Kisbolygók

Az aszteroidák vagy kisbolygók többnyire a Mars és Jupiter közötti térségben keringő kődarabok. A kisbolygóövezet legfontosabb része a Naptól 2,2 - 3,3 CSE távolságban helyezkedik el. Számuk több mint százezerre tehető, össztömegük mégsem éri el a Holdét.

• Az ismert kisbolygók átmérője 1000-től kevesebb mint 1 kilométerig terjed. Csupán 200 olyan kisbolygót ismerünk amelynek átmérője meghaladja a 100 km-t. 6000 aszteroida nevet is kapott.

• A nagyobb aszteroidák megközelítőleg gömb alakúak, sok kisebb testre az elnyújtott vagy szabálytalan forma jellemző. Közülük több, a gravitáció által lazán összetartott kettős vagy többes testként tűnik fel, másoknak pedig holdjaik lehetnek. Ilyen pl. az Ida kisbolygó, amelynek a Dactyl (1,6x1,2) a holdja.

• A Mars két szabálytalan alakú holdjának (amelyek jobban hasonlítanak a kisbolygókra, mint a nagyobb holdakra) a Phobosznak és a Deimosznak az átmérője: 22 illetve 12 km. De nem csak a Mars holdjai, hanem az óriásbolygók kis holdjai is inkább hasonlítanak az aszteroidákhoz, mint a nagyobb holdakhoz.

• A Jupiter gravitációs hatása a Naprendszer egyes területeit tisztára söpörte, miután kitérített onnan mindenféle keringő testet. Ennek eredményeként alakultak ki a felfedezőjükről elnevezett Kirkwood-rések, amelyekben nem találhatók kisbolygók. Ráadásul két kisbolygó-család (a trójaiak) még osztozik is a Jupiterrel keringési pályáján.

• A kisbolygók a napfényt verik vissza, de általában halvány objektumok. Egyedül a Vesta látható időnként szabad szemmel.

• A kisbolygók albedója 0,02-től (ami fekete tábláénál is kevesebb) 0,4-ig terjed. Színük és színképük alapján több különféle kisbolygó különböztethető meg:
  • C-tipusúak: 75%-uk, sötét szénben gazdag, a szenes kondritokhoz hasonló test.
  • S-tipusúak: 17%-uk, színük vöröses, fényvisszaverő képességük mérsékelt (albedójuk 0,1 - 0,22), magas a vas- és magnézium-szilikát tartalmuk.
  • M-tipusúak: a legkisebb csoport, csaknem teljesen vas és nikkel elegyéből állnak.

• Néhány "kisbolygóval" számos probléma akad, ilyen pl. a Chiron (nem tévesztendő össze a Charonnal, ami a Plútó holdja), amelynek a pályája a Szaturnusz és az Uránusz között van. Besorolása nagyon nehéz, mivel egyes tulajdonságaival a kisbolygókra, másokkal az üstökösökre, vagy éppen a Kuiper-öv objektumaira hasonlít. Most leginkább az üstökösökhöz lehetne hasonlítani.

  ---

  A 243Ida és a 951Gaspra az egyetlen két kisbolygó, amelyet közelről tanulmányoztak. Róluk a Galileo űrszonda készített felvételeket.

  Ida

  

  Az Ida kisbolygót a Galileo űrszonda 1993. 08. 28-án közelítette meg 2400 km-re, de az adatok a rádiókapcsolatot biztosító antenna hibája miatt csak lassan érkeztek meg. A képek kb. egyharmadán látszik az Ida holdja a Dactyl, a maga 1,6x1,2 kilométerével. A képek elkészítési ideje az Ida 4,63 órás forgásidejének több mint a felét tette ki, így megszerkeszthették az Ida alakját. A Dactyl a felvételek idején kb. 100 km-re volt az Idától. Mozgásából megbecsülhették az Ida tömegét. Ezen adatokból az Ida sűrűségére 2,2 - 2,9 g/cm3 közötti értékre lehet következtetni. Mind az Ida, mind a Dactyl tele van kráterekkel. A Dactyl felfedezése bizonyította, de előtte még a Castalia és a Toutatis kisbolygók radarképei is mutatták, hogy kettős kisbolygók is lehetnek. (Fényképük alapján több százról gondolták ezt, azonban nem tekintették bizonyítottnak a kérdést.)
  

  Toutatis Castalia, + felszíne
  

  Az Ida részlete és a Dactyl Dactyl
  

  Gaspra
  
  

  Most a Naprendszer különböző égitestjein található kráterek között keresték a kettős kisbolygók becsapódásának a nyomát, és találtak is ilyen krátereket.

  ---

  Az első kisbolygók

• Az első kisbolygót 1801. január 1-én Giuseppe Piazzi olasz csillagász fedezte fel, melyet Szicília védőistennőjének tiszteletére Ceresnek nevezett el. Gauss német matematikus pályaszámításai szerint a Ceres bolygópályán halad, amely teljes egészében a Mars és a Jupiter útvonala között húzódik.

  Több csillagász is arra gondolt, hogy megkerült a hiányzó bolygó, amely 2,8 CSE-re kering a Naptól és amelynek létére a Titius-Bode szabály alapján következtettek. E bolygót azután kezdték el keresni, hogy 1781-ben felfedezték az Uránuszt, és az beillett a Titius-Bode szabály jósolta helyre, de még mindig maradt hely, amit a Ceres betöltött. Később a Ceres kisbolygó az 1-es számot kapta és egyben ez a legnagyobb is.

  Nagy meglepetést keltett 1802-ben, amikor Heinrich Olbers bejelentette, hogy ő is talált egy gyorsan mozgó 7 magnitúdós objektumot, amelyet Pallasnak nevezett el. Az új égitest a Cereséhez hasonló pályán kering a Nap körül.

  1804-ben fedezték fel a harmadik kisbolygót, a Júnót, 1807-ben pedig a negyediket, amely a Vesta nevet kapta. Azóta évenként meglehetősen sokat fedeznek fel.

• A névadás joga általában a felfedezőt illeti. Ezért (ellentétben a régebbi mitológiai elnevezésekkel) az újabb nevek általában a felfedező ízlését és érdeklődési körét tükrözik. Így fordulhatott elő például, hogy McCartney és Clapton is csatlakozott Mozart és Debussy társaságához. Vagy vegyük Palisa olasz csillagászt, aki a 250-es számú aszteroidát fedezte fel, a névadás jogát pedig 50 fontért eladta Albert von Rotschild bárónak, aki felesége után a kisbolygót Bettinának nevezte el. (1995-ben Szentmártoni Béla kaposvári amatőrcsillagászról is neveztek el egy kisbolygót.)

• Ezen kicsiny bolygószerű testek még közepes méretű távcsövekkel vizsgálva is csillagokhoz hasonló, pontszerű fényforrásoknak tűnnek, nem pedig bolygóknak, Sir William Herschel az aszteroida, azaz "csillagszerű" nevet adta nekik.

No.  Név        Távolság    Sugár    Tömeg    Felfedező   Dátum
                (000 km)             (kg)
---- ---------  --------    ------  -------   ----------  -----
2062 Aten         144514       0.5     ?      Helin       1976
3554 Amun         145710       ?       ?      Shoemaker   1986
1566 Icarus       161269       0.7     ?      Baade       1949
 951 Gaspra       205000       8       ?      Neujmin     1916
1862 Apollo       220061       0.7     ?      Reinmuth    1932
 243 Ida          270000      35       ?      ?           1880?
2212 Hephaistos   323884       4.4     ?      Chernykh    1978
   4 Vesta (kép)  353400     263    2.38e20   Olbers      1807
   3 Juno         399400     123       ?      Harding     1804
  15 Eunomia      395500     136       ?      De Gasparis 1851
   1 Ceres        413900     457    1.17e21   Piazzi      1801
   2 Pallas       414500     261    2.18e20   Olbers      1802
  52 Europa       463300     156       ?      Goldschmidt 1858
  10 Hygiea       470300     215       ?      De Gasparis 1849
 511 Davida       475400     168       ?      Dugan       1903
 911 Agamemnon    778100      88       ?      Reinmuth    1919
2060 Chiron      2051900      85       ?      Kowal       1977