Nagyvárad vára

A Sebes Körös partján fekvõ õsi város eredetét homály fedi. A kõ- és bronzkorszakból való leletek bizonysága szerint környékét már ekkor lakta az õsember. A római uralom alatt Ulpianum nevû város a mai Várad határában lehetett, a népvándorlás korában pedig egyik pihenõ helye az erre jövõ hadaknak. Mindezek alapján az elsõ település i.e. 350 és i.sz. 275 között keletkezhetett.
A magyarok 896-ban foglalták el az akkor még jelentéktelen települést. A hagyomány szerint Szent László király Bihar vármegyében a Körös folyó mentén vadászat közben talált egy helyet és angyali intelemre elhatározta, hogy monostort alapít Szûz Mária tiszteletére. Ezt a helyet Váradnak nevezte el.

A váradi káptalan chartulariumában talált okiratok hitelesítik ezt a legendát ("…mindenek elõtt illik tudni, hogy a mi váradi egyházunk alapítója Szent László néhai magyar király. Alapítá pedig és szentelé azt a Boldogságos Szûz Mária tiszteletére.")
Az alapítás után egy prépostot és 24 kanonokot helyezett el benne, és ide helyezte Bihar városából a bihari püspökséget. A király a prépostsági monostort a Körös bal partján, a mai vár helyén építette 1083-1095 között. Elsõ püspöke 1095-ben való megkoronáztatásáig Könyves Kálmán herceg volt. Ide temették az alapító királyt 1095-ben, és síremléke 1192-ben történt szentté avatása után zarándok hely és istenítéletek eskütétele, s más ünnepélyes aktusok színhelye lett.
Hiteles helyének emlékét az úgynevezett Váradi Regestrum õrzi, mely az 1208-1235 között a káptalan elõtt 389 esetben lefolytatott istenítéletek írásba foglalását tartalmazza. A perdöntõ eskü letételére az ország legtávolibb vidékeirõl, sõt a hûbéres országokból is küldtek peres feleket.
Váradnak már a XI. században volt egy kisebb méretû földvára, de hogy ezt kik és mikor építették, pontosan meghatározni nem lehet. Balogh Jolán szerint a honfoglalás után, a folyóktól és mocsaraktól körbevett alacsony dombháton a magyarok építették fel azt a kör alakú földvárat, melynek alapjaira késõbb a középkori kõvár épült. Amikor László herceg lett a bihari hercegség ura, a földvár nyugati oldalán egy lakótornyot is emeltek, melyben késõbb a Szent Lászlóról elnevezett kápolna állott. A felépült monostor védelmérõl minden bizonnyal már ebben az idõben gondoskodtak. Körülvették vizesárkokkal, s az árok partján elõbb sövény- vagy palánkfalat, késõbb pedig kõfalat emeltek. A monostorban csak a cselédség, az udvarnokok és a fegyveresek laktak. A tatárok bejöveteléig virágzó város volt, kiknek közeledtére Benedek püspök magához vette Szent László ereklyéit, a szent sír kincseit, és a Báthoriak ecsedi várába vitte, hogy aztán a Gyõrbe levõ ereklyetartón (hermán) kívül, csaknem mind megsemmisüljön.

Az 1241. évi tatár támadáskor a várban tartózkodott Rogerius mester, váradi kanonok szerint. "… nagy árkokkal s a falakon fatornyokkal vala megerõsítve, a várat kõfallal igazíttattak ki, mivel egyik oldalán romlottnak látták". Rogerius is közremûködött a vár erõdítéseinek megépítésében és kijavításaiban és a bent maradtakkal a védelemre készültek fel. Kadán tatár vezér a megerõsített várost harcosaival megrohanta. A vár sokáig hõsiesen ellenállt, mire Kadán cselbõl visszavonult harcosaival. Amikor azonban a lakosság visszatért házaikba, a tatárok váratlanul elõjöttek, s leöldösték õket, majd a vár ostromához fogtak. "… az új kõfallal szemben - írja Rogerius - hét gépet állítának, s azokból éjjel-nappal szünet nélkül hajigálják a köveket, míg az új fal egészen összedölt." A vár védõi nagy elszántsággal védekeztek a túlerõ ellen, de végül is legtöbbjük odaveszett. A megmaradtak a székesegyházba menekültek. Az ostrom következtében minden leégett, Várad városa elnéptelenededtt és pusztává lett, csak azok maradtak meg, mint Rogerius is, akik az erõdbe menekültek. 1881-ben a székesegyház felújításakor a fõkapuzat alatt tûzégette földet és emberi csontokat találtak.
A tatárok elvonulása után teljesen újjá kellett építeni az egyházat és a várost. Ezt az 1244-ben püspökké választott Vince kezdte el. A város felépülésének elsõ jele egy 1250-ben kiadott oklevél, majd pedig V. István ifjabb királynak Szent László sírjánál 1256-ban tett eskütétele, aki 1263-ban az itteni farsangon is részt vett, és itt adott kiváltságokat a püspöknek és a városnak. Szent László királyon kívül e székesegyházban temették el az 1131-ben elhunyt II. Istvánt, Kálmán király fiát, 1235-ben II. Endrét, kinek holttestés az egresi apát követelte meg magának, 1319-ben Károly Róbert feleségét, Luxemburgi Beatrixot. Váradon született a szobrász testvérpár, Márton és György, Miklós mester fiai, akikne Szent Lászlót ábrázoló ércszobrát a királyi pár, Mária és Zsigmond jelenlétében állítottak fel a székesegyház elõtt, 1390. május 20-án.Várad fénykorát a Hunyadiak idejében élte, Vitéz János püspöksége alatt, amikor díszes házakat, palotákat építettek. 1443 áprilisában leomlott a székesegyház egyik tornya, amely alatt a kincstár állott, ahol Szent László ereklyéit tartották. Újjáépítését még abban az évben elkezdték, Hunyadi János és Vitéz János püspök gazdag adományainak segítségével. 1444-ben, amikor Mátyás király seregének egy része Magyarországon tartózkodott, Ali szendrõi Bég (Malkovich pasa) a Dunán átkelve Váradra tört. Végül két napi eredménytelen ostrom után Ali pasa dühében feldúlta, kifosztotta és felgyújtotta a várost. Lakosait leölette vagy elhurcoltatta. Elvonulása után Filipecz János püspök azonnal megkezdte a vár helyreállítását, új és erõs falakat, tornyokat építtetett. Mátyás király még ebben az évben kiadta a város elsõ szabadalomlevelét, melyet 1533-ban I. Ferdinánd, 1558-ban Izabella, 1561-ben János Zsigmond, 1593-ban Báthori István, 1600-ban pedig Rudolf király is megerõsített.
1514-ben Dózsa György vezérének, Lõrinc papnak keresztesei vették ostrom alá Váradot, amit Pöstyén Gergely kapitány védett. Mikor a támadásról Szapolyai János erdélyi vajda értesült, Fogaras várának kapitányát, a késõbbi kalocsai érseket, Tomori Pált küldte segítségül. Az egyesített nemesi sereg közeledtének hírére a keresztesek az ostromot abbahagyták, és Bihar felé menekültek. A mohácsi csata után két részre szakadt az ország. Várad János király kezébe került, aki Czibak Imrét nevezte ki püspöknek, neki adva a püspökség javadalmait, rábízta Bihar vármegyét, a váradi várat s a fõispánságot is. A püspököt azonban 1534-ben Felmérnél János király kormányzójának, a velencei származású Gritti Lajosnak hívei meggyilkolták. Helyére János király ez év november 1-én Martinuzzi (Utyesenics) Györgyöt, ismertebb nevén Fráter Györgyöt nevezte ki püspöknek.
Várad ebben az idõben Erdély központja volt, itt tartotta udvarát János király, ide gyûltek össze a nemzeti királyság hívei, és itt kötötték meg 1538-ban Martinuzzi közremûködésével a váradi békét I. Ferdinánd és János király között. A megállapodás szerint János trónját Ferdinánd fogja örökölni, õ egyesíti az egész Magyarországot és V. Károly segítségével kiverik az országból a törököt. Miután János király 1539-ben megnõsült és e házasságából 1540-ben megszületett János Zsigmond, a megállapodás érvényét veszítette és megkezdõdött a két országrész között az ellenségeskedés.

Fráter György 1551-tõl már nem akart sem a töröknek sem pedig Ferdinándnak hódolni, hanem a két hatalom között Erdély függetlenségét igyekezett megtartani. Ez a politika Verancsics szerint abból állt, hogy "… hallgatunk, hízelgünk, ajándékokat küldözgetünk, szolgálunk, engedelmeskedünk, s bár nyomorultan, pironsággal, de nem haszon nélkül".
Miután 1541-ben a török elfoglalta Budát, 1549-ben felújították a megszakadt tárgyalásokat Erdély átadásáról. Eközben Fráter György Várad várát megerõsítette, nyugati oldalán új védõfalat, a kaputól nyugatra pedig egy toronybástyát építtetett. A tárgyalások eredményeként 1551-ben a kolozsvári Szent Mihály templom fõoltára elõtt Izabella átadta Ferdinánd vezérének, Castaldo tábornoknak a szent koronát. Amikor a török ezt megtudta, nagy sereggel indult Erdélybe, hogy az egyezmény végrehajtását megakadályozza. Fráter György félre akarta ugyan vezetni a törököket, de Castaldo abban a hitben, hogy az oszmán oldalára akar állni, 1551 decemberében Alvincen saját kastélyában megölette. Ferdinánd, amíg a püspöki szék üresen állt, Varkoch Tamást nevezte ki a váradi püspökség javadalmainak kezelésére, és a vár parancsnokává. 1553 nyarán Zabárdy Mátyás lett az új váradi püspök., aki átvette a vár megerõsítésének irányítását. Zabárdy rövidesen meghalt, s 1556-ban Ferdinánd Oláh Miklós tanácsára Forgách Ferencet nevezte ki püspöknek, míg a vár kapitányságát Forgách Simonra bízta. Az erdélyi országgyûlés azonban követséget küldött Izabella királyné és János Zsigmond visszahívására. A királyné és fia ünnepélyesen bevonult Kolozsvárra és átvették a hatalmat. Eközben a pártjukra állt Varkoch Tamás az erdélyi hadakkal megszállta Várad városát, majd kilenc hónapnyi ostrom után 1557-ben a várat is elfoglalta. Várad vára a hosszú ostrom során sokat szenvedett, legnagyobb része leégett, falai leomlottak. Varkoch Tamás leromboltatta a város csaknem összes házát, a városon kívül II. István alapította váradelõhegyi monostort, a várban a Keresztelõ Szent János tiszteletére szentelt kápolnát. "Varkoch Tamásnak egy kevessi hóta elõtt adá királyné asszony váradot tisztül, ki Váradon mind lerontatá az egész káptalan-házakat, és a sok szentegyházakat: Szent Ferencz klastromát, Szent Jakabot, Szent Mihályt, Vadkertben mindszentet, Szent Keresztet, az Ispotályt; az várban Szent Jánost, Boldogasszonyt a szigin Szent Istvánt, Szent Pétert, Sicarius templorum Deit, mind eltöretteti, pusztítá, semmivé tevé." írta krónikájában Verancsics.
Ezért és a mindjobban terjedõ hitújítás következtében Forgách püspök nem tudta átvenni a püspökséget Váradon, annak ellenére, hogy 1560-ban a pápai jóváhagyás megérkezett kinevezésérõl. Izabella halála után megkezdõdtek a nyílt támadások a katolikusok ellen, sõt 1565-ben kincset keresve feltörték Szent László sírját és még a király csontjait is kiszórták belõle. Végül 1566-ban a tordai országgyûlés határozatot hozott: "Egyenlõ akarattal végeztetett, hogy aféle egyházi renden való személyek, kik az pápai tudományhoz és emberi szerzéshez ragaszkodtanak, és abból megtérni nem akarnak, az õ felsége János Zsigmond birodalmából mindenünnen kiigazíttassanak. Az váradi káptalannak õ felsége ez jövõ virágvasárnapot hagyta, kik ha meg akarnak térni, házokban, szõlejökben, marhájokban - jószágoktól elválva, kiket õfelsége magának akar tartani - békességvel megmaradhatnak; ha pedig az Isten igéjét nem akarják venni, személyekben, marhájokban egyetemben, valahova akarnak menni, szabadon elbocsátassanak". E határozattal azután egyenlõre megszûnt Várad egyházi jelentõsége. A váradi kanonokkal kapcsolatban pedig az 1566 novemberi szebeni országgyûlés úgy intézkedett, hogy: "A váradi káptalan helyébe, mert hogy azok megrontattanak az õ bálványozásoknak okáért, tartassék más két pap, Kanisay János és Flóris pap", hogy azok "a vármegye notariusával egyetemben" a hiteles helyi teendõket elvégezzék.

A vár helyreállítása 1569-1570-ben kezdõdött meg, amit az 1570- évi medgyesi országgyûlés határozata pénzel is támogatott. A várható török támadások miatt szükség is volt az új és erõsebb vár megépítésére, melynek szellemi irányítója Báthori István fejedelem volt. A vár két részbõl állt: a szabálytalan kör alaprajzú középkori várból - amely magába foglalta Szent László király székesegyházát is - és az e köré épített szabályos ötszög alakú, olaszbástyás várból. A külsõ vár öt hatalmas, új olasz rendszerû bástyával épült meg, az egyik bástyája földbástya volt. Ennek újjáépítése már Bethlen Gábor nevéhez fûzõdik. A külsõ vár 1570-1595 között épült meg, széles és mély vizesárok vette körül. "Ez a város Bihar vármegyének és a Tiszán innen való darab földnek metropolisa, fõvárosa vala, ifjú János király idejétõl fogva a török nemzet, hogy kiebb-kiebb terjesztené hazánkban birodalmát… derekasabb bástyákkal építtetni és környülvétetni úgy kezdetett, melly már úgy megerõsíttetett vala, hogy …Magyarország kulcsának bár adná az Isten ne méltán állíthatott s tarthatott vala. Melly vár a városnak közepette, kerekded nagy erõs kõrakással és kõfallal lévén megkerítve, azon nagy kõfal kerítéséhez környül egyenlõ mértékben öt igen nagy kasamatás, reguláris, földdel megtöltetett, fekvõ bástyákkal lévén környülvétetve; kapuja napenyészet felöl a városnak derekasabb és két víz között levõ Péntekhely nevû utcára nyilván. A Kaputól dél felé fordulván elsõ bástyája Újbástyának, avagy, hogy Bethlen fejedelem csináltatta volna: Bethlen-bástyának, amellett ugyan délrõl Királyfia-bástyája, amellett napkeletrõl Veres-bástyának; ettõl napnyugotra fordulván, éjszak és napnyugot avagy a vár hídja között levõ bástyája Csonkának neveztettetnének. Nagy kiterjesztett városa pedig az várat környülvevén, azt a Sebes-Körös szép folyó vize … a várast ketté szakasztja…." írta volt egykor Szalárdi Várad várának újjáépítése idején.
Alig készült el a külsõ erõdövezet, amikor 1598 szepteberében Omer pasa, mintegy 50.000 török harcossal körülvette a várat, melyet Király György kapitány és Nyáry Pál ezredes védelmezett alig 2.000 emberrel. A törökök azonban egyhónapnyi ostrom után Szolnok felé vették útjukat. Miután 1613-ban Bethlen Gábort fejedelemmé választották, azonnal hozzáfogott a vár kijavításához. Szalárdi leírása alapján " … a külsõ vár kerítésének formája szerint mindenik öreg kásamatás bástyák eleibe egy-egy öreg temérdek bástyaházakra fundáltatott és a Csonka- s Bethlen-bástyák ellenében való toronyházak mindenestõl fogva boltokra s azok között fejedelmi szép házak alsó részei azoknak is mindenütt erõs boltozásokkal, felsõ sor házai pedig gerendázással egészen megépíttetett vala. Ez délfelõl való toronybástyátúl fogva is az Királyfia-bástyája ellenében üszögében való toronnyal épen felrakott s az alsó sor házak mindenestül meg is boltoztattak és olasz fogak között az a sor is héjazat alá vétetett vala, azon toronybástyának építése csak üszögében maradván."

Az 1691-ben készült rajz szerint a belsõ vár ötszögletes, ötbástyás alaprajzot mutatott. A külsõ vár ugyancsak ötszögletû, ötbástyás volt.
Bethlen halála után I. Rákóczi György folytatta az építkezéseket. Ekkor javították ki az 1598. évi támadás rombolásait a Csonka- és Királyfia-bástyánál. A várkapu elõtt "szakálszárító" készült a bástyákra vigyázó õrség számára, az Aranyas-bástyán a boltozatos épületre szép "nyaraló- s vacsorázó helyet építettek, oszlopokra rakott szarufás, zsindelyes fedéllel.
A középkori székesegyházat teljesen lebontották, helyette egy új templom építését határozták el. A palota által közbezárt hatalmas méretû, zárt udvart pilléreken nyugvó, kettõs árkádsor övezte, melyet Márton és György kolozsvári szobrászok által 1390-ben készített Szent László bronzszobor díszített. 1647-re a palotaszárnyak készen voltak, csak belsõ kiképzését és a festéseket kellett elvégezni.
A várat - amit Balogh Máté várkapitány alig 850 fõnyi õrséggel védelmezett - 1660-ban Ali pasa vezetése alatt 60.000 fõnyi sereg vette körül. Amikor a védõk létszáma már csak 300 emberbõl állott, elfogyott az élelmiszer és a falak nagy része is leomlott, a várat kénytelenek voltak feladni. Várad ostromában részt vett Evlija Cselebi is, aki 1666-ban ismét felkeresve Váradot a következõket írja: "ennek elfoglalásánál jelen voltam s a gyõzelmi ezánt (imádságra hívó ének, melyet a mináretbõl énekeltek) én énekeltem. … Várad várát most kedvem szerint megnézegettem. Mikor elfoglaltuk, akkor elpusztult, de most már nagy fejlõdést vett és kiépült. … Az 1071. évben (ismereteink szerint ez az 1661. év volt a mi idõszámításunk szerint) IV. Mohammed khán idejében, Kösze Ali pasa szerdár és Szidi Áhmed pasa által férfia vitézséggel foglaltatott el. Teljesen külön ejálet (helytartóság) és vezírség lett belõle. Várad vára Erdélyországnak iszkanderi erõdítménye lévén Rákóczyy királynak székhelye volt. Várad az Olaszi hegy tövében, a Körös folyó mentén egy ágyúlövésnyi távolban elterülõ sík réten ötszögalakú erõs építkezésû díszes vár. Az említett Olaszi a várra nézve magaslat. Közte és a vár között a Körös folyik. A várárok szélessége százhúsz lépés, a mélysége olyan, mint a tengeré és a Sebes Körös folyó vizével van tele. A vár kerülete a falon körülmenve 2500 lépés. Összesen öt nagy bástyája van. Itt nem lehet az egyik bástyáról a másikra átmenni, mint egyéb várakban. A vár fala negyven építészeti rõf (1 rõf=76cm) magas és tíz rõf széles, erõs téglaépítkezésû fal. A várnak a nyugati részén csak egy kapuja van, de ez háromszoros, erõs, magas vaskapu. Belsõ vár. Összesen ezer lépés kerületû vár ez, melynek öt magas tornya van. Nagyon díszes, kõépületû, kerámiatetejû, deszkazsindelyes paloták vannak itt. Négy kapuja van ugyan, de csak egyet használtak. …" Cselebi ezután részletesen leírja a külvárost, melyben "tízezer díszes palotaszerû ház" volt, és a várat "csupán keleti és délkeleti oldalán fogja körül". A várost is vizesárok övezte, melynek "köröskörnyül tizenkét erõs bástyája van, valamennyinek tetején deszkazsindelyes, zászlós, csúcsos díszes torony van".
A töröktõl 1664-ben Rákóczi László kísérelte meg visszafoglalni, de az ostrom közben halálos sebet kapott, így a sereg elvonult. 1689-ben pedig gróf Bádeni Lajos támadta eredménytelenül. A török megszállás alól egyévi körülzárás után 1692. júniusában foglalta el Heisler tábornok. A császári katonaság Váradot magának foglalta le, és megkezdte a sérült falak, erõdítmények, épületek kijavítását, ami azonban az állandó pénzhiány miatt csak lassan haladt. II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a fejedelem serege a várost elfoglalta, de a várat nem sikerült hatalmába kerítenie. Az építkezéseket az 1720-as években folytatták, gróf Csáky Imre püspök idejében, aki a vártól keletre egy várkastélyt is emeltetett magának.
A püspöki székesegyház és a kétemeletes barokk püspöki palota alapjait gróf Forgách Pál püspöksége alatt 1752-ben rakták le. A terveket Franz Anton Hillebrant bécsi építész készítette. Az építkezést 1779 végén fejezték be, a székesegyházat pedig 1780 júniusában gróf Kollonits János püspök szentelte fel. A templom elõtt állt a XVIII. század utolsó negyedében készült Szent László szobor. Felépítették az új templomot is, de nem a régi helyén, hanem az északkeleti oldalon. 1881-ben lebontották a Bethlen-palotát, azaz a belsõ vár nyugati szárnyát. A külsõ vár sáncaival, az Aranyas- és Bethlen-bástyákkal ma is áll. Megtekinteni nem lehet, mert katonai objektum.