várak

Radnáról a Maros jobb partján, az erdõs hegyek közé szorult völgyben keletnek menvén, az igen közellevõ Solymos faluba érünk, ennek templomát elhagyván, éjszak-nak a hegy oldalára fordulunk, melyen egy gyalogösvény kígyódzik föl. Ha e kirándulást reggel tesszük, mikor a völgyben köd borong, igen érdekes látványt élvezhetünk. Amint a hegylejtõn feljebb és feljebb jutunk, a ködfátyol mind véknyabb, átlátszóbb lesz. Majd megszakadoz, s egészen ellebben, s most egyszerre Solymos várának regényes, festõi omladékai tárulnak ki bámuló szemünk elõtt, a kelõ nap játszi fényében ragyogva. Körös-körül harmatos gyep és sötétzöld lomberdõ terül, alul a völgy mentén fehérlõ ködfátyol lebeg, melynek nyílásain keresztül itt-ott a Maros hullámjai csillognak fel.
Lippával szemközt, a Maros jobb partja mentén húzódó kúp alakú, 252 m magas Várhegy tetejét övezi olymo várának még ma is álló tekintélyes maradványa. A belsõtornyos, megközelítõen háromszög alaprajzú várat a Várhegy falú felöli, nyugati oldalán lehet megközelíteni. Az út a széles és mély sziklaárkon, a hatalmas pilléreken nyugvó egykori felvonóhídon át vezet a külsõ vár kaputoronnyal megerõsített bejáratához. Ma az ide vezetõ, gerendákra fektetett pallók állapota miatt a bejárás életveszélyes, ezért a várba kizárólag a vár keleti oldalán, a sziklaárok mentén vezetõ ösvényen lehet bejutni. A belsõ vár háromszög alakú udvarának nyugati részén a kisméretû kaputorony, ettõl északra a több emelet magas, négyszög alaprajzú öregtorony látható. A várudvar északi oldalán áll a reneszánsz faragványokkal díszített palotarész, benne Izabella királyné egykori szobái. A királynéról kapta nevét az Izabella balkon.

Az udvar déli felén látható a nagyméretû lovagterem és mel-lette a várkápolna. Még ma is felismerhetõk az egyes szobák, õr-tornyok, a várûr lakása, a várkút, számos bástya alapfala, a külsõ várudvar és több különbözõ rendeltetésû helyiség, terem, és a várat övezõ rendkívüli méretû várárok.
Bizonyos, hogy Solymos vár falait a tatárjárás után emelték. Elsõ okleveles említése 1278-ban történik, amikor birtokosa Pál bán, testvérének, János ispánnak gyermekeit fiaivá fogadta, és "Castrum Somos"-t Pausára hagyományozta a hozzá tartozó erdõ felével, szõleivel, egyéb földekkel és szolgákkal.
Károly Róbert uralkodásától egészen 1440-ig királyi vár volt, amikor I. Ulászló király Guthi Országh Mihálynak adomá-nyozta a hozzá tartozó 30 faluval együtt, amiket - az azokat 1439-tõl zálogban tartó - beregszói Hagymás László Temesvár megyei fõispántól vett el hûtlenség miatt.
1456-ban Hunyadi János birtoka lett, majd Mátyás királyé, aki l462-ben a cseh Giskra János huszita vezérnek adományozta. A király azonban már 1471-ben elvette tõle, és Arad vármegye fõispáni méltóságával együtt alsólindvai Bánffy Miklósnak adományozta Solymos várát és tartozékait. Bánnfy hûtlensége miatt a király a birtokot visszavette, és fiának, Korvin Jánosnak adta. Az 1514-es parasztfelkelés idelyén Dózsa György serege ellen Pratner György alvárnagy védte a várat - akkor már mint Brandenburgi György õrgróf birtokát. A magyarul nem tudó német alvárnagymak összesen 14 fizetett magyar zsoldosa volt. A kereszteek többszöri felszólítása után az õrség fellázadt, nem volt hajlandó vezérük parancsainak engedelmeskedni. Végül is Künish Mátyás káplán, Pratner ellenkezését figyelmen kívül hagyva feladta a várat, az õrség pedig felesküdött Dózsa hûségére. Az elfogott alvárnagyot felnyársalással fenyegették meg, mire a káplán Dózsához fordult segítségért, akinek parancsára a foglyot szabadon engedték. Dselálzáde Mustafa török történetíró ily módon fogalmaz a török többszöri ostroma során 1552-ben elfoglalt várról: " Ehhez (értsd Lippához) közeli a Szolmis (Solymos) nevû vára is rakva volt feslett erkölcsû gyaurokkal, melynek lakói harcba ereszkedtek az oroszlánszívû seregekkel, de Allah kegyelmébõl az a vár is elfoglaltatott. A töröktõl 1595-ben Báthori István vezére, Borbély György az erdélyi hadakkal foglalta vissza. A fejedelem 1597-ben Jósika István alkancellárnak adományozta, akitõl azonban összeesküvésben való rézvétel miatt, hûtlenség címén elvették. Basta idegen uralmával szemben a Székely Mózes vezetése alatt álló, függetlenséget akaró csoport ismét Báthori Zsigmondot tette meg fejedelemnek, aki 1601-ben börtönébõl kiszabadulva elfoglalta a fejedelmi széket, és Székelyt nevezte ki a seregek élére. 1602-ben azonban Tövisnél Székely vereséget szenvedett a császári csapatoktól és innen menekülve Solymos várában keresett menedéket, amit a fejedelemnek adott 14000 forint ellenében tartott zálogban. Mivel a várat nem találta biztonságosnak, a magyar származású Bektás nevû temesvári pasával megegyezett, hogy török õrséget enged be Solymos falai közé mindaddig, amíg visszatérhet. Bektás cserébe Kladova (Kalodva) várát engedte át Székelynek, aki azonban családjával Temesvárra ment.
A török uralom alatt levõ várat 1660-ban Evlija Cselebi, török utazó és történetíró kereste fel és írta volt róla: "A lippai szandsák földjén s a Maros folyó partján az ég csúcsáig emelkedõ sziklán, keskeny magaslatú vár ez; parancsnoka, katonasága, ágyúja és hadiszertára van. Kissé nyugatra nézõ egyetlen kapuja , harminc háza s vágott sziklából várszerû mély árka van. … Benne egy mély kút van, melyet kõsziklába ástak.
Solymos vára csak 1688-ban szabadult fel véglegesen a török uralom alól. Az ostrom során súlyosan megsérült várat már nem állították helyre, így pusztulásnak indult, állagmegóvása érdekében azóta sem történt intézkedés.

Solymos vára megközelíthetõ autóval, Aradról az E68 sz. Nadlac (Nagylak) - Arad - Deva (Déva) nemzeközi úton, Lippáig (Lipova) kb. 30 km. Vasúton Aradtól kb. 3/4 - 1 óra az út sebes - vagy személyvonattal Radnáig. Az aradi vasúti állomásból elég sûrûn indulnak hasonló vonatok Deva (Déva) - Simeria (Piski) irányába. Figyelem: a gyorsvonatok (Rapid, IC) nem állnak meg Radna állomáson. Fontos: Lippa (Maros bal partján fekszik) és Radna (Maros jobb partján) közigazgatásilag egybeépültek és ilymódon Lippaként (Lipova) szokás említeni. A nemzetközi út Radnán halad át ugyan, mégis Lippa van kiírva, mint helyiségnév. A vasúti állomás szintén Radnán van és Radna van kiírva is. A két történelmi települést egy régi, most már csak gyalogos híd (közúti forgalom alól lezárva!) és egy közúti híd köti össze. A történelmi városközpont Lippán van. Gyalog Radna állomástól a hegyi ösvényig az utat a mûút mentén haladva kb. 40 perc alatt tesszük meg. Lippa városát elhagyva balkéz felöl leágazik egy kavicsos ösvény, ahonnan a vár nem látható, turista jelzés vagy útjelzés nincs, ezért kicsit megtévesztõ lehet az elõször erre látogatónak, de ez az ösvény vezet a várhoz, a gyalogút kb. 20 perc alatt megtehetõ. A vár õrizet nélkül áll, belépõdíj nincs, a várudvarban lehetõség nyílik piknikezésre, tábortûz rakása megszokott látvány.