Meteorok és meteoritok

Meteorok

• Meteornak vagy hullócsillagnak
  • nevezzük azokat a jelenségeket, amelyek akkor játszódnak le, amikor egy test kozmikus sebességgel behatol a Föld légterébe;
  • nevezzük még azokat az interplanetáris térben keringő kisebb tömegű testeket, porszemeket is amelyek közül a meteorjelenséget előidézők kikerülnek.

• A meteorok többsége 0,1 - 10 mm méretű, de ennél kisebbek és lényegesen nagyobbak is szép számmal előfordulnak.
  • Az 1 mm átmérőjű meteor már igen fényes jelenséget idéz elő a légkörbe való behatolásakor.
  • Körülbelül 10 cm átmérőjű meteor telihold fényességű tűzgömbként látható, ami nem túl gyakori jelenség.

• A nagy sebességgel közeledő meteorok légkörbe lépésekor a levegőmolekulákkal való ütközések során az átalakuló mozgási energiának csupán 1%-a gerjeszti és ionizálja a felső légkör molekuláit, aminek hatására fényjelenség lép fel. Mivel az ioncsóva visszaveri az elektromágneses hullámokat, lehetővé válik a meteorjelenség radarral való vizsgálata időjárástól vagy napszaktól függetlenül.

• meteorok és meteorrajok:
  • szporadikus meteorok: ezek mozgásiránya, fényessége, száma véletlenszerűen alakul; egy átlagos éjszakán a földi megfigyelő óránként néhány meteort észlelhet.
  • meteorrajok: az év meghatározott napjain vagy néhány éves időközönként jelennek meg, olyan meteorok csoportja amelyek közös pályán keringenek a Nap körül. Ha egy meteorraj pályája a Föld-pályát metszi, akkor minden alkalommal amikor a Föld keresztülhalad a pályák metszéspontján, a meteorok csoportosan hatolnak be a légkörbe, intenzív "csillaghullást" okozva. A légkörbe lépő meteorok szinte párhuzamos (térbeli) pályákon mozognak, azt a látszatot keltve mintha a meteornyomok az égbolt egy kitüntetett pontjából sugárirányban indulnának ki. Ennek a kitűntetett pontnak a neve radiáns. A meteorrajok anyagát üstökösök maradványai, azaz olyan porrészecskék alkotják, amelyek halott vagy már öregebb elhalványult üstökösök pályái mentén szóródtak szét. Augusztusban a Perseidák nevű meteorraj feltűnésére biztosan lehet számítani.

Meteoritok

• Meteoritnak a meteorok földre hullott darabjait nevezzük.

• A meteoroknak csak igen csekély törtrésze kering parabolikus vagy hiperbolikus pályán, vagyis a Földre hullott meteoritok is a Naprendszer anyagáról adnak felvilágosítást.

• A meteoritok révén naponta kb. tízezer tonna anyag hullik a Föld felszínére, ami egyenletesen elosztva négyzetkilométerenként évi 1 - 2 kg-nyi anyagot jelent.

• A Földre hulló meteorit-anyag legnagyobb része kisebb meteoroktól származik, a nagyméretű meteorok viszonylag ritkák. A nagyobb meteorok becsapódásukkor mélyedést, krátert okoznak. Ezek mélysége legtöbbször kisebb 1 m-nél, de szépszámmal találhatunk nagyokat is, pl. az arizonai Berringer kráter átmérője meghaladja az 1200 métert, mélysége pedig 175 m.

  (Berringer kráter)
  
  

• A meteoritok külső felületén rendszerint egy sötét, olvadt, kéregszerű anyagot lehet találni, emellett a felület általában gödrös, barázdált, ami a légkörben történt felhevülés következménye.

• Kémiai összetétel szerint a meteoritok:
  • vasmeteoritok: (szideritek) főként vasat és 5 - 10%-ban nikkelt tartalmaznak, különleges kristályszerkezetük az azonosításukat szolgálhatja;
  • kőmeteoritok: (aerolitok) szilikátok alkotják, kő-vas meteoritok: átmenetet képeznek a két fajta között, és az egyik fajtából képződött kisebb darabok vannak a másik fajtába beágyazódva;
  • tektitek: (üvegmeteoritok) sötét, üvegszerű anyagból állnak, amelyeknek az eredete és természete még nem teljesen tisztázott. Érdekes, hogy a Földnek csak bizonyos helyein (pl. Óceániában, Csehországban és Szlovákiában stb.) fordulnak elő.

Képek a meteoritokról: