Vajdahunyad vára

Szerencsés véletlen õrizte meg s egy kiváló tehetségû mûépítész támasztotta fel számunkra a magyar várak legszebbikét, Vajdahunyad várát. Valamikor réges-régen Magyarországon számtalan szebbnél-szebb vár volt fellelhetõ, e tekintetben talán csak Normandia vehette fel a versenyt vele. Ám ennek a véráztatta földnek a tragikus sorsa hozta magával, hogy legnagyobb részük helyrehozhatatlanul elveszett. Egy-egy kõhalom, omladék, falmaradvány, némelykor csupán egy név és pár okleveles adat õrzi emléküket. Amit pedig dúló háborúk és zsarnoki hatalmak meghagytak, az úgy át van alakítva, hogy régi formáit, mûvészeti értékeit, egykori szépségét a szakember is alig tudja felismerni. Vajdahunyad vára sok más társánál szerencsésebb volt. Többször ostromolták, nem egyszer tûz pusztította, sokáig múltját figyelmen kívül hagyva, értelmetlen célokat szolgált, mégis oly sokat megõrzött hajdani pompájából, hogy lehetséges volt helyreállítani Váraink egy része, amelyeknek sikerült megúszniuk a nagy katasztrófákat, a renoválásnak estek áldozatul. Mértéket nem ismerõ építészek romantikus, sohasem létezõ stílusban megálmodott kastélyokat alakítottak belõlük. Hunyad várának e tekintetben is kedvezett a sors. A vár restaurálását Möller István neves szakember vezetése és felügyelete alatt végezték, melynek során a magyarság párját ritkító emlékmûvét kapta vissza. A helyrehozatalt megelõzõ feltáró munkálatok során az erõdítmény restaurátora kimutatta, hogy a Hunyadiak elõtt 1430-ig egy kisméretû, alig másfél méter magas, szabálytalan, mandulaidom alakú kõfallal körbevett vár állott.

Bizonyosan volt ezen belül öreg-tornya, voltak lakó- és raktárhelyiségei, a falon kívül pedig sáncai, de ezeknek nyomait eltörülték a késõbbi építkezések. Ez az elsõ vár nem keletkezhetett az Árpádok korában. XIII. századi rész-letet maradványai között nem lehet ki-mutatni. Nem találkozunk a késõn megalakult Hunyad megye nevével sem a XIV. század második tizede elõtt. Hunyad várát pedig 1364-ben említik elõször okleveleink. Keletkezését I. Károly király koránál elõbbre nem lehet tenni s építésének okára sem rámutatnunk. 1330-ban ment végbe IV. Károly szerencsétlen havasalföldi hadjárata. Ekkor tûnt ki, minõ veszedelem fenyegeti az elhanyagolt déli végeket a még ekkora ritka lakosú részeken. A lefelé nyúló völgyeket meg kellett erõsíteni s ezért épült az Egregy mentén Hunyad, a Sztrigy mentén Hátszeg vára. Mindkettõ egy-egy elõretolt bás-tyája a vidék régi, erõs, de az ország-határtól messzefekvõ várának, Dévának. Hunyad fennállása elsõ évtizedeiben királyi vár, közvetlen ura az erdélyi vajda. Nagy terjedelmû, de gyér lakosságú birtokok tartoztak hozzá. Nem is hajthatott számottevõ jövedelmet, s ezért a várakat elvesztegetõ Zsigmond király könnyû szívvel adott túl rajta. 1409-ben kelt az oklevél amellyel Zsigmond király Hunyad várát és uradalmát Szerb fia Vajk nevû udvari lovagjának új adományozás címén odaadta. 1410-ben pedig már a nagypecsétes privilegiális levelet is kiadták az akkor már Hunyadi Vajk nevet viselõ lovagnak. Vajk a tótországi Szapolyai családból hozott feleséget, János fiának pedig a Horogszegi Szilágyiak tekintélyes nemzetségébõl. Amikor 1430 körül elköltözött az élõk sorából, nevet, vagyont, tekintélyt hagyott gyermekeire. Ez idõben idõsebbik fia, Hunyadi János már elõkelõ férfiú: a király kíséretének tagja és kiválló katonai mult állt mögötte. Az igen szerény Hunyad vára nem elégítette ki igényeit. Nekilátott tehát, hogy megfelelõen újjá építse azt. Az építkezés jó ideig eltartott, 1446 körül kívülrõl készen állott, területe az elõzõhöz képest a kétszeresére növekedett. Minden meg volt benne, amit a kor megkívánt. A vár nyugati oldalán hatalmas palota emelkedett, földszintjén és emeletén egy-egy nagy, kéthajós lovagteremmel. Kelet felöl a díszes kápolna kapott helyet. Ettõl loggiás folyosó vezetett a lakószobákhoz. Az épülettömbbõl tornyok törtek a magasba, a hathatós védelmet szolgálva, de emelve a vár szépségét is. Az északra nézõ fõbejárás hatalmas kaputornyokon nyílt az udvarra.

A vár tövében zúgó folyó felett magas, falazott talpakra rakott, szétszedhetõ híd vezetett ki a várból. Az északi sarkot kerek, nyúlánk torony védte. Tarka festése miatt még késõbb is hímes torony volt a neve. A várnak volt egy gyenge oldala, mégpedig a déli, ahol a szomszédos magaslat igen közel állott a falakhoz, s igen könnyü volt innen hajítógépekkel megtámadni a várat. Ezért errõl az oldalról elõretolt zömök tornyot építettek a domb lejtõjére. Ettõl támfalakkal erõsített vastag fal húzódott a várig a tetején kiszélesedõ zárt folyosóval. A várból felvonó hídon át lehetett a folyosóba átlépni. A fal tetején menõ lebegõ folyosó pedig illemhelyül (danzker) szolgált, olyan egészségügyi berendezés, aminõre másik példát Magyarországból nem, csak a német lovagrend híres poroszországi váraiból tudunk mutatni. A vár külsõ képét szép erkélyek, függõ tornyocskák, folyosók, faragott keretû ablakok, tarka festés élénkítette. Belül pompás ajtók, kandallók, mázas cserépkályhák és a falakat borító freskók vallottak a várúr elõkelõségére és jóízlésére. A vár szépsége okozta, hogy ismertetõi francia építõ mesterekre gondoltak. Ezt a feltevést azonban sem írott adatok, sem pedig tárgyi bizonyítékok nem támogatják. Ellenkezõleg, a várban alkalmazott heraldikai díszítés stílusa egyenesen cáfolta a francia behatást. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a tatárjárást követõen Zsigmond király ideje alatt épült váraink többsége, ebbõl kiindulva pedig kevéssé feltételezhetõ, hogy hiány volt hazai építõmesterekben.

Ha pedig Hunyadon francia mesterek dolgoztak volna, akkor templomaink egész soránál is a távoli nyugat mûvészetének jelei érezhetõen megmutatkoztak volna. 1453-ban, Hunyadi halálakor a vár építése be volt fejezve. Teljes elkészültekor elérte virágzásának tetõpontját is. Nagy hátránya volt, hogy messze esett az ország középpontjától. Hunyadi életének javát a török és csatlósai elleni harc töltötte ki. Keresve sem találhatott volna rezidenciául szolgáló jobb helyet. Hunyadi Mátyás, amikor királlyá lett választva 1453-ban elkerült innen, azt sem tudjuk, valaha megfordult-e még ezen a helyen élete során. Idõvel édesanyját, Szilágyi Erzsébetet is magához vette, kinek a vár feldíszítésében jelentõs szerepe volt. Szakított hát Hunyad várával és átköltözött fia mellé, Óbudára. Innen kormányozta hatalmas birtokait, amelyek közé azonban Hunyad nem tartozott, ezt Mátyás fiára, Korvin Jánosra ruházta. Amikor mátyás halála után megkezdõdött Korvin János kifosztása, örökségének ezt a részét senki sem akarta tõle elvenni. Azonban a boldogtalan herceg hamar túladott rajta, részben, s uradalmának csak névlegesen maradt tulajdonosa.1494-ben Kinizsi Páltól és feleségétõl, Magyar Benignától 10000 aranyat vett fel rá kölcsön. Kinizsiék viszont hamar túladtak a zálogjogon, Bakócz Tamás akkori egri püspök és rokonai kedvezményezettek által. A vár birtokba vétele azonban többszöri bírói ítélet során sem járt sikerrel. 1508-ban, egy birtokbavételi kísérlet során az elõkelõ fõpapi sereget az akkori várnagy Alpestesi Nagy György huszárcsapata oly módon riasztotta meg, hogy azok futva menekülve hagyták ott Hunyadnak várát, s a pénz is odaveszett örök idõkre. Korvin Jáno viszont gyenge gazdálkodónak bizonyult továbbra is. Másoktól is vett fel kölcsönt a várra. Bikly János várnagytól a krónikák szerint 1200 forint kölcsönt vett fel, amire oly ravasz kikötést tett a várnagy, hogy amíg a kölcsönt vissza nem fizeti, addig õt várnagysági tisztségébõl ugyan el nem mozdíthatja. Perek sokasága után a végsõ ítéletet már nem érte meg a herceg, 1504 októberében elhunyt, majd a következõ évben egyetlen fia, Kristóf is szintén. A várra szerencsétlen özvegye, Frangepán Beatrix Kapott adományt II. Ulászló, valószínûleg azért, hogy ezzel is több jusson a gonoszlelkû rokonának, Brandenburgi Györgynek, akihez kényszerbõl feleségül ment. A szegény asszony 1509-ben meghalt, ezáltal az adomány örökségként a gonosz férjére szállt. 1510-ben Hunyadra is megszerezte a donációt, s beült a birtokba, amelyhez jog szerint semmi köze sem volt. Végül aztán hûtlenség okán elmarasztalták Brandenburgi Györgyöt és királyi rendeletben utasították az erdélyi vajdát, hogy vegye el tõle Hunyad várát, ha kell akár ágyúk bevetése révén is és adják át a Bakócz családnak. Szapolyai Jánosnak azonban egyéb gondja s baja is volt, mint Hunyad ostromára indulni. György még sokáig élõsködött az ország nyakán, majd mikor eltávozott innen a tisztjei még sokáig küldözgették utána a jövedelmeket Ansbachba. Hunyadon jó pénzért adott túl. A vevõ Török Bálint volt, akinek e nemes szerzeményére 1536-ban sikerült az adományt is megkapni János királytól. Elõtte azonben még kiállott egy ostromot: Czibak Imre próbálta kiverni a törököt 1534-ben, ez alkalommal tûzkár is esett benne. 1601-ben Mihály vajda is megrohanta és felgyújtotta Hunyadot. A Török családtól 1605-ben elvették a várat és Bethlen Gábor kapott rá adományt. Bethlen, a Török család részérõl érkezõ követeléseket kielégítette, majd költséget nem kímélve megkezdte a vár rekonstrukciójat. Sajnos sok tekintetben át is alakította azt, saját ízlésének megfelelõen. A keleti oldal lakóhelységeit egy emelettel megemelte, a felsõ lovagterem helyén három lakószobát alakított ki, a védõfalakat magasabbra rakatta, bástyát építtetett a keleti és az északi oldalra az ágyútelepek részére. Helyenként még a szép régi freskók átfestésérõl is intézkedett. A megújult várat a Bethlen család az ifjú Bethlen Istvánnak ajándékozta. Bethlen István 1627-ben elvette Széchy Máriát. 1633-ban megözvegyült, majd hozzáment Rozsályi Kún Istvánhoz. Emlékét az egyik terem mennyezetére festett címere õrzi. Hunyad iránti igény aztán végigment a jogosultak körén, majd végül Thököly Imre szerezte meg. Az átvétel során részletes leltár született a várról.

A leltár sok értékes feljegyzést tartalmaz, belõle tudjuk az egyes részek neveit, sok helyiség rendeltetését és korát. Hûtlenség címén Thökölytõl Apaffy Mihályra szállt a vár, tõle adományozás során fiára, az utolsó erdélyi fejedelemre. Bethlen Katalin halálával aztán a vár, jogos örökös hiányában visszakerült a korona fennhatósága alá. Ekkor a vár igazi pusztulásnak indult, ugyanis hivatalt faragtak belõle. Falakat törtek, átépítettek, átmeszeltettek, ablakokat vertek a vár falaiba. 1784-ben a Hóra lázadás idején a vár falai között keresett menedéket a megyebeli nemesség. Hálából a vármegye megcsináltatta a pusztuló tetõket. 1847-ben I. Ferenc király körutat tett Erdélyben s ez alkalommal Hunyad várát is bemutatták neki. Luxemburg álromantikus lovagvárának építtetõje el volt ragadtatva az öreg várból eredõ valódi romantikától. Minden áron helyre akarta állítatni s elsõ részletül 30000 forintot utalványozott ki a költségekre. A kincstár renováltatott is, de kétségtelenül saját ízlés szerint. Még több hivatali szobát csináltatott, egy sereg freskót ismét leveretett, új ajtókat szereltettek be, s az állami vasgyár részére vasraktárat rendezett be. Áldatlan mûködését egy villámcsapás szakította félbe. A vármegye segítségével azonban újra helyreállították és hivatalként tovább mûködött. 1854-ben egy könnyelmûség folytán a vár teljesen leégett, pusztán csak a falai maradtak meg. Sokáig csak a befedett romok álltak ezen a helyen, Arányi Lajos, orvosprofesszor várismertetõ kampányának köszönhetõen - melynek során rengeteg metszet, írás és kézirat keletkezett - megszületett a döntés a mentési munkálatok elindítására. 1868-ban Schulz Ferenc irányításával megkezdték a felújítást. 1871-ben a mester halála után a felújítás irányítását nem más, mind Steindl Imre vette át. Azonban nem egészen jó irányba, mert a romantika szellemében szebbé akarta tenni a várat, mint valaha volt. Utána valóságos kontár kezek pusztítottak renoválás örve alatt s okoztak jóvátehetetlen károkat. A céltudatos felújítás a század vége felé indult csak meg, gróf Khuen Antal mûépítész vezetése alatt. A feladat kihívás volt: elõbb el kellett távolítani a toldásokat, majd a stílustalan pótlásokat és díszítéseket. A vezetést a mester halála után munkatársa, Möller István vette át Nála hivatottabb emberre nem is eshetett volna a választás. 1907-ben a befejezés elõtt álló restaurációt a háború szakította félbe. A vár sorsa akkorra már biztosított volt. Vajdahunyad vára sikeresnek mondható restaurációját követõen a határok módosításával a hasonló helyzetben lévõ várak sorsára ítéltetett. Restaurációja, állagmegóvása napjainkban lassú léptekben halad, s majd a jövõ titka az, hogy merre.

Vajdahunyad vára - napjainkban

Bizonyára, aki látta már Hunyad várát, nem téved, ha azt állítja ez magyar váraink legszebbike. A helyszínen körülnézve szintén nem téved az, aki azt állítja, hogy e gyönyörû vár létezését a kiegyezés évében megindított felújítási munkálatoknak köszönheti, hasonlóan átfogó restauráció azóta nem történt. Napjainkban az erre látogató turistát, érkezzen az gépkocsival vagy vasúton elsõként a szocializmus áldozatául esett Vajdahunyad túliparosított, kohó kéményekkel teletûzdelt látképe fogadja. Az E68 sz. Nadlac (Nagylak) - Arad - Deva (Déva) nemzetközi úton gépkocsival érkezõknek útjukat a Dévát elkerülõ út után kb. 5 km-re Vajdahunyad irányába, jobbra letérõ 68B sz. úton kell folytatniuk. Vonattal Vajdahunyad megközelíthetõ Piski-i (Simeria) vasúti csomópontból napközben egy-két óránként induló személyvonattal. Továbbá a dévai vasúti állomás elõl sûrûn induló piros színû ún. maxi-taxi mikrobuszokkal is elérhetõ a település, viszonylag gyorsan és kedvezõ áron. Vajdahunyad látképét a vasipari mûvek uralja, amely szinte ráépült a várra. A várba északi fõbejáratán lehet bejutni, melyhez a vár tövében folyó Cserna patakot átszelõ faszerkezetû híd vezet. A pénztárnál a belépõjegyen kívül (kb 0,5 EUR/diákoknak a fele) vehetünk még kisebb emléktárgyak, képeslapokat és katalógust román, német és angol nyelven (kb. 0,20 - 2 EUR egységáron). Arra a kérdésemre, hogy van-e magyar nyelvû vár katalógus a pénztáros néni - igen ellenszenves tekintet kíséretében - csak annyit válaszolt, hogy nincs. Ennél nagyobb meglepetésemre viszont a vár egyes helységeiben giccstárgyak meg miegymás értékesítésére (viszonylag magas áron) bazárt rendeztek be.