Tanár, író, irodalomtörténész (Homrogd, 1930. november 18.)
Elemi iskolába Sajókazincon, Barcikán (ma: Kazincbarcika),
polgáriba Sajószentpéteren és Miskolcon, gépipari technikumba Miskolcon járt (1950). Volt műszaki rajzoló, művelettervező (1952-54), munkanélküli, lakatos és grafikus (1957-58), tanácsi előadó (1958-63), nevelőtanár (1963-68) és középiskolai tanár (1968-92). Az ELTE-n szerzett magyar-történelem (1963), bölcsészdoktori (1965), és filozófiai szakos tanári diplomát (1968). 20 éven át kutatta, feldolgozta Kassák életművét (erre akadémiai ösztöndíjat is nyert 1975-76-ban). Helytörténeti kutatásokkal is foglalkozott (1975-85), e tárgyban három tanulmányát (16-20 folytatásban) közölte az ÉSZAK-MAGYARORSZÁG, illetve a DÉLI HÍRLAP Miskolcon.
A NAPJAINKban mintegy 24 esszéje/kritikája jelent meg. 1983-bon „Kiváló klubvezető", 1984-ben Szocialista Kultúráért, 1991-ben Pedagógus Szolgálat Emlékérmet kapott. 1999-ben Miskolc város Alkotói díjjal jutalmazta. Tagja a Magyar Irodalomtörténeti Társaságnak és az ÉSZAK-KELET-MAGYARORSZÁG című tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának.
Felesége Sajó Erzsébet Mária ny. tanítónő (1937) , Gyermekei: Tóthné Kárpáti Judit (1959) , és Andrásiné Kárpáti Zuzsanna (1969), mindketten pedagógusok.

Önálló kötetei:

• Első lépések a történelembe

(szerk.: Herman Ottó Múzeum, 1988, Miskolc ),

• Miskolci irodalom - Irodalom Miskolcon I. ( Miskolc , 1989),

• Borsodi szép-históriák (Klaviatúra, 1996),

• A sas fiai (3 dráma, Miskolc , 1999),

• A szobor árnyéka (3 dráma, Miskolc , 2000),

• Diósgyőri domina (3 dráma, Miskolc , 2001),

• Miskolci várostörténeti kalendárium, 2002),

• Irodalom Miskolcon ll. ( Miskolc , 2002).

• Kassák, az új ember prófétája, Bíbor Kiadó, 2010

Publikűciós jegyzék:

Jellemzésem.