Ivóvízminőség-javítóprogram Hetvehelyen

Kormány rendelet

Letölthető változat:    hetvehely_5.4_201.2001_kormrend.doc

201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet

az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről

A Kormány a vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény 45. §-a (7) bekezdésének k) pontjában kapott felhatalmazás alapján - figyelemmel az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvény 4. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglaltakra - a következőket rendeli el:

A rendelet hatálya

1. § (1) E rendelet hatálya - a (2)-(4) bekezdésben foglaltak kivételével - az emberi fogyasztásra szolgáló víz (a továbbiakban: ivóvíz) minőségi követelményeire és a vízminőség-ellenőrzés rendjére terjed ki.

(2) A jelen rendelet hatálya nem terjed ki:

a) a természetes ásványvízre;

b) az 1. számú mellékletben foglalt vízminőségi határértékek kivételével a palackozott természetes vagy kezelt ivóvízre;

c) az 1. számú mellékletben foglalt azon vízminőségi határérték kivételével, amelyet a dúsítás nem érint, az ásványi anyaggal dúsított palackozott ivóvízre;

d) a gyógyvízre;

e)¹arra a vízre, amelyet kizárólag olyan célra használnak, amely nem jelent sem közvetlen, sem közvetett káros hatást a vízhasználók egészségére és a víz felhasználását az illetékes népegészségügyi szerv vagy annak jogelődje engedélyezte;

f) arra a nem közüzemi vízellátó rendszerből származó vízre, amely napi 10 m3-nél kevesebb vizet szolgáltat vagy 50 főnél kevesebb személyt lát el, és a vizet közösségi létesítményben vagy kereskedelmi célra szánt élelmiszer előállítására nem használják.

(3)² A (2) bekezdés f) pontja szerinti esetben az illetékes népegészségügyi szerv meghatározza azokat a feltételeket, amelyek elősegítik a fogyasztók egészségének védelmét a víz esetleges szennyeződéséből eredő káros hatásokkal szemben.

(4) Ha a (3) bekezdésben foglaltak átmenetileg nem teljesíthetők és az ivóvíz fogyasztása az emberi egészséget károsíthatja, a vízellátó rendszer üzemeltetője haladéktalanul köteles erről az érintett lakosságot és az érintett települési önkormányzato(ka)t tájékoztatni.

Fogalommeghatározások

2. § E rendelet alkalmazásában:

a) ivóvíz: e rendeletben meghatározott minőségű olyan víz:

aa) amely ivásra, főzésre, élelmiszer-készítésre vagy egyéb háztartási célra szolgál, tekintet nélkül az eredetére, valamint arra, hogy vízvezetékből vagy tartályból származik,

ab)³amelyet az európai élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszer-biztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 178/2002/EK rendelet) 2. cikke szerint az élelmiszer-vállalkozások élelmiszer előállításához használnak fel (a továbbiakban: 178/2002/EK rendelet szerinti ivóvíz), beleértve mindazon anyagoknak és termékeknek a gyártását, feldolgozását, konzerválását és forgalmazását, amelyek emberi fogyasztásra szolgálnak; kivéve, ha a megyei népegészségügyi szakigazgatási szerv, illetve a megyei kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatósága (a továbbiakban: Élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság) azt állapítja meg, hogy a víz minősége nem befolyásolhatja a késztermék (élelmiszer) minőségét;

b) kifogásolt minőségű ivóvíz: olyan víz, amely az emberi egészséget veszélyeztető anyagot vagy szervezetet nem tartalmaz, de amelyben a vízfelhasználást zavaró, például esztétikai vagy egyéb panaszt okozó anyag és/vagy szervezet előfordul;

c) vízellátó rendszer: az ivóvíz beszerzését és szolgáltatását biztosító vízilétesítmények összessége;

d) vízellátó rendszer üzemeltetője (a továbbiakban: üzemeltető): a vízellátó rendszer üzemeltetésére jogszabály, illetve hatósági engedély alapján jogosult személy, illetőleg szervezet;

e)⁴ hatósági vízminőség-ellenőrző vizsgálat: a megyei népegészségügyi szakigazgatási szerv, illetve az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 178/2002/EK rendelet) szerinti ivóvíz élelmiszer-vállalkozásoknál történő felhasználása esetén a 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott megfelelőségi ponttól a kerületi állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző hivatal (a továbbiakban: kerületi hivatal) által, vagy a megyei népegészségügyi szakigazgatási szerv, illetve a kerületi hivatal megbízásából végzett vízminőség vizsgálat;

f) vízminőségi jellemzők: a víz minőségének leírására és értékelésére szolgáló mutatók (paraméterek);

g)⁵ házi vízelosztó rendszer: minden olyan vízvezeték, szerelvény és berendezés, amely az ellátó hálózatban szolgáltatott ivóvíz külön jogszabály szerinti átadási pontja és az emberi fogyasztáshoz használt vízvételezési helyek között van, illetve ezekhez közvetlenül kapcsolódik;

h)⁶ ivóvízbiztonság: az ivóvízfogyasztáshoz, illetve használathoz kapcsolódó, ivóvíznyerésre szolgáló, vízkezelő és ellátó rendszerben, házi ivóvízhálózatban és vízvételre szolgáló helyeken elérhető legkisebb egészségkockázatot jelentő minőségi és működési jellemző;

i)⁷ ivóvízbiztonság hatósági ellenőrzése: az ivóvíz-szolgáltatás körülményeinek, a szolgáltató ivóvízminőséget befolyásoló tevékenységének és a vízminőség vizsgálati adatoknak a megyei népegészségügyi szakigazgatási szerv által végzett ellenőrzése és értékelése, illetve a vízminőség vizsgálati adatoknak a 178/2002/EK rendelet szerinti ivóvíz élelmiszer-vállalkozásoknál élelmiszer-előállításra történő felhasználása esetén a 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészség ügyi igazgatóság, valamint a kerületi hivatal által végzett ellenőrzése és értékelése;

j)⁸ hatósági vízminta: a megyei népegészségügyi szakigazgatási szerv, illetve a 178/2002/EK rendelet szerinti ivóvíz élelmiszer-vállalkozásoknál történő felhasználása esetén a 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott megfelelőségi ponttól az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság, valamint a kerületi hivatal által vett, megjelölt és kísérőirattal ellátott vízminta;

k)⁹ illetékes népegészségügyi szerv: az 1000 m3/nap-nál kisebb kapacitású és 5000 főnél kevesebb állandó népességet ellátó vízellátó rendszerekesetén a fővárosi és megyei kormányhivatal kistérségi népegészségügyi intézete, az ennél nagyobb, illetve egy kistérség határán átnyúló vízellátó rendszerek esetén a fővárosi és megyei kormányhivatal népegészségügyi szakigazgatási szerve;

l)¹⁰ illetékes hatóság: az illetékes népegészségügyi szerv, illetve a 178/2002/EK rendelet szerinti ivóvíz élelmiszer-vállalkozásoknál élelmiszer-előállításra történő felhasználása esetén a 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott megfelelőségi ponttól az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság.

Minőségi követelmények

3. § (1) Az ivóvíz minőségére vonatkozó határértékeket az 1. számú melléklet tartalmazza.

(2) A víz akkor felel meg az ivóvíz minőségnek, ha

a) nem tartalmaz olyan mennyiségben vagy koncentrációban mikroorganizmust, parazitát, kémiai vagy fizikai anyagot, amely az emberi egészségre veszélyt jelenthet, és

b) megfelel az 1. számú melléklet A) és B) részében meghatározott követelményeknek, továbbá

c) az a)-b) pontokban, valamint a 4-6. és 8. §-okban meghatározott követelmények teljesülnek, és minden szükséges intézkedés megtörtént annak érdekében, hogy az ivóvíz minősége megfeleljen a jelen rendeletben meghatározott előírásoknak.

(3) Ha a szolgáltatott víz az 1. számú melléklet A) és B) részében meghatározott határértékeknek megfelel, azonban az 1. számú melléklet C), D) és/vagy E) részében előírt valamely határértéknek nem felel meg, akkor kifogásolt minőségű ivóvíznek kell tekinteni.

(4) Az 1. számú melléklet C), D) és E) részében megadott határértékek elsősorban üzemellenőrzésre, valamint a 6. §-ban foglaltak teljesítésének értékelésére szolgálnak.

(5) A jelen rendelet végrehajtása során tett intézkedések hatására az ivóvíz minősége nem romolhat az emberi egészség védelme szempontjából lényeges tényezők tekintetében, és nem növekedhet az ivóvíz előállítására használt vizek szennyezettsége.

4. § (1) A víz minőségének az alábbi pontokon kell megfelelnie a 3. §-ban foglalt előírásoknak:

a) elosztó hálózatból származó víz esetében a létesítményen belül azon - a külön jogszabály¹¹ szerinti - vízkivételi helyen, ahol emberi fogyasztás céljára rendeltetésszerűen vételeznek vizet;

b) tartályból történő vízellátás esetén, ahol a vizet a tartályból kieresztik;

c) kereskedelmi forgalomba kerülő edény (tartály, ballon) esetén azon a ponton, ahol a vizet az edénybe töltik;

d)¹²élelmiszeripari-vállalkozások esetén, ahol a 178/2002/EK rendelet szerinti ivóvizet az élelmiszer-előállításhoz, illetve -kezeléshez az élelmiszer-higiénia biztosítása érdekében felhasználják.

(2)¹³ A külön jogszabályban¹⁴ meghatározott karszt-, talaj- és partiszűrésű vízbázisból vízkezelés nélkül szolgáltatott ivóvíz esetén minden vízkivételi pontnál külön-külön, valamint a felszíni vízbázisból származó, víztisztító műben termelt ivóvíz esetén az 1. számú melléklet D) részében meghatározott követelményeknek teljesülniük kell.

(3)¹⁵ Az (1) bekezdés a) pontjában foglalt előírás - szükség esetén az illetékes népegészségügyi szerv véleményének kikérése után - teljesítettnek tekinthető, ha a vízminőségi előírásoktól való eltérés oka a külön jogszabály¹⁶ szerinti házi ivóvízhálózat nem megfelelő anyaga, állapota vagy karbantartási hibája.

(4)¹⁷ Közösségi - különösen egészségügyi, oktatási, szociális - létesítmény esetében a közösségi létesítmény fenntartójának kell gondoskodnia a vízbiztonság fenntartásáról annak érdekében, hogy a 3. §-ban meghatározott követelmények a vízhasználat tényleges helyén teljesüljenek.

(5)¹⁸ A házi vízelosztó rendszerben előforduló vízminőségi határérték túllépése miatt fennálló egészségügyi kockázat csökkentése érdekében az illetékes népegészségügyi szerv

a)¹⁹tájékoztatja az ingatlantulajdonosokat, illetve fenntartókat és az érintett fogyasztókat, valamint a 178/2002/EK rendelet szerinti ivóvíz élelmiszer-vállalkozásoknál élelmiszer-előállításra történő felhasználása esetén az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságot a vízminőség javítása érdekében szükséges és általuk tehető további intézkedésekről, beavatkozási lehetőségekről, illetve

b) meghatározza azon intézkedéseket, melyeket az üzemeltetőnek az ivóvíz hálózatba táplálása előtt meg kell tennie annak érdekében, hogy az ivóvíz minősége az ivóvízvételi helyeken megfeleljen az előírt követelményeknek, és ezen intézkedések megtételére az üzemeltetőt határozatban kötelezi.

(6)²⁰ Az 1000 m3/nap-nál nagyobb kapacitású vagy 5000 főt meghaladó állandó népességet ellátó vízellátó rendszerek vízbiztonság-irányítási rendszerét ivóvízbiztonsági tervben kell rögzítenie az üzemeltetőnek.

(7)²¹ Az ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatala (a továbbiakban: OTH) közegészségügyi szempontból határozatban hagyja jóvá az ivóvízbiztonsági tervet. A határozat visszavonásig hatályos.

(8)²² A vízszolgáltatónak az ivóvízbiztonsági terv közegészségügyi felülvizsgálatát négyévente az OTH-nál kell kérelmeznie.

(9)²³ A (6) bekezdés szerinti ivóvízbiztonsági terv jóváhagyásáról rendelkező határozatot a vízellátó rendszer vízjogi üzemeltetési engedélyezésére hatáskörrel rendelkező és illetékes környezetvédelmi, természetvédelmi és vízügyi felügyelőséggel (a továbbiakban: felügyelőség) is közölni kell.

A vízminőség ellenőrzése

5. § (1)²⁴ Az üzemeltető, illetve az élelmiszer-vállalkozás köteles gondoskodni arról, hogy az ivóvíz minőségét ivóvízvizsgálatra akkreditált laboratórium a 2. számú mellékletben meghatározottak alapján az illetékes hatósággal egyeztetett vizsgálati program szerint ellenőrizze. Ha az ivóvizet fertőtlenítik, az üzemeltető köteles gondoskodni az alkalmazott fertőtlenítés hatékonyságának ellenőrzéséről és biztosítani, hogy a fertőtlenítőszer melléktermékeiből származó szermaradvány az ivóvízben - a fertőtlenítő hatás veszélyeztetése nélkül - a lehető legalacsonyabb szintű legyen, az 1. számú melléklet B) részében megadott határértékeket ne lépje túl.

(2)²⁵ Az (1) bekezdésben foglaltak végrehajtását az illetékes hatóság legalább évente ellenőrzi.

(3)²⁶ A hatósági vízminőség-ellenőrző vizsgálatok mintaszáma a 2. számú melléklet B) részében megadott értékek 5%-a, azonban az 1000 m3/nap-nál (a továbbiakban: m3/d) nagyobb kapacitású vízműveknél évente legalább egy minta, 10 000 m3/d-nél nagyobb kapacitású vízműveknél legalább 2 minta részletes vizsgálatát kell elvégezni. Több települést ellátó vízmű esetében minden településről évente legalább egy mintát meg kell vizsgálni, a szolgáltatott víz mennyiségétől függetlenül.

(4)²⁷ Az üzemeltető az általa végzett, illetve végeztetett valamennyi fogyasztásra szánt ivóvízre vonatkozó vizsgálat eredményét negyedévenként elektronikus úton megküldi az illetékes hatóságnak. Ha a vizsgálatok során az 1. számú melléklet A) és B) részében meghatározott határértékeket meghaladó érték fordul elő vagy az 1. számú melléklet C), D), E) részében meghatározott jelző vízminőségi jellemzők (indikátor paraméterek) szennyezést jeleznek, illetve szennyezés veszélyével járó rendkívüli esemény fordul elő, a vízellátó rendszer üzemeltetője azonnal tájékoztatja az illetékes hatóságot annak érdekében, hogy az a 6. § (5) bekezdés szerinti intézkedést megtegye.

(5)²⁸ A vizsgálati eredmények összesítését, feldolgozását és értékelését, valamint a jelentések készítését helyi szinten az illetékes népegészségügyi szerv, központi szinten az OTH végzi. A 178/2002/EK rendelet szerinti ivóvíz élelmiszer-vállalkozásoknál történő felhasználása esetén a 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott megfelelőségi ponttól felhasznált ivóvíz minőségi értékelését az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság, illetve a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (a továbbiakban: NÉBIH) végzi. A nyilvántartást és a jelentést a 4. számú melléklet szerint kell elkészíteni.

(6) Az ivóvíz minőségének ellenőrzésére szolgáló vizsgálati módszereknek meg kell felelniük a 3. számú mellékletben meghatározott feltételeknek.

(7)²⁹ A 3. számú melléklet 1. részében meghatározottakon kívül más módszer akkor használható, ha bizonyított, hogy az így kapott eredmény legalább annyira megbízható, mint a megadott módszer szerinti eredmény. Alternatív módszer alkalmazását a az OTH engedélyezi. A 3. számú melléklet 2. és 3. részében meghatározott vízminőségi jellemzők esetén bármely analitikai módszer alkalmazható, ha megfelel a mellékletben előírt követelményeknek.

(8)³⁰ Az illetékes népegészségügyi szerv, illetve a 178/2002/EK rendelet szerinti ivóvíz élelmiszer-vállalkozásoknál történő felhasználása esetén a 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott megfelelőségi ponttól az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság bármely olyan vízminőségi jellemző vizsgálatát is elrendelheti, amelyről feltételezhető, hogy olyan mennyiségben, illetőleg koncentrációban van jelen az ivóvízben, amely egészségügyi szempontból kockázatot jelenthet.

(9)³¹ A hatósági vízminőség-ellenőrző vizsgálatok költségét a megyei népegészségügyi szakigazgatási szerv, illetve a 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott megfelelőségi ponttól történő ellenőrzés vizsgálati költségeit az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság viseli.

(10)³² Az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság és a megyei népegészségügyi szakigazgatási szerv kölcsönösen tájékoztatják egymást azokról az eltérésekről, illetve adatokról, amelyek egészségügyi vagy élelmiszer-biztonsági kockázattal vannak összefüggésben.

Minőségjavító beavatkozás és a vízhasználat korlátozása

6. §³³(1)³⁴ Az ivóvíz minőségére vonatkozó, a 3. §-ban meghatározott határértékek bármelyikének túllépése, illetve szennyezés veszélyével járó rendkívüli esemény esetén az illetékes népegészségügyi szerv a túllépés okát kivizsgálja és a szükséges vízminőség-javító intézkedéseket elrendeli. A 178/2002/EK rendelet szerinti ivóvíz élelmiszer-vállalkozásoknál élelmiszer-előállításra történő felhasználása esetén a 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott esetben az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság elrendeli az élelmiszer-vállalkozás részére a szükséges vízminőség-javító intézkedéseket. Ilyen intézkedések különösen a szennyezésre vezető műszaki eljárások megváltoztatását vagy a tevékenység tilalmát, a szennyező forrás eltávolítását, új vízbeszerzési forrásra történő áttérést, a szennyezés eltávolítását vízkezeléssel és/vagy fertőtlenítéssel, illetve a víz kezelésére és elosztására szolgáló eljárások megfelelő módosítását, illetve a vízzel érintkező anyagok minőségi megfelelőségének biztosítását célzó hatósági eljárások kezdeményezése.

(2)³⁵ Az (1) bekezdés szerinti intézkedést a határérték-túllépésből, illetve a rendkívüli esemény által előidézett szennyezésből eredő egészségügyi kockázat mértékére figyelemmel kell elrendelni. Az elrendelt intézkedésről és az alapjául szolgáló vízminőség-ellenőrző vizsgálat eredményéről az illetékes népegészségügyi szerv valamennyi érintett települési önkormányzatot, illetve a 178/2002/EK rendelet szerinti ivóvíz élelmiszer-vállalkozásoknál élelmiszer-előállításra történő felhasználása esetén az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságot egyidejűleg értesíti.

(3)³⁶ A vízvizsgálat költségei eljárási költségnek minősülnek.

(4)³⁷ Az egészségre veszélyt jelentő ivóvíz fogyasztását, felhasználását - függetlenül attól, hogy határérték-túllépés fordult-e elő - az illetékes népegészségügyi szerv, illetve a 178/2002/EK rendelet szerinti ivóvíz élelmiszer-vállalkozásoknál történő felhasználását az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóság megtilthatja vagy korlátozhatja.

(5) Amennyiben az (1) és (4) bekezdések szerinti intézkedések a vízjogi engedélyezési kötelezettség alá tartozó vízellátó rendszereket érintik, az intézkedésekről az engedély kiadására illetékes és hatáskörrel rendelkező felügyelőséget is tájékoztatni kell.

(6)³⁸ Az üzemeltető a fogyasztókat és a helyi önkormányzato(ka)t, illetve a 178/2002/EK rendelet szerinti ivóvíz élelmiszer-vállalkozásoknál történő felhasználása esetén az élelmiszer-vállalkozást köteles haladéktalanul tájékoztatni a 3. §-ban meghatározott határértékek bármelyikének túllépéséről, illetve szennyezés veszélyével járó rendkívüli eseményről azon eseteket kivéve, ha az illetékes népegészségügyi szervnek állásfoglalása szerint a határértékektől való eltérés elhanyagolható. A tájékoztatásnak ki kell terjednie a vízellátás korlátozásáról vagy betiltásáról, az átmeneti vízellátás módjáról és rendjéről, valamint a vízminőség-javításáról hozott intézkedésekre.

(7)³⁹ Amennyiben egy településen, vagy - ha meghatározható - településrészen a lakosság által fogyasztott ivóvíz nitrit- vagy nitráttartalma az illetékes népegészségügyi szervnek megállapítása szerint meghaladja az 1. számú melléklet B) táblázatában megadott határértéket, mindaddig gondoskodni kell az érintett területen lakó egy évnél fiatalabb csecsemők és a várandós anyák (8) bekezdés szerinti ivóvízellátásáról, amíg az illetékes népegészségügyi szerv ezt előírja.

(8) Ha a (4) bekezdés szerint a víz ivásra, főzésre való felhasználását meg kell tiltani, az üzemeltető köteles az érintettek számára ivóvizet biztosítani

a) palackos (tasakos stb.) ellátás esetén legalább 3 liter/fő/nap,

b) egyéb (pl. tartálykocsis) ellátás esetében 5 liter/fő/nap mennyiségben, a lakóépülettől számított 300 m-en belül.

(9) A (8) bekezdés szerinti vízszolgáltatás költségét a helyi önkormányzat viseli, amennyiben az (5) bekezdés szerinti intézkedésre nem az üzemeltető jogellenes magatartása következtében került sor.

(10) Ha a vízszolgáltatás - a (4) bekezdésben foglaltakon kívüli okból - az üzemeltető által 6 óra időtartamot meghaladó előre tervezett leállítására kerül sor, az üzemeltető saját költségén - a külön jogszabályban meghatározottak szerint - köteles ivóvizet biztosítani.

(11) Ha a 4. § (2) bekezdése szerinti vízbázisok valamely vízkivételi pontjánál az 1. számú melléklet D) részében meghatározott határértékek valamelyikének túllépése fordul elő, az üzemeltetőnek meg kell vizsgálnia a túllépés okát. Ha a határérték-túllépés természeti folyamatok következménye, vagy olyan ismert oka van, amely nem jelez váratlan szennyezést és a vízbázis külön jogszabály szerint biztonságban van - védelme (védőterület) biztosított - nincs szükség külön intézkedésre. Egyéb, nem természeti ok által kiváltott esetben a várható szennyezés kiküszöbölése érdekében az üzemeltetőnek megfelelő, biztonságosan üzemeltetett technológiát kell alkalmaznia, vagy a szennyezés kizárásáig vagy a technológia megvalósításáig a szennyezett vizet szolgáltató kuta(ka)t ki kell kapcsolnia a szolgáltatásból.

(12) A határértékektől való eltérés akkor tekinthető elhanyagolható mértékűnek, ha nem haladja meg a mérés megengedett hibahatárát és a határérték-túllépés az emberi egészségre nem jelent veszélyt.

Átmeneti engedély

7. § (1)⁴⁰ Az üzemeltető kérelmére az OTH egy alkalommal, korlátozott időtartamra - legfeljebb 3 évre - engedélyt adhat arra, hogy a vízellátó rendszer olyan vizet szolgáltasson, amelynek minősége az 1. számú melléklet B) részében előírt vagy e rendelet hatálybalépését követően megállapított határértékeknek nem felel meg, feltéve, hogy az ivóvíz fogyasztása nem jelent veszélyt az emberi egészségre, és az ivóvízellátás az érintett területen más ésszerű módon nem biztosítható. Ebben az esetben az OTH az érintett vízminőségi jellemzőre ideiglenes határértéket állapít meg.

(2)⁴¹ Az (1) bekezdés szerinti engedély iránti kérelemhez a következő iratokat kell benyújtani és a kérelemben az alábbi adatokat kell közölni:

a) kérelem indoklása;

b) az érintett vízminőségi jellemző(k), korábbi mérési adat(ok) és betartható érték(ek) a kérdéses időszakban;

c) az érintett földrajzi terület;

d) az érintett népesség;

e) a szolgáltatott víz napi átlagos mennyisége;

f) az esetlegesen érintett élelmiszer-termelés;

g) a vízminőség ellenőrzés módja és gyakorisága;

h) intézkedési terv a szükséges vízminőség-javító megoldásokra és a végrehajtás határideje;

i) milyen időtartamra kérik az engedélyt.

j)⁴²

(3)⁴³ Nem kell engedélyt kérni, ha az illetékes népegészségügyi szervnek megítélése szerint a vízminőségi jellemzők értékeitől való eltérés elhanyagolható, és a 6. § (1) bekezdése alapján megtett intézkedések alkalmasak 30 napon belül a megfelelő vízminőség biztosítására. Ebben az esetben az illetékes népegészségügyi szerv az érintett vízminőségi jellemzőre ideiglenes határértéket állapít meg.

(4) A (3) bekezdés szerinti rendelkezések nem alkalmazhatók, ha az adott vízellátó rendszerben az előző 12 hónap folyamán bármely vízminőségi jellemző értéke 30 napnál hosszabb ideig nem felelt meg az 1. számú melléklet A) vagy B) részében szereplő vagy a jelen rendelet hatálybalépése után megállapított határértékeknek.

(5) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben az üzemeltető köteles az érintett terület lakosságát és a települési önkormányzatot azonnal és megfelelő módon tájékoztatni, továbbá szükség esetén tanácsadással segíteni azokat a lakosságcsoportokat, amelyek számára az ivóvíz fogyasztása kockázatot jelenthet.

(6)⁴⁴ A (3) bekezdésben meghatározott esetekben a lakosság és a települési önkormányzat tájékoztatására vonatkozó rendelkezéseket akkor kell alkalmazni, ha azt az illetékes népegészségügyi szerv ezt előírja.

(7) Az (1)-(6) bekezdésekben foglalt előírások nem alkalmazhatók palackban vagy tartályban forgalomba kerülő ivóvíz esetében.

A vízkezelésre és a vízzel érintkező anyagokra vonatkozó előírások

8. §⁴⁵(1) Ivóvíz-szolgáltató létesítmények esetében az üzemeltető(k)nek minden intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy az ivóvíz előállítása (beszerzése, kezelése, tárolása) és elosztása során használt vízkezelési technológiák és anyagok okozta szennyeződés ne juthasson az ivóvízbe olyan koncentrációban, hogy az veszélyt jelentsen az emberi egészségre.

(2) Az ivóvíz előállítása során használt hagyományos technológiák, valamint az ivóvízzel érintkezésbe kerülő hagyományos szerkezeti anyagok listáját és az ezekre vonatkozó előírásokat az 5. számú melléklet 2. része tartalmazza.

(3) Az ivó- és használati melegvíz-ellátásban, valamint a medencés közfürdőkben a vízzel közvetlenül érintkező anyagok, termékek és a víz kezelésére alkalmazni kívánt technológiák alkalmazását - az 5. számú melléklet 2. részében felsorolt hagyományos anyagok és technológiák kivételével - közegészségügyi szempontból az OTH engedélyezi. Az engedélyezés során az OTH figyelembe veszi a vízzel érintkező anyagból kioldódó szennyező anyagok jelenlétét, vizsgálja, hogy a felhasználandó anyag, termék, technológia alkalmazása nem eredményezi-e a mikrobiológiai minőség romlását, továbbá kellemetlen íz- és szaganyagok ivóvízbe kerülését. Az ivó- és használati melegvíz-ellátásban, valamint a medencés közfürdőkben a vízzel közvetlenül érintkező anyagok, termékek és a víz kezelésére használni kívánt technológiák alkalmassága megítélésének részletes szempontjait az OTH az ÁNTSZ honlapján közzéteszi. A kérelem tartalmi követelményeit az 5. számú melléklet 1. része tartalmazza.

(4)⁴⁶ A (3) bekezdés szerinti alkalmazási engedély határozatlan időre szól. A határozatlan időre szóló engedély alapjául szolgáló dokumentációban szereplő, az engedélyben megjelölt adatok, illetve minőség módosulása esetén az engedélyesnek a korábbi helyett új alkalmazási engedélyt kell kérnie. Az egyéb adatokban bekövetkező változások tekintetében az engedélyest bejelentési kötelezettség terheli.

(5)⁴⁷ Az engedélyezett anyagok, termékek, technológiák közegészségügyi felülvizsgálatát az engedélyesnek, ha az engedély ettől eltérő időt nem határoz meg, ötévente az OTH-nál kell kérelmezni.

(6)⁴⁸ A (3) bekezdés szerint kiadott engedélyekről az OTH nyilvántartást vezet, amelyet az ÁNTSZ honlapján havonta, bárki számára ingyenesen, korlátozás nélkül hozzáférhető és kereshető módon közzétesz.

(7)⁴⁹

Tájékoztatás és jelentés

9. § (1)⁵⁰ A szolgáltatott ivóvíz minőségére vonatkozó adatok nyilvánosak. Az üzemeltető és a települési önkormányzat a helyben szokásos és leghatékonyabb módon köteles biztosítani, hogy megfelelő és naprakész információ álljon a fogyasztók rendelkezésére a szolgáltatott víz minőségéről. A víz egészségre gyakorolt hatásáról kérelemre az illetékes népegészségügyi szerv ad felvilágosítást.

(2)⁵¹ A fővárosi és megyei kormányhivatal népegészségügyi szakigazgatási szerve (a továbbiakban: megyei népegészségügyi szakigazgatási szerv) - az 5. §-ban előírt vizsgálatok és adatgyűjtés alapján - a megye ivóvíz-minőségi helyzetére vonatkozó adatokat negyedévenként elektronikus formában összesíti és megküldi az OTH-nak, továbbá évente írásos jelentést készít a megye ivóvíz-minőségi helyzetéről, amelyről tájékoztatja a vízszolgáltatókat, a felügyelőségeket és a Nemzeti Környezetügyi Intézet területi kirendeltségeit. Az OTH az éves településsoros ivóvíz-minőségi adatokat elektronikus formában átadja a Központi Statisztikai Hivatal részére. Az 5. §-ban előírt vizsgálatok és adatgyűjtés alapján az élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságok az élelmiszer-vállalkozások ivóvíz-minőségi helyzetére vonatkozó adatokat negyedévenként összesítik és megküldik a NÉBIH-nek, aki ezen adatokat a megyei népegészségügyi szakigazgatási szervnek megküldi.

(3)⁵² Az OTH a kapott adatok alapján évente értékeli az ivóvízminőség országos helyzetét, és az erről szóló összefoglalót évente, valamint az éves településsoros ivóvíz-minőségi adatokat, élelmiszer-vállalkozások ivóvíz-minőségi helyzetére vonatkozó adatokat az ÁNTSZ honlapján közzéteszi.

(4)⁵³

Záró rendelkezések

10. § (1) Ez a rendelet - a (2)-(9) bekezdésekben foglalt kivételekkel - a kihirdetését követő 30. napon lép hatályba.

(2)-(3)⁵⁴

(4)⁵⁵ A 6. számú mellékletben felsorolt településeken az arzén, bór, fluorid és nitrit 1. számú melléklet B) részében meghatározott határértékeit, valamint az ammónium 1. számú melléklet C) részében meghatározott határértékeit kell alkalmazni.

(5) A (3)-(4) bekezdésben foglaltak nem vonatkoznak az arzén 1. számú melléklet B) részében megjelölt határértékére, amennyiben a vizet élelmiszer előállítására használják fel.

(6) A 4. § (1) bekezdésének a), b) és d) pontja szerinti víz esetében a bromát 1. számú melléklet B) részében meghatározott határértéke 2008. december 25-én lép hatályba.

(7) A (2)-(4) és (6) bekezdések szerinti vízminőségi jellemzők hatálybalépéséig az 1. számú melléklet F) részében foglalt ideiglenes határértékeket kell alkalmazni.

(8)⁵⁶

(9) Az 1. számú melléklet C) részében meghatározott radioaktivitásra vonatkozó határértékek hatálybalépésének feltételeit és időpontját külön jogszabály határozza meg.

(10)⁵⁷ A jelen rendeletben előírt, illetve vízminőség-ellenőrző vizsgálatot 2006. január 1. napját követően kizárólag a Nemzeti Akkreditációs Testület által a tevékenységre akkreditált és az OTH megbízásából az OKI által szervezett körvizsgálatokban eredményesen részt vevő laboratórium végezhet.

(11)⁵⁸ Az ólomra vonatkozó 1. számú melléklet B) részében meghatározott határérték betartását az üzemeltetőnek 2013. december 25-től kell biztosítania.

(12)⁵⁹ A 8. § előírásai tekintetében a 2009. április 1. napján hatályos engedélyek határozatlan időre kiadott engedélynek tekintendők. Ezen engedélyek 8. § (5) bekezdése szerinti felülvizsgálatát 2009. április 1-jétől számított öt éven belül kell kezdeményezni.

(13)⁶⁰ Az érintett vízszolgáltatóknak az ivóvízbiztonsági tervet a több mint 100 000 főt ellátó rendszerek esetén legkésőbb 2012. július 1-jéig, az 50 000-100 000 főt ellátó rendszerek esetén legkésőbb 2013. július 1-jéig, az 5000-50 000 főt ellátó rendszerek esetén 2014. július 1-jéig kell benyújtani jóváhagyásra az OTH-hoz.

(14)⁶¹ Az OTH az 5. § (7) bekezdés szerinti alternatív módszerek alkalmazásáról és a 3. számú melléklet 1. részében megállapított módszerekkel való egyenértékűségükről tájékoztatja az Európai Bizottságot.

(15)⁶² A 9. § (3) bekezdése alapján készített összefoglaló alapulvételével az Egészségügyi Minisztérium 3 évente jelentést küld az Európai Bizottságnak (a továbbiakban: Bizottság) az emberi fogyasztásra szánt ivóvíz minőségéről. Minden jelentésben szerepelnie kell legalább minden, az átlag napi 1000 m3-t meghaladó hozamú vagy 5000 főnél többet ellátó ivóvízellátó rendszernek. A jelentésnek három naptári évre kell kiterjednie, és a jelentési időszak végét követő naptári év végéig az OTH-nak kell közzétenni. A jelentést a közzétételtől számított két hónapon belül meg kell küldeni a Bizottságnak.

(16)⁶³ Ez a rendelet a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai közötti társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban összeegyeztethető szabályozást tartalmaz a Tanácsnak az emberi fogyasztásra szolgáló víz minőségéről szóló 98/83/EK irányelve rendelkezéseivel.

1. számú melléklet a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelethez⁶⁴

Paraméterek és határértékek

A) Mikrobiológiai vízminőségi jellemzők

Tartályban forgalmazott vízre vonatkozó értékek:

B)⁶⁵Kémiai vízminőségi jellemzők

Megjegyzések:

1. A határérték a vízben várható maradék monomer koncentrációra vonatkozik, amely az adott, vízzel érintkező polimerből származó, maximális kioldódásból számolható. A vinil-kloridot a szolgáltatott vízben is mérni kell abban az esetben, ha 1,2-diklór-etilén (> 10 μg/l) van a vízben.

2. Hatálybalépés a 10. § (3)-(5) bekezdésében foglaltak szerint. A 6. számú melléklet A) és B) részében felsorolt településeken a határérték betartásának biztosításáig az 1. számú melléklet F) részében foglalt ideiglenes határértéket kell alkalmazni.

3. A 6. számú melléklet A) részében felsorolt településeken a határérték betartásának biztosításáig az 1. számú melléklet F) részében foglalt ideiglenes határértéket kell alkalmazni.

4. Törekedni kell minél kisebb érték elérésére anélkül, hogy a fertőtlenítés biztonsága csökkenne. Csak ott kell mérni, ahol a vizet ózonnal kezelik. Hatálybalépés a 10. § (6) bekezdése szerint.

5.⁶⁶ A határérték a megfelelő mintavételi módszerrel - 1 L (egy liter) kifolyatás nélkül vett vízminta egy részének felhasználásával - a fogyasztói csapnál vett vízmintára vonatkozik és jellemző kell hogy legyen a fogyasztó szervezetébe jutó heti átlagos mennyiségre. Ahol kivitelezhető, az 5. § (6) bekezdésével összhangban megállapított egységes mintavételi és vizsgálati módszereket kell alkalmazni. Az illetékes népegészségügyi szakigazgatási szerv köteles figyelembe venni, hogy az előfordulási csúcsértékek okozhatnak káros egészségügyi hatást.

6. A nitrát és nitrit együttes koncentrációjára a következő feltételeknek teljesülnie kell:

[nitrát]/50+[nitrit]/3≤1

A szögletes zárójelben a megfelelő koncentrációk mg/l-ben kifejezett értékei szerepelnek. Ha a víz ennek az előírásnak nem felel meg, csecsemők ételének, tápszerének készítéséhez nem szabad felhasználni.

A nitrit koncentrációja a hálózatba táplált vízben nem lehet nagyobb 0,10 mg/l-nél.

7. A 4. § (2) bekezdés szerinti vízbázisok esetében a jelen melléklet D) részében szereplő határértékek érvényesek.

8. A peszticidek a következőket jelentik:

- szerves rovarirtók (inszekticidek)

- szerves gyomirtók (herbicidek)

- szerves gombaölők (fungicidek)

- szerves féregirtók (nematocidek)

- szerves atkairtók (akaricidek)

- szerves algairtók (algicidek)

- szerves rágcsálóirtók (rodenticidek)

- szerves csigairtók (szlimicidek)

- egyéb hasonló termékek (többek között növekedésszabályozók), valamint metabolitjaik, bomlási és reakció termékeik.

Csak azokat a peszticideket kell rendszeresen vizsgálni, amelyek az adott vízellátó rendszerben jelen lehetnek. Ennek eldöntéséhez évente ad támpontot - hivatalos közlönyben - az OTH, de a helyi információk (környezetvédelmi felügyelőségek, fővárosi és megyei kormányhivatal népegészségügyi szakigazgatási szervei, növényvédelmi állomások véleményének) figyelembevétele is szükséges.⁶⁷

9. A határérték az egyes peszticidekre külön-külön vonatkozik. Aldrin, dieldrin, heptaklór és heptaklór-epoxid esetében a határérték 0,030 μg/l.

10. Az „összes peszticid” a kimutatott és mennyiségileg mért peszticidek koncentrációjának összegét jelenti.

11. A „meghatározott vegyületek” a következők:

- benz(b)fluorantén

- benz(k)fluorantén

- benz(ghi)perilén

- indeno(1,2,3-cd)pirén

12. Törekedni kell minél kisebb érték elérésére anélkül, hogy a fertőtlenítés biztonsága csökkenne.

A „meghatározott vegyületek”: kloroform, bromoform, dibróm-klórmetán, bróm-diklórmetán.

13. Törekedni kell minél kisebb érték elérésére anélkül, hogy a fertőtlenítés biztonsága csökkenne.

C)⁶⁸Indikátor vízminőségi jellemzők

Megjegyzések:

1. A 4. § (2) bekezdése szerinti vízbázisból származó víz esetében a jelen melléklet D) részében foglalt határértékek az irányadók.

A permanganát-index (KOIps) határértéke felszíni vízből nyert ivóvízben (az egyéb vizekkel való keveredés előtt) 3,5 mg/l és 5,0 mg/l közötti érték azzal, hogy - e tartományon belül - a nyers vízben mért érték 65%-át nem haladja meg.

A 6. számú melléklet B) részében felsorolt településeken a határérték betartásának biztosításáig az 1. számú melléklet F) részében foglalt ideiglenes határértéket kell alkalmazni.

2. A víz nem lehet agresszív.

3.⁷⁰ Ezt a vízminőségi jellemzőt csak akkor kell mérni, ha a víz felszíni vízből származik vagy felszíni víz által befolyásolt. Amennyiben Clostridiumot kimutatnak, az illetékes népegészségügyi szakigazgatási szerv köteles megvizsgálni, hogy a vízellátás kórokozó mikroorganizmus például Cryptosporidium jelenléte miatt nem jelenthet-e veszélyt az emberi egészségre. Az illetékes népegészségügyi szakigazgatási szerv köteles a vizsgálat eredményéről beszámolni a 9. § szerinti jelentésében.

4. Tartályokban forgalmazott vízben a minimális pH érték 4,5; szénsavval dúsított vízben még alacsonyabb lehet.

Olyan vízműveknél, ahol klórozással fertőtlenítenek, a pH értéke a 8,5-öt nem haladhatja meg.

5. Tartályban forgalmazott vízre a jelen melléklet A) részében foglaltak vonatkoznak.

6.⁷¹ Az illetékes fővárosi és megyei kormányhivatal népegészségügyi szakigazgatási szerve vízműre, illetve mintavételi pontra; a 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott megfelelőségi ponttól a fővárosi és megyei kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatósága mintavételi pontra határértéket szabhat meg, amelyet 90%-os gyakorisággal kell betartani; az eseti túllépés e határértéknek legfeljebb a négyszerese lehet. A 37 °C-os telepszámot csak a 2. számú melléklet szerinti esetekben kell meghatározni.

7. Tartályban forgalmazott vízre az egység: szám/250 ml.

8.⁷²

9. 10 000 m3/napnál kisebb kapacitású vízműveknél ezt a vízminőségi jellemzőt nem kötelező mérni. Máshol a mérések feltételét a hatálybalépést követő harmadik évtől kell biztosítani.

10. Felszíni vízből nyert víz esetében törekedni kell arra, hogy a zavarosság a kezelő művet elhagyó vízben ne legyen nagyobb 1,0 NTU-nál (nefelometriás turbiditási egység). A mérések feltételét a hatálybalépést követő harmadik évtől kell biztosítani.

11. A minimális határértéket palackozott ivóvíznél, újonnan létesített vízműnél, továbbá minden olyan esetben be kell tartani, ahol a vizet sótalanítással vagy lágyítással kezelik.

12. Csak akkor kell mérni, ha szag vagy íz panasz eredetének tisztázásához szükséges. Ha a panasz súlyos, a megadottaknál szigorúbb határérték betartására lehet szükség.

13. A vizsgálati gyakoriságot külön jogszabály fogja tartalmazni [10. § (9) bekezdés].

14. A trícium, kálium-40, radon és a radon bomlástermékei nélkül; a vizsgálati gyakoriságot és módszereket, valamint a legalkalmasabb vizsgálati pontokat a rendelet 10. § (9) bekezdésében meghatározott külön jogszabály fogja tartalmazni.

15. A 13. megjegyzés szerinti vizsgálati gyakoriságra vonatkozó, valamint a 14. megjegyzés szerinti, a vizsgálati gyakoriságra és módszerekre, illetve a legalkalmasabb vizsgálati pontokra vonatkozó javaslatokat a rendelet 10. § (9) bekezdésében meghatározott külön jogszabály határozza meg.

Nem kell vizsgálni az ivóvizet a tríciumra vagy a radioaktivitásra az összes indikatív dózis meghatározása érdekében abban az esetben, ha más vizsgálat szerint a számított indikatív dózis tricium szintje messze a határérték alatt van.

D) Szennyezésjelző vízminőségi jellemzők és határértékek karszt-, talaj- és partiszűrésű vízbázisok esetében

E)⁷³Biológiai vízminőségi jellemzők és határértékek

Megjegyzések:

1. Legalább 1 liter vízmintából 0,45 μm-es membránszűrőn kiszűrt, lemosott, majd centrifugálva tömörített anyagként mérve.

Ez az üledék sem tartalmazhat

- háztartási, ipari vagy mezőgazdasági eredetű anyagokat;

- natív készítményben meghatározható, szennyezettséget jelző baktériumokat (pl. Spirillum, Spirochaeta, Sarcina, Zooglea), baktériumtelepeket, gombákat (pl. Fusarium, Leptomitus).

Ha az üledékben csak elpusztult szervezeteket lehet kimutatni, célszerű deklórozott mintából víztoxikológiai ellenőrző vizsgálatot is végezni.

Az üledék mennyisége a vezetékhálózatban nem emelkedhet lényegesen a betáplált vízben mért értékhez képest.

A betáplált vízben levő szervezetektől eltérő élőlények a vízfogyasztás helyén nem válhatnak jellemzővé.

2. Szennyezettséget jelző alfamezoszaprób, poliszaprób szervezetek: Flagelláták, Ciliaták, Rhizopodák stb., különös tekintettel a patogénekre, a fakultatív patogénekre és cisztáikra.

3. Nematoda-, Oligochaeta-, Ascarida-, Gastrotricha- stb. fajok és petéik, cocconjaik.

4.⁷⁴ Telepes baktériumok esetén ennek 100-ad része.

5.⁷⁵ Kénbaktériumok.

6.⁷⁶ Felszíni vízből nyert ivóvíz esetén, egyéb esetben a határérték ennek tizedrésze.

F)⁷⁷Ideiglenes határértékek

2. számú melléklet a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelethez

Vízminőség-ellenőrzési követelmények

A) Vizsgálandó vízminőségi jellemzők

1.⁷⁸ Ellenőrző vizsgálatok

Az ellenőrző vizsgálat célja az, hogy rendszeresen tájékoztasson az emberi fogyasztásra szolgáló ivóvíz organoleptikus és mikrobiológiai minőségéről, egyes kémiai vízminőségi jellemzőkről, a vízminőség esetleges változásáról [különösen a 4. § (2) bekezdés szerinti vízbázisoknál], a vízkezelés hatékonyságáról (különösen a fertőtlenítéséről) annak érdekében, hogy ahol ilyen kezelést végeznek, megállapítható legyen, hogy az ivóvíz minősége megfelel-e a jelen rendeletben előírt határértékeknek.

Az ellenőrző vizsgálat keretében a következő vízminőségi jellemzőket kell meghatározni:

I. oszlop: mindig vizsgálandók,

II. oszlop: a megjegyzésekben leírt feltételektől függően vizsgálandók,

III. oszlop: a megjegyzésekben leírtaktól függő esetekben, de kisebb gyakorisággal vizsgálandók (lásd a B) rész megjegyzését),

IV. oszlop: kisebb gyakorisággal vizsgálandók (lásd a B) rész megjegyzését).

Megjegyzések:

1. Csak ott vizsgálandó, ahol flokkulálószerként használják. ⁷⁹

2. A 4. § (2) bekezdése szerinti vízbázisból nyert víznél rendszeresen kell vizsgálni, egyébként csak a III. oszlop szerinti gyakorisággal.

3. Csak ott kell vizsgálni, ahol - a korábbi vizsgálatok szerint - jelenléte várható (>0,03 mg/l), továbbá ott, ahol a vízkezelés során mangánvegyületet adagolnak. ⁸⁰

4. A 4. § (2) bekezdése szerinti vízbázisból származó, továbbá ilyen vizet is tartalmazó hálózatok esetében mindig vizsgálni kell, más esetben csak a III. oszlop szerinti gyakorisággal.

5.⁸¹ Csak akkor kell vizsgálni, ha akut szennyezésre van gyanú, vagy az I. oszlopbeli bakteriológiai vízminőségi jellemzők az előző vizsgálatok során szennyezést jeleztek, más esetben vizsgálatát csak a III. oszlop szerinti gyakorisággal kell elvégezni.

6.⁸² Felszíni vízből és felszíni víz befolyás alatt álló vízből nyert víznél mindig vizsgálni kell, más esetben csak akkor, ha akut szennyezésre van gyanú, vagy a bakteriológiai vízminőségi jellemzők az előző vizsgálatok során szennyezést jeleztek.

7.⁸³ Vizsgálni kell tartályban és palackban forgalmazott víznél és minden olyan vízműnél, ahol a hálózatba táplált víz hőmérséklete a 20 °C-ot meghaladja; továbbá abban az esetben, ha akut szennyezésre van gyanú, vagy a bakteriológiai vízminőségi jellemzők az előző vizsgálatok során szennyezést jeleztek.

8.⁸⁴ Szennyezés vagy szennyezés gyanúja esetén soron kívül vizsgálni kell, más esetben vizsgálatát a jelen melléklet B) részében meghatározottak szerint kell elvégezni.

9.⁸⁵ Ott kell az e mellékletben meghatározott gyakorisággal vizsgálni, ahol a szolgáltatott ivóvízben - a korábbi vizsgálatok szerint - a határérték felét (arzén esetében 5 μg/l-t, bór esetében 0,5 mg/L-t, fluorid esetében 0,8 mg/L-t) meghaladó érték előfordulhat.

10.⁸⁶ Csak ott kell vizsgálni, ahol klór-dioxidos fertőtlenítés történik.

11.⁸⁷ Csak ott kell vizsgálni, ahol klórozzák a vizet.

12.⁸⁸ Csak ott kell vizsgálni, ahol ózonos vízkezelés történik. Az illetékes hatóság szükség esetén más vízminőségi jellemzők esetenkénti vagy rendszeres vizsgálatát is előírhatja.

13.⁸⁹

2.⁹⁰ Részletes vizsgálatok

A részletes vizsgálatnak célja annak megállapítása, hogy az ivóvíz minősége megfelel-e a jelen rendeletben foglalt valamennyi követelménynek. A részletes vizsgálat során - a 3. § (4) bekezdésével összhangban - minden vízminőségi jellemzőt mérni kell, kivéve, ha az OTH, illetve a 4. § (1) bekezdés d) pontjában meghatározott megfelelőségi ponttól a NÉBIH az OTH-val egyeztetve az üzemeltető kérésére meghatározott időre felmentést ad abban az esetben, ha a kérdéses vízminőségi jellemző valószínűleg nincs jelen az adott vízellátó rendszerben olyan koncentrációban, amely a határérték túllépésének veszélyével járna. A radioaktivitásra vonatkozó határértékekre az 1. számú melléklet C) részében található 13., 14. és 15. megjegyzés az irányadó.

Felszín alatti, nem a 4. § (2) bekezdése szerinti vízbázisok vize esetében a peszticidek, benzol, 1,2-diklór-etán, tetraklór-etilén, triklór-etilén, cisz-1,2-diklór-etilén és - nem klórozott vizek esetében - a trihalometánok csak az első felméréskor - és ha nem voltak kimutathatók az alsó méréshatárt, illetve a határérték 10%-át meghaladó koncentrációban -, akkor utána csak 10 évenként egyszer, illetve vízszennyezés gyanúja esetén mérendők. A 4. § (2) bekezdése szerinti vízbázisok vizére ugyanez vonatkozik, de 5 évenként kell elvégezni a mérést. Benz(a)pirént és policiklusos aromás szénhidrogéneket felszín alatti vízbázisok vize esetében ugyanilyen gyakorisággal, de csak akkor kell mérni, ha a permanganát index (KOIps) értéke a 3,5 mg/l-t (a TOC a 2,0 mg/l-t) meghaladja.

A részletes vizsgálat során mérendő egyéb vízminőségi jellemzők rendszeres mérése alól az első felmérés eredményétől függően lehet felmentést kérni.

B)⁹¹Minimális mintavételi és vizsgálati gyakoriság vízellátó hálózat vagy élelmiszer előállításra használt ivóvíz esetében

A vízmintavételi helyeket a vízellátó rendszer üzemeltetője (élelmiszert előállító, feldolgozó stb. üzemben maga az üzem) a 4. § (1) bekezdés a)-c) pontjai szerinti pontokon az illetékes népegészségügyi szakigazgatási szervvel; a 4. § (1) bekezdés d) pontja szerinti ponton az illetékes népegészségügyi szakigazgatás szervvel és megyei kormányhivatal élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi igazgatóságával egyeztetve jelöli ki.

A víznyerő helyek (kutak), a vízkezelési technológia, a vízellátó rendszerbe betáplálás vagy más hálózati pont (pl. tárolók) mintázása is célszerű, azonban az itt vett minták az alábbi követelmény teljesítése szempontjából nem vehetők figyelembe.

1. Az üzemeltető által végzett (vagy végeztetett) vízkémiai vizsgálatok minimális mintaszáma

Megjegyzések:

1. Az ellátási körzet olyan földrajzilag meghatározott terület, amelyen belül az ivóvíz egy vagy több forrásból származik, és a vízminőség hozzávetőlegesen azonosnak tekinthető.

2. A vízmennyiséget a naptári év átlagában kell számolni. A minimális gyakoriság víztérfogat helyett az ellátási zónába eső lakosságszám segítségével is meghatározható, 120 l/nap/fő vízfogyasztást feltételezve.

3.⁹² Rendkívüli esetben (pl. üzemzavar miatti tartályos ellátás) a vizsgálatok gyakoriságát és a vizsgált vízminőségi jellemzőket az illetékes hatóság a táblázatban foglaltaktól eltérően határozhatja meg.

4.⁹³ Az 1. számú melléklet szerinti egyes vízminőségi jellemzők esetében az üzemeltető kérésére az illetékes hatóság engedélyével csökkenthető a táblázatban megadott mintaszám, ha

a) legalább két egymást követő éven keresztül vett minták vizsgálati eredménye állandó, és lényegesen jobb, mint az 1. számú mellékletben megadott határérték, valamint

b) valószínűsíthető, hogy nincs olyan tényező, amely vízminőség romlást okozna.

A legkisebb alkalmazott gyakoriság sem lehet kisebb, mint a táblázatban megadott mintaszám 50%-a.

5. A mintavételeket időben és térben lehetőleg egyenletesen kell elosztani.

6.⁹⁴ A gyakoriságot, illetve a mintaszámot az illetékes hatóság határozza meg.

A fenti táblázat ellenőrző vizsgálatokra vonatkozó mintaszáma a jelen melléklet A) részének I. és II. oszlopában felsorolt kémiai vízminőségi jellemzőkre vonatkozik; a bakteriológiai vizsgálatok mintaszáma a táblázatban szereplő értékek kétszerese.

Az A) rész III. és IV. oszlopában meghatározott vízminőségi jellemzők esetében a mintaszám a fenti táblázatban szereplő szám kb. 20%-a lehet, de a legkisebb közüzemi vízműnél is legalább 4 mintát kell évente megvizsgálni.

2.⁹⁵ Az előírt mintázási gyakoriság biológiai vizsgálat esetében

Biológiai vizsgálatot (az 1. számú melléklet E) rész) - az akut szennyezés vagy annak gyanúja esetén kívül - az alábbi esetekben kell rendszeresen végezni:

- a 4. § (2) bekezdése szerinti vízbázis vize;

- másodlagos biológiai szennyezés kialakulásának lehetősége esetén [>20 °C, és a nyersvíz sok ammóniumot (>0,5 mg/l) vagy szerves anyagot (>5,0 mg/l KOIps vagy 2,0 mg/l TOC) tartalmaz];

Ezekben az esetekben az 1. pontban szereplő táblázat szerinti mintaszám kb. 10%-át (de évente legalább egyszer; 5000 m3/d-nál nagyobb kapacitású vízműveknél kétszer) kell vizsgálni;

- egyéb esetekben kétévente, az 1. pont táblázata szerinti mintaszám kb. 5%-át, de vízművenként legalább 2 mintát kell vizsgálni;

Szennyezés vagy ennek gyanúja esetén, feltehetően biológiai szennyezésre visszavezethető eredetű (íz és szag) panaszok esetén soron kívül el kell végezni a vizsgálatot.

Pangó vagy rossz műszaki állapotban lévő hálózat esetében e hibák kiküszöböléséig, illetve a biológiai kifogásoltság megszűnéséig a fentiekben meghatározott gyakoriság kétszeresével kell a vizsgálatokat elvégezni.

C) Minimális mintavételi és vizsgálati gyakoriság tartályban forgalomba hozott vízre

1 A térfogatot a naptári év átlagaként kell kiszámítani.

2 A vízkémiai vizsgálatok mintaszáma. Ellenőrző vízbakteriológiai vizsgálat esetén háromszor ennyi mintát kell venni.

A vizsgálatot az üzemeltetőnek kell elvégeznie vagy elvégeztetnie.

3. számú melléklet a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelethez

A vízminőség vizsgálatára szolgáló módszerekkel szemben támasztott követelmények

A vizsgáló laboratóriumoknak olyan minőségellenőrző rendszere legyen, amelyben az ellenőrzést a laboratórium vezetésétől független személy(ek) végzi(k).

1.⁹⁶ A mikrobiológiai vizsgálatok módszerei

A vizsgálatokat nemzetközileg elfogadott módszerek szerint kell végezni. A rendelet kiadásakor elfogadott módszereket az alábbi lista tartalmazza. Új nemzetközi (CEN vagy ISO) módszer honosítása esetén azonban a honosítástól kezdődően az új módszert kell alkalmazni.

A laboratóriumok ezektől eltérő módszert akkor használhatnak, ha azokat ellenőrzik (validálják) és az 5. § (7) bekezdésében foglaltak szerint alkalmazásukat az OTH jóváhagyja.

Coliform baktériumok és Escherichia coli (E. coli): MSZ EN ISO 9308-1:2001)

Fekális Enterococcus (MSZ EN ISO 7899-2:2000)

Pseudomonas aeruginosa (MSZ EN 12780:2003)

Tenyészthető mikroorganizmusok - Telepszám 22 °C-on (MSZ-ISO 6222:2000)

Tenyészthető mikroorganizmusok - Telepszám 37 °C-on (MSZ-ISO 6222:2000)

Clostridium perfringens (spórákkal együtt):

Membrán szűrést követően a membrán anaerob inkubálása m-CP agaron (1. megjegyzés) 44±1 °C-on 21±3 óráig. Azokat az átlátszatlan sárga telepeket kell megszámolni, amelyek 20-30 másodperces ammónium-hidroxid gőz expozíció után rózsaszínűre vagy pirosra változnak.

Az m-CP agar összetétele:

Alap táptalaj

Az alaptáptalaj összetevőit fel kell oldani, a pH-t 7,6-ra be kell állítani és autoklávozni kell 121 °C-on 15 percig. Hagyni kell lehűlni és hozzá kell adni az alábbiakat:

2. Egyes kémiai vízminőségi jellemzők meghatározásának jellemzői

A táblázatban felsorolt vízminőségi jellemzők esetében olyan analitikai módszert kell alkalmazni, amely - minimum követelményként - alkalmas a határértéknek megfelelő koncentráció mérésére a táblázatban megadott hibának, szórásnak és kimutatási határnak megfelelően. Az elemzési módszer érzékenységétől függetlenül az eredményt legalább annyi jeggyel kell kifejezni, ahogy a határértéket az 1. számú melléklet B), C) vagy D) része tartalmazza.

2.1. A vizsgálatok során előnyben kell részesíteni a nemzetközileg elfogadott (MSZ-ISO, MSZ-ISO-EN, MSZ-EN) vizsgálati módszereket.

* A határérték (1. számú melléklet B) és C) részében meghatározott érték) %-ában kifejezve.

2.2. A pH mérésére vonatkozó követelmény az, hogy az alkalmazott vizsgálati módszernek alkalmasnak kell lenni a mérésre 0,2 pH egységnek megfelelő pontossággal, illetve precizitással.

Megjegyzések:

1. ⁹⁷ A pontosság (módszerhiba): nagy számú ismételt mérés átlagértéke, valamint a valódi érték közötti különbség.

2. ⁹⁸ A precizitás (véletlen hiba vagy szórás): az eredmények átlagérték körüli (egy sorozaton belüli és sorozatok közötti) szórásának standard deviációjaként fejezzük ki. Az elfogadható precizitás a standard deviáció kétszerese.

3. A kimutatási határ: vagy

- a paraméter kis koncentrációját tartalmazó természetes minta egy sorozaton belüli standard deviációjának a háromszorosa, vagy

- a vakpróba egy sorozaton belüli standard deviációjának ötszöröse.

4. A módszernek az összes cianidot kell meghatároznia.

5. Az oxidációt 10 percig 100 °C-on savas közegben permanganátot használva kell elvégezni.

6. A módszerrel szembeni követelmények egy-egy peszticidre vonatkoznak, és teljesíthetőségük az adott peszticidtől függ. A kimutatási határ jelenleg nem teljesíthető minden peszticidre, de törekedni kell ennek elérésére.

7. A módszerrel szembeni követelmény az egyes anyagokra vonatkozik, és meg kell hogy feleljen az 1. számú mellékletben szereplő határérték 25%-ának.

3. Paraméterek, amelyekre nincs meghatározott vizsgálati módszer

Szín

Szag

Íz

Összes szerves szén (TOC)

Zavarosság (1. Megjegyzés)

A zavarosság kezelt felszíni vízben történő vizsgálatánál az alkalmazott módszernek alkalmasnak kell lenni a határérték mérésére 25% pontossággal, 25% precizitással és 25% kimutatási határral.

4. Biológiai vizsgálatok

A biológiai vizsgálatokat a vonatkozó (nemzetközi vagy hazai) szabványok szerint kell végezni.

4. számú melléklet a 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelethez⁹⁹