blogunk

2010. november 12. péntek

Azért, mielőtt véget érne a november, azt gondolom, csak el kéne kezdeni a krónikáját. Tanulgatunk, tanulgatunk, talán ezért ez a nagy csönd. Jó nagy falat magyarból a szófajok témaköre, matekból - bár most "halmazozunk" - mindig probléma az új anyag. Ja, a régi is:))))))
Szóval szépen haladunk, legalábbis igyekszünk. Programjaink is vannak, rendesen.
A héten elmaradt a röpdolgozat, mert mindhárom tantárgyból éppen útközben vagyunk valahová, így nem találtam egy mérhető pontot semmiből. Ennek részben örültetek, de nekem az volt nagyon jó érzés, hogy teljesen beépült a csütörtöki röpi, mert hiányoltátok. Azonkívül feltűnt az utóbbi napokban, hogy rendkívül jó hangulatúak az óráink, nagyon sokat nevetünk. Talán annak is köszönhető ez, hogy bizonyos magatartási problémák éppen kezelés alatt vannak, és jó eredményeket mutathatunk ki ebben, ettől felszabadultabbak lettetek.
Színházi bérletünk első előadása vár ránk a jövő héten, összesen háromszor megyünk a Thália Színházba (tulajdonnév - intézménynév :))))
Ma gyümölcsök és zöldségek lepték el a folyosónkat (erről a suli honlapján az Újdonságok gomb alatt láthatjátok a fényképes beszámolót). A saját produktumunk sünimama és sünibaba volt, a Galériában elhelyeztem a képeinket.

2010. november 16. kedd

Voltunk színházban. Jó előadás:)) Telt ház, gyönyörű nézőtér. Igazi színházi élmény. A szünetben kis bónuszt is kaptunk, ugyanis a darab zeneszerzője: Darvas Ferenc is ott volt. Mivel ő írta a Szerelmes giliszta zenéjét is, nem lehetett kihagyni, hogy meg ne ismerkedjünk vele. Nagyon örült, hogy tetszik nekünk az előadás, és tartott egy kis rögtönzött fejszámló műsort is, csak nekünk! Most már elmondhatjuk, hogy igazi zeneszerzőt is ismerünk!
Amúgy a reggel rosszkedvűen indult (nekem). Tegnap délután csak egyetlen kérésem volt, hogy mindenkinél legyen a titkosírás tábla. Nyolc(!) gyerek nem hozta el. Ettől annyira szomorú lettem, hogy eszembe jutott a tegnap délutáni értékelés, amikor szintén szomorú lettem, de nem szóltam, mert nem tartottam annyira fontosnak, hogy megosszam veletek. De ma reggel visszacsapott rám. Ugyanis tegnap a következő "program" volt: első órán egy dokumentum filmet néztünk Pomeii-ről, amit tátott szájjal néztetek végig, és nagyon jól egészítette ki az irodalomórán tanultakat. A második órában csoportmunka volt, kombinatorika témakörben, a rajzórán közös mesét írtunk (archiválni fogom), technikaórán számkereket gyártottunk, énekórán egy Youtube-os felvételről Kaláka dalt tanultunk, egy Kányádi verset, ebéd és játszótér után egy plusz magyaróra a vulkános beszámolókkal, és osztályzásra olvasással. Ehhez képest olyan értékelések születtek, hogy "Ma nem volt semmi" vagy "Ma nem tudom, mit írjak" vagy "Ma semmi különös nem történt" .... ilyesmik. Hát, én úgy érzem, mozgalmasabb nap volt az ennél. De ilyen nap sokszor van, csak tegnap valahogy furi volt, bár igaz, hogy el is fáradtatok.
Na, nem baj, csütörtökön várjuk a szüleiteket, remélem, minden klassz lesz!

2010. november 19. péntek

Tegnap megtörtént a nyílt nap, két órát mutattunk. Egy irodalomórát (Pompeji összefoglalása) és egy matematikát (számkörbővítés 1000-ig). Mivel előző napokban sokat dolgoztunk csoportban, így ezeken az órákon is csoportmunka volt. Párhuzamosan logopédiai órát is lehetett látogatni. Nagyon ügyesek voltatok, tényleg. A feladatokat sikerült megoldani, a hangulat, a fegyelmezettség szintje remek volt, mindannyian jól éreztük magunkat, szerintem. A lényeg pedig az, hogy a tűzhányós témát sok ismerettel zártuk le, és a nagyobb számokkal is biztonsággal barátkozunk.
Tegnap az adventi naptárt is elhozták az angyalok. Milyen figyelmesek voltak! Azért kezdhetjük korábban, hogy minden tanítási napon húzhassunk. Húztunk is már kétszer, úgy tűnik, idén is üzenetek vannak benne. Elsőnek Viki rögtön olyat húzott, hogy tarthat egy órát. Hétfőn övé lesz a rajzóra.:)) Ma kiderült, hogy Márk ajándékot fog kapni valakitől. Na, kíváncsi vagyok, ki lesz az, aki nem felejti el. Ugyanis nem csak EGY valaki jelentkezett erre a kedves gesztusra, hanem elég sokan!
Kezd izgi lenni:))

2010. november 22. hétfő

Ma kiderült, hogy mi is az értelme a tanításnak. Viki megtartotta a rajzórát, és egyszerűen leesett az állunk. Az enyém is. Mindenkitől. Az osztály hihetetlen fegyelmezetten, aktívan vett részt a munkában, Viki megfontoltan, aprólékosan és nagyon következetesen vezette az ötletelést, ami a mai anyaghoz kapcsolódott. Ugyanis képregényt készítünk. A múlt órán írtunk egy mesét közösen, és azt a mesét fogjuk megrajzolni. Viki feladata a vázlat és a tervek elkészítése volt. A mesét le fogom írni ide, hogy mindenki "képben legyen".
Az első néhány percben rájöttem, hogy épp tükörbe nézek.:))) A szavak, a gesztusok... nagyon ismerősek voltak. Én vagyok a minta (milyen nagy felelősség ez!), és megmondom őszintén, nem kellett szégyellni magam. Viki óravázlattal készült, a beszélgetések idején mindenkit felszólított, aki szólni akart, aki nem, azokat enyhe presszióval szóra bírta. Nagyon helyes volt. Fegyelmezett, de nem kellett sokszor. Viszont használt ilyen fordulatot: "... még két lehetőséged van, a harmadik rászólásnál..." Hihihi:)))) Megtapsoltuk, örültünk, nagyon jó volt. Élvezte mindenki!
Megköszöntük neki az órát, ő is munkát (ahogy szoktuk).
Íme a mese:

A nyúl és a répa

A legkisebb nyúl az odúból elindult répáért. Megy, megy, mendegél. Találkozik a rókával.
- Megeszlek vacsorára! - kiáltja a róka.
- Megbánod, ha megeszel - fenyegetőzik a nyúl. Hátat fordít a rókának, és faképnél hagyja. Ámde a róka settenkedve követi. A nyúl észreveszi. Megfordul, csípőre teszi a kezét, és mérgesen ránéz a rókára.
- Ne kövess, mert megeszlek! - kiáltja a nyuszi a rókának.
- Méghogy te?! - csodálkozik a róka. Erre a nyuszi felugrik, egy rúgással leteríti a rókát, a mellkasára teszi a lábát, kezét az égnek emeli, és diadalittasan kiáltja:
- A répám és én közém nem állhat senki!

A vázlatkészítés ugy zajlott, hogy minden rajzot fejben megterveztünk. Az utolsó mondat illusztrálásaként megkértem Bazsit és Márkot. Márk lefeküdt, Bazsi volt a nyuszi, és égnek tartott kézzel elmondta az utolsó mondatot. Annyira cukik voltak, hogy hatalmas vastapsot kaptak az alakításért. Így a záró kép mindenkinek pontosan megjelent a szeme előtt. Jövő héten meg is rajzoljuk a teljes műalkotást. Remélem, nem felejtem el, és le fogom fényképezni őket, és megmutatom.
Köszönöm a mai élményt Vikinek, mindenkinek.

!!Üzenõfüzet!! Gyerekszájak Képgaléria	2010. november 12. péntek Azért, mielőtt véget érne a november, azt gondolom, csak el kéne kezdeni a krónikáját. Tanulgatunk, tanulgatunk, talán ezért ez a nagy csönd. Jó nagy falat magyarból a szófajok témaköre, matekból - bár most "halmazozunk" - mindig probléma az új anyag. Ja, a régi is:)))))) Szóval szépen haladunk, legalábbis igyekszünk. Programjaink is vannak, rendesen. A héten elmaradt a röpdolgozat, mert mindhárom tantárgyból éppen útközben vagyunk valahová, így nem találtam egy mérhető pontot semmiből. Ennek részben örültetek, de nekem az volt nagyon jó érzés, hogy teljesen beépült a csütörtöki röpi, mert hiányoltátok. Azonkívül feltűnt az utóbbi napokban, hogy rendkívül jó hangulatúak az óráink, nagyon sokat nevetünk. Talán annak is köszönhető ez, hogy bizonyos magatartási problémák éppen kezelés alatt vannak, és jó eredményeket mutathatunk ki ebben, ettől felszabadultabbak lettetek. Színházi bérletünk első előadása vár ránk a jövő héten, összesen háromszor megyünk a Thália Színházba (tulajdonnév - intézménynév :)))) Ma gyümölcsök és zöldségek lepték el a folyosónkat (erről a suli honlapján az Újdonságok gomb alatt láthatjátok a fényképes beszámolót). A saját produktumunk sünimama és sünibaba volt, a Galériában elhelyeztem a képeinket. 2010. november 16. kedd Voltunk színházban. Jó előadás:)) Telt ház, gyönyörű nézőtér. Igazi színházi élmény. A szünetben kis bónuszt is kaptunk, ugyanis a darab zeneszerzője: Darvas Ferenc is ott volt. Mivel ő írta a Szerelmes giliszta zenéjét is, nem lehetett kihagyni, hogy meg ne ismerkedjünk vele. Nagyon örült, hogy tetszik nekünk az előadás, és tartott egy kis rögtönzött fejszámló műsort is, csak nekünk! Most már elmondhatjuk, hogy igazi zeneszerzőt is ismerünk! Amúgy a reggel rosszkedvűen indult (nekem). Tegnap délután csak egyetlen kérésem volt, hogy mindenkinél legyen a titkosírás tábla. Nyolc(!) gyerek nem hozta el. Ettől annyira szomorú lettem, hogy eszembe jutott a tegnap délutáni értékelés, amikor szintén szomorú lettem, de nem szóltam, mert nem tartottam annyira fontosnak, hogy megosszam veletek. De ma reggel visszacsapott rám. Ugyanis tegnap a következő "program" volt: első órán egy dokumentum filmet néztünk Pomeii-ről, amit tátott szájjal néztetek végig, és nagyon jól egészítette ki az irodalomórán tanultakat. A második órában csoportmunka volt, kombinatorika témakörben, a rajzórán közös mesét írtunk (archiválni fogom), technikaórán számkereket gyártottunk, énekórán egy Youtube-os felvételről Kaláka dalt tanultunk, egy Kányádi verset, ebéd és játszótér után egy plusz magyaróra a vulkános beszámolókkal, és osztályzásra olvasással. Ehhez képest olyan értékelések születtek, hogy "Ma nem volt semmi" vagy "Ma nem tudom, mit írjak" vagy "Ma semmi különös nem történt" .... ilyesmik. Hát, én úgy érzem, mozgalmasabb nap volt az ennél. De ilyen nap sokszor van, csak tegnap valahogy furi volt, bár igaz, hogy el is fáradtatok. Na, nem baj, csütörtökön várjuk a szüleiteket, remélem, minden klassz lesz! 2010. november 19. péntek Tegnap megtörtént a nyílt nap, két órát mutattunk. Egy irodalomórát (Pompeji összefoglalása) és egy matematikát (számkörbővítés 1000-ig). Mivel előző napokban sokat dolgoztunk csoportban, így ezeken az órákon is csoportmunka volt. Párhuzamosan logopédiai órát is lehetett látogatni. Nagyon ügyesek voltatok, tényleg. A feladatokat sikerült megoldani, a hangulat, a fegyelmezettség szintje remek volt, mindannyian jól éreztük magunkat, szerintem. A lényeg pedig az, hogy a tűzhányós témát sok ismerettel zártuk le, és a nagyobb számokkal is biztonsággal barátkozunk. Tegnap az adventi naptárt is elhozták az angyalok. Milyen figyelmesek voltak! Azért kezdhetjük korábban, hogy minden tanítási napon húzhassunk. Húztunk is már kétszer, úgy tűnik, idén is üzenetek vannak benne. Elsőnek Viki rögtön olyat húzott, hogy tarthat egy órát. Hétfőn övé lesz a rajzóra.:)) Ma kiderült, hogy Márk ajándékot fog kapni valakitől. Na, kíváncsi vagyok, ki lesz az, aki nem felejti el. Ugyanis nem csak EGY valaki jelentkezett erre a kedves gesztusra, hanem elég sokan! Kezd izgi lenni:)) 2010. november 22. hétfő Ma kiderült, hogy mi is az értelme a tanításnak. Viki megtartotta a rajzórát, és egyszerűen leesett az állunk. Az enyém is. Mindenkitől. Az osztály hihetetlen fegyelmezetten, aktívan vett részt a munkában, Viki megfontoltan, aprólékosan és nagyon következetesen vezette az ötletelést, ami a mai anyaghoz kapcsolódott. Ugyanis képregényt készítünk. A múlt órán írtunk egy mesét közösen, és azt a mesét fogjuk megrajzolni. Viki feladata a vázlat és a tervek elkészítése volt. A mesét le fogom írni ide, hogy mindenki "képben legyen". Az első néhány percben rájöttem, hogy épp tükörbe nézek.:))) A szavak, a gesztusok... nagyon ismerősek voltak. Én vagyok a minta (milyen nagy felelősség ez!), és megmondom őszintén, nem kellett szégyellni magam. Viki óravázlattal készült, a beszélgetések idején mindenkit felszólított, aki szólni akart, aki nem, azokat enyhe presszióval szóra bírta. Nagyon helyes volt. Fegyelmezett, de nem kellett sokszor. Viszont használt ilyen fordulatot: "... még két lehetőséged van, a harmadik rászólásnál..." Hihihi:)))) Megtapsoltuk, örültünk, nagyon jó volt. Élvezte mindenki! Megköszöntük neki az órát, ő is munkát (ahogy szoktuk). Íme a mese: A nyúl és a répa A legkisebb nyúl az odúból elindult répáért. Megy, megy, mendegél. Találkozik a rókával. - Megeszlek vacsorára! - kiáltja a róka. - Megbánod, ha megeszel - fenyegetőzik a nyúl. Hátat fordít a rókának, és faképnél hagyja. Ámde a róka settenkedve követi. A nyúl észreveszi. Megfordul, csípőre teszi a kezét, és mérgesen ránéz a rókára. - Ne kövess, mert megeszlek! - kiáltja a nyuszi a rókának. - Méghogy te?! - csodálkozik a róka. Erre a nyuszi felugrik, egy rúgással leteríti a rókát, a mellkasára teszi a lábát, kezét az égnek emeli, és diadalittasan kiáltja: - A répám és én közém nem állhat senki! A vázlatkészítés ugy zajlott, hogy minden rajzot fejben megterveztünk. Az utolsó mondat illusztrálásaként megkértem Bazsit és Márkot. Márk lefeküdt, Bazsi volt a nyuszi, és égnek tartott kézzel elmondta az utolsó mondatot. Annyira cukik voltak, hogy hatalmas vastapsot kaptak az alakításért. Így a záró kép mindenkinek pontosan megjelent a szeme előtt. Jövő héten meg is rajzoljuk a teljes műalkotást. Remélem, nem felejtem el, és le fogom fényképezni őket, és megmutatom. Köszönöm a mai élményt Vikinek, mindenkinek.	Hozzászólás Archívum: 2008/2009. Tanév 2009/2010 Tanév 2010. Szeptember 2010. Október