Kõrösszeg vára

A Sebes Körös partján, a mai Bihar megye területén épült, melyen egykoron az õsmagyar Barsa nemzetség elsõfoglalású birtokai terültek el. Eredete a tatárjárást követõ idõkig nyúlik vissza, melynek utána az ország rohamos várépítésekbe kezdett. Elõször 1289-ben említik, mint a Barsa nembeli Beke birtokát. Feltehetõen a Barsák építtették a 13. század második felében, építésének engedélyét IV. Béla király adta ki, s annak megépülését követõen hosszú idõn keresztül jelentõs erõdítményként szolgált.
1289-ben IV. László király innen szólította fegyverbe Szatmár, Szabolcs és Bereg vármegye nemeseit. Ekkor a vár ura, Barsa nembeli Lóránt erdélyi vajda fellázadt IV. László ellen. A király ezek után a vár ostromát helyezte kilátásba, ennek erõszakos fõurát akarta megfosztani uradalmától gaztette miatt. De az ostrom nem sikerült, mert rokonai egy éjszaka legyilkolták a királyt, saját táborában. A krónikás feljegyzések szerint Körösszeg várának ura, Bara Kopasz felbujtására orgyilkos kunok, Árboc, Törtel, Kemence és rokonaik a király sátrához lopakodtak. A király egyik kun szeretõjének, Éduának testvérét, a kikeresztelkedett Miklóst megsebesítették, a királyt összeszurkálták, összevagdalták, legyilkolták. László király nádora, Mizse, amikor meghallotta a szörnyû hírt, késlekedés nélkül az aljas gyilkos után eredt embereivel, s hajnalban megrohanta Árboc szállását. Árbocot kétfelé vágatta, Törtelt ízekre tépette egész nemzetségüket kiirtotta, nem kegyelmezve még a csecsemõknek sem. A bosszú a lényegen mit sem változtatott ugyan, viszont ettõl az eseménytõl a Barsák

csillaga lassan hanyatlani kezdett, mígnem 1316-ban Károly Róbert egy ostrommal vetett véget a lázongó nemzetnek, kiûzte azt és elvette Kõrösszeg várát teljes birtokaival együtt. 1317-tõl egy évszázadon át királyi várként szolgál. Zsigmond király 1390-ben Losonczi István macsói bánnak adományozta. Az õ családjának kihalása után 1396-ban a Csákyaknak adta, akik a török idõkben is birtokolták. A család innen nyerte elõnevét (Körösszegi) is. 1514-ben a bihari paraszthadak sikertelenül ostromolták. 1598-ban, Várad várának ostromakor a török-tatár hadak feldúlták, de újjáépült. 1635. évi leltára szerint a belsõ vár közepén állt a ,a látható monumentális öregtorony, mellette emelkedett a palotaszárnya kápolnával. A külsõ várba a kaputornyon át vezetett az út. Itt volt az õrség szállása, az istállók, a malom és a korcsmaház. Fegyver nem sok akadt: két rongált tarack, egy hatcsövû seregbontó és 27 szakállas puska. A hajdúk megtelepedtek körösszegen is. II. Rákóczi Györgytõl azt kérték, hogy adjon nekik hajdúvárosi szabadjogokat. ezzel szemben a Csákyak mint földbirtokosok igen erõsen tiltakoztak, és sikerült is innen a hajdúkat távozásra kényszeríteni. Az elköltözõ hajdúk feldúlták a várat. A Csákyakat ez a tény nem igazán rendítette meg, mert lakóhelyüket már korábban áttették Szepesvárába. Az elhagyott erõdítményt az uradalmi tisztek és a havasalföldi jobbágyak kõbányaként használták, azaz a hatalmas öregtorony kivételével elhordtak minden mozdítható követ és anyagot és felhasználták azt saját házuk tája építéséhez. A tornyot is csupán azért nem bontották el és nem hordták szét, mert egyrészt ez túlságosan nagy munka lett volna, egyébként meg magtárként használták.

Körösszeg - napjainkban

A torony 30 méter magas, szabálytalan hatszög alapterületû hatalmas téglaépítmény, a Sebes-Körös partján magányosan búslakodik. Jelenleg használaton kívül áll, környezetét benõtte gaznövényzet. Állagmegóvására eleddig nem született egy intézkedés sem. A helybéli település Körösszeg - román nevén Cheresig - közvetlen a Trianoni Román - Magyar határ mentén fekszik, megközelíthetõ Nagyvárad felõl, a város déli bejárata elõtt balra térõ Körös-menti közúton, Körösgyéres (Girisu de Cris) és Vizesgyán (Toboliu) településeken át, vagy az Arad - Nagyvárad közútról Inándon letérõ rossz úton, Cséffa (Cefa) településé irányába. Továbbá vasúton is el lehet jutni Körösszegre, Nagyvárad-vasútiállomásról napont háromszor indul személyvonat.