Colett története
7. Összeesküvés
Dávid ügyvéd volt: a ravaszság volt a szakterülete.
Hogy Ratforth ravasz volt-e az kérdéses, de ha az is volt,
bizonyára egy pillanatig sem érezte úgy, hogy ennek
valaha is befolyásolnia kellene a cselekedeteit.
"Tudni akarom, miben mesterkedik!" támadt Colettenek.
Miután eloldozták, Colette azonnal kapott egy pórázt,
és a felakasztástól még mindig kábán
levezették Ratforth alagsorába a játékszobába.
Itt beleültették egy lekötözõ székbe,
és gondosan rögzítették. A változatosság
kedvéért semmilyen eszköz nem feszítette nyílásait,
sem kényelmetlen, sem fájdalmas nem volt, kivéve
a legutóbbi megkínzatás utóhatásait.
Ratforth elõrelátóna beadott neki egy oldatot,
mely megállította az idegrendszer kálciummal való
túltelítõdését -valamit, amit rendszerint
be szokott adni a nyakuknál fellógatott kurváknak-
hogy meggátolja a nyakuknál fogva függesztett lányok
sérülését.
"Nem tudom mit akar az Õrzõ" sóhajtotta
Colette. Nagyon, nagyon fáradt volt. "Mindent elmondtam
már, és tudod, hogy tudom, semmi értelme nem volna
hazudnom. És egész idõ alatt rajtam volt az a hangszín
vizsgáló készülék is."
Ratforth meglepetten kapta fel a fejét. Azt, hogy Béta
826 okos, már korábban is tudta, de csak nagyon kevesen
ismerték fel, mire való az az eszköz.
"Igen, tudom, hogy mindent elmondtál nekem" sziszegte
Ratforth. "Addig szorítanám satuba a melleid, amíg
nem vagyok biztos benne, hogy az utolsó csepp információt
is elmondtad nekem. De nem tudom, miért viselkedik az Õrzõ
úgy, ahogy." Kétségbeesve nézett a
székhez kötözött lányra. "És
miután annyira védett, ahogy, miért adott nekem
mint személyes rabszolgát."
"Segítõt" javította ki Colette, mielõtt
befoghatta volna a száját. "Sajnálom, nem
úgy értettem…"
De Ratforth most nem volt olyan hangulatban, hogy csekélységekkel
foglalkozzon. "Segítõ, rabszolga vagy kurva, a szád
kötelessége minden esetben ugyanaz."
Colette megremegett. A Belsõ Gyûrû felsõ
osztályában nevelkedvén, meglehetõsen homofób
beállítottságú volt. A szex szóbajötte
eltérítette Ratorthot a róla való elmélkesdéstõl
vissza szokásos kedvteléséhez: a lányok
életét annyira kellemetlenné és megalázóvá
tenni, amennyire csak lehetséges. Ratforth fel fogja venni a
beszélgetés fonalát késõbb, de idõ
kellett, hogy összeszedje a gondolatait elõbb.
Eddig a pillanatig Colette meztelen volt, és kíváncsi
volt, vajon a továbbiakban is így marad-e. Tévedett.
"A többi Bétával ellentétben akiket
korábban láttál" -közölte Ratforth-
"nem szándékozok lakatokkal átfúrni
az ajkaid. Ennek semmi köze valamilyen kímélethez,
826, ellenben rendszeresen fogok különbözõ dolgokat
beléd helyezni, ha kivívod nemtetszésemet, és
hidd el, sokkal több képzelõerõvel rendelkezem,
mint azt az eddigiek alapján hinnéd: többet nem kell
érdekeljen az, hogy a férfiak számára mennyire
vagy használható." Közben azzal a mosollyal
mosolygott, melyrõl Colette tudta, rendszerint valami kellemetlen
következik.
Az eszköz amit Ratforth az ujjai közé vett, elsõre
egyáltalán nem tûnt fenyegetõnek, fõleg
hogy Colettenek elképzelése sem volt, mire való.
Nem volt nagyobb egy érménél: talán ha 1
cm átmérõjû lehetett, világos rózsaszín,
lapos csésze alakú. A csésze belsõ oldalát
fehér, szivacsos anyag borította, az alapját széles
gumigyûrû keretezte.
"Csiklópajzs" közölte Ratforth. "Biztos
vagyok benne jó gyorsan rájöttél."
A nõ kitörölte Colette punciját valamilyen
bûzlõ anyaggal, mely úgy csípett, mint amikor
nyitott sebbe fertõtlenítõt szórnak. Colette
vadul hánykolódott kötelékei közt, de
a szék nem adta meg magát. Teljesen tehetetlen volt a
szíjak szorításában.
Ratforth felemelte a csészét, a gumigyûrûre
hunyorított, majd a körmével benyúlt a felsõ
réteg alá. "Vigyázzunk, ne érjek hozzá
a ragadó részhez az ujjammal" közölte.
"Különben egy csészével az ujjamon fogjuk
végezni, egy csészével a csiklód helyett."
Ratforth elõhúzott egy rozsdamentes acélszerszámot
a fiókból, és a kis pajzsot gondosan elhelyezte
benne. Az eszköz egyfajta fogóra emlékeztetett, melyet
nyilván lányok puncijára terveztek. Csak hogy biztosan
pontosan használhassák, Colette nem tudta nem észrevenni
a fogóhoz csatlakozó fémfalloszt. A fallosz behatolt
Colette hüvelyébe, és kis szorítócsavarokkal
rögzítették Colette ajkaihoz az egész eszközt,
mígnem a széthúzott redõk közül
sebezhetõn meredt elõ a csikló és az õt
takaró érzékeny hám. Ratforth kissé
átalakította az eszközt, hogy a kis fogót
hozzáerõsíthesse, pontosan Colette ágaskodó
csiklója felett.
"Az igazság pillanata" mosolygott Ratforth. Megnyomott
egy gombot, és a kis fogó, benne a rózsaszín
csészével elõrecsapódott, rá erõsen
egyenest Colette csiklójára. Colette megugrott a székben,
de a fogó vele mozdult, a ragasztót és a csészét
erõsen hozzányomva a csiklóhoz.
"Maradj nyugton" figyelmeztetett ratforth. "Adjunk idõt
a ragasztónak, hogy rendesen megköthessen! Különben
ki fog dörzsölni!"
Pár perc múlva a fogót eltávolították,
és a csésze immár magától szorosan
hozzátapadt Colette legérzékenyebb részéhez.
A leszíjazott lány lenézett a puncijára,
hogy lássa a kis kemény rögöt, amint immár
teljesen befedi a csiklóját. Colette lenyûgözve
nézte új viseletét.
"Izgasd magad" mondta Ratforth mosolyogva.
Colette így tett. Érezte, de nem volt benne semmi izgató.
A csésze hatásosan elvágta a csiklót minden
ingertõl. Még a combjait összedörzsölve
sem érzett többet gyenge, örömtelen érintésnél.
A csésze olyan zárta el a csiklót, hogy bárminemû
önkielégítés eleve kudarcra volt ítélve,
és a kemény fém minden ingerlést megakadályozott,
amivel Colette csak próbálkozhatott volna.
"Látod már mire gondolok? Okos nem?"
Ezen a ponton Colette sokmindennek tudta volna nevezni az eszközt,
de az okos jelzõ nem szerepelt közöttük.
"Pihend ki magad az új 'ruhádban' " mondta
Ratforth az elborzadt, szólni sem bíró lánynak.
"Rengeteg más játékom van még a számodra."
|