Előző levelemben a sivatagok növényvilágánál hagytam abba. Sivatagok, száraz éghajlatú vidékek a Földön Amerikán és Afrikán kívül Ausztráliában is vannak, ahonnan a szárazságtűrő növények mintegy 40%-a származik. Itt is megtalálhatók - köznapi szóhasználattal élve – a “répás gazok”, melyek föld alatti része lereszelve 5..10 liter kellemes ízű folyadékot ad.

Egy másik figyelemre méltó ismert növény, az eukaliptusz, szintén nagy túlélő. Több fajuk életfolyamat-lassító nedveket termel, melyek újabb kísérletek szerint nem csak a koalákat bódítják el, hanem egyéb emberi, állati, növényi szervezetre is különös, nem feltárt hatásokkal bírnak. Érdemes a reklámozott kozmetikumokra gondolni, melyek Aloe (szukulens) tartalmúak, s a bőrápoló hatásukon kívül vérzéscsillapító, éhségcsillapító, bénító hatásúak, hajnövekedést gátlók, gátolják az állatok szarv és szarunövekedését*: ám ezekről a reklámok nem szólnak…

Az elterjedtséget és fajtagazdaságot tekintve természetesen Amerika a szukulensek és kaktuszok igazi hazája.

Meg kell említenem egy igazán érdekes se nem kaktusz, se nem szukulens szárazságtűrő növényfajtát, a kutyatejféléket (euforbiákat). Megtalálhatók voltak már évmilliókkal ezelőtt az egybefüggő földtábla-alakzat (Pangea) növényei között. Mára sok formában maradtak fenn, például a gyep számára közellenség, a pitypang (gyermekláncfű). A tüskések –, akik “kaktuszabb” tulajdonságokkal bírnak, mint kaktusz társaik -, és a csupaszok -, akik esetenként mérgezőek, allergiás reakciót kiváltóak lehetnek, elterjedtségük Kanadától a Tűzföldig tart.

*forrás: 1986..92 között megjelent angol tudományos ismeretterjesztő folyóirat;
Kertészeti Egyetem értesítőjében a növényi hatóanyagok kémiájáról szóló rész.