A nokedli elkészítésének igaz története

Jaj de dinnye vagyok!
Most nem a dinnyéről, hanem a nokedliről akarok írni.
A szakácskönyvek úgy említik a nokedlit, mint kész tényt.
Igaz, már készen is lehet kapni nokedlit, de az nem az igazi...
Itt és most beavatom a kedves olvasót a nokedli készítés titkaiba.

Régen abban a zöldmintás porcelán tálban kevertem a nokedli tésztáját,
csakhogy az nehéz. Már úgy értem, hogy maga a tál a nehéz.

Mostanában jobbszeretem ezt a hatalmas rozsdamentes tálat. Sokkal könnyebb
elmosogatni, és -a csörömpölésen kívül- semmi baj sem történik ha elejtem.
Na jó. Persze ilyenkor az asszonyt kitöri a frász, de mindent a nokedliért!

A nokedli alapjaiban véve tészta, a tészta alapja pedig a tojás és a liszt.
A tojásokat feltörés előtt illik megmosni, mert a csirke hátulján csak egy lyuk van.
Magyarul a tojás héja mindig szaros egy kicsit, mégpedig a szó szoros értelmében!

A szakácskönyvek igen felületesen kezelik a nokedli kérdéskörét.
Mintha csak úgy volna a nokedli, vagy mindenki eleve tudná, hogy miből készül.
Ráadásul a "miből van" tudása nem elég a nokedli elkészítéséhez.
Ráadásul ha találunk is nokedli receptet a könyvben,
könyve válogatja, érdekes anyagok vannak
felsorolva hozzávalóként. Például tejfel.

Akkor most elmondom, az én szeretem fajta nokedli elkészítésének mikéntjét.
Először is kell bele két tojás, meg egy csipet só. A csipet egy főzési mértékegység,
amitől a normális mértékegységekhez szokott ember hülyét kap. A csipet só annyit
tesz, hogy annyi só, amennyi a mutató és a hüvelykujjunk ujjhegye között elfér.

Összekutyulom a tojást a sóval, majd ráöntök egy pohár vizet.
A pohár víz mint mértékegység annyit tesz, hogy egy vizespohárnyi víz.
A vizespoharak eltérő űrmérete lényegtelen, én a fél pohár víz, vagy két pohár
víz hozzáadásával szoktam szabályozni a készülendő nokedli mennyiségét.
Amúgy meg mindegy, mert szinte bármennyi nokedlit meg tudok enni.
Ha az asszony is itt van akkor több víz kell, hogy neki is jusson.

Szóval két tojás, pohár víz, csipet só, mindezek összekutyulva.
A tészta másik fontos alapanyaga természetesen a liszt.

Annyi lisztet teszünk a tésztába, amennyit felvesz.
Na ez a "felvesz" a másik fogalom, amitől a falra mászok!

Pontosan így kell keverni a tésztát, vagy keverhetjük bárhogyan másképp is.
A lényeg hogy összekeveredjenek a hozzávalók, miközben a tálban maradnak.

A szakácskönyvek azt írják, a tésztát keverjük nokedli állagúra.
Anyátokat!

Pontosan ilyen állagúnak kell lennie a nokedli tésztájának.
Ha hígabb, akkor egyszerűen magától át fog folyni a szaggató lyukain.
Ha sűrűbb, akkor nem folyik át, de nem is fogjuk tudni a lyukakon átpasszírozni.

Én rá szoktam löttyinteni egy kis olajat.
Jelen esetben a löttyintés mint mértékegység kb. egy evőkanálra való olajat jelent.

Az olajtól a massza felülete csúszóssá válik, könnyebb kikotorni a tálból.

A nokedliszaggató. Létezik többféle megoldás is.
Van tologatós, az már tészta nélkül kezelhetetlen.
Van tekerős is, azt meg mosogassa el aki kitalálta!

Falra mászok attól a jelenségtől, mikor munka közben a szerszámot kell javítgatni!

Márpedig ez el van törve.

A jobb oldali vékony pákahegyet kicserélem a bal oldali vastagra.
Mondjuk a Weller páka nem éppen bádoglemez forrasztáshoz való, de ez van kéznél.

A nokedliszaggató fülének másik oldala nemhogy elvált, hanem
egyenesen (illetve egy görbe vonal mentén) szétrozsdásodott.

A hiányzó anyagot forrasztóónnal fogom pótolni.

A kávésbögrém éppen megteszi nehezéknek.

Ekkora lemezfelület forrasztásához kevésnek bizonyult az 50 Wattos páka.
Mondjuk megforrasztottam, de nem lett szép.

Mivel itt rosszabb volt a hőelvezetés, ezért ezen a részen jobban
(szebben) tudtam forrasztani a viszonylag kicsi pákával.

Még nem is használtam, de máris mosogathatom!

Nincs semmi baj a nokedliszaggató okozta késlekedéssel, ugyanis a tésztának
úgyis állnia kell egy kicsit. A "kicsit" az egy újabb jópofa mértékegység.
Ha azonnal kiszaggatjuk, akkor sem lesz semmi baja, de valami
okból finomabb lesz, ha elfelejtkezünk a tésztáról.

Mikor frissen össze van keverve, akkor még nem így néz ki a tészta.
Ahhoz, hogy ilyen szépen kisimuljon, ahhoz állnia kell egy órát.

Szóval itt a tésztamassza készen.

Itt a nokedliszaggató megforrasztva.

Ez meg itt egy uborka.
Az uborka nem a nokedlihez kell, hanem a csirkepörköltös nokedlihez.

Vettem egy csomó ilyen tálat, van belőle többféle méret is.
Az uborkaszeletelőt meg illik felismerni. (az az, amelyik a tálban van)

Nem tudom, hogy miért kell levágni az uborka két végét, de így mondták
a család nőtagjai, és ki vagyok én ahhoz, hogy vitatkozni merjek velük.

Besenyő Pista bácsival edzek a gyorsasági uborkareszelési világbajnokságra.

Mivel egyedül vagyok itthon, a videók elkészítéséhez segítségül hívtam a fotóállványt.
Talán ha 17, vagy 18 alkalommal rúgtam fel szerencsétlen eszközöt.

Szóval ül a tálban a szeletelt uborka.

Meg kell sózni az uborkát.
Nincs ajánlásom a só mennyiségére, részemről csak úgy rá szoktam dobni egy marékkal.

Én ezt a régiféle konyhaszekrényt szeretem, tud valamit amit az újak nem.
20 év konyhában állás után is úgy záródnak rajta az ajtók, hogy semmiféle rés nincs.
Papírlapot nem lehet bedugni az ajtó lapja és a szekrény váza közé. Bogár itt be nem jut!
Mondjuk a vitrines rész üvegéért nem vagyok oda, mert mindig félek, hogy eltöröm.

Nekem ez a szögletes tál a salátás tál.
Mióta az eszem tudom, mindig ebben készül a saláta.

A salátalébe alapvetően háromféle anyag kell. Ecet, cukor, víz.
Ebből a háromból már jók vagyunk, innentől aztán már lehet cifrázni.
Az ecetre rá van írva, hogy milyen erős. (hány százalékos a töménysége)
A 10%-osból négy evőkanállal kell ebbe a tálba, a 20%-osból csak két kanállal.
Na milyen töménységű ecetet vettem a minap a boltban? 15%-osat.
Össze akarnak zavarni a rohadékok!

A cukor mennyisége?
Ki milyen édesen szereti a salátát...

Ez a bádoglapát is megvan már, mióta az eszemet tudom.

Egyszer már ezt is forrasztani kellett.

Az uborkáról nem kell lemosni a sót, csak kézben gyűrögetve le kell csepegtetni a levét.

Kis bors és pirospaprika, ha másért nem, akkor a látvány kedvéért.

De térjünk csak vissza a fő vonalhoz, vagyis nokedlihez.
Én azért ezt a fazekat használom, mert ennek a tetején pont megáll a nokedliszaggató.

A nokedli mennyiségétől függően szoktam vizet tenni a fazékba.
Ez most kisadag nokedli, ezért csak félig van vízzel a lábos.
 

A tésztát alapvetően úgy szokás megsózni, hogy sós vízben főzzük.
Vagyis nem magába a nokedli tésztájába kell a só, hanem a főzővízbe.

Ez egy jó kép. Jól látszik a víz alján szétterült kiskanálnyi só, és
a vízfelületen szépen tükröződik a tűzhely fénycsővilágítása.

Ha nem teszek fedőt a lábasra, akkor sokkal lassabban melegszik fel a víz.

Ez egy másik lábas.

Csirkepaprikás van belerejtve.

Felteszem melegedni a fazék mögé.

Apukámnak van egy 500 Wattos bádogos pákája, de szerintem valahol a telken.

Akkor van felforrva a víz, ha így néz ki. Vagyis nem csak gyöngyözik a teteje,
hanem valósággal zubog. Erre figyelni kell, mert ha nem forrón lobogó
vízbe szaggatjuk a nokedlit, akkor szét fog ázni mire megfő.

Mozgásban ábrázolva ilyen mikor forr a víz.
Nem holmi apró buborékok, hanem lobog az egész vízfelület!

Mint azt már említettem, ezen a fazékon jól áll a nokedliszaggató.

Nem aprózom, pont belefér a bekevert tészta a szaggatóba.

Megéneklem a nokedli szaggatást. (csak erős idegzetűeknek)

Ha nem kevertük túl sűrűre a tésztát, akkor kb. egy perc alatt átküzdhető a lyukakon.

A nagy rakás masszából sok kis apró gombóc lett.

A legfontosabb kérdés, hogy meddig kell főzni a nokedlit.
Addig kell főzni, míg a sok kis gombócok mind fel nem jönnek a víz tetejére.
Én egy egészen más mértékegységet használok. Nekem az jött ki, hogy pontosan
addig kell főzni a nokedlit, amíg ezeket itt hárman elmosogatom.
(nesze neked egzakt mértékegység)

A lényeg, hogy forrjon az a víz a nokedli alatt, különben egyszerűen szétázik a tészta.

A mosogató felszabadult, és így is kell hogy legyen.

A fazekat a nokedlivel beteszem a mosogatóba.

Hidegvizet engedek a tésztára.

Mikor a víz felforrt, a nokedlik feljöttek a víz tetejére.
Most pedig, ahogy a melegvizet kicserélem hidegre, elmerülnek a nokedlik.

A lábos fülét is lehűtöm hidegvízzel.

A másik fülét is.

Párszor leöntöttem a vizet a nokedliről.
Maga a nokedli nem borul ki a vízzel, mert szépen leül a fazék aljára.

A nokedlin maradt vizet így a legegyszerűbb eltávolítani. Lehet szerencsétlenkedni
tésztaszűrővel is, de szerintem az kényelmetlen és felesleges. A lábos hideg, mert
hideg vizet engedtem a nokedlikra. A fedő pedig már magától kihűlt. A lábos
fülét sem felejtettem el lehűteni, ezért nincs már semmi ami megégetne.

A nokedli ezennel kifőtt.

Szép, különálló, nem ragacsos darabokból áll.

Megsózom, de csak azért, mert mindig félek, hogy főzés közben elsózom,
ezért a szükséges két három kiskanál só helyett csak egyet szoktam tenni a főzővízbe.
Kell még a nokedlire valami zsiradék, én az egyszerűség okán olajat használok.
A mennyisége ennyi nokedlire kb. egy evőkanálnyi, de nem szoktam
méregetni, hanem csak úgy ráloccsintok az olajos palackból.

Az olajjal és a sóval összekutyulom a nokedlit. Bevallom őszintén, hogy bele
szoktam enni. Konkrétan képes vagyok a nokedlit üresen is felzabálni.

Ez egy elég furcsa formájú nokedli, de ne legyünk kukacosak.

Uborkasaláta (már abba is láthatóan belezabáltam) kistányér a csontoknak.

Annyira, de annyira szeretem a nokedlit! Hogyan is világítsak rá?
Hát nem elég bizonyíték, hogy megtanultam elkészíteni?

Nyamm!

Kirakok egy adag nokedlit a tányérra.

Ráteszek a tetejére egy adag csirkepaprikást.

Az asszony kaliforniai paprikát is szokott aprítani a csirkepaprikásba.
Én nem tiltakozom, a csirkének meg már úgy is mindegy.

A pörkölt bő lére van eresztve. Én szeretem így is, meg sűrűn is.

A csontot kipiszkáltam a combból, hogy csak lapátolnom kelljen befele.

Elfogyott az első adag.

Kiteszek egy újabb adagot a tányéromra.

Szinte hihetetlen, de újra előkerült a korábban már látott kukacforma nokedli.
Lehet, hogy a fotómasinát látva filmes karrierről álmodik,
de valami egészen más lesz a történet vége.

Két csont a kistányéron, harmadik adag a nagytányéron.

Körülbelül ennyi a kapacitásom.
Három tányér nokedli után (általában) még el tudok menni az ágyig.
Ha nem sikerül, akkor valahol útközben alszom a padlón.
Ilyenkor, ha itt az asszony, rám dob egy plédet.

A maradék uborkasalátát elteszem.

Ez meg itt egy szökevény nokedli.

Sok a mosatlan, pedig főzés közben folyamatosan mosogattam.

Úgy látszik mégsem volt sok a három tányér kaja,
mert még maradt erőm elmosogatni.

Ez a valami nagyon rondán néz ki a beleszáradt nokedli tésztával

A sokat szenvedett (mindig felrúgtam) fotóállványt is összecsukhatom végre.

Ez egy másik kombináció arra az esetre, ha éppen nincs itthon
pörkölt, vagy annak való. Fejes saláta tojásos nokedlivel.