Az auto da fé - hit hamis cselekedete

Az auto-da fék és az elítéltek kivégzései egyfajta vallási látványosságként, társadalmi eseményként, de élő show vagy terror-színház gyanánt is működtek. Effajta elemzésük helyett, következzék egy forrás:

Uram, ma október havának 14-én, kedden e városban egy auto da fé tartatott, dicsértessék érte az Úr neve, nagy békességben. Nagyon jó idő volt az Ő szolgálata előmenetelére, annak ellenére, hogy tegnap este és az előtte való napokon egyaránt nagy viharok estek, s nem kis mértékben a nép hitének javára volt ez a körülmény, mintegy bizonyítékául az Ő helyes szolgálatának, amit a maga részéről ezzel ugyancsak támogatott. Maga az auto da fé pedig emigyen zajlott:

Először is egy felhő sem zavarta meg a rendjét, amelyről eredetileg Felséged még úgy vélte, nem volna kárára. A szegénymenhely előtt indultunk, elől a feszülettel, élén a papokkal a körmenetben, reggel hat és hét óra között. Hozzánk nemesemberek és tisztes polgárok nagy csoportja csatlakozott. Így értünk el a megácsolt vérpadhoz, ahová bevonulásunk egyszerűbbnek bizonyult mint az előző években volt, s így elfoglalta ki-ki a helyét. Ott volt Dom António, Tomar perjele, s vele szemben az egyházi ítélet meghozója az érsek társaságában. Nemsokára az elítéltek is megérkeztek az itélnökök és városbírák kíséretében. Előttük egy igen jámbor feszület haladt, amit jómagam csináltattam és most hivatalunk termét díszíti, s aminek a látványa már maga is lecsendesítette a jelenlevőket, imádságra fogva. A sorban vagy száz elitélt következett, jóravaló menetrendben, s ahogyan hozzánk elértek, felcsendült a Veni Creator Spiritus kezdetű himnusz a Szentlélekről való megemlékezés gyanánt, amelyet a prédikáció követett. Francisco de Bobadilha páter igen jól - s röviden, mert hogy sok dolgunk volt, - szónokolt. A prédikáció végén két hamis tanú ítéletét olvasták fel, meg egy új-keresztényét, aki megsebesített egy asszonyt aki az Inkvizíciónál ellene tanúskodott. Utóbbit öt évre Brazíliába száműzték, igen fiatal korára való különös tekintettel. Ezután a szigorú vizsgálaton átesett azon abjuráltak ítéleteinek a felolvasása következett, akik már vagy két évet, ki többet, ki kevesebbet, a börtönben eltöltött. Ezek száma huszonegy vagy huszonkettő volt.

Utánuk az eretnekségből megtértek ügyiratainak felolvasása következett, akiknek a száma ötvenhárom volt, s akik szintén megtagadták tetteiket, amiért is csak életfogytiglani börtönre ítélték őket, sőt volt hogy kevesebbre, aszerint, hogy a megtérés fokának milyen jeleiről tanúskodott. Ennek felolvasása után a megbékéltek feoldozása következett, majd azoknak az ítéleteit olvasták fel, akiket átadtak a világi bíróságnak. Húszuk közül azonban egy asszonyt visszaküldtünk a vérpadtól a börtönbe, mert a kereszténnyé lételének olyan nyilvánvaló szándékát tanúsította, s elmúlt bűneit is mind megbánta. Mivel úgy véltük, hogy a bűnvallása börtönben mégiscsak jobb, mint a vérpad árnyékában, a Szent Hivatal notárusait bűnei lajstromba vételére utasítottuk. Mindezzel jó példát adtunk a népnek, mert ebből is nyilvánvalóvá vált, hogy mi csak azokat akarjuk megégetni, akik nem akarnak jó kereszténnyé lenni, vagyis ha erre semmilyen hajlandóságot nem mutatnak. A megholtak között négy idegen volt, kettő Coimbrából érkezett, a többi idevalósiak között pedig voltak jómódúak, mint például egy Tamás mester nevű kereskedő felesége és a leánya, aki egy másik, Fernao Lopes nevű kalmárnak lett a neje. A hét asszony és a többi férfi elitélt közül rajtuk kívül nem hiszem, hogy lett volna más is jó keresztény, de remélem, hogy az Úristen hatalmas irgalmában letekint a többire is, és megemlékezik a nagy buzgalomról és gondoskodásról, amelyet üdvösségük javára mi is gyakoroltunk, s amelyről úgy vélem, Felséged már értesült.