Hagyományörzés: íjászat és kardvívás
FŐOLDAL A NYILVESSZŐK AZ ÍJÁSZATRÓL ÁLTALÁBAN A VERSENYEKRŐL

Az íjászatról általában

Az íjászat egy sokrétű, sokszínű sport. Ha íjászatról beszélünk, biztosan nem gondolhatunk csak egyféle íjászpályára, biztosan nem gondolhatunk csak egyfajta íjászversenyre, és biztosan nem gondolhatunk csak egy íjtípusra. Hogy miért?
  • Mert e sport legalább négy különböző íjászszervezet egymástól eltérő szabályrendszere alapján működik.
  • Mert e sportnak legalább féltucatnyi különböző szakágát űzik honfitársaink.
  • Mert e sportban legalább féltucatnyi különböző versenyszámot rendeznek országunkban.
  • Mert felépítését, szerkezeti kialakítását tekintve legalább féltucatnyi különböző íjról beszélhetünk, amiket a versenyeken további szempontok alapján közel tucatnyi különböző kategóriába sorolnak.

A leendő íjásznak ebben a sokszínűségben kell megtalálnia a helyét, kiválasztani melyik sportegyesülethez csatlakozik, és eldönteni milyen íjat vásároljon. Bizony elsőre nem könnyű feladat, ehhez kísérlünk meg segítséget nyújtani az alábbiakban.

AZ ÍJAKRÓL

Kialakításukat tekintve leggyakrabban talán tradicionális, longbow, vadászreflex, olimpiai és csigás íjakkal találkozunk, illetve ezeknek különböző felszereltségi fokával. Feltételezhető, hogy a magyar íjászok által leggyakrabban használt íjak többsége besorolható valamelyik fenti kategóriába, bár lehetnek ettől eltérőek is, (pl.: japán íj, számszeríj, stb.), de ezekre most részletesebben nem térünk ki.

Tradicionális íj:

Magyar íj

Találkozhatunk még a „hagyományos”, „történelmi”, „pusztai”, vagy „ösztönös” kifejezésekkel is. Lényeg egy hagyományos felépítésű, egyszerű szerkezet. A középrésze egy markolat, melyhez két íjkar (reflexkar) fixen kapcsolódik. Ezek leggyakrabban úgynevezett merev szarvban végződnek, melyekre az ideg két végét akasztjuk. Az íjon nem találunk a vessző kifutását (kifutó) vagy a célzást (irányzék) segítő egyéb szerkezetet. A vessző az íjtartó kéz alátámasztásával, a markolat egyik oldalán fut ki, ezért nem középlövő íjnak hívjuk.

Longbow íj:

A névből is következően hosszú kialakítású, felajzás hiányában egyenes íj. A hagyományos íjhoz hasonlóan nem középlövő, és a reflexkarok egybeépültek a középrésszel. Ezekre azonban nem jellemző a merev szarv, az ideget a reflexkarok végére akasztjuk. Ennek az íjtípusnak sem része a kifutó vagy irányzék.

Vadászreflex íj:

Szintén merev szarv nélküli reflexkarok, de a középrészhez csatlakozhat fix és oldható módon is. A középrész kialakítása miatt az íj középlövő, tehát a vessző az íjtest középvonalában fut ki, és kifutó is van az íjon. Általában irányzék is szerelhető rá, bár gyakran nem teszik, e nélkül használják.

Olimpiai íj:

Ez már sokkal inkább modern korunk, mintsem történelmünk része. Műanyagból, fából, vagy fémből készült középrész, melyhez variálható módon szerelhető többféle reflexkar. Így könnyen változtatható az íj hossza és húzóereje. Kifutót szükségszerűen tartalmaz. További felszereltség hiányában a barebow stílus képviselői használják. Stabilizátorok és irányzék felszerelésével válik a klasszikus „olimpiai íj” nevet viselő sporteszközzé.

Csigás íj:

Talán a legmodernebb íjász sporteszköz. Sajátossága, hogy a reflexkarok végén két olyan kerék (csiga) található, melyek az íj kihúzásakor átfordulnak. Ennek következtében a jellemzően nagy húzóerőhöz képest jelentősen kisebb erővel lehet megtartani az íjat a célzás időtartamára, ami így hosszabb, alaposabb lehet. A kifutó elengedhetetlen része ezen íjaknak is. Használják egyéb felszereltség nélkül is kézi oldással, de jellemzőbb az úgynevezett elsütővel használt, stabilizátorral és irányzékkal való felszerelés. Ezek lehetnek vadász, illetve céllövő jellegűek is. Ez utóbbi felszereltségű csigás íj talán a legpontosabb lövések leadására alkalmas eszköz az íjak közül.