Ez a honlap azért készült, hogy megvitathassuk 
az egymástól eltérő álláspontokat.
Bármelyik oldalra szívesen fogadom a látogatók írásait, képeit. 
Ellenvélemények is - minden változtatás nélkül - közhírré tétetnek.A beszélgetések céljait szolgálja a VENDÉGKÖNYV is, amiben rövid üzeneteket lehet küldeni. Ön szerint melyik a legsúlyosabb hidrogeológiai probléma Magyarországon?
|
AKTUALITÁSOK:Minél többet olvasok, annál kevesebbet értek az egészből. Megörültem, mikor láttam, hogy a Mérnök Újság 2011. januári számában két cikk is foglalkozik a történésekkel, de végül egyiktől se lettem okosabb. Dr. Nagy László írása csak általánosságokat tartalmaz, de utolsó mondatában mégis fontos, általam is többször felvetett dologra utal. Arra, hogy a gátak terhelése mellett azok teherbírásával is foglalkozni kellene. ( A teherbírás pedig nem csak a gátkorona magasságától függ.) A másik cikket Gilyén Elemér jegyzi. Ennek alapján jóval több kérdés merül fel az olvasóban, mint amennyire választ kap. Először is: még azt se lehet eldönteni, hogy milyen volt a védvonal szelvénye? Az-e a valóság, ahogy Gilyén E. rajzolta?  A talpárok szerinte a gát és a résfal mögött van. Csakhogy a valóság más. És ezt a helyszínen dolgozó Fügedi Ubul (MÁFI) így mutatja be:  Lásd ITT, 28. ábra Továbbá: a kazetta felől a gátra ható nyomóerőket csak akkor számíthatnánk a Gilyén E. cikkében vázolt módon, ha az iszap hígfolyós állapotban lett volna - a kazetta fenekéig. Akkor viszont a kazetta teljesen leürült volna. De szinte minden képen jól látható, hogy csak a szakadás közelében lévő iszap sodródott ki, a távolabbi területekről csak a lúgos folyadék távozott. Ez csak úgy lehet, ha a régebben kiülepedett iszaprétegeknek jelentős kohéziójuk volt.  Az az állítás, hogy a résfal nem zárta teljesen körbe a kazettát, ezért az felülről (keletről) talajvíz-utánpótlást is kapott, nem állja meg a helyét. A kazettában mindenképpen magasabb potenciálú folyadék volt, mint a környezetben, ezért abból a hátoldal felé is csak kifelé mozoghatott a víz (ha mozgott egyáltalán), éppen úgy, mint az alsó, a résfallal szegélyezett oldalon, csak valószínűleg kisebb mértékben. Nyilván jött valami felülről is (az égből), ami talajvízzé vált - a 2010. május-júniusi esők következtében. De hogy ettől mi történhetett a gáttestben, arról senki nem tesz említést, pedig állítólag erre vonatkozóan is vannak monitoring-adatok. És nem esik szó arról, amit úgy szoktak jellemezni, hogy "éles sarok, kezdő törés". Nem esik szó arról, hogy két különböző szerkezetű töltés találkozásánál hogyan kell (kellett volna) azokat csatlakoztatni. Az előző ábrán jól látszik, hogy a jobboldali (nyugati) töltés padkás, és már begyepesedett, a baloldali (északi) pedig egy fiatalabb, salakból - meredekebb rézsűvel - készült töltésrésszel van megfejelve. Szó esik viszont - bőven - jogszabályokról, amelyek dzsungelében - jól mondja Gilyén E. - "mindenre és annak ellenkezőjére is" van példa. Nagyon várom a Mérnök Újságban megígért, "a tragédiával kapcsolatos mérnöki véleményeket". Amik már - remélhetően - realitásokon alapulnak. Hát ... csalódnom kellett. A márciusi számban mindössze két olvasói levél foglalkozik a témával. Dr. Kozák Miklós ezt írja: "Eklatáns, hibaelemző példának vegyük az ajkai gáttest szelvényét, melyen a vízzáró membrán résfal közvetlenül csatlakozik a ... gáttest száraz oldali lábazatához, majd ettől kb. 15 m-re van egy szivárgóárok" Majd később: "Ha a résfalat a mentett oldalon, az övárkon kívülre helyezik ... akkor a rendszer hibátlanul működhetett volna." A résfalat a mentett oldalon, az övárkon kívülre helyezték, és a rendszer mégsem működött. Mert nem itt volt a hiba. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy megírhatja-e valaki a Mérnök Újságban, hogy a fent nevezett szaktekintélyek állításaival szemben hol is volt az a fránya szivárgóárok? 2010 októberétől megpezsdült az állóvíz. Először az MTA "Megújuló energiák hasznosítása" című füzetében ezt olvashattuk: "Van egy lényeges kérdés, amelyről a vitairatban egyáltalán nem esik szó: ez a vízenergia-hasznosítás. Sem a bős-nagymarosi vízlépcső kudarcának értékeléséről, sem a vele kapcsolatos rendezetlenségről, sem a felelősségek feltárásáról. ... Ebben a kérdésben cselekvésre van szükség, és ennek ideje most, a kétharmados kormánytöbbséggel jött el. Ezzel élni kellene a jövő érdekében." Lásd ITT Aztán az Új Széchenyi Terv összefoglalójában ez a mondat szerepel: "Amikor sikerül elérni a társadalom jelentős többségének támogatását, a Duna többlépcsős duzzasztását célszerű megkezdeni." Lásd ITT A sötétzöldek természetesen azonnal ordítani kezdtek, a kormány pedig ettől - ahogy szokott - betojt, és azonnal elhatárolódott - saját magától, majd néhány napon belül több fórumon is közölte, hogy dehogy... Mitagadás, az MTA anyagot olvasva valóban meglepődhet az, akit tényleg érdekel a dolog. De másféle furcsaságok is vannak benne: "csehszlovák nyomásra és magyar beleegyezéssel a jelenlegi szlovák területen oldalcsatorna épült a bősi vízerőmű számára, ez gyakorlatilag a határfolyó Duna elterelését jelentette. Az eredendő tervezési hiba innen származik." ... "Az akkor bevont magyar tervezők (és az akkori politikusaink) felelőssége, hogy nagyon csekély műszaki-gazdasági előnyért feladták a nemzeti érdekünket" Miközben az eredeti tervek szerint a szlovák területen lévő bösi erőmű számára a magyar területen lévő dunakiliti duzzasztó szolgáltatta volna a vizet. Kezünket a csapon tartva tökéletesen érvényesíthettük volna nemzeti érdekeinket. Jól nézünk ki, ha már a vízlépcsőt támogatók is olyanok, akik nem ismerik a tényeket. Mert a támogatók igenis nem élhetnek az ellenzők alpári húzásaival! Csak korrekt adatokkal operálhatnak, túlzások, csúsztatások nélkül, különben ugyanolyan hiteltelenekké válnak, mint a sötétzöldek. És a vita hitvitává fajul. A határfolyó pedig most is ott van, ahol volt. Csak most kisebb. Az Ipoly még sokkal kisebb, mégis határfolyó. Ezt a határfolyó-mantrát egyébként mielőbb el kellene felejteni. A határ nem a mindenkori, hanem az akkori folyó sodorvonalaként került kitűzésre. És ha a folyó elmegy onnan, a határ akkor is marad. Tessék megnézni a térképet, ott, ahol a Dráva volt a trianoni határ. Mára már a túlpart egy része magyar terület, az innenső parton pedig nem lehet megközelíteni a folyót, mert közben ott van az országhatár. ÉRDEKES, HASZNOS HONLAPOK: Hidrogeológia az Interneten GeoDigit Projekt (Földtudományi kiadványok) Vízügyi adatbank Magyar Hidrológiai Társaság Magyarhoni Földtani Társulat VITUKI Nonprofit Kft. Felszín Alatti Vizekért Alapítvány (FAVA) GÁMA-GEO Földtani, Informatikai és Üzletviteli Tanácsadó Kft. SMARAGD-GSH Kft. AQUIFER Kft. HYDROSYS Víz és Környezetvédelmi Fejlesztő és Szolgáltató Kft. Golder Associates Golder Associates (Magyarország) Kft. BABÉR 2001 Tervező és Szolgáltató Bt. Varga & Varga Kft. Pórusvíz Bt. (Rózsa Attila) Erdős Attila hidrogeológus. VÖLGYESI Mérnökiroda Kft. A honlap adminisztrátora: Völgyesi IstvánTel/Fax: 316 82 88 volgyesi@uw.hu |