Miskolciádák:

„Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”

MISKOLC

Kamasz, ki felnőtt, s vérmesül,

kinőtte e mezőváros magát.

Már nagyvárossá lenni képesül,

mert sokezer kéz talált itt hazát.

Őseink barlangtanyája itt volt,

 Történelem őrzi híred,Miskolc!

Jó félszázada élem napjaid

(kamaszkoromban költöztünk ide),

hogy megcsodáltam új bérházaid,

falusi surmó útra keltibe’!

Első hegy-élményem a Bükk volt,-

 Történelem őrzi híred, Miskolc!

Magyar  paraszt, görög kereskedő,

és zsidó járta macskaköveid,

a Búzatéren sátrait verő.

mutatványosnép járta köreit.

 Népforgalom... Sok tarka kis bolt,

 Történelem őrzi híred, Miskolc!

A Bükk karéja úgy ölel körül,

mint anya védi, óvja gyermekét,

s tápláló emlő, Avas könyörült,

ha a vetést vad vihar verte szét.

A föld s az ég áldása veled volt,

 Történelem őrzi híred,Miskolc!

Tapolca vize, Lilla hegyvidéke,

Nagy Lajos diósgyőri vára,

és a vasgyár! Ezrek kenyerére

áldozat volt – nemzetünk javára.

E tájhaza a térképen csak kis folt,-

 de Történelem őrzi híred, Miskolc!

Hátunk a Bükk, mellünk a világra,

Zsolca felé nyitva az Alföldre,

Bükk védelmét, Sajó hullámzását

a vendég mind hálával köszönte.

Bár ha multunk némelykor bilincs volt,-

Történelem őrzi híred, Miskolc!

(2006)

(a Versszázad c. kötetemből 2007)

Válogatás drámaköteteimből