"Utoljára Szabadszállásra mentem,

a hadak vége volt

s ez összekuszálódott Budapesten

kenyér nélkül üresen állt a bolt.

A vonattetőn hasaltam keresztben,

Hoztam krumplit; a zsákban köles volt már;

Neked, én konok, csirkét is szereztem

S te már seholse voltál."

(József Attila: Kései sirató)

 
 Ha megértettük, mennyire reménytelen, hogy minden szükségletünket pénzért próbáljuk megoldani, felmerül a természetbeni csere gondolata.

Ismerős ez a tanulmányainkból, az ősember is ezt csinálta. Akinek volt egy tehene, és kőbalta kellett volna neki, elkezdett keresni egy kőbalta-készítőt, akinek éppen tehénre volt szüksége. A pénzt eredetileg éppen azért találták ki, hogy legyen egy általános egyenértékes, agy különleges áru, amelyért minden kapható. 

Valahányszor a pénzzel baj volt, elértéktelenedett, vagy elfogyott (legutóbb Argentínában nem engedték kifizetni), elindult a természetbeni csere. A városból vidékre utaztak az emberek és élelmet kaptak ruhákért, egyéb iparcikkekért cserébe. De Argentínában most más történt! Az első reakció az volt, hogy Buenos-Airesben kifosztották a boltokat. De két hét múlva sorra nyíltak "barter-boltok", "barter-piacok", ahol cserélni lehetett felesleges használati tárgyakat a megkívánt, szükségesre. Volt ott házilag sütött sütemény is, nemcsak ruhanemű. És még valami volt, a "barter-jegy"! Egy előre nyomtatott papír, amelyre ráírták a cseretárgyak közötti értékkülönbözetet maguk a cserélők, és amelyet fel lehetett további cseréknél használni. Feltűnt nekem ez az előre nyomtatott kisegítő eszköz.  Itt valaki(k) időben gondolt(ak) az értékkülönbözetre.

 Utánanéztem az interneten. Az alábbiakban olyan honlap és levelezési címek találhatóak, melyek Argentínában működő természetbeni cserekörökhöz vezetnek.

ARGENTINA [AR] (3000+)

Leeds University Reporter Issue 473 19 November 2001 http://reporter.leeds.ac.uk/473/s4.htm

Bernal http://www.eirelink.com/trueque/index.html 

E: trueque@eirelink.com

Buenos Aires http://trueque.hypermart.net/ 

E: webmaster@trueque.hypermart.net Dir

Global Barter Network http://visitweb.com/trueque 

E: trueque@clacso.edu.ar

http://www.geocities.com/RainForest/Canopy/5413/finenglish.html

Latin America, Asia, Africa, http://ccdev.lets.net/ E: stephen@lets.net

Red Global de Trueque (400,000 members)  http://www.truequeclub.com E: primaver@clacso.edu.ar 

E: Horacio_Covas@geocities.com 

E: desanzo@abaconet.com.ar

Argentínában jelez több, mint 3000 tagot. Ebben az országban van egy globális hálózat, 400.000 taggal, és egy Latin-Amerika - Afrika - Ázsia kiterjedésben működő másik hálózat.

Miről is van szó? Megpróbálom egy mesével érzékeltetni:

 Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falu valahol a homokdombok között.

Ebben a faluban volt tíz fodrász.

Mivel a faluban az embereknek nem volt pénzük, ezért csak nagyon ritkán keresték fel a fodrászokat.

A fodrászok többnyire tétlenül üldögéltek üzletükben, a rossz forgalom miatt kevés volt a jövedelmük, s mivel nekik maguknak sem volt pénzük, ezért így néztek ki;

 Történt egyszer, hogy az utcában a suszter kapott egy koronát egy szép csízmájáért.

Reggel mondta is a suszter a kislányának, "eregyj jányom a boltba, s hozzál kenyért meg kolbászt vacsorára."

Ám amíkor a leányka az egyik fodrászüzlet előtt haladt el, a pénz véletlenül kiesett a zsebéből, s elgurult, pontosan a fodrász ajtaja elé.

Amikor a fodrász szokásos reggeli kávécskájának elfogyasztása után kiállt az üzlete elé, egyszercsak meglátta a pénzt. Nosza meg is örült neki, felvette a földről, s immár erősen elgondolkodott, hogy most mit is vegyen belőle.
 
De mivel ábrázata rettenetesen nézett már ki a szőrtől és a hosszú hajától, hát gondolt egyet, s átment a szomszéd fodrászhoz.

Az bizony megörült a jó vendégnek, s pontosan egy koronáért szépen megnyírta az első fodrász bozontos fejét.

De miután végzett munkájával, s megkapta érte fizetségét, erősen elszégyellte magát saját bozontos ábrázatán, s ezúttal ő ment át a harmadik fodrászhoz egy kis szépítkezésért.

Amaz is megörült vendégének, hiszen már rég nem gyakorolhatta szakmáját, tán kicsit tartott is attól, hogy kijön a gyakorlatból, ezért minden tudását latba vetette, hogy szépen megnyírja és megborotválja utcabeli kollegáját.

 
S ahogy telt, múlt a nap - mint ahogy azt már ki is találhatják - a fodrászok szép sorban átballagtak egymáshoz az egy koronával, s mire eljött az est, a pénz bizony annak rendje módja szerint visszakerült az első fodrászhoz.

No, amint az csak úgy magában morfondírozgatott, hogy ugyan mit kezdjen most már megint a hozzá visszakerült egy koronával, egyszer csak betoppant hozzá a reggeli kislány kisírt szemekkel.

"Fodrász bácsi nem találta meg véletlenül az egy koronámat?"

S mivel a mi fodrászunknak igen jó napja volt aznap, ábrázata is barátságosan nézett már ki, de meg becsületes ember volt maga is, szépen visszaadta a pénzt a kislánynak.

S mi történt volna, ha nem korona lett volna az a pénz, hanem valami más "külföldi" pénz, nevezzük el pl. egy "talentum"-nak ?

A mese nyilván leegyszerűsített, hiszen ugyanazt a szolgáltatást adják a fodrászok egymásnak. A Kanadából elindult Zöld dollár - mozgalom természetesen egy adott lakókörzetben teszi lehetővé, hogy a kör tagjai egymás között a kitalált pénzzel folyjék csere. A módszer Angliában lett igazán kidolgozva, ott LETSystem a neve. A Local Exchange Traiding System (Helyi cserekereskedelmi rendszer) egy körben legfeljebb 250 fős tagságot javasol. Ezt tartják annak a bizalmi szintnek, ami szükséges ahhoz, hogy mindenki ismerjen mindenkit, és elfogadják egymás szolgáltatásait. Tehát a lényeg:

Van egy nyilvántartás, hogy melyik tag mit ajánl fel, és mit igényel a kör többi tagjától. Mindenkinek van egy folyószámlája, melyen vezetik, hogy mennyi "pénz"-t kapott szolgáltatásáért, illetve mennyit fizetett valamelyik másik tagnak. Nem kell megkeresni azt, aki olyat ajánl, amit én igénylek, és elfogadja, amit én ajánlok. Valakinek szolgáltatok, ő fizet a közös "pénz"-zel, és én másvalakitől kapok nekem szükséges szolgáltatást, amit a folyószámlámról fizetek. A közös "pénz" neve mindenhol más. Dél-Franciaországban "grain", Budapesten "Talentum", az internetre tervezett @lets-nél "@mulet". De lehet fabatka, pityke, akármi.

Nem is ez a lényeg, hanem, hogy mihez viszonyítják a pénzük értékét. Alapvetően két rendszer működik: a szívesség-alapú és az idő-alapú.

A szívesség-alapút talán úgy lehet megfogalmazni, hogy annyit adok a szolgáltatásért, amennyit nekem ér (persze megállapodás alapján).

Az idő-alap azt jelenti, hogy munkaórában számolunk. (Ez a Time-Dollár.) Itt közömbös, hogy milyen tevékenységet végzünk, egy óra mindig egy óra. Az interneten egy kanadai úriember honlapját néztem meg az előbb. Ő rendszeresen utazgat a különböző körökhöz, és a listáján 53 országból 7100 időalapon számoló címet sorol fel. Ha valaki utazni akar mondjuk Nizzába, kikeresi a megfelelő címet, és lelevelezi E-mailben, mikor, mennyi időre hány Time-dollárért tud ott szállást kapni. Nem vagyok biztos benne, csak gondolom, hogy Turmel úr ahová utazik, ott tart előadást, és így dolgozza le a szállás árát. Én azt is el tudom képzelni, hogy egyes kör-tagok belépnek más körökbe is, és mindkét körben nyitnak folyószámlát. Ha az egyik körben talál olyan igényt, amire van ajánlat a másik körben, megrendeli a körtársától, és a másik körbeli társának közvetíti tovább. Így megoldható az egyes körök közötti kapcsolat erőszakos egyesítés nélkül. József Attila összegyűjthetett volna Budapesten iparcikkeket, és azokat vihette volna Szabadszállásra, ahonnan a kapott élelmiszert oszthatta volna szét a pesti barátai között.

Készítsünk egy kis számadást!

Ismerjük a régi slágert:

"Havi kétszáz fix-szel, az ember könnyen viccel ..."

1941-ben Pengő volt, tehát induljunk ki a havi 200 Pengőből!

A jelenlegi minimálbér: havi 70.000.- Ft. 

1 nap 8 órás, egy hónap, 21-22 munkanap. 1 munkaóra, tehát: 70000/22/8 = 397,7 Ft.

1941.-ben számolva: 200/22/8 = 1,13 Pengő

Tehát,:

1 munkaóra 1941.-ben és 2010.-ben is:

1 = 400 Ft.