Százhúsz éve született és negyven éve halt meg Kassák Lajos (1887-1967). A kettõs évforduló alkalmából közöljük Kárpáti Béla tanulmányát, amely részlet a Kassák, az "új ember" prófétája címû még kiadatlan monográfiájából.

 
KÁRPÁTI BÉLA
 
Kassáki idill - a háború ellen
 
(Sötét egek alatt, 1940; Szombat este, 1942)
 
Kassáknak sokan felrótták - felróják ma is - a háborús évek alatti idillbe menekülését. A költõ is gyakran kényszerül önmaga elõtt igazolásra, érvelésre, a fel-felvetõdõ vádak, lelkiismeret-furdalások ellen. Nem egy helyen érvel úgy, ahogy az Anyám címére IV. levelében teszi: "Micsoda megátalkodott közönyösség kell ahhoz, mondhatná valaki, hogy idillikus hangokkal játszunk akkor, amikor ezrek és százezrek indulnak kényszerû halálba. Nem szégyellettem leírni az idillikus sorokat, mert tudtam, a végtelen fájdalom reakciója ez a lélekben…" (Kiemelés tõlem, K. B.)1
    S valóban, ehhez hasonló gondolatmenetet ebben az idõben (1937) másutt is kifejtett: "Így végsõ következtetésemben is egy lehetek olvasóimmal: nehéz az élet, mondván, de egy eljövendõ szebb élet reményében harcolni mégis érdemes."2
    Az "idillikus sorok" jogosságát tehát Kassák abban látja, hogy "a végtelen fájdalom reakciója ez a lélekben…" Ezen minden bizonnyal a maga és az olvasók lelkét érti. Persze, "a fájdalom reakciója" nem éppen az idill; sokkal inkább lehet az a fájdalomtól menekülésnek egy formája. A "fájdalomra idill" valamiféle freudista terápia, afféle narkotikum, altató fájdalomcsillapító, és merõben idegen Kassák eddigi racionalista manifesztumaitól. A Dokumentum-ban ugyanis még úgy nyilatkozik, hogy: "Az ész, a jellem, a tehetség üres drapériái mögött egy van ami érdekel, a félre nem érthetõ attitûd, amellyel az ember állást foglal önmagával, társaival s a világgal szemben." (A kiemelések tõlem, K. B.) Ez a "félre nem érthetõ attitûd" az idillbe menekülõ Kassáknál már elmarad, s úgy foglal állást, hogy leteszi a fegyvert. Pedig a Munka 1938. januári számában a Roger Martin du Gard levelére írt Reflexió-jában még azt írta: "Az az alkotó, aki elfordul a politikától: félreértésbõl leszûkíti maga elõtt a horizontokat s az, aki a hatalmi politika szekere elé hagyja magát fogni; a saját szolgaságát értékeinek megsemmisítésére készíti elõ. Nem elfordulni kell tehát a politikától, de szembefordulni az elvakult uralmi törekvéseivel és minden egyebet letipró kísérleteivel! A hatalmi politika ellen s az alkotó tevékenység szabadsága érdekében…"
    Ekkor (1938-ban) még "az alkotó tevékenység szabadsága érdekében" harcot hirdet az elnyomó politika ellen - a mûvészet pártirányítása ellen is -, 1940-ben már a háború minden formája ellen. De az Anyám címére fent idézett levelében megfogalmazott "harc az életért a háború ellen" magatartás-képlet is a fonákjára fordul a XVII. levélben. A spanyol polgárháború évfordulóján így ír: "Az igazi békét csak egy igazi, gigantikus méretû és kollektív hõsiségû háborúval lehet megszerezni, mint ahogy az uszító demagógiát is csak a fegyverkezés õrületével lehet elnémítani. Ezt írták évek óta az újságok és ezt harsogják világgá a politika ügynökei s ezt ma már mindenki így tudja és megcáfolhatatlan igazságnak fogadja el…"3 De "Aki ocsút vét, hogy arathatna búzát, aki gyûlöletet prédikál, hogyan találhatna barátokra, író, aki a háború ellensége, hogyan írhat virágos szavakkal a gyalázatról, legendás dicsõséggel a halálba induló tömegekrõl?"4
    Kassák itt a spanyol polgárháború megsegítése ellen, akkor lényegében a francia benemavatkozási politika szellemében emelt szót, s a magyar internacionalisták hadbavonulását ellenezte. Ez az álláspont akkoriban megegyezett a szociáldemokrata jobboldal álláspontjával is. Peyer Károly például az SZDP XXXI. kongresszusán (1937 áprilisában) így beszélt a spanyol polgárháborúról: "Nem is azok állnak szemben egymással, akik ennek az országnak polgárai, hanem idegenek, akik nem a véráztattta ország népének érdekét, hanem idegen politikai érdekeket szolgálnak."5
    Kassák ezidõtájt - a szerkesztõ Mónus Illés révén - jó kapcsolatban volt a Szocializmussal és a Népszavá-val, e lapokban számos cikke, s tanulmánya jelent meg (pl. Babitsról, A mai francia regényrõl stb.).
    A harmincas évek végére a szigetre kerülõ Kassák - osztálybázisát veszítve - valamiféle elvont, osztályok feletti humanizmusnak kötelezi el magát. Az Anyám címére XIII. levelében írja: "Így van, Mutterkám, s ha valaki kérdezõsködik felõlem és kételkedik bennem, mondja meg neki a nevemben, hogy én sem a jobb- sem a baloldalhoz nem tartozom, egyszerûen csak az emberekhez tartozom, aki magam is vagyok. Anélkül, hogy jobbra vagy balra tántorognék, egyenesen elõre törekszem. Nem csinálok osztálypolitikát, mert ellene vagyok minden egyéni és osztályuralomnak."6
    Kassákban végig maradt valami a vallásos szocialistából. (Az anarchizmusban meg is fért egymással a vallás és a szocializmus.) Aktivista korszakát az anarchista megszállottság, konstruktivista korszakát pedig az elementárissal, a természettel való minél mélyebb azonosulás, átlényegülés irányította. A forradalmak bukása után az aktivista "új ember" kollektivizmusából fokozatosan kiábrándulva, a mûvészetet teszi meg vallásává, magát a tökéletesség papjává, s ennek alázatával közelít a dolgok tárgyi lényegéhez. Ez az etikus magatartás leginkább a kínai bölcselõk attitûdjének felel meg. Azok kedvelik a példázatokat, a paradoxonokat, a manifesztumokat, s magatartásuk is - Kassákéhoz hasonlóan - inkább etikai, esztétikai, semmint politikai attitûd.
    Kassákot az idill felé is ez a panteizmussal telítõdött békevágy vezette. Utaltunk már rá, hogy a Munka-kórus jelvénye - a lefelé fordított bárd - is az erõszakellenesség szimbóluma. (Ez is kínai eredetû.)
    Amíg az aktivista A Tett és a Ma, illetve a konstruktivista Ma, Dokumentum és a Munka késztette, addig színt vallott - még ha a manifesztumok rejtélyes homályával is -, elkötelezetten vallott forradalomról, munkásosztályról; a háborús évek alatt azonban egyre inkább magára maradt, s mint a legkedvesebb alteregója, a pásztor pusztában õrzi versei-mûvei nyáját, s új meg új elégiában, elégikus hangulatú idillekben ad hírt a hányódó világról - világáról. A világ, amelyben él, a "feje tetején áll", "sötét egek" borítják tájait, s alatta "boldogtalan testvérek", ártatlan gyermekek, szelíd, "humánus" állatok és jólelkû tárgyak éldelegnek, akik iránt az író-költõ részvétet érez. A részvét pedig olyan szociális érzelem, amelyet egy jobb, szerencsésebb, magasabb életszituációban élõ ember érez a gyöngébb, szenvedõbb, szerencsétlenebb társai iránt. Bizonyos arisztokratikus fölény érzõdik ebben a részvétben; ez pedig Kassák anarchizmusából, az osztálynélküli társadalom utópiájából származik. Ennek az illuzórikus világállapotnak és a levõ valóság - néha fiktív - ellentmondásából születnek a kassáki paradoxonok.
    Ilyen paradoxona a költõnek például az Egy ember élete elsõ kötetére írt kéziratos dedikációja, amelyet mostohafiának, Rudinak címzett: "Csak a gyõzelemért érdemes élni. De az igazi gyõzõ elõtt nincsenek legyõzöttek."
    Már a háború-ellenessége, erõszak-ellenessége ebbõl az osztálynélküli (valójában: osztályfeletti) szemléletébõl fakad, sõt, kényszerû magányát is ez az arisztokratikus önbizalom, ez a mindenekfeletti önhit édesíti idillé. Ebbõl az önhitbõl - ha úgy tetszik, nevezzük énhit-nek - fogalmazza azt a paradoxonát, hogy "Sosem a jelen eredményei, hanem az emlékeim és a vágyaim tartottak életben". A háborús valóságból - melyet lényegi osztályellentéte miatt eleve elítél - önmagába (álmaiba, emlékeibe) menekül; elemi valóját, "pásztori" magányát festi idillé, hogy ezzel az életszépséggel gyógyítsa maga és olvasói háborús sebeit. Ennek az idillikus én-nek ideáljai a szegénység, a békesség, a gyermekiség és a szerelem. E négy pillér tartja Kassák idillikus világát, amelyet a háború elõl, a háború ellen rakott - magából - magának.

A szegénység idillje
A szegénység Kassáknál több is, mint költõi téma: egész világnézete a szegények "osztályából" - és osztályáért - képzõdött, elkötelezettség a szegények (proletariátus) iránt.
    Ez involválja benne a szegénység gõgjét, arisztokratizmusát; a szenvedésre és a nélkülözésre való elhivatottság tudatát. Ismeretes, hogy a Tanácsköztársaság "gazdag proletárjai" (Révai, Gábor Andor) ellen permanens bizalmatlansággal viseltetett. A kortársak emlékeznek rá, hogy Hatvány Lajostól azért nem fogadott el pénzbeli segélyt, mert nem akarta elkötelezni magát a nagytõkének.7 Aszketikus szegénységét gõggel viselte:

    Mondom magamnak gõggel némely este:
    Fiam! te úr vagy és szabad hajós
    S míg árva lelkem könnyeken hajóz
    Játszik velem a vágyak végtelenje…
            (Szegénységemmel körbe-körbe)

    A költemény adys reminiszcenciáit látva (a vers még az induló költõ darabjaiból való), meghatódunk a Kassáknál nagyon ritka rímeken, de a szegénység "osztálygõgje", "osztálytudata" már itt is nyilvánvalóan kitetszik. "Született szegénysége" mint valami örökölt kiváltság vezérli végig az irodalomban. Mítosza már ez a szegénység: testvére a koldus, ki gazdag múltjával "elvarázsolt királyfi", s õ, a költõ a mitológiai-múzsás költõk után csak szamárháton kullog, mert õ "az a bizonyos szegény rokon, / akinek csak annyija van, amennyit naponta felás / és irgalmatlan lendülettel újjáteremt magából".
    Népiségének forrása ez a szegénység-mítosz. Nem paraszti, nem munkásközpontú, hanem mindkettõ együtt. (A háborús évek idill-ciklusaiban már belefáradt a városba és a munkásságba, idilljeit kizárólag falun építi fel.) Munkásregényeiben (Marika énekelj!) még úgy érzi, idegen a faluban, de most is ideálja a falusi ház, emberideálja a pásztor, a koldus, a szántóvetõ, a halász vagy vadász (Sárvári az Azon a nyáron-ból), s a szabad természet munkása mind a városi ember romantikus ideáltípusa.

    Ha lenne kis házam, kicsi szõlõs kerttel
    elégedetten élnénk…"
                                                (Árnyékban)

    Vagyok és lenni szeretnék még sok ezer évig.
    De nem így, Uram, ahogyan most kushadok
    a kormos és irgalmatlan városokban.
    Adj nékem kis házat, kicsi szõlõs kerttel
    fényességet nappal és békességet éjszakára…
                                                (Árnyékban)

    Most a paraszti vidék szószólója a városba szakadt munkásokkal szemben:

    Isten irgalmazzon nékik helyettünk is.
    Alul maradtunk talajnak s õk szívesen lépnek ránk
    hogy följebb kerüljenek, egyre följebb
    mint akik elfeledték, már, hogy egy szép napon
    belõlünk szakadtak ki e világra.

    Ki szülte a városok népét, ha nem mi?
    Kire támaszkodnak ma is, ha nem miránk?
    Szeretik a gyümölcsöt s a fákat mi ültetjük
    gyapjúba öltöznek s mi tenyésztjük a nyájat
    gyógyfüvet szedünk s halat fogunk nekik…"
                                               (Parasztok üzenete)

    A parasztok lelkéhez a csend, a nyugalom, a béke vágyképe vezette a költõt. S ez a vágy a háborús kínoktól csak fokozódott. Az egyszerûség - talán szegénységébõl adódóan - egész költészetének fókusza; errõl a tõrõl fakadt õszintesége is. Az egyszerû életmodell már a Tisztaság könyvének is vezérlõ csillaga, s ez táplálja gõgjét a nem proletár proletárokkal (Kun Béla, Lukács György stb.) szembeni vitában, harcban is. Ezt az egyszerû életmodellt a "friss kenyér és a hûs kútból merített víz" mítosza sugározza be. A magányos pásztor-költõ egész népet tud maga mögött: a "balga szegényeket", akiket "nyers, kemény fából faragtak, Mezítelenek, s ajkukról letépték a rózsát"; õk a "szolgáló szegénység kiválasztottjai", akikkel olyan egy a költõ, mint Francis Jammes vagy Tolsztoj, s akik olyan könyörületesek, mint "cirenei Simon, aki magára vette Jézus terhét". Francis Jammes-tól most is - mint az elõzõ ciklusokban - talán az alázat hiánya, a katolikus jámborság választja el Kassákot. Mert az õ vallásossága Ady "Rendben van, Úristen"-ének parolázó, kupeckodó atyafisága:

    Én már torkig vagyok, igyál hát te is
    egy jó pohár bor, Isten, kinek ártana?…
                                              (Álomjáték)

    Jammes sosem volt forradalmár - ahogy aktivista korszakában volt Kassák -, nem politizált, s nem avatta magát a közélet áramába úgy, mint Kassák. Költõnknek viszont a háborús évek jelentették legmélyebb eszmei válságát, hiszen az önmagában békét (idillt) keresõ ember mitikus-hívõ rajongása ez a falusi menedék iránt.
    Ezen túl: Kassákban van törekvés arra, hogy meghaladja a szegénységállapotot. Persze, ez is a rá jellemzõ ellentmondásokkal idézhetõ; mert míg a Vonuló felhõk III. darabjában azt írja, hogy "Aki oly szegény, mint én, szegény is marad örökké", másutt ezzel szemben azt, hogy: "Az az ember, aki a szegénység kiszolgáltatottja, nem lehet szabad a szó társadalmi értelmében. Én pedig úgy érzem, szabadság nélkül nem élet az élet, hanem hazugságokkal takart haldoklás és ezért is csak az az ember nyugodhat bele a szegénységbe, aki érdemtelennek találja magát a szabadságra."8
    Ez utóbbi gondolatmenetben is benne rejlik Kassák anarchista szemlélete: mintha az embertõl magától függne szegénysége és szabadsága. Bennfoglaltatik e gondolatokban az osztályok feletti, (osztályok nélküli) társadalom "örök" eszménye, ahol az ember szegénységét és szabadságát nem osztályerõk határozzák meg.

A béke idillje
A Sötét egek alatt verseit bevezetõ mottó - ha teheti - menti-magyarázza az idillikus magatartást:

    Pillantásod tüzével ne érintsd az alvót
    álljon meg felette az éjszaka varázsa.
    Álmában is ébren van õ, kék vitorlákkal
    száll és énekel az örvénylõ tengerek felett.

    Az "alvó", "éjszaka varázsa", "kék vitorlák" azt a túlélõ, gyógyító álomvilágot idézi, amelybe a valóság elõl menekül a költõ. Az álomban is ébrenlét ezt a narkotikus félálmot magyarázza, amelyben a képzelet "kék vitorlákkal" száll és énekel. Ebben az álom- és emlékvilágban kerül Kassák legközelebb a szürrealistákhoz, s noha programszerûen sosem lesz a szürrealizmus híve, képalkotó és asszociációs technikájukat gyakran használja. Szemben áll velük azonban a versépítés tudatosságában, általában az "ébrenlét" állapotában. A kassáki életmû erõszak- és háborúellenessége afféle humanista pacifizmus. Ezt a passzív részvétet már korábban is felrótták kritikusai. Elõbb Komlós Aladár hibáztatja az Eposz Wagner maszkjában-nál a költõi magatartást, miszerint Kassák "nincs oda a háborútól", utóbb Rónay György említi a "háborús tûzijátékban gyönyörködés" pátoszát.9 Kassák ahogyan nem kötõdik egyetlen mûvészeti irányzathoz sem, ugyanúgy távol marad, fölébe áll minden pártnak, sõt - láttunk rá idézetet - minden osztálynak, az osztálynélküli társadalom utópizmusa alapján.
    A húszas évek stabilitás- és harmónia-eszménye is ebbõl a politikai-eszmei forrásból táplálkozott, s most, a háború alatt, amikor a költõ, az "örök" háborúellenesség prófétája, idilli szigetére került, még inkább ez az eszme rendezi be, építi fel illúziókkal teli békéjét.
    Kassák maga is érzi, hogy idillje és a valóság között áthidalhatatlan távolság, ellentét van. A viszony, mely a háborús valósághoz köti, hiányos, esetleges, paszszív. Emiatt állandó dilemmában lamentál, mint pl. a Lassú kapitány meg a többiek címû költeményében:

    Hiába szólítanak, némán vesztegel életem
    szomszédaim gyûlölnek, hogy a kisujjam se mozdítom
    értük vagy ellenük…

    A Bezárult kapuk elõtt halott katonájához is valami rideg részvét köti csupán, valami taoista halálkultusz igazítja gesztusait:

    Elfordulok tõled, hogy én se lássalak
    és engedjem, hogy békén alámerülj
    az idõk hínárjaiban…

    Igazolja ezzel a versben idézett õsi mondást: ("mert, aki meghalt, betette maga mögött a reteszt / s háza ablakain leeresztette a redõnyöket…").
    A költõ a szenvedõ élõkhöz szól inkább - hiszen a halottak felidézik a háborút, melytõl éppen menekülni törekszik, fõ gondja a feledtetés, a megnyugtatás. Egyetlen háborús versében már elmúlt, emlékké vált a háború, melyrõl a Biblia távlatával kántálhat verset:

    Ó, bátor hõs, aki voltál, konduljanak meg
    sírod fölött Jeremiásnak siralmai…
                                            (Aki gyõzni indult)

    E bibliai stílusban már minden nivellálódik; jelen és jövõ, katona és civil, testvér és ellenség összebékülnek, akár a Szombat este címadó versében is:

    Lehet, hogy irigykedtünk és gyûlölködtünk
    titokban egymás romlását kívántuk
    de jólesik, ha olykor testben és lélekben
    megtisztálkodik az ember…

    Az idill verskörnyezete a pásztor kunyhója, amelyben a házigazda kenyeret és hûs vizet - esetleg bort - rak a vendég elé, lámpát gyújt, és összebeszélik magukat a vendégek. Az idill ideje szombat este, a munkás hét után megtisztult test és lélek patyolatvilága, a háborús hétköznapok szennyes sötétjébõl az ünneplõbe menekülõ-tisztuló ember áhítatos csendállapota.

A szerelem idillje
A kassáki idillt alkotó elemek (álom, emlék, szerelem) közül kétségkívül a szerelem a legvalóságosabb élmény. Ez az, ami a földön tartja a költõt, s azt az általánosságot is megengedhetjük magunknak, hogy: a Klára-szerelem élménye menti meg Kassákot már-már a szolipszizmustól. Arra az eszmeállapotra gondolunk itt, amikor a magányból idillbe menekülõ költõ körül a világ csak szubjektíve felépített (konstruált) álom- vágy- és élményvilág, amely objektív (történelmi) tengelyét is veszítve, merõ szubjektív eszmélet lesz.
    S hogy Kassákban ez ellen minduntalan kiütköznek a földön járó ember kétségei, abban talán éppen az új szerelmi élmény realitásának, érzékelhetõ humanizmusának van a legnagyobb szerepe.
    Milyen ez a szerelmi élmény?
    A két ciklus 78 darabjából 28 vers születik ebbõl az élménybõl. Jolán emléke 11, Klára élménye 14 versben szerepel. (Anna, az ifjúkori kedves, s az egész életmûben vissza-visszatérõ nõideál 3 költeménynek lett az alanya.)
    A Sötét egek alatt verseit még Jolán szigorú-fényes emléke uralja, de már Klára, a fiatal kedves eleven képe is itt ragyog fölötte, a költõ "bánatának éke" úgy ragyog Kassák magányában, mint Csontváry kék éjszakáinak kísértet-alakjai. A Jolán-versek légies emlékfoszlányait a bûnbánat és a lelkiismeret-furdalás fanyar ízei kötik a földhöz:

    emlékszem rá, tegnap még magas kontyot viseltél
    s talán áldott voltál egy szõke, kékszemû gyerekkel
    tegnap még te voltál, akiért érdemes lett volna élnem
    ma kicsiny vagy, mint egy gomba az erdõ fái közt
    ma úgy keringsz körülöttem, mint a vihar tölcsére körül a szél
    s ha feléd nyúlok, nem érlek el a sötétben.

    A Sötét egek alatt második felében (1940) már Klára fiatalsága színezi Kassák és Jolán fekete-fehér együttesét. Õ "a lány, kit felkeltett" a költõ szerelme "vörös hajakkal gömbölyû idomokkal és zöld tekintetû / szemekkel, melyekben ördögök és angyalok ütöttek sátrat". Ez a szerelmi élmény oly közvetlen, oly érzéki, mint a Zsu-szerelem versei voltak annakidején. Az Altató és a Felnõttek játéka vershelyzetében az idill már nem álmokból és nem emlékekbõl áll össze, hanem az "itt és most" eleven érzékleteibõl.

    ………… szívesen dalolok majd
    a kedvesemrõl, aki délen született
    azóta boldogan él verseimben
    s naponta kóstolom csókja ízét.

    Ó, ha ismernéd õt, drága cimbora
    sötét, nagy szemeit és fehér, szép nyakát
    haját a kelõ nap festi vörösre
    s ha alszik, kihunynak az ég csillagai.
                                                (Álomjáték)

    Egészen más színû és más ízû lesz a dal
    mely rólad szól és könnyedén emel a magasba.
                                            (Egy csokor betû)

    vörös hajad tüzén szeretnék elégni
    s hiába várok, vállaim meghajlanak
    az esztendõk és emlékek súlya alatt.
                                            (Két vers az útszélrõl I.)

    De a múló és ébredõ szerelem drámai dilemmája is ott jajong a boldog, örömteli sorok között:

    Egy vérpiros rózsa szirmait hullajtja ránk
    a múltból - vissza ne nézz, ó, vissza ne nézz…
                                                         (Téveteg sorok)

    Jolán "nagy fekete szemei" csillagként égnek az emlékek ezüst-fehér egén, a költõt ahol jár, egy angyal, egy árnyék kíséri, s csak A költõ önmagával felesel (1945) hálával telt szerelme feledteti az egyetlen Kedvest, "ki búcsú nélkül távozott" a költõ házából.

A gyermekség idillje
A Tisztaság könyve õszinteséggel és egyszerûséggel megszépített békeéveinek ellenpólusa az a "fejetetejére állt" világ, ami a háborús évek alatt körülveszi Kassákot. Mint a szegénység-motívum, a gyermekiség is végigvonul a költõi pályaképen: egyrészt a származás, a gyökér, a szegénység-mítosz (az elhivatottság-tudat) részeként, másrészt a tisztaság, az õszinteség, az eredetiség édeneként, ahol minden eredendõen szép és igaz. Az ötvenen túli Kassák költõi díszek helyett idilli emlékek montázsát rakja egymásra (egymásba) költeményeiben.
    A gyermekkor nemcsak költõi élménytár Kassák számára, de emberi-mûvészi bázis is, ahová mindig vissza-visszatér "nyersanyagért". S az eleven ágy nem hûl, nem merül ki; az újra meg újra elõvett gyermek- és ifjúkori motívumok változó hangulati díszekkel színezik az életmû szürkébõl derülõ szövetét.
    A gyermekkor szegénységét idézi leginkább, vállalva azt, mintegy a szegények osztályához való kötõdés folytonosságát igazolandó:

    Talán gyermekkoromat idézzem
    a vetett ággyal, komisz játékaimmal és a rongyokkal
    amikbe késõbb beleöltöztem…
    Tavasz volt, mikor születtem,
    fáztam kicsit és sírtam,
    emlékszem rá, a kert alatt
    fejszéztek már az ácsok.
                                            (Változó színek)

    Az emlékek efemer pontállapota megfelel a kassáki (avantgardista) eredetiség-kultusznak egyrészt, másrészt túl is lép azon a klasszicizáló megmerevedés irányába, hiszen a motívumok ismétlõdése éppen az eredetiség ellenpontja, az építkezés tudatos rafináltsága pedig a spontaneitást cáfolja. Az emlékek csak felhõk (Felhõk I-II., Vonuló felhõk I-III.), amelyek fel-felsejlenek, megvillannak mint ezüstfehér halak a folyóban, de nem maradnak, nem szállnak le a földre, mert mielõtt konkrét, érzéki formát kapnának, egy jelzõvel, egy módosítószóval vagy egy kötõszóval már tovatûnnek, miután megrebbentették a költõ lelkének membránlemezét.

    Egy gyermek tenyerébõl szállt fel a levegõbe
    a gyermek az övé volt, akit én jól ismerek
    a madár róla énekelt
    akit én el szeretnék felejteni.
                                                (Felhõk I.)

    A földi és égi, a konkrét és elvont szférák között ugrál a költõi-olvasói képzelet, rapszodikus hullámzását keltve a hangulatnak. A Jolán-szerelem darabja ez a vers; a Joláné, aki a szándékosan elmulasztott "lehetõség-gyermek" tenyerébõl "szállt fel". A második sor a szféra-váltás hármas sorozata: "a gyermek" (konkrét) "az övé volt" (elvont) "akit én jól ismerek" (konkrét), "a madár" (konkrét) "róla énekelt" (elvont) stb.

    ha elmúltál felettem ifjúság, nem lesz többé semmi…
    álldogálok majd a kapuban, mint a fáradt, tönkrement gazda
    s nézem, hogy vonulnak el a felhõk, néma gyászolói szívemnek.
                                                                                (Vonuló felhõk I.)

    Kassáknál a gyermekiség reminiszcenciái magukban hordják az idill klasszikus elemeit; az efemer boldogság és a tragikum ellenpontjait. Gyermekverseiben, gyermeki motívumaiban sohasem gyermek, bármilyen könnyen teszi is meg felé az utat:

    s a gyerekek elõsereglenek kócosan és gyümölccsel a kezükben
    testük üde illatát érzem, mosolyukban a lélek szárnyai lebegnek
    ó, drága testvérkéim, együttjátszunk már a porban
    naptányérból isszuk a reggel fényeit s egy daloló
    madár szíve dobog a tenyeremben.
                                                            (Lassú kapitány meg a többiek)

    Az átlépést a gyermeki szférába egy nivelláló effektus, - példánk esetében a testvéresítõ megszólítás: "ó, drága testvérkéim" - képezi, s már (az öregember is gyermek) együtt játszanak a porban, de a gyermekkel ha azonosul is Kassák, gyermekké lenni, átlényegülni nem tud. A gyermeki idillbõl minduntalan kitetszik a "fáradt, tönkrement gazda", a magányos pásztor, a bûntelen rab, a mord szigetlakó, az "Ebadta vén csont" stb. A nosztalgiát - mely az emlék és emlékezõ között felhúzza a falat - a magányosság, a gyermektelenség árnyékolja, ez élezi az emlék és emlékezõ, a múlt és jelen, a gyermekség és öregség fehér-fekete kontrasztját. Kassákból hiányzik a játék képessége, az önfeledtség, az ártatlan felelõtlenség, amely gyermekké teszi a játszót, mint tette azt Móra, Móricz vagy Weöres Sándor esetében. Kassák életébõl hiányzott a gyermekség. Amikor gyermek volt, a szegénység és a lázadás (az iskolakerülés "gondja") gátolta gyermekké lenni. A kép- és számozott versekben vagy a dadaista eposzában eléri a játékosságot, a könnyed asszociációs trükköket, de ez olyan, mint ha a filmrendezõ történetesen gyermekfilmet csinál; hivatalos gondja a játékosság. Ezért ez az örök kettõsség a gyermekkor és az "öreg" jelen között: a költõ keresi, de nem tudja átélni gyermekségét: emlékei teremtik a verset a költõben, de a költõi benneélés (empátia) nem valósul meg. Ez az elemi távolság, idegenség adja a gyermekség-idill tragikumát is. Érdekes és különös jelentõségû, hogy ez az egész életében kemény, gyermekké válni nem tudó költõ 1957-ben kiadott, a hallgatás évei alatt írt Csillagok csillogjatok, virágok virágozzatok címû ciklusában milyen közel került a gyermeklélekhez. Ekkor gyermekversei (persze: rímesek!) betetõzik A ló meghal kamaszos játékosságát:

    Kájabeli bambaló,
    csikk-makk, tyúkfej káráló,
    csámpás A és hasas O,
    tili, binti, kója.
                            (Elkényeztetett bárány)

    Jelentõs szerepe lehet ebben Kárpáti Klára pedagógus- és gyermekvilágának, s fõleg a költõ és a világ kibékülésének, kultúrpolitikánk tágabb horizontjának, az öreg korára "beérkezett" költõ lelki békéjének, nyugalmának is.

Az építés játékossága
A gyermekség-idill költõi kísérleteiben a játékosságot hiányoltuk. A jelen bánata-szomorúsága, az emlékezés nosztalgiája valahogy kiszorítja, kizárja ezt a jókedvû játékosságot. Mint a késõbbiekben szólunk majd róla; a költõ a teremtett idillekbõl vissza-visszaébred a valóságra, s érzi idilljeinek talmi vigaszát, vérzõ nyugalmát. Ettõl nem tud az építkezés játékossága gyermekiséggé könyörülni, hiszen minden röpke kacaj, dévaj kuncogás mögül kihallatszik a menekülés, gondja-nyögése:

    látom-e még egyszer a gyerekeket, amint bújócskát játszanak
    és egymás nevét kiáltják az erdõ tisztásán.

    "Csupa fájdalom és csupa kérdés vagyok…" (A fájdalom kérdése) Az emlékezés önkénye montírozza az emlékképeket (ettõl kapnak azok bizonyos szürrealitást); a gyermekkort, melynek nosztalgiájában mint fekete virág ott sötétlik a szegénység; egy menyecskét, aki körül ott rajzik a szerelmi és családi élet minden öröme; egy gyermeket, ki magával hozza az élet gyümölccsel teli kosarát - fényt, falovat, galambokat, pillerajt és napraforgót -; az ifjúkort, mely a csavargás szabadságától és a szerelem tüzes szelétõl izzik fel a sorok között - mind egy-egy képzet-mag, melybõl sugároznak, mely körül csomósodnak-gyûrûznek az aszszociációk.

    aztán felkel a szomszédház népe, a menyecske már második a kútnál
    s a gyerekek elõsereglenek kócosan és gyümölccsel a kezükben
    testük üde illatát érzem, mosolyukban a lélek szárnyai lebegnek…"
                                                                (Lassú kapitány és a többiek)

    A Kassáknál már hagyományos tömörülés-tágulás mellett a képzet-matricák lépcsõzetesen egymásra épített piramisával is találkozunk:

    Ha most lehetnék valaki, talán az is lennék
    akitõl mindig féltem és elhúzódtam tõle
    mint a kutya, ha sunyítva menekül az idegen elõl
    kinek husáng van a kezében és ég és füstölög
    két gyilkos szeme.

    Ez a strófa egy feltevésre épülõ lépcsõzetes architektúra, amelynek kötõelemei a módosítószók, kötõszók és (vonatkozó) névmások. Talán jobban érzékeljük ezt a lépcsõláncot, ha az alapra (feltevésre) rárakjuk a képzet-matricákat, így:
 

                                                                                                            és ég és füstölög / két gyilkos szeme.
                                                                                                    kinek husáng van a kezében
                                                                                        ha sunyítva menekül az idegen elõl
                                                                            mint a kutya
                                                                    és elhúzódtam tõle
                                                        akitõl mindig féltem
                                                talán az is lennék
                                        Ha most lehetnék valaki

    S a második strófa ugyanígy felépítve:

                                                                                                            melyet vörös virágok díszítenek.
                                                                                                   s halántékán a töviskorona
                                                                                        tagjain a kinyílt sebek
                                                                            s miközben nevüket kiáltja
                                                                    ábrázatán még látszik a szülés kínja,
                                                            s most itt tántorog
                                                    aki szült bennünket /
                                            és az õ világa
                                    az én világom
                            Részegen forog körülöttem a világ
                                                                                                                                (Mielõtt a kakas szól)

    E játékos-trükkös építkezés jellemzõ típusai a tér- idõ- és személyiségcsere, melynek bonyolult áthatásai leginkább a szürrealizmusra (s azelõtt a kubizmusra) voltak jellemzõk. Nézzünk példát elõször tér-, majd az idõ- cserére:

    Elmerült világokon át kiáltasz felém
    úgy, hogy csak a holtak tudnak kiáltani.
    Meghaltál volna már együtt az ellenséggel?
    Ó, bátor hõs, aki voltál, konduljanak meg
    sírod felett Jeremiásnak siralmai.
                                                (Aki gyõzni indult)

    Az "Elmerült világ" és a "felém" a tér két pólusát az átkiáltás aktusa köti öszsze, hidalja át. Az elsõ sor a mélybõl felém irányuló, a második egy visszafelé ("ahogy csak a holtak tudnak") irányuló akciót (kiáltás) érzékeltet. A harmadik sor eldöntendõ kérdése már a gyászolók kétkedõ kérdése is, amely már le is zárja a halál, s be is vezeti a gyász processzusát.
    Eddig a térváltást, a tércserét figyelhettük meg, most az idõcserére találunk példát: a megszólítás ("Ó, bátor hõs") jelenidejébe az "aki voltál" múlt ideje ékelõdik, hogy aztán a jelenbõl a jövõbe vezessen ("konduljanak meg sírod felett Jeremiásnak siralmai").
    A személyiségcserére ugyanennek a versnek második strófája álljon itt például, (az elõzõ - elsõ - strófa a halott katonáról szól):
 
    Testvérem, a tükörben, mely itt áll elõttem
    arcod vonásait keresem, két nagy szemed
    hiába és milyen riasztó, hogy nem értem
    honnan szivárog ide a hang, a te hangod.

    A halott katonával való testvéresülést, azonosulást egy tükör-effektussal hiteti el a költõ, melyet a katona és maga arca közé helyez, s ettõl a halott katona arca helyett a magáét látja. Így érthetõ, hogy a költõ a maga vonásaiban a katona vonásait keresi, két nagy szemét, s "nem érti" (eltávolodás, ellenazonosulás), honnan szivárog ide a katona hangja. A személyiségcsere az azonosulás érdekében a filmben divatos Schüftan-eljáráshoz hasonló trükkel jött létre. Ehhez hasonló személyiségcserével találkozunk a Forgó tükörben s a Felhõk I. darabjában - ez utóbbiban a "gyermek tenyere" helyettesíti a tükröt.
    Az azonosulás - mint beleélés -, mely Kassák hagyományos költõi attitûdje, most a menekülés egy formája lesz. Az idillekben általában a kedves alakokkal (gyermek, pásztor, galamb, virág stb.) azonosul a költõ, bennük fejezi ki eudemonikus kísérleteit.

A kassáki idill értékelése
Király István egy Ady-vers (A Kalota partján) ürügyén "rehabilitálta" az idill mûfaját.10 Irodalomtörténeti elemzésében helyesli a kritika idill-ellenességét a polgári konzum -, illetve elitdekadenciából származó apologizáló, giccses idill esetében. Menti azonban az ún. realista idillt mint az életigenlés, az örülni tudás "mûfaját". Ehhez a realista idillhez - szerinte - elválaszthatatlanul hozzátartozik az efemerizálás, az idill pillanatszerûsége - az idõjáték révén -, térbelileg viszont - úgy látja, periférikus, rejtett, az élet köznapi sodrából messzeesõ helyekre, messzi szigetekre, eldugott falvakba, avagy a mesébe menekült az idill. A Jókai-féle Senki-szigete, a Mikszáthtól ábrázolt Kürtös patak-völgye, a Tamás-regények álomvilága, s a móriczi rejtõ mély lett az otthon. Az idõ- és térbeli idillépítés mellett ennek harmadik - érzelmi - szférájaként a szerelmet említi Király István. A szerelmi idillben - írja - együtt volt a béke, a szépség és az elíziumi lét. Az idillnek - most már Szigeti József gondolatmenetében folytatva - van egy természeti és egy társadalmi oldala. A természeti idillt a Király-féle felosztásból a térbeli, míg a társadalmi idillt talán az idõbeli (a múltba, jövõbe, mesébe menekülõ) és az érzelmi (szerelem, erotika, barátság, anyaság, gyermekiség stb.) idillek alkothatják. E kettéosztás (idilli és bájos) már Szigeti Józseftõl való, aki szerint "Az idilli és a bájos egyaránt a szabadság-szituáció feloldott feszültségének nyugalmas kategóriája, az emberi lényegerõ felszabadult, relatíve öncélú játéka; az idilli az ember és a természet viszonyában, a bájos az emberközi viszonyok formájában".
    Kassák idillje kétségtelenül "téren és idõn kívülhelyezett" menedékek, ezzel "teljesítik" a Király István jelezte idill egyik jellemzõjét, a fiktivitást; a másik fontos jellemzõ, az efemerizálás viszont nála vitatható. Kassáknál ugyanis - a háborús évek alatt - az idill nem puszta motívum, nem pillanatszerû, hanem állandósított - legalábbis: állandóságra törekvõ - alkotásállapot, amely ha valóságos elemekbõl (álom, emlék, adott hangulat vagy lelkiállapot) áll is, benne a jelen valóság - amelybõl menekül -, csak mint hiány van jelen. Így az objektív (történelmi) valóság mint elhallgatott, titkolt - a versekben esetleg jelzett - világ s mint evidencia jelenik meg, amelyet mindenki saját szenvedésébõl ismer, ezért nem tárgya a mûnek, hanem - esetleg - ihletõje. A mû tárgya maga az idill, amelyet elvont, általános téridõben él, s ami hiányzik - mert szándékosan hagyta ki a költõ -, az épp az objektív történelmi valóság.
    Ily módon közel van ez az idill ahhoz, hogy patológikus téveseszmévé válják. Hogy nem válik azzá, annak a valóság kényszere s az idill-világ szürkesége, "nyersanyagának" (emlék, vágy, félálom) realisztikuma az okozója. A háborús világ átüt az idillen, mint a nyirok a gyenge tapétán.
    A kassáki idill célja a gyógyítás, a feledtetés, a szenvedõk testi-lelki sebeinek illúziókkal való gyógyítása. Kassák arra törekszik, hogy az idillt valósággá avassa, hogy az életpillanatot életállapottá tegye, de - érdekes módon: ez a realizmus diadala! - reális kétségei mindig kiütköznek az egyensúly, a harmónia, a nyugalom felhõköntöse alól. Így az idillek költõi hatása is elmarad, hiszen a bombáktól szenvedõ, a Donnál elesett s a frontokon pusztuló fiait vesztett népet nem vigasztalja, nem indítja meg ez a költõi hipnózis. Ezt tudja a költõ maga is, ezért szenved mindig tragikus dilemmában, mert rá-ráébred, hogy idillje puszta illúzió, és nem tud elmenekülni a háború valóságából. Legyen erre példa egy prózaverse, a Téli barázdák III. darabja:
 
"Nem tudom imbolygó felhõ az ott, vagy az erdõ felõl egy ember törtet a havon át? Egy bujdosott szán csilingelésére figyelek, de ezzel sem vagyok tisztában. Csakugyan az apró, sárgaréz csengõk lármáját hallom-e, vagy én magam vagyok egyszemélyben az imbolygó felhõ, a törtetõ ember, az elbujdosott szán és a csengõk összerázott dallama? A hideg januári nap megejtette szívemet s amíg járok a süppedõ, fehér mezõben kilõtt fegyverrel a vállamon, oldalamnál fáradt, vörösbarna kutyámmal - egy holló száll felettem a rút halálom közeledtét hirdeti világgá."
    A nagy fehérség téli idillje puszta délibáb, rebbenõ, csalóka illúzió - s ezt látja, jelzi a költõ! -, s ami tény, az a kicsi, de súlyosan mély fekete pont, amit a holló képvisel, ki a költõ rút halálát "hirdeti világgá".
    Milyen is hát a kassáki idill?
    Talán Móriczéval érdemes összevetni; mert Móricz idilljei realisztikusabbak, a Kassákéi elvontabbak. A móriczéi naturalisztikusabbak, Kassákéi panteisztikusabbak. Móricz vérbõvé díszíti, Kassák éppen megfosztja õket díszeiktõl, s így azonosul idilljeivel. Móricz mítoszt teremt, Kassák éppen ettõl fosztja meg a paraszti vagy gyermeki világot. Móricz dzsentri-idilljeiben a munka, a tettvágy teremti ezt az idillt. Szakmáry Zoltánnak Rozika, Kopjáss Istvánnak Magdaléna ez az idill. Ez egyben tragikus vétkük is: idilljük illúzió, mely felszabadítja ösztöneiket, szenvedéllyé fokozza azokat, s annak tüzétõl égnek el.
    A vidék idillje nálunk a századvég romantikus antikapitalizmusából születik újjá; a múlt nosztalgiája az a bûnös-új város ellen, a "régi jobb volt" ítélet jogán. (Persze, a mi késõn kelt kapitalizmusunk - a nemzetközi imperializmus idõszakában - már mint ab ovo embertelen kapitalizmus "mutatkozott be" az amúgy is erkölcsfilozófiától irányított költõinknek-íróinknak, annak forradalmi (szabadversenyes) korszakát mi, keleti társadalmak csak nyugati "áthallásokból" ismertük meg. A városi élet idillje a polgárírók regényeiben jelentkezett. Krúdy õs-Budája, Kosztolányi kisvárosa is lényegében a vidék idillje; a béke, a csend, a nyugalom nosztalgiája, amitõl a modern város megfosztotta az embert. De ezek az idillek is - pláne Krúdynál - múlt idejû (dejà vu) emlékvilágok, ahol a dolgok konkrétsága, közvetlen hitelessége nem köti az írót: arra emlékszik, amire neki jólesik.
    Tragédia és idill - ez a klasszikus idillek lényegegésze. E két véglet között játszódnak például - a Lukács György által elemzett - Storm-novellák világának színjátékai. Ez az antinomikus kettõsség a kassáki idillek alapvonása is. Az életmû drámaiságát ez a szakadatlan fekete-fehér ellentét adta. Csakhogy a háború idejére ez a kontraszt - Kassáknál - ellágyult, az idill sem fehér - inkább szürke -, s a tragikus sötét (a háborús jelen) meg éppen hiányzik az idill mögül. Ettõl szürkül el a kassáki idill, vonzása - varázsa - éppen, mert dísztelen - csekély. Ezt a szürkeséget még fokozza az is, hogy ezek az idillek mind ismétlõdések, melyeket többször - ha nem: sokszor - megírt már a költõ. (Így a szegénységet, az öregséget, a gyermektelenséget, a magányt stb.)
    Ily módon a menekülés (a sejtetett sötétbõl a szürke idillbe) nélkülözi a drámai feszültséget (mint az pl. Radnóti eklogáinak nagy értéke), a valóság és az idill feszültsége nem szül katarzist, hiszen ahová a költõ menekülget, az az idill (pásztor, gyermek, állat stb.) ismert - ha nem: unt! - szépsége immár. S a szépség maga már olyan természetû, hogy egyszerisége adja értékeit. Az idill szépsége, bája híján hitelét veszti a menekülés: "Ide menekülni nem érdemes!" - mondja az olvasó. A harmincas évek második felében a kassáki hõsök - mint írójuk is - az önkifejezésben lelnek megoldást. Az Egy kosár gyümölcs adóhivatalnoka a Hídépítõk Thomanja, a Mögötte áll az angyal Katija az írásban találják életük megoldását. "Egyetlen út áll elõttem - mondja a kibontott, vörös hajú és erõsen fejlett testû Kati, aki a versek vörös hajú, gömbölyû idomú és zöld szemû Kedveséhez hasonló -, minél jobban megközelíteni önmagamat. Sosem a jelen eredményei, hanem az emlékeim és a vágyaim tartottak életben…"
    Az írás itt a világot pótolja. Az írás egyensúlyt teremt az íróban önmagával és a világgal. A szubjektum-objektum viszony eszerint a szubjektum-önkifejezés viszonyával helyettesül. Az önkifejezés tehát a világgal való kapcsolatot helyettesíti. S ha ehhez hozzágondoljuk, hogy az idillépítõ Kassák csak "emlékeiben és vágyaiban él", akkor belátjuk, hogy a magányba zárt, szigetre került költõ magatartását Katinak ezek a sorai szemléltetik a legjobban:
    "Minden, amit eddig csináltam, tévedés volt. Írni fogok… Azok a nyugtalanságok, amik eddig fogva tartottak és ide-oda dobáltak, amik úgy hiszem, testet ölthetnének az írásban […] Ha élni akarok, egyensúlyba kell jutni önmagammal. Nem a végsõ cél érdekel, eddig is mindig az utat kerestem, amin elindulhatnék s most egyszerre talán rátaláltam…"
    Kati fokozatosan vesztette el társadalmi kapcsolatait: elszakadt az anyjától, testvéreitõl, barátnõjétõl, a világtól, végül az írás békíti össze sorsával. Egyensúlya nem közte és a világ, hanem õ és a papír között jön létre. Írás közben békül öszsze a világgal: "Közben rájöttem, hogy nem õk a rosszak, csak bennem nem volt annyi jóság, hogy elbírjam õket magam körül."
    Nem a problémák oldódnak meg tehát, hanem az "okosabb enged" képességét fejleszti ki benne az írás; így megbocsátóvá lesz az ember, a világ iránt. A súlypont így az önkifejezõ egyénre helyezõdik, illetve az kerül e világnézet közepébe.
    A Mögötte áll az angyal-t az 1948-as kiadás elõtt, 1942-ben, tehát a háborús évek alatt írta Kassák, ahogy az Egy lélek keresi magát kulcsregénye sem a kiadás (1948), évében, hanem 1941-ben született. E regényének hõse, Dorogi is csalódik az önkifejezés világteremtõ képességében, sorsa sem a megdicsõülés, hanem a pusztulás: egy parasztszekeret akar kimenteni a megáradt folyóból, s ott pusztul. Ennek a regénynek mondandója már a kassáki háborúellenesség felkiáltójele: a mûvészet elpusztul a háborúban.
    De hasonlóan jár a "természeti" idill regényhõse, Pataki János, az Azon a nyáron (1940) erdõkerülõje, aki lompos felesége mellõl horgászni, vadászni meg csempészni menekül, csendõrök viszik el és börtönbe kerül. Az idill - a természeti és társadalmi egyaránt - tragédiába fordult. A megoldás nem oldott meg semmit. A menekülés nem talált menedéket, az illúziók csalódást hoztak. Kassákot mûvészetének eredendõ realizmusa nézeteinek felülvizsgálatára késztette-kényszerítette. Idillizmusának meg is volt az a veszélye, hogy - mint Gottfreid Keller Pankraza - a valóság objektív képét illúzióvá változtassa át, s "ráhagyatkozzon": "Mivel mármost minden egyéb olyan találóan igaznak és egésznek látszott, és én a tulajdonképpeni és igaz világnak tartottam egészen […] ráhagyatkoztam."11 Lukács György a Strom-novellák kapcsán a szerencsével, a szerencsés véletlennel társította az idillt. (Idézzük itt most Kardos László Szerencsés Idill-elnevezését Kassák harmadik korszakára!)
    "Ez az idill - írja Lukács - az ilyen novellák hangulatában, az az érzés, hogy jön valahonnan a szerencse, a szépség, a boldogság, jön, benyit ott, ahol olyan lelkek laknak, akik szép lakások lehetnek számára. De ott nyit be, ahol akar, és személy szerint válogatja - az érdemesek közül -, hogy kinél fog bekopogtatni. Ezekben az idillekben megvan tehát a tragédiák szükségszerûségének érzése."12
    Kassák háborús idilljei tehát csak költõi illúziók voltak, s jobbára a közéleti témában váltak uralkodó mûfajjá költészetében; magánéleti (szerelmi) lírájában töretlen a folytonosság a háború elõtti és utáni ciklusok között. Kassák idilljei is illúziók, mert lényegük - gyógyító szándékuk ellenére - a "téves kapcsolás", a téves érzéklet, az ítélethamisítás, amennyiben az idillt, mint egyetlen jelen valóságot mutatja be, eltérít, elámít a háborús valóságtól. Ugyanakkor Kassák kételkedik is teremtett idilljeinek valóságában, mint tette azt Vajda János is, akinél mint talányok jelennek meg az illúziók:
 

    Mi megyünk-e vagy a felhõ,
    Vagy a lenge déli szellõ,
    A szelíden rám lehellõ?…
                            (Nádas tavon)

    Vagy a kortárs Pilinszky Jánosnál is talányos az illúzió:

    … moszat sodor vagy csillagok,
    nem is tudom már, hol vagyok?
    Talán egy õsi ünnepen,
    hol ég is, víz is egy v
elem,
    s mindent elöntve valami
    idõtlen sírást hallani!…
                                (Éjféli fürdés)

    Az illúziót mindkét költõnél azonos látvány kelti: "Itt az ég a földet éri" Vajdánál, és "hol ég is, víz is egy velem" Pilinszkynél. Az egészséges ember illúzióit Nyírõ Gyula szerint arról lehet felismerni, hogy "téves észrevevésének külsõ ingere mindig bizonyítható".13 Vajdánál és Pilinszkynél ugyanaz a természeti jelenség (az ég és víz egybeolvadása) váltja ki az illúziót, de egyik sem hiszi el, nem tekinti adekvátnak a képet.
    Kassák számára az alkotás - világépítés. A mûalkotásban a mûvész saját világát építi fel, s ezt (mely a háborús években az idill) gyógyírként appercipiálja, s ekként nyújtja az olvasónak is. Mintegy reflexiója ez a háborútól elundorodott, pacifista, békevágyó mûvésznek. Egyfelõl elhiteti magával - és olvasójával -, hogy az idill valóság, másfelõl váltig kételkedik benne. Ellentmondásos ez a költõi attitûd, mint ahogy a pályaszakasz, de az egész életmû is az, s az ellentmondások kettõsségével együtt kész egész: maga Kassák Lajos.