Megalakulás@

 

Napjaink a Bartok Béla úton nyelv tanulással peregtek a Szigorúan Titkos munkafüzeteink megérkezésére várva. Közvetlen parancsnokunk Fülöp Dénes alezredes lett, aki egyik napon meglepett annak közlésével, hogy készüljek fel a megbízott törzsfőnöki beosztásra. Kérdésemre eligazított, a teendőket a „Belszolgálati utasítás” tartalmazza és óvott beosztottaim tegezésétől. Ez utóbbi rossz tanácsnak bizonyult a későbbiekben. Ekkorra a C/1 osztály tisztjei már befogadtak maguk közé, ellentétben a tanfolyam előtti viselkedésükkel.

Átcenzúrázott munkafüzeteink végre megérkeztek. Éles Antallal a miénkhez hasonló tanfolyam órarendjét kellett összeállítani,  jegyzeteink alapján Mivel az előadásokról nem hiányoztunk ezt aránylag könnyen végrehajtottuk.

Egy késő őszi napon parancsot kaptam, hogy egyenruhában jelentkezzek az MN 2983 parancsnokánál. Kapcsos Zoltán ezredestöl kaptam néhány gépkocsit sorállományú vezetőkkel. Irány Székesfehérváron a hadsereg törzs. Ott Éles őrnagytól megkapom a továbbiakat.

Székesfehérváron Éles őrnagy egy GAZ gépkocsival és vezetővel már várt bennünket. Ágyakat, ágyneműt és egyéb felszerelési tárgyakat vételeztem. Úti cél a keszthelyi légvédelmi tüzér laktanya. Ott kell egy önálló zászlóaljat megalakítanunk. Éles Antal őrnagyot kinevezték megbízott parancsnoknak és technikai helyettesnek, engem pedig megbízott törzsfőnöknek és a technikai szolgálat vezetőjének.

A keszthelyi parancsnokot, Tapodi Mihály ezredest érkezésünkről távmondatban értesítették. Egy újonnan kifestett épület földszintjét bocsájtotta rendelkezésünkre. Hadtáp ellátás szempontjából az ezredhez utaltak be.

Két hálókörletet rendeztünk be, egy tiszti és egy legénységi körletet. A vételezések egyenlőre az én feladatomat képezték. A Budapesten a Fekete sas utcában egy teljes „T” irodát vételeztem, szerencsére lepecsételt csomagokban, míg a Csoportfőnökségen Oszlánszki Bertalan raktárostól az RPSZ 1-2-3 és a Dnyepr–1K berendezéseket és a nyomdától írógépeket.[1]

A [1] szerint „ 1958-ban a 3. önálló rádiófelderítő ezrednél – a rádiótechnikai felderítés megszervezése céljából – létrehoztak egy – akkori megnevezés szerint – „lokátor-felderítő századot”, vagyis tulajdonképpen rádiótechnikai felderítő századot, amelynek eszközeit az RPSz–1, –2–3 és a Dnyepr–1K berendezések képezték. A század felderítési, hadműveleti feladatot nem végzett.”

Forgács László ezredes úr leveleinek egy részlete:
"Csak pár pontosítás: elmondhatom magamról, hogy az RTF szülőszobájánál is álltam. illetve segítettem a vajúdást!

Részletesebben az ETI elvégzése után, ahol távolfelderítő lokátor technikusként végeztem, 1961-ben mint ifjú hadnagy Belső István barátommal elkezdtük az RTF-et. Mindketten szakaszparancsnokként RPSZ-1, -2, -3 berendezésekkel vágtunk neki a rádiólokátorok felderítésének, elméleti és gyakorlati feladatok és készségek kifejlesztésére

Ezt két éven át folytattam, majd 1963-ban beiskolázásra kerültem, felkészítő tanfolyamra, majd 1964-69 között a Szovjetunióban elvégeztem a Kalinyin-i OLP hadmér-nöki akadémiát kiváló (vörös diplomával) rádiólokátor mérnök szakon! Ekkor újból a "kettesek"-nél dolgoztam és segítségeddel felállítottuk, veled együtt az "igazi, nagy" RTF-et!"[2] 

Lassan feltöltődött állományunk. Bücs Zsigmond politikai helyettessel, Bodor György pénzügyessel , Horváth Tamás gépjármű szolgálat vezetővel, „T” irodással, gépírónővel, fegyvermesterrel, szolgálatvezetővel, és természetesen elhárító tiszttel is növekedtünk. 

Az 1967-es törzsállomány: Éles Antal (ZPK), Gerlits Péter (TÖF), Bodor György (pénz ügyes), Bögöly Gyula (gjmű. főnök),Horváth Tamás (utódja), Bücs Zsigmond (polh.), Kazup László (htp. főnök), Fodor Ferenc (fegyver mester), Nagy István (szolg. vez.).

1967-es szaktiszti állomány: Torma Béla (rt.), Vágási László (rt.), Pál Róbert (rt), Erdődi László (rt.), Poór Ernő (rt.), Karácsonyi György (rt.), Kovács József (rt.), Benes Zoltán (rt.), Braun László (ráf.), Dávid András (ráf.)

1968-as szaktiszti állomány: Czuth László (Kilián rt.), Lutár Sándor (Kilián rt.), Molnár István (Kilián rt.), Pál János (Kilián rt.), Bilics Gyula (Zalka rt.), Kenyeres Vilmos (Zalka rt.), Zsuppán László (Zalka rt.), Hegyi Tibor (Zalka rt.).

Rt.= rádiótechnikai (lokátoros)
Ráf = rádiófelderítő

1967 őszen „11 fiatal végzős tiszt került, nyolc fő az Egyesített Tiszti Iskola (ETI) rádiótechnikai szakáról, mind lokátortechnikus végzettségű (akik valahol a honi légvédelem rádiótechnikai századainál kezdték volna meg a katonatiszti pályát). A lokátorosok mellé két rádiófelderítő és egy hadtápos végzettségű tiszt is csatlakozott” .[1] 

Elkezdődött a újonnan érkezettek RTF szakkiképzése. A kiképzésről leírtakról Czuth László az [1] forrásban tévesen tájékoztatja az utókort. Egy vizsga A katonai ismereteket munkafüzeteink alapján a C/1 osztály tisztjei oktatták. [3]

Későbbiekben az RTF ismereteket, a ZMA évfolyamain és további külfőldi tafolyamokon is oktatták. Az állomány szakmai tudását az önképzés és a végzett munka tapasztalatai Is nővelték
 Gondosan, jól felkészülve történt a kiképzés. A tisztek nyelv, gépíró oktatást kaptak. Nyelv oktatást a Keszthelyi Mezőgazdasági Akadémia nyelvtanárai végezték. A gépírást gépírónőnk, Etelka oktatta. Az RTF technikai alapjait és az SZDR-2, RPSZ-5 állomások ismereteit munkafüzetem és Schneider úr fénykép albuma alapján, egy jól rajzoló sorkatona által megrajzolt tablók segítségével én oktattam. Gyakorlatban az első csoportnak csak az RPSZ 1-2-3 készülékeket mutathattuk be, mivel az állomások még nem érkeztek meg Magyarországra.

A csoport 1968 nyárának elején levizsgázott. Lehetőséget kaptam a jobb technikai érdeklődéssel rendelkező tisztek kiválasztásához.
Az állomások végre vasúton a Szovjetunióból megérkeztek, az állomások dokumentációit később külön hozta egy futár. Horváth Tamás gépjármű szempontból vette át őket, míg a lepecsételt kocsikat Oszlánszki Bertalan és én magam vettük át, néztük át készletüket és rögzítettük írásban Keszthelyen.
Az állomás parancsnokokat a technikai csoportból nevezték ki, az ő feladatuk lett vezetésemmel az orosz nyelvű dokumentációk alapján a telepítés, bekapcsolás és üzemeltetési szabályok megismerése és oktatása. Ezeket a feladatokat az SzDR-2M állomásnál, emlékeim szerint (a teljesség igénye nélkül) Hegyi Tibor és Lutár Sándor, míg az RPSZ-5M állomásnál Erdődi László végezték.[4]

Emlékezetes az első SZDR-2M telepítése és bekapcsolása. Ez a körletünk előtti gyakorló téren történt. Minden eshetőségre gondolva, tűzoltó készülékkel jól felfegyverkezve indította be Horváth Tamás az aggregátort és emeltük fel az antennát. A bekapcsolás és mérések sikeres végrehajtása után meghívtam áldomásra a résztvevőket. Találva egy Zsubrovka feliratú üveget nagy svunggal hajtottam le az első kortyot. Nagyon furcsa ízt észleltem. Kiderült, hogy az üvegben étolaj volt. Szerencsére akadt igazi pálinkát tartalmazó üveg és így sikerült az áldomást meginnunk.  SZDR-2M antenna telepítve

„1968 nyarán újabb nyolc végzős tiszttel gyarapodott a rádiótechnikai felderítés.”[1]. Az oktatásukat teljes mértékben a már kiképzett első csoport tagjai végezték. A rádiótechnikai felderítés technikai alapjai tárgyat, mint kedvenc témámat , megtartottam magamnak. Régi emlékeim felelevenítése első honlapom, amely az RTF irány szerinti felfedésének alapjait szimulálja Irányszerinti Felderítés Demója. . Poór Ernő kedvemért egy makettet készített. A maketten egy P-15 állomás méretarányos másolata volt és egy RPSZ-2 állomás. Amikor a elemes motorral forgatott lokátor antenna és a kézzel forgatott RPSZ antenna egymásfele fordult, az antenna sugarak képzeletbeli találkozását hang és fény jelzés jelezte. Elkezdődött az indikátor kocsik belső terének fényképezése, szaktanterem megvalósítása érdekében.

Torma Béla és Karácsonyi György az ezred okmánya alapján elkészítette az alakulat Szolgálati Útásítását. A tisztek és tiszthelyettesek ügyeleti míg a sorállomány napos szolgálatot adott. Szóval kezdtünk kinézni úgy ahogy egy katonai alakulatnak illik. A laktanya parancsnokának, Tapodi Mihálynak tisztjeinkkel állandóan problémája volt. Morcos, mogorva személyiség volt a saját embereivel is. Akár hogy is nézzük púp voltunk az ezred nyakán. Építkezések kezdődtek és ezek elkészülte javított elhelyezési problémáinkon és lakás helyzetünkön. Sorállományunk kevés volt. A kezdeti időben Braun László bűvészkedett a kis létszám elosztásával a takarítás, belszolgálat, gépkocsi karbantartás feladatokra. Az első RTF tiszthelyettesi állomány kiképzéséig az állomások belső karbantartását a szaktisztek végezték.

Az alapító tagok egy részének fényképe [1]. Harcra készen. 

Éles Antal távolléte miatt 1968 augusztus 20-án ügyeletes helyőrség parancsnoki szolgálatot kellett adnom. Arról tájékoztattak, hogy az ezred Nagyorosziban éleslövészetet hajt végre. Utólag megtudtam, hogy az ezred részese volt a csehszlovákiai eseményeknek.[5] Az ezredet később légvédelmi rakétákkal átfegyverezték. 

Alakulatunknál parancsnok váltásra került sor. Engedély nélküli fakivágások ügyében nyomozott nálunk a katonai ügyészség. A történtekről Éles Antal megemlékezéseiben részletesen ír.[6] 
A hivatásos állomány nem kapott tájékoztatást. Az események idején Lengyel országban töltöttem nyári szabadságomat. A szabadság után, amikor Éles Antalt helyettesíttetem, a parancs naplóban gondosan rögzítettem elöljáróim parancsait. Felmutatva bejegyzéseimet az ügyészek békén hagytak.[7]
Cseke Lajos őrnagy lett az új parancsnok. Engem felmentettek törzsfőnöki megbízásom alól és kineveztek technikai helyettesnek. Törzsfőnöknek Torma Béla, technikai szolgálat vezetőnek Pál Róbert lett kinevezve.
A rádiótechnikai tiszthelyettesi állomány kiképzésében nem vettem részt. Kiképzésüket taniványaim kiválóan végrehajtották. Ezzel egy időre esik a technikai biztosítás megszervezése és a Zrinyi Miklós katonai akadémiai megbízásom. Feladatnak kaptam egy RÁF továbbképzésen lévő osztályt megismertetni a rádiótechnikai felderítés technikai alapjaival és eszközeivel. Írtam egy akadémiai jegyzetet. „Rádiótechnikai Felderítés technikai alapjai” jegyzetem ábráit a C/1 osztály rajzolója, Darmos Éva készítette. Az állomások ismeretét az említett blokk vázlatok alapján oktattam. Keszthelyi sorkatonáknak is bemutattam az RPSZ-1-2-3 és Dnyeper-1KM berendezések telepítését és kezelését. Magukat az SZDR-2M és RPSZ-5M állomásokat később, Keszthelyen mutattuk be. Forgács Lászlóval 1971-ben írt jegyzetet A rádiótechnikai felderítés technikai alapjai   címen megtaláltam az interneten és a ZMKA könyvtárában 2011 szeptemberi látogatásomnál [6].  Jegyzetemhez hasonló témájú művel Rádiólokáció alapjai [2] az iterneten találkoztam.  Szerzőiknek ugyanazt a RTF tanfolyamot kellett elvégezni mivel az 1998 kiadású Főiskolai jegyzetűk 149-179. oldalán " A rádiótechnikai felderítő adatszerzés technikai alapjai"-t tárgyalják..  

Amikor már elegendő számú mérés adat állt rendelkezésünkre próbálkoztam feldolgozásukkal. A Csoport Főnökség kidolgozó osztályától kapott lyukkártyákkal kísérleteztem. Az egyes objektumok aránylag jól elkülönülve váltak ki egy fésülés folyamán. Megkapva új beosztási helyemet a lyukkártyákat, lyukasztót és a tűket átadtam Pál Róbertnek. A módszer további sorsáról nem tudok. peremlyukkártya  
Keszthelyről jó emlékeim vannak. Lakást rögtön kaptam a Georgikon utcában. Egyetlen egy rossz emlékem az említett kezdeti törzsfőnöki megbízásom. A hivatásos állomány nálamnál több általános katonai tudással rendelkezett. Mégis a parancsokat nekem kellet adni. Nem voltam egy népszerű ember. Alakulatunk többi tisztjének családja albérletben lakott a temető melletti házak megépüléséig.
Két gyerekem született. Grazsina és Viktor. Lányom születésekor a tisztekkel megittam a pertut.  Feleségem megtanult magyarul és a keszthelyi kórházban kapott munkát. A nyári szabadságot mindig Lengyelországban töltöttük. A városi társaság befogadott bennünket. A lengyel-magyar barátságnak Keszthelyen hagyományai voltak. A művelődési házba jártunk bridzselni, főleg Bogumilla jeleskedett a licitekkel és a játszmák megnyerésével. Összebarátkoztunk a város ismert festőjével, Mikus Gyulával. Mikus Gyula A tőle ajándéka kapott rézkarc itt látható..

Vissza a lap elejére    Következő fejezet    Vissza a fő menübe

 


[1] Egy emlékezetes vételezés:
Egy decemberi napon Pál Róberttel egy CSEPEL tehergépkocsival indultunk vissza Budapestről Keszthelyre. Útközben hóvihar tört ki és mi az épülő balatoni M7 -es úton elakadtunk. Kénytelenek voltunk a gépkocsi vezetővel hármasban az éjszakát a kocsi fülkében tölteni. Néha járattuk a motort, hogy a gép meg mi le ne fagyunk. Hajnalban nagy zajra ébredtünk. Egy szovjet páncélos oszlop masírozott el közelünkben mit sem törődve a körülményekkel. Kérésemre az egyik páncélos bevontatott bennünket egy közeli magyar laktanyába. Kivárva a kedvező időt, szerencsésen megérkeztünk Keszthelyre. Gépkocsinknak csak az első ütköző rudja deformálódott a vontatás következtében.

2 Hogy a C/1 osztály tisztjei miből oktattak, a munkafüzet csak az én feltétezésem, mivel az alap ismereteket valahol meg kellett szerezni.  Oktatók voltak a C/1 osztályról, ez biztos, Óráikon nem voltam, mivel valahogy a saját óráimra is fel kellett készülnöm törzsfönöki tennivalóim mellett.)

3 Ha a további levelek is beérkeznek, csatolom a Levelek-hez. Kár, hogy többet nem tudok idézni a századról, remélem, a későbbiek során még derülnek ki dolgok!

 

[4] A keszthelyi 40. éves évfordulói találkozáskor Lutár Sándor bevallotta, hogy néha bizony az SZDR-2M Szigorúan Titkos leírásait fordítani hazavitte. Lutár Sándornak tartozok egy valómással, Pali atyám (a megfenyítőt a katonaságnál így becézték) majdnem rosszul lett amikor a Szovjetunióból hazatérve átadtam neki előhívásra az RPSZ-5M jegyzetének fénykép tekercseit.

[5] Az interneten megtalált  utalás.

[6] Éles Antal megemlékezései

[7] A 2007-es találkozó során az első gépkocsi vezetők egyikétől, Lehocki Istvántól tudtam meg, hogy a kitermelt fa egy része Cinege „elvtárs” villájához lett fuvarozva. Lám mire jók ezek a találkozók!