Mottó: már megint valami más…
A mostani EXTRA témám az oltások – felháborodásom oka az olvasott cikkek a “szakírók” dilettanciája, primitivitása.
A pozsgások, kaktuszfélék oltással végzett szaporítási módját a fajta megőrzésére, új típusok (pl. színesek, torzók) biztonságos megőrzésére KELL használnunk. Ezen kívül a lassan fejlődő, törpe, ritka fajták gyűjteménybe vonásának, MEGTARTÁSÁNAK szinte EGYETLEN módja ez.
Igaz, a lelkiismeretlen, típustól elzüllesztő tömegtermelésé is. De erről egyelőre nem…! Egy felelőséggel, elkötelezettséggel gondozott gyűjtemény a fentebb említetteket tartja szem előtt.
Az oltások általában 25..30 ° C körüli hőmérsékletű üvegházakban, fólia- szobanövényházakban végezhetők, lehetőleg vegetációs (fejlődésben, növekedésben lévő) időszakban. Európában ez április végétől szeptember közepéig tekinthető optimálisnak. Az alanynövény és a nemes növény egyaránt növekedésben legyen. Az oltó, nevelő helyiség páratartalma 50..80% célszerű. Mielőtt részletező technológiára térnék, a szakirodalom az oltás “tudományos” elmélete szerinti meghatározásából kiemeltem egy részt, mely szerint: az oltandó merisztéma (központi sejtgyűrű) szövetek pontos körű illesztése fontos. Hát nem! Több évtizedes tapasztalatom (kertész mivoltom) alapján állítom, alig van jelentősége. E gyűrű megléte nem is minden növénynél felismerhető! Akkor a “tudálékos fők” szerint nem olthatunk, esetleg szerezzünk mikroszkópot, egy oltáshoz hívjunk egyetemi tanárt…
Inkább oltsunk, de ne borotvapengével, ha nem akarjuk metéltté változtatni az ujjunkat, s mindent. Mivel? Lehet használatból kivont szike, kertész olló, szemző kés, de (nekem bevált) a legjobbak a kereskedelemben olcsón kapható “krumplihámozó” kiskések. Csodálatosan jó acél pengéjű, jól fenhető, rozsdamentes és ami a lényeg, minden oltószerszámnál kezelhetőbb VÉKONY pengéjű kések. Ez nagyon lényeges, mert a szelésnél nem feszíti szét a két növényi részt, roncsolás nélkül vág. Mielőtt rátérnénk a tényleges technológiára, előbb az előkészületekről:
Döntsük el, mit, mennyit akarunk oltani (lehetőleg egyszerre 8..10 darabnál kevesebbet ne, 25..30 darabnál többet ne). Célszerű előgyakorló, daraboló növényen próbálni, ne a munkafázisban tegyünk kárt. Fontos, hogy kettő-három kés álljon rendelkezésre. Alanyok esetleges elővágásához is egy. A késeket az oltást előzően durva, majd sima fenőkövön fenjük le.
Sokan (szakembernek ismerik magukat – lelkük rajta) oltásonkénti alkoholos esetleg sebbenzines fertőtlenítés, forrázás használatát is felvetik. Igyekezetük szép, de véleményem szerint a vegyszereket (permetezőszereket, egyéb kertészeti kemikáliákat) az élővilággal szemben 0.5..1..2..max.5%-os oldatban használjuk, így is sokszor okozunk mérgezést, égést. Az említett fertőtlenítő szerek tömények. (Talán előfordult már, hogy hígított fagyálló folyadék a fűre sikerült, ahol évekig nem nőtt aztán semmi növény.)
Javaslatom egyszerű, erőteljes törlés! Amúgy is, a fémek felülete “tisztán” fém-öntisztulós! (Állandóan fém-ionok válnak le, ezek a mikroszervezeteket, fertőző bakteriális “egyéneket” lepotyogtatják, elölik.) Aki nem hiszi, járjon utána!
A már említett erőteljes törléssel mikro-felfűtés is történik, elektromos feltöltődés is kialakul, ez is “tisztít”. Nos, most már fel az oltásra.
Az oltáshoz előkészített anyagok sorában még magyarázatra szorulnak az oltógumik, amik autóbelsőből, 10-12 cm hosszú, 3 cm széles csíkot vágunk, felső és alsó végét ollóval kicsípjük, majd a lyukak között végigvágjuk hosszában.
Felhívnám még a figyelmet az “oltó dobozokra”. Azon edényekről van szó, amelyek az oltandó alanyokat hordozzák. Ezeket én motorolajos dobozokból nyertem kettévágással, lenyakazással. Így 2 darab edényt kaptam. Ebbe másokkal ellentétben 2 darab alanyt ültetek – 2 darabot oltok (takarékosság, gyökérsavak egymást segítik, stb.)
2000.12.07.