…akkor hát most már tényleg Amerika, Kanadától a Tűzföldig. Egyelőre a szukulensekről, azaz a magyar nevükön pozsgásokról (hiszen az ismert magyar növények, a varjúháj - gyerekkorunk ismert nyomogatás után felfújt "békája" - a latinul szédumok (sedum) - a kövirózsák (Escheveriák - esevériák) - is e csoportba tartoznak.

Saját vagy egyéb növénytársulások képeiből ismerhető - no meg a korábban említett reklámokból ismert Aloek (Áloék), ezek a 40-50 cm-től akár fatermetűre is megnövő erősen pozsgás, általában tőr vagy egyenes kard levél alakú központi erős törzses növények - rendkívül elterjedtek.

Rendkívül díszítő hatásúak, színesek, sok zöld árnyalatú, sárga pettyes, palaszínű vagy ezüstszürke levelekkel. Pozsgásságuk szemrevaló, robosztus vastag levélképletű. Az amerikai kontinensen önálló vagy vegyes állományban egyéb növényekkel elegyest díszlik. Viráguk enyhén rozettásodó (körkörösen növő), levél képletek tetején középről indulnak ki, előbb mini virágzattá alakul, színpompás csüngő csengettyűkkel. Ezek akár 1-2 hónapig is eltartó virágzást produkálnak. Sárgás-fehérek, rózsaszínűek, vörösek, bordók, lilák lehetnek. Elmondanám még, hogy a növény - fajtától függően különböző dózisú - droganyagot tartalmaz. Gyűjteményünkben elhelyezve a törpébb, Alba Punktata - szélesebb szürkés, fehér pettyes változat nedvének érintésétől, szembe, szájba kerülésétől óvakodjunk. A többi fajjal is óvatosan bánjunk.

Az Aloe Vera - helyesen leírva Verra - elterjedtebb nevén Viteliána Punktata (sárga pettyes) középmagas fajta, duzzadt levelekkel, melyek olajos zöldek - az ún. aloe hatóanyagból a legkevesebbet tartalmazzák, vérzéscsillapító, de tápcsatornába kerülve enyhén gyulladáskelő hatásúak. (másodkézi adatból)

Kedves barátaim, ha még elviseltek, legközelebb e növények közeli rokonairól, az Agavékról írok.

2000.11.07.