Kedves barátaim, remélem megbocsájtjátok nekem, hogy nem csak humor-kistörténet írásokat, de kezembe kerülő érdekesebb szakanyagokat is hozok.

Az amúgy is furcsa kaktuszok között még furcsábbak azok a példányok, melyek valamilyen okból elvesztették zöld színanyagukat. Helyébe más színanyag lépett vagy éppenséggel semmi, így a növény színtelen, fehér maradt. Sajnos a téma irodalma igen gyér, még nyugati viszonylatokban is. Leginkább gyűjtők saját forrásaira támaszkodhatunk – ezúton kérem, hogy aki többet, jobbat tud, ne titkolja el.

A növényárusító helyeken leggyakrabban piros színű, valamilyen zöld növény tetején csücsülő növénykék fordulnak elő. Ez a klasszikus változat, ami 35..40 éve jelent meg Európában. Egyik séma szerint egy holland gyűjtő a II. világháború alatt, mexikói emigrációjában “lelte” a piros (fakó) ágat egy öreg növényen. Virágaiból magot szedett, az ágat letörte és egy fiatal oszlopkaktuszra – azt elvágva rákötözte, azaz egyfajta oltást csinált. A növény megmaradt, hajtásai mind piros színűek voltak, virágai rózsaszínűek. A gyűjtő neve nem ismert, a növény valószínűleg a vázkaktusz (latinul: gimnocalycium mihainocichii). A gyűjtő mind a szedett, mind a “termelt” magokat elvetette, a 35 illetve 47 darab magból 4 illetve 7 színes példány lett, sötét rubinvörösek, rózsaszínűek és két foltos. A növények későbbi sorsa ismeretlen.

Első gyűjteményemben (1955..65) a színesek újmexikói származással megtalálhatók voltak, sajnos mára elvesztek. Akkoriban még történetüket sem ismertem.

A másik séma szerint –, ami a ma forgalomban lévő Japán “gyártmányú” pirosakra igaz lehet – Japánban a 30-as évek végén egy kaktuszkertészet tulajdonosa, bizonyos Eiji Vata Nabe úr (1961-ből származó nehezen olvasható kézirat alapján), több ezer vetett vegyes kaktuszmag kis növénykéi között fedezett fel pirosakat. Fajtájukat tekintve valószínűleg a G.m. Fridrichi változatból valók voltak: optima rubra = közép piros, rubra… = rubin piros, …rosea = rózsaszín, aurea… = aranyos, azaz narancsos sárgás színnel.

Ezeket azonnal feloltotta egy kevéssé ismert, fiatal korában lágy, ragadós nedvű, jól nevelő oszlopkaktusz fajra, mely igazából nem is oszlopkaktusz, leginkább az ismert filokaktuszra hasonlít (latin neve Dendrokaktusz vagy Dendrocereus). Enciklopédisták még vitáznak rajta, hogy talán inkább a Hylocactus undatus vagy Hylocereus volt.

Azóta is bőségesén termelik a növényt, a holland virágpiacok közvetítésével a hazai piacot is már évek óta “terhelik”. A probléma -, ami minden “gyári” kaktusszal általános -, hogy a nálunk ismeretlen tápoldaton nevelt növényük, szinte kizárólag könnyű, humusz nélküli tőzegtalajon néhány hónap alatt tönkremegy. Leginkább alkalmi ajándéknak, vágott virág helyett alkalmasak. További probléma, hogy 10..12 ,°C-on tartósan vagy – szerényebb lehetőségű gyűjtőtársaknál - ez alatt, 5..8 °C-on menthetetlenül elpusztulnak. A megmaradt színes oltása a téli hónapokban bizonytalan. Tanácsom: vásárlás és az első kigyönyörködés után, lehetőleg a június és szeptember közötti hónapokban azonnal oltsuk át. Az átültetés nálam sem vált be. Ezek a “műnövények” a mi földkeverékeinkben csak keservesen halódnak!

Nos, a kis kitérő után a színesekkel folytatva természetesen még vannak más fajok is, sok-sok szép színben. Gyűjtőtársainknál itthon is folyamatosan alakulnak ki (nálam is) sárgák, fehérek, foltosak (mozaikosak). Én is kedvelem őket, módjával gyűjtöm is, no meg kísérletezek is velük. Alapvető technológia a színeseknél: időben, jól megtanulva, bátran oltani. Az oltott növényt óvatosan öntözni, az oltás helyére víz ne kerüljön. Teleltetési hőmérsékletük szintén problémás, egyeztetendő az alany és a nemes igénye. Tápoldatot náluk végképp ne használjunk (a hirtelen tápanyag bőség leválást okozhat).

Az intelmek ellenére nem kell félni az oltványoktól, a színesektől. A gondos “mániákusan” elkötelezett gyűjtő a veszteségek révén lesz a téma tudora. (Mánfai Gyula MKOE tagtársam, gyűjtőtársam ugyan ezeket a “vádakat” írta le a 95/1-es kaktuszújságban.)

Mint fentebb említettem, színesei igen sok kaktuszfajnak vannak, ezekhez is tartoznak "kis történetek", melyek vagy igazak, vagy nem, de mindenesetre hozzátartoznak a "kaktusztörténelemhez".

Kérlek írjátok meg a véleményeteket, észrevételeiteket, érdekelnek a tőlem eltérők is, ugyanis nem csak nekem lehet igazam…

2000.11.09-15.