy azonnal vérengzés legyen minden számonkérés alkalmával. Majd negyedikben:)! Addigra meg kifejezetten igényelni fogjátok (remélem). Apropó negyedik. Az ötödikeseim a szokásos szerdai tesi órán megint bent voltak, így tudtunk teremhokizni (floor ball), talán ez a harmadik alkalom volt. De második, biztosan. Lenyûgözõ volt! Senki nem várná el tõletek, hogy elsõsként ilyen komplikált játékot játsszatok - csapatban. Egy csoda volt. Igazi két félidõ, háromszor kellett csak fújnom (két gól és egy "láb"), sportszerûen, odafigyelve, jókedvûen és taktikusan játszottatok. Hála Kata néni szerdai foci edzéseinek, valódi csapatjátékosok vagytok, mindannyian! Én ugyan nem vagyok tesi tanár, meg semmilyen edzõ sem, csak fújok, mint a szél, de nagyon tetszett. (Végül is nem kell tudni tojást tojni ahhoz, hogy meg tudd állapítani, melyik a záptojás.) Rajz órán megtanultuk, mi is az a mandala, és túl vagyunk elsõ mandalás óránkon is. (Ja, az technika volt, bocs:)))))) Ének órán elkezdtünk szolmizálni. A kedvenc (természetesen) ez a dal lett. Nem csodálkozom rajta, ez így van, amióta tanítok. Majd jó megtanuljuk veletek is! Norbi behozta a karácsonyra kapott gitárját. Gyönyörû, Guvnor gyerek-gitár. Fel is hangoltam neki, ma már teljesen tisztán szólt. Amúgy az elsõ alkalommal, amikor meghallotta a saját gitárján szóló gitárkíséretet az éneklésünkhöz, könnybe lábadt a szeme, meghatódott és boldog volt. Nagyon igyekszem kitalálni, mikor tudunk egy-egy percet elkülöníteni, hogy szóljon az a hangszer az õ kezében is! A matek, az írás, olvasás szépen halad a maga útján, vannak napok, amikor teljesen egyetemi szinten tanulunk:)))), és van, amikor gyakorlatilag az összes lehetséges dolgot összekeveritek, amiket csak lehetséges!!! Na, de ezért járunk suliba, nem adjuk fel, töretlenül tanulgatunk tovább. 2009. január 16. péntek Új barátja lett az 1.l-nek:)) Ma vendégünk volt Szabó András, csörgõlabdázó. Az Európa-bajnok, Világkupa-gyõztes, öt paralimpián részt vevõ, Szöulban bronzmérkõzést játszó vak sportoló. Az ötlet gyakorlatilag tõletek származott. Szóba került hétfõn, hogy van, aki tornázni jár a Vakok Általános Iskolájába. Így elkezdtünk a vakokról beszélgetni. Rendkívüli érdeklõdést és komoly intelligenciát tapasztaltam nálatok a beszélgetés közben. Mesélni kezdtem Andrásról. Egyre izgatottabbak lettetek, míg egyszercsak megkérdeztem: Meg akarjátok-e ismerni õ? Kórusban válaszoltátok: IGEN! Ma volt a randi. András hozott társasjátékokat, kártyát, egy igazi csörgõlabdát, ami a sajátja, sötét szemüveget, amivel a látók és gyengénlátók csörgõlabdáznak. Játszottunk, beszélgettünk és ti körülrajongtátok Andrást. Amikor elment, még sokáig jó kedvetek volt, és nagyon, de nagyon büszke voltam rátok. Megkérdeztem, hogy tetszett a találkozó, milyen volt András. Csupa szép, szeretetteljes jelzõvel illettétek, és egyhangúan megállapítottátok, hogy jó döntés volt meghívni. Én pedig nagyon köszönöm Neki, mert egy fontos, életre szóló, meghatározó élménnyel lettünk gazdagabbak. Természetesen képek is készültek délelõtt. 2009. január 22. csütörtök Ahogy hazaértem tegnap, azonnal írnom kellett volna! Ugyanis tegnap volt a haknink. Bocsánat. Hát, babák, a szüleitek álla leesett! Hallottam, ahogy koppant. Szerintem még mindig van olyan, aki ott ül, és tátott szájjal néz... Na, de az enyém is leesett ám! Végül két "matek óra" volt, és azért van idézõjelben, mert ti tudjátok igazán, hogy nem így szoktunk tanulni. Most egyszerûen csak magyaráztunk - nekik. Hogy hogy kéne otthon gyakorolni, meg miket használunk. Nagyon helyesek voltak, jól vették az akadályokat, és igazán jól esett, hogy be merték vallani, nem gondolták volna, hogy ilyen sokat, és ilyen módon tudtok. Az én állam meg azért esett le, hogy el sem mertem volna gondolni, hogy ilyen "unalmas" (unalmas=munkás) írás óra után még két órát végigasszisztáltok, fegyelmezetten, rendesen! Azért ez fél gyõzelem, bár senki nem harcol senkivel:)))) A másik fél holnap lesz, mert kézbe kapjátok a félévi "bizit" 2009. január 30. péntek Mielõtt elmúlik a január, csak írni kéne valamit:)))) Kiosztottuk az elsõ bizonyítványt. Nagyon szép eredmények, sok dicséret, ahogy kell. Valójában teljesen elmerültünk a hétköznapokban, egyik zûrösebb hét a másik után, egyik mozgalmasabb nap a másik után. A tanulás tényleg minden idõnket elvesz. Néha nekem is kicsúszik a lábam alól a talaj, de hát én is ember vagyok. Nem tudok minden pillanatban örülni, van, amikor feszültebb vagyok, vannak rosszabb napjaim. De nagyon jó, hogy ti vagytok velem, mert öröm benneteket tanítani. Kata nénivel mindig ezt mondogatjuk egymásnak: "De jó, hogy ti vagytok!" Már számolunk kilenccel és nem sokára a d betût olvassuk, amitõl mindannyian megfelelõen félünk:))))) Ma tettem egy ígéretet, hogy megpróbálok mindent elkövetni, minél több mankót kapjatok erre a betûre. Semmi baj nem lesz, ha az elején nagy lesz a kavar. Négy évünk van arra, hogy jó sokat gyakoroljunk. Fogunk is. Az tuti. Gyönyörû kis osztályunkról kaptam néhány új képet Burciéktól, ezeket bebiggyesztem a galériába. Mind dekoráció... és annyira csininek látszik a termünk. (az is!!!!!) Itt, a január 7-i bejegyzésben is kicseréltem a felelõs táblát.	Hozzászólás Arhívum: 2008. November 2008. December