"Ilúvatar Ifjabb Gyermekei, Középfölde „beszélő" fajainak egyike. A Nap első felkeltekor, Hildórienben ébredtek fel. Történelmük legelején összebarátkoztak a sötét tündékkel, de Melkor is megkörnyékezte őket, rájuk vetette Árnyékát.

Az emberek sokasodtak és gyarapodtak, több fajra osztódtak. Ez Elsőkorban e fajok közül kettő tűnt ki: az edánok és a keletlakók. Az edánok kivételével a legtöbb ember Sötétségben élt, rettegték vagy imádták Melkort, semmit sem tudtak Ilúvatarról vagy a valákról. A későbbi korokban bizonyos embercsoportok - a dúnadánok, a rohírok, a suhatagiak, az Anduin-völgy lakói - az Árnyék fölé emelkedtek, de Rhűn és Harad hordái, valamint a nyugati földek emberei még ekkor sem szabadultak a tudatlanság és a barbárság béklyójától. Arda (Föld) történelme ennek ellenére azonos az emberek felemelkedésének történetével, mert a Negyedkorra ők lettek Középfölde domináns faja.

Az emberek több tekintetben alsóbbrendűbbek voltak a tündéknél. Megöregedtek, a betegségek is árthattak nekik, kevésbé voltak ellenállóak, elméjük nem fogta fel a valák üzeneteit, nem látták a jövőt, ügyetlenebbek voltak a kézműves mesterségekben. Ezzel szemben páratlan ambícióval rendelkeztek, és ígéretet kaptak arra, hogy a Vég eljövetele után Ilúvatar közelében lakhatnak. Fizikailag és kulturális szempontból olyan sokfélék voltak, hogy lehetetlen lenne összegezni jellemzőiket.

Gondor dúnadánjai három csoportra osztották az emberi fajt. Az egyik csoport a nyugatiaké, vagy dúnadánoké volt, a másik a Homály lényeié (ide tartoztak például a rohírok), a harmadik pedig a Sötétség olyan szolgáié volt, mint például a vademberek és más, alacsonyabb szintű, az eldákhoz semmilyen módon nem kapcsolható lények."

Emberi nyelv

A lapos sziklagerinc és a Citadella közti Szent Hely. Egy kupolás kriptában márványasztalokon szarkofágokban nyugszanak a hajdani helytartók.