|
||||||||||||
Tantestületünk |
||||||||||||
|
|
|||||||||||
|
Sajnos egy kolléganőnk már soha többé nem lesz velünk. Fájdalommal búcsúzunk Mester Zsoltné kolléganőnktől |
|||||||||||
A júniusi tanévzárón azzal a gondolattal váltunk el kollégák egymástól, hogy találkozunk augusztusban. Most még csak július van és újra együtt a tantestület. Ma azonban a bánat, a szomorúság hozott össze bennünket, mert gyászolunk. Gyászolunk Téged, a kollégánkat, aki oly sokat jelentettél mindnyájunknak. Kinek halálát se elhinni, se felfogni nem bírjuk. Hát ennyi az élet? Hát ezért rohanunk, dolgozunk évtizedeken át? Az elmúlt év elején már tudtuk, láttuk, hogy valami gond van. De akkor még semmi rosszra nem gondoltunk. Néhány hónap után azonban már láttuk, hogy komolyabb a probléma. Te azonban nem akartál beteg lenni, nem akartad, hogy betegnek lássunk. Harcolva a betegséggel, szinte a műtőből is visszajöttél tanítani. Jöttél, mert jól érezted magad az iskolában, mert hiányoztak a gyerekek, akik szintén nagyon vártak Téged. Decemberben minden erődet és energiádat összeszedve egy kedves karácsonyi műsorral búcsúztál tanítványaidtól, kollégáidtól, az iskolától. 37 évet töltöttél a pedagógus pályán ebből 24 évig Sajókazán tanítottad a rád bízott gyerekeket. Az egyik legszebb, egyben legnehezebb feladatot végezted. Megtanítottad a gyerekeket minden tudomány és ismeret alapjaira: az írás, olvasás, számolás művészetére. Mint a kertész: ültettél, plántáltál, locsoltál, nyesegetted a vad hajtásokat, ápoltál, neveltél. Minden ember szívesen emlékezik gyermekkorára, iskolájára, tanítójára. Ma itt vannak a Te tegnapi, tegnap előtti és mai tanítványaid, illetve azok szülei. Itt vannak mindazok, akikkel oly szeretettel foglalkoztál, akiket útba indítottál az életbe. És itt vagyunk tanácstalanul, megdöbbenve mi kollégáid, akik egy életvidám, örök mozgó, kreatív, önmagaddal és tanítványaiddal egyaránt igényes pedagógust tiszteltünk és tisztelünk benned. Igazi pedagógus, igazi tanító voltál. Önfeláldozó, aki számára a tanítás hivatást, sőt annál többet, szolgálatot jelentett. Nemcsak ismereteket közvetítettél, hanem emberségre, szeretetre, megértésre is neveltél. Búcsúzunk. Elköszönünk Tőled, aki része voltál életünknek. Hiszen évtizedekig együtt dolgoztunk, így részévé váltunk egymás életének is. Sajókaza Község Önkormányzata, az Általános Iskola dolgozói, a kollégák, szülők és a gyerekek nevében Kocsis Gabriella soraival búcsúzom:
„ most elmegyek. Tudjátok, éltem, ahogy lehetett. az életem volt minden cselekedet. Belülről fakadt e tiszta lét, mint anya, ki szétosztja mindenét, osztottam magam.
Szerettek érte? Nem volt fontos. elég volt, hogyha adhatok. Kinek, miért, mennyit és hogyan, nem kellenek most adatok.
most elmegyek..”
|
||||||||||||
2007/08-as tanévben dolgozó tanáraink
|
||||||||||||
|
||||||||||||
|
||||||||||||
|
||||||||||||
Az 1.a. osztályfőnöke: Kiss Edit tanító |
||||||||||||
Az 1.b. osztályfőnöke: Tóth Rita tanító, fejlesztő pedagógus |
||||||||||||
|
||||||||||||
|
||||||||||||
|
||||||||||||
|
||||||||||||
|
||||||||||||
|
||||||||||||
|
||||||||||||
|
||||||||||||
|
||||||||||||
Az 6.b. osztályfőnöke: Kulcsárné Tőzsér Rita angol |
||||||||||||
|
||||||||||||
|
||||||||||||
|
||||||||||||
|
||||||||||||
|
||||||||||||
|
||||||||||||
![]() |
|
|||||||||||
![]()
|