Túrós csusza

 

Előkapok két fazekat.

 

 

A nagyobbikban fog megfőni a tészta.

 

 

Némi kísérletezés után ennél a fajta tésztánál állapodtam meg.
A Gyermelyi fodros nagykocka sem rossz, de ez a tészta sokkal harapósabb.
Mire kifő egészen vastagra dagad, puha lesz, de nem lesz platty az állaga.

 

 

Tudom, hogy a tészta főzővizébe kevés az egy kiskanál só,
viszont még sosem sikerült elsóznom a tésztát.

 

 

A tésztásfazekat hátratolom a tűzhelyen.
Mikor a víz felforr, azt jelzi a fazék, hiszen jön fel a fedő, jön ki a víz.

 

 

Húsvágódeszka és egy éles kés.

 

 

A túrós csusza másik fontos összetevője a szalonna.

 

 

Van úgy, hogy mindössze füstölt kenyérszalonnát használok, de abból aztán sokat.
Most csak keveset, de az a kevés mindenképpen kell a belőle kisülő zsír miatt.

 

 

Azért kell mindenképpen kenyérszalonna, mert az ezen a képen látható fajtából
(kolozsvári) manapság egyszerűen nem sül ki zsír! Vagyis a ma kapható kolozsvári
szalonnát nem lehet megsütni külön zsiradék hozzáadása nélkül. Inkább valami vízszerű
anyag jön (sül?) ki belőle mint zsír. Csak serceg a tűzhelyen. Én imádom a sültszalonnát!
Régen biztosan meg lehetett sütni a kolozsvárit. Szép új világ, nincs zsír a szalonnában...

 

 

Szóval hagyom olvadozni a kenyérszalonnát a fazékban.
Erre a célra (meg kenyérhez is) kiváló a Gyulai matricás Tescoban kapható szalonna.

 

 

Ez nem szalonna, hanem valami sonkaféle.
Sajnos manapság valódi füstöltárút igen ritkán lehet kapni.
Ráírják ugyan hogy füstölt, de nem az. Eleve rajta is van a füstölt csülök
címkéjén, hogy gyorspácolt. Mondjuk a füstölt csülök színe (ami gyorspácolt) borzasztó.
Cserébe sütés főzés nélkül nyersen meg lehet enni, viszont olyan is.

 

 

Mostanában sokszor kihagyom a képletből a húsos
szalonnát, mert egyre kevesebb a fogam.

 

 

A tészta főzési ideje egy igen lényeges dolog. Ha túlfőzzük, akkor minden tészta
képes szétázni. Ha meg nem főzzük meg rendesen, akkor lisztes íze marad.
Ennek a tésztának a zacskójára rá van írva a főzési idő, ami 9-10 perc.

 

 

Ha 9-10 percig főzzük a zacskón megadott módon, vagyis lobogó forró vízben, akkor...
Ezt a tésztát tapasztalataim szerint 22 percig kell főzni, hogy elmúljon a lisztes íze.
Ez a jópofa konyhai időzítő pedig megsemmisült. Nem emlékszem miért vágtam
földhöz, de az biztos, hogy annyira szétesett, hogy már nem tudtam összerakni.

 

 

Kell még a túrós csuszába tejföl és túró.
Most épp ilyen tejfelt kaptam, de általában nem ezt a fajtát veszem.
Van valami kisvödörben kapható a Sparban, az nem csak olcsó, de jó is!

 

 

A maradék tésztát elteszem. A kifőzendő tésztamennyiséget úgy lőttem be, hogy kb.
ennyit hagyok a zacskóban. Ha a többit mind kifőzöm, akkor az is megeshet,
hogy nem eszem meg mindet, marad még belőle egy kicsi vacsorára is.

 

 

Sülnek a szalonnákok.

 

 

Fő a tészta.

 

 

Ilyen színe van a tepertőnek mikor megsült.

 

 

A túrós csuszához a darabos túró a jó választás. A krémes állagú túró nem jó,
mert nem fogjuk tudni rámorzsolni a tésztára, össze fog ragadni
újra egy gombóccá az összes túró keverés közben.

 

 

Ügyes dolog ez a konyhai fogókesztyű, nem ég rá az ember keze a fazék fülére.

 

 

Kifőtt a tészta. A biztonság kedvéért én mindig meg szoktam kóstolni.
Tulajdonképpen kész, csak valahogy le kell róla szedni a felesleges vizet.

 

 

Én ezt a feladatot ezen az egyszerű módon szoktam megoldani.

 

 

A tészta forró maradt, vagyis ő fogja képviselni az étel hőtömegét,
hiszen a tejföl és a túró hideg, és a tepertő is rég kihűlt már.

 

 

Először a tepertőt szórom a tésztára.

 

 

Elkeverem, ezzel bezsírozom a tészta felületét. Nem szoktam zsírt hagyni
a tepertőn, elég annyi, amennyi a szalonnadarabkák felületén van.

 

 

Rámorzsolom a túrót, majd újra elkeverem. Mivel a túró darabos, ezért
nem áll össze újra egy csomóba, mint a ma divatos krémes túró.

 

 

Ráborítom a tejfelt.

 

 

Újra összekeverem.

 

 

Tálalás, majd zabálás következik.
Sem melegíteni, sem sütni nem kell. Összekeverés után egyből kész.
A túrós csuszához kólát szoktam inni. A tésztát kicsit sótlanra szoktam hagyni.
Ehhez jön a túró íze, a tejfel savanykássága, a sültszalonna füstölt sós íze, ami rágás
közben az ember szájában keveredik eggyé. Ezt szoktam időnként leöblíteni a kóla ízével.

 

 

A tejfölt nem lehet megmelegíteni, mert elveszti az állagát, ezért
külön szoktam tenni (kenni) egy újabb adagot a csusza tetejére.

 

 

Sikerült eltalálnom az adagot, maradt egy kevés vacsorára is.
Ezt melegítés közben kicsit le kell sütni a lábas aljára.
Tálaláskor szükséges a tetejére egy kis tejfel.

 

 

Ha még van erőm, akkor elmosogatok.
Ha nincs, akkor megpróbálok elvergődni az ágyamig, mielőtt elalszom...