Bakacsinerdő Középfölde egyik hatalmas erdeje, a Szürke-hegység (Ered Mithrin) és Gondor között elterülő Vadonföld keleti területén fekszik.
Nagy Zölderdőként, illetve Taur-e-Ndaedelosként is ismert, később pedig átnevezték Eryn Lasgalennek. Bakacsinerdő a Nagy Zölderdő neve azóta, hogy Dol Guldur árnyéka Hk. 1050 táján rávetődött.
Bakacsinerdő egy sűrű erdőség, amelyet a határait és megközelítő alakját évekig fenntartó Vadonföld keleti területeinek nagy része alkot. Természetes domborzati jellegzetességei közé tartozik a(z erdő északi részén lévő) Bakacsinerdei-hegység (Emyn Fuin, korábban Emyn Duir vagy Setét-hegység), egy méretes, a Szürke-hegységből egészen Long Lake-ig(?) eredő, Tolkien térképén Erdei Folyóként szereplő, valamint egy azzal a Setét-hegységből (Emyn Duirból) eredve a Tündekirály Csarnokainak nyugati részén összekapcsolódó kisebb folyó is. Ez a kisebb folyó olyannyira elvarázsolt (vagy mérgezett), hogy álmatagosságot és feledékenységet okoz azoknál, akik beleesnek.
Bakacsinerdő klímája aránylag mérsékelt. Az erdő sűrűjén húzódó utakat leszámítva nagyon kevés gyakran használt útvonal található benne, a Régi Erdei Út és az Erdei Ösvény kivételével. Bakacsinerdő körülbelül 960 kilométer hosszú északtól délig, és 400 kilométer széles nyugattól keletig. A Hobbit eseményei során óriáspókok otthonául, valamint Thranduil Király és az Erdőtündék birodalmául szolgált.
Bakacsinerdő Középfölde legkorábbi korszakáig visszanyúlik. A tündék a Cuiviénenből a Messzi Nyugatig tartó Nagy Utazásuk alkalmával haladtak át rajta - itt tartották az első hosszabb pihenőt, mielőtt tovább mentek volna. Ezután Bakacsinerdő az Erdőtündék (a Lenwë-től, az elkóborló Telertündétől származó Nandatündék) lakóhelye lett évezredeken keresztül. Oropher, a Sindatünde, Legolas nagyapja alapította Vadonföldét, amely a Másodkortól a tündék elsődleges telephelyévé vált. A valószínűleg az Északlakóktól származó emberek ekkoriban telepedtek le végleg az erdőn belül és annak környékén. Amikor Orophert az Utolsó Szövetség Csatájában megölték, a királyság a fiára, Thranduilra szállt.
Bakacsinerdőt körülbelül a Napév szerinti Harmadkori 1050-ig, amikor Szauron, a Sötét Úr árnyéka alászállt, és az emberek elnevezték Bakacsinerdőnek, illetve sindarinul Taur-nu-Fuinnek vagy Taur-e-Ndaedelosnak, Nagy Zölderdőnek hívták. Onnantól kezdve kísértet járta hellyé vált, amelyet sötét és vad lények laktak. Szauron az amonföldi Dol Guldur déli területein lévő sziklaerődben telepedett le, Thranduilt és népét pedig északabbra kergette, akik így Harmadkor végére megcsappant számú, óvatos, a bakacsinerdei hegységekbe elzárkózó néppé váltak. A Régi Erdei Út (másik nevén Régi Törp Út) kelettől nyugatig húzódik az erdőben, ám mivel annyira közel van Dol Guldurhoz, az út többnyire használhatatlan volt. A tündék építettek egy utat északabbra, amely az esgarothi Long Lake(?) (Tóváros) déli részén lévő mocsár környékén végződött.
Erebor felkutatása
Zsákos Bilbó, Tölgypajzsos Thorin és törptársasága a Magányos Hegy (Erebor)
Smaug sárkánytól való visszaszerzéséért folytatott
útjuk során tévedtek be Bakacsinerdőbe. Ott Bombur törp beleesett az Elvarázsolt
Folyóba. Később rengeteg óriáspókkal találkoztak. A törpöket nem sokkal
megmenekülésük után elfogták a tündék. Az események során, vagy azokat
követően a Fehér Tanács megtámadta Dol Guldurt, Szauron pedig Mordorba
menekült, így Bakacsinerdőre gyakorolt hatása eltűnt egy időre. Évekkel
később Gollamot Mordorból való szabadulása után
elfogta Aragorn, és fogolyként Thranduil Csarnokaiba
hurcolta. Egy orktámadás során megszökött, és Mória
déli részére menekült.
Miután Szauront erőtlen gonosz szellemmé gyengítették a Harmadkor zárásakor, a Bakacsinerdőt borító sötét ködfátyol felemelkedett, és ismét régi nevén, Eryn Lasgalenként (sindarinul zöldlevelű erdőként), avagy Zölderdőként vált ismertté.
Bakacsinerdő Peter Jackson A Hobbit: Smaug Pusztasága című filmjében és a A Hobbit: Az öt sereg csatája című filmjében is szerepel.