Akiért a harang szólt
Ellentétes vélemények az új pápáról |
| XVI. Benedek. 78 évet várt erre a pillanatra |
A háború alatt Ratzinger 14 évesen belépett a Hitlerjugendbe. Életének erről a szakaszáról később sokat faggatták, de ő maga is megemlékezett a Föld sója című memoárjában. Ezek szerint a belépés kötelező volt, igaz, ennek ellenére ő mégsem akart tagja lenni a szervezetnek. Egy tanára rábeszélésére lépett be mégis, aki azzal érvelt, hogy nem kell a mozgalom aktív tagjának lennie, a bonyodalmak elkerülése végett azonban jobb lenne, ha lenne tagkönyve.
Két évvel később Münchenben, a BMW gyárat védő légvédelmi ütegben teljesített szolgálatot, saját bevallása szerint azonban soha nem lőtt senkire. 1945-ben dezertált, majd amerikai fogságba esett, ahonnan rövid időn belül szabadult.
Joseph Ratzingert 1951-ben bátyjával egyszerre szentelték pappá. 1959 és 1963 között a Bonn Egyetemen tanított, ezt követően került a Münsteri Egyetemre, majd a Tübingeni Egyetemre, ahol kollégája volt Hans Küng svéd teológusnak, akit később ő fosztott meg a katedrájától. 1969-ben visszatért Bajorországba, a Regensburgi Egyetemre, majd Rómába ment, ahol a II. Vatikáni Zsinaton Joseph Frings kölni bíboros tanácsadója lett.
A legtöbb életrajz szerint Ratzinger ekkoriban még liberális teológusnak számított, még a később általa vezetett Hittani Kongregációt is kritizálta.
Saját bevallása szerint az 1968-as diáklázadások következtében lépett a konzervativizmus útjára, hogy megvédelmezze a hitet az elvilágiasodással szemben. 1977-ben München érseke lett, és még abban az évben bíborossá nevezték ki. Rajta kívül csak egy kardinális volt a mostani pápaválasztók között, akit nem II. János Pál jelölt ki bíborosnak, hanem VI. Pál.
 |
| Joseph Ratzinger 14 évesen a Hitlerjugendben |
1981-ben II. János Pál a Hittani Kongregáció a korábbi Szent Inkvizíció vezetőjének nevezte ki. Az azóta eltelt idő alatt bebizonyosodott, hogy a doktrínákat alkotó hivatal tökéletesen megfelelt a legtöbb életrajzíró által tudós, doktríner személyként jellemzett Ratzingernek. Az általa képviselt konzervativizmus egyre jobban meghatározta a katolikus egyház karakterét, a sokat emlegetett mondás szerint ő az egyetlen személy, aki még a pápánál (II. János Pál) is katolikusabb. Ez a konzervativizmus azonban nem mindenki tetszését nyerte el, a már említett Hans Küng liberális teológus 2000-ben megjelent Dominus Jesus című tanulmányát középkori maradiságok és grandomán eszmék zavaros összevisszaságának nevezte.
Ez a tanulmány élénk visszhangot váltott ki más felekezetekben is, a Panzerkardinal ugyanis a nem katolikus felekezetekről szólva kifejtette, hogy ezek fogyatékos és nem igazi egyházak, kijelentve, hogy a megváltás csak Róma által lehetséges, érvényben hagyva ezt sokat kritizált dogmát.
Amikor a lutheránusok ezt szóvá tették, Ratzinger azzal söpörte le a panaszt, hogy ellenvetéseik abszurdak. Mindezek fényében nem váratlan a néhai Peter Hebblethwaite liberális katolikus jellemzése, akit a The Guardian című angol lap idéz, és aki szerint Ratzinger az Inkvizíció nagy és gonosz farkasa Esetleges pápává választása annyira rémisztő, hogy nem is szabad ezen gondolkozni pápaként ugyanis elképzelhetetlen megosztást hozna. Ez a megosztás jól tapintható volt a Szent Péter téren is, amikor kihirdették a pápaválasztás eredményét. A The New York Times beszámolója szerint, amikor elhangzott Ratzinger neve, a tömeg egy része tapsolni kezdett, egy másik része viszont elindult haza. A választás utáni eseményekről tudósító lapok szerint tapintható volt a csalódás, sokan más nevet vártak. Ez különösen annak fényében nem váratlan, hogy Ratzinger testvére, Georg Ratzinger is úgy nyilatkozott, hogy öccsének nincs sok esélye a pápaságra: Túl öreg és túl német. Nem tudom elképzelni azt, hogy egy németet válasszanak meg pápának.
Ezzel számos honfitársa értett egyet, a Der Spiegel felmérése szerint ugyanis a németek 36 százaléka nem szerette volna, ha az új pápa német származású. Georg Ratzinger később azt is kifejtette, hogy félti testvérét a pápasággal járó fizikai és mentális kihívásoktól. 78 éves korban nem jó egy ilyen munkát elvállalni, ami fizikailag és mentálisan is teljes embert kíván. A nyolcvan évhez közeledve nem garantált az, hogy az ember másnap reggel fel tud kelni és dolgozni tud. nyilatkozta a CNN-nek a 81 éves Georg Ratzinger. A CNN vatikáni tudósítója szerint XVI. Benedek pápa jó egészségi állapotnak örvend, de megjegyzi azt is, hogy 1991-ben enyhe agyvérzést kapott.
Európán kívül is akadtak kritikusai a pápaválasztásnak. Leonardo Boff, brazíliai felszabadítási teologus szerint nehéz lesz ezt a pápát szeretni, az egyházban és a világban betöltött pozíciója miatt?, míg Ruben Dri argentín teológus úgy vélte, hogy ez a dogmatikus, kapitalista vonal győzelme. Számomra ez a legrosszabb választás, amit csak tehettek, II. János Pál legrosszabb vonásait hordozza, a jó vonások a karizma és a politikai tehetség nélkül.
Az ilyen véleményekre is utalhattak azok az észak-amerikai bíborosok, akik kritizálták a média egy része által rajzolt egyoldalú karikatúrákat, amelyek XVI. Benedeket vasöklű konzervatívként akarják beállítani. Mint a washingtoni Theodore McCarrick bíboros hangsúlyozta, tévedés azt gondolni, hogy a Szentatya ne lenne nyitott a dialógusra.
Az Opus Dei öröme
A konklávé előtt sokan találgatták, hogy milyen szerepet játszhat a pápaválasztásban a II. János Pál uralkodása alatt a legerősebb vatikáni lobbicsoporttá vált szervezet, az Opus Dei, amely a teológiai ultrakonzervativizmust a gazdasági-kommunikációs eszközök pragmatikus használatával vegyíti. Most először fordult elő, hogy az Opus Dei a rendhez tartozó két bíboros, Juan Luis Cipriani perui érsek és egy Vatikánban dolgozó spanyol kardinális, Julian Herranz személyében közvetlenül is részt vehetett a pápaválasztásban. A jelek szerint a rend vezetői elégedettek az eredménnyel. Az Associated Press tudósítása szerint Javier Echevarria püspök, az Opus Dei prelátusa nagy öröm idejének nevezte Joseph Ratzinger megválasztását, mert mint nyilatkozatában közzétette az új pápa ismeri a prelatúra munkáját és küldetését. A Los Angeles Times szerint az Opus Dei vezetői nemzetközi kapcsolataikat felhasználva már a konklávé előtt igyekeztek minél több bíborost meggyőzni Ratzinger megválasztásáról az eredmény ismeretében sikeresen. II. János Pál a kánonjogi kódexben rögzítette, hogy a szervezet fölött egyedül a mindenkori pápa gyakorolhat felügyeletet, a helyi püspökök nem, ami a kritikusok szerint egy egyház az egyházban helyzethez segítette az Opus Deit. A rend (hivatalosan: a pápának alárendelt személyi prelatúra) körüli vitákat az utóbbi években a milliós példányszámban elkelt bestseller, a Da Vinci-kód is felerősítette. A könyvben az Opus Dei a gyilkosságoktól sem visszariadó, hataloméhes, szupertitkos szervezetként jelenik meg. A szervezet a vádakat visszautasította, de az új pápától most a támadásokkal szembeni hatékonyabb védelmet is várják.
Mit rejt XVI. Benedek neve?
A pápai névválasztás több üzenetet is hordozhat az elemzők szerint. A BBC úgy tudja, hogy a kardinálisok előtt Ratzinger azt mondta: a névvel XV. Benedek emléke előtt kíván tisztelegni. Az 1914-ben röviddel az első világháború kitörése előtt trónra lépett, olasz XV. Benedek nyolc évet uralkodott. Pápasága éveiben a háború és a bolsevik forradalom alapjaiban rázták meg a világot, miközben katolikus nemzetek álltak hadban egymással. Benedek pápa megpróbált békeközvetítőként fellépni az ellenséges hatalmak között, kevés sikerrel, bár javaslatai közül néhány belekerült Woodrow Wilson amerikai elnök 1918-as béketervébe. A BBC értékelése szerint XV. Benedek nemzetek egyesítőjeként vonult be az egyháztörténelembe, aki a muszlimok és az ortodox vallásúak felé is kész volt nyitni. Ennek elismeréseként Isztambulban szobrot állítottak neki azzal a felirattal, hogy a nemzetiségétől és hitvallásától függetlenül minden nép jótevője volt. Emellett jó szervezőként és az új kánonjogi kódex kezdeményezőjeként ismert az 1922-ben, 67 éves korában elhunyt XV. Benedek.
Vannak, akik a 12. században élt ír püspök, Szent Malakiás rövid latin nyelvű mottókat tartalmazó pápalistája (Visszaszámlálás, Hetek, 2002. november 15.) alapján igyekeznek megfejteni Joseph Ratzinger névválasztásának üzenetét. A huszadik századi pápák esetében a Katolikus Enciklopédia által prófétikus jellemzések-nek nevezett mottók meglehetősen pontosan illenek az egymás után következő egyházfőkre. (II. János Pálra a De labore Solis napfogyatkozásból mondat vonatkozik. A néhai egyházfő egy ilyen természeti jelenség napján született, és a temetésekor is részleges napfogyatkozást figyelhettek meg a Föld nagy részén.) A sorrendben 111. egyben utolsó előtti pápai jelmondat a gloria olivae (az olajfa dicsősége). Ez a kép az interneten szép számmal olvasható katolikus értelmezések szerint egyaránt vonatkozhat arra, hogy XV. Benedekhez hasonlóan a most trónra lépő pápa is békeközvetítő és a nemzetek egyesítője próbál majd lenni, illetve arra, hogy a Szent Benedek által alapított bencés rend egyik ága, az olivetánusok a nevükben is hordozzák az olajfa képét. (Teljes megnevezésük Az Olajfák-hegyi Miasszonyunk Rendje.)
Szent Benedeket emellett a katolikus egyház Európa védőszentjének is tartja, így a kontinens spirituális egységét szorgalmazók szintén jó jelnek vehetik XVI. Benedek trónra lépését.
Ratzinger a fő veszélyekről
Részlet Joseph Ratzinger még bíborosként hétfőn, a konklávé előtti miséjén tartott homíliájából: És mily sok doktrína szelét, hány ideológiai áramlatot és divatos eszmét ismertünk már meg az utóbbi évtizedekben?
A keresztény eszmék kicsiny csónakját gyakorta hányták-vetették a hullámok egyik végletből a másikba: a marxizmustól a liberalizmusig és a kicsapongásig, a kollektivizmustól a radikális individualizmusig, az ateizmustól a homályos vallásos miszticizmusig, az agnoszticizmustól a szinkretizmusig, és még sorolhatnám.
Naponta születnek újabb és újabb szekták, és láthatjuk, amint Szent Pálnak az emberek megcsalattatásával és a tévelygésbe vezető ravaszsággal kapcsolatos (lásd Efézus 4:14) szavai beteljesednek. Az egyház hitvallása szerinti tiszta hitet gyakran fundamentalizmusnak kiáltják ki, miközben a relativizmus, amelynek hatása alatt valaki megengedi, hogy a tanításnak akármi szele hajtsa, úgy tűnik, az egyetlen divatos eszme maradt. A relativizmus diktatúrája van kialakulóban, amely semmit nem fogad el abszolútumként, és csak az ént és annak szeszélyeit tekinti a legfőbb mércének.