Gyerekszájak
*Képgaléria*
2009.
november 7. szombat
Kórház a város szélén
Álszentség lenne nem megemlíteni, hogy komoly járványveszély van (vagy az ehhez kapcsolódó hangulat komoly), így napjainkat meghatározza a hiányzások változatos előfordulása. Épp valaki meggyógyul, beteg lesz valaki más, az őszi szünet utáni egy hét így telt. Most épp az a helyzet, hogy három gyermek gyengélkedik otthon, továbbá Kata néni, és épp mostantól én is, bár én nem fertőzés miatt. Persze megy a tanulnivaló továbbítása, meg a lájtos haladás, de a legnagyobb veszteség a mai nap volt.
Csörgőlabda magyar bajnokságon vettünk részt, ahol játszott Szabó András barátunk is, így ott volt a helyünk. A szervezés úgy zajlott, hogy a levélben megemlítettem, hogy a szülők is jöjjenek el, mert - bár szívesen visszük a gyerekeket -, ilyesmit a felnőttek sem láttak még soha. Tőlünk három család maradt egészséges, illetve mobilizálható, Csengéék, Márkék és Norbiék(Sz.). Továbbá a 3.n-ben is hirdettünk, ők - mivel többen is vannak - többen tudtak eljönni. A lényeg az, hogy az oldalsó pad tele volt velünk, kb. 20-an lehettünk. A csörgő labda egyik legfontosabb sajátossága, ami a közönségre vonatkozik, hogy csendben kell maradni, mert a labda hangjából tájékozódnak a vak játékosok. Örülni, drukkolni akkor szabad, amikor sípszó volt, vagyis már nincs akció. Na, ez nagyon ment nekünk, főleg Andrásék csapata (Fekete csütörtök) kapott sok-sok tapsot! Bajnokok is lettek:)))
Jó volt látni a játékosok és bírók mosolyát, ahogy ürltek a szurkolótábornak, és nagyon jó volt látni a gyerekek csodálkozását, odaadását, elragadtatását. (volt, akit nem is lehetett elvinni, pedig időre kellett volna "hazaszállítani") Drukkoltak, izgultak, mondjuk egyre hangosabbak voltak:))), és nagyon lelkesek. A harmadikosok ki is próbálták a játékot a pálya mögött (nekünk pici előnyünk volt, mert tavaly volt nálunk András, labdával együtt), és ezen felbuzdulva egy nagyon csábító ajánlatot kaptunk. A tavaszi bajnokságon, ha lesz nagyobb szünet, és el lehet intézni, lesz gyerekmeccs is:D:D:D:D:D:D Yuppié!
Na, gyógyuljunk, addig is.
2009. november 19. péntek
Nos, teljes lett a létszám! Visszatértek a hiányzók, Kata néni is meggyógyult. Nem tudom, mennyire úsztuk meg a járványt, nem akarom elkiabálni, remélhetőleg nem lesz nagyobb baj. De még nincs lejátszva ez a meccs - sajnos.
Közben ti csak nőttök, növekedtek és okosodtok. Sok szempontból érzem, hogy már megint "felsőbb osztályba léptünk". No, nem úgy gondolom, hogy mindjárt harmadikba, hanem bizonyos dolgokban olyan komoly, érett hozzáállást mutattok. Szeretem, hogy töretlen a szolrgalmatok, és a magatartás értékelésnél alig lehet találni 8-nál alacsonyabb pontszámot. Aztán az is nagy fejlődés, hogy egy keddi konfliktust a két résztvevőjével olyan szép, szinte klasszikus jóvátételi tárgyalással lehetett feldolgozni, hogy ez a társaknak is feltűnt. SZ. Norbi a szünetben oda is jött hozzám, hogy milyen szép, komoly beszélgetés volt! Ez azt jelenti, hogy a két "csínytevő" felismerte, mit tett rosszul, kiderült, hogy aki az elején áldozati szerepet gondolt a magáénak, a végére felismerte, hogy félreértett valamit, az elkövetőről kiderült, hogy majdhogynem ártatlan, a többiek pedig végig FIGYELTEK, amíg beszélgettünk. Jaj, nagyon büszke tudok lenni rátok! :))
Kórház a város szélén
Álszentség lenne nem megemlíteni, hogy komoly járványveszély van (vagy az ehhez kapcsolódó hangulat komoly), így napjainkat meghatározza a hiányzások változatos előfordulása. Épp valaki meggyógyul, beteg lesz valaki más, az őszi szünet utáni egy hét így telt. Most épp az a helyzet, hogy három gyermek gyengélkedik otthon, továbbá Kata néni, és épp mostantól én is, bár én nem fertőzés miatt. Persze megy a tanulnivaló továbbítása, meg a lájtos haladás, de a legnagyobb veszteség a mai nap volt.
Csörgőlabda magyar bajnokságon vettünk részt, ahol játszott Szabó András barátunk is, így ott volt a helyünk. A szervezés úgy zajlott, hogy a levélben megemlítettem, hogy a szülők is jöjjenek el, mert - bár szívesen visszük a gyerekeket -, ilyesmit a felnőttek sem láttak még soha. Tőlünk három család maradt egészséges, illetve mobilizálható, Csengéék, Márkék és Norbiék(Sz.). Továbbá a 3.n-ben is hirdettünk, ők - mivel többen is vannak - többen tudtak eljönni. A lényeg az, hogy az oldalsó pad tele volt velünk, kb. 20-an lehettünk. A csörgő labda egyik legfontosabb sajátossága, ami a közönségre vonatkozik, hogy csendben kell maradni, mert a labda hangjából tájékozódnak a vak játékosok. Örülni, drukkolni akkor szabad, amikor sípszó volt, vagyis már nincs akció. Na, ez nagyon ment nekünk, főleg Andrásék csapata (Fekete csütörtök) kapott sok-sok tapsot! Bajnokok is lettek:)))
Jó volt látni a játékosok és bírók mosolyát, ahogy ürltek a szurkolótábornak, és nagyon jó volt látni a gyerekek csodálkozását, odaadását, elragadtatását. (volt, akit nem is lehetett elvinni, pedig időre kellett volna "hazaszállítani") Drukkoltak, izgultak, mondjuk egyre hangosabbak voltak:))), és nagyon lelkesek. A harmadikosok ki is próbálták a játékot a pálya mögött (nekünk pici előnyünk volt, mert tavaly volt nálunk András, labdával együtt), és ezen felbuzdulva egy nagyon csábító ajánlatot kaptunk. A tavaszi bajnokságon, ha lesz nagyobb szünet, és el lehet intézni, lesz gyerekmeccs is:D:D:D:D:D:D Yuppié!
Na, gyógyuljunk, addig is.
2009. november 19. péntek
Nos, teljes lett a létszám! Visszatértek a hiányzók, Kata néni is meggyógyult. Nem tudom, mennyire úsztuk meg a járványt, nem akarom elkiabálni, remélhetőleg nem lesz nagyobb baj. De még nincs lejátszva ez a meccs - sajnos.
Közben ti csak nőttök, növekedtek és okosodtok. Sok szempontból érzem, hogy már megint "felsőbb osztályba léptünk". No, nem úgy gondolom, hogy mindjárt harmadikba, hanem bizonyos dolgokban olyan komoly, érett hozzáállást mutattok. Szeretem, hogy töretlen a szolrgalmatok, és a magatartás értékelésnél alig lehet találni 8-nál alacsonyabb pontszámot. Aztán az is nagy fejlődés, hogy egy keddi konfliktust a két résztvevőjével olyan szép, szinte klasszikus jóvátételi tárgyalással lehetett feldolgozni, hogy ez a társaknak is feltűnt. SZ. Norbi a szünetben oda is jött hozzám, hogy milyen szép, komoly beszélgetés volt! Ez azt jelenti, hogy a két "csínytevő" felismerte, mit tett rosszul, kiderült, hogy aki az elején áldozati szerepet gondolt a magáénak, a végére felismerte, hogy félreértett valamit, az elkövetőről kiderült, hogy majdhogynem ártatlan, a többiek pedig végig FIGYELTEK, amíg beszélgettünk. Jaj, nagyon büszke tudok lenni rátok! :))