Csirkepaprikás

Minden a bevásárlással kezdődött.
Bementem a boltba, gondoltam veszek egy kiló kenyeret.
Aztán uborkasaláta illat volt a Tescoban, ahhoz meg csirkepaprikás való.

Mint az a képen látszik, rendesen bevásároltam.

Ahogy így elnézem, ebből csirkepaprikás lesz uborkasalátával.
Felmerült a paprikába töltött uborkás csirke lehetősége
is, de fura mód ezt az ötletet valamiért elvetettem.

Kolbász? Ez nem kell a csirkepaprikásba!
Persze bele lehetne tenni, manapság divat is az ilyesmi.
Úgy szokták mondani, "megbolondítjuk", és akkor beleraknak valami nem oda valót.
Például a madártejre reszelhetünk fokhagymát, vagy tehetünk alá lilahagyma karikákat.

A sör belsőleg, a sampon külsőleg, és ezt nem szabad összekeverni!

Elővettem egy lábast. Azért ezt, mert ez volt a szekrényben elől.

Tettem a lábasba zsírt.
Fene a kezét, aki összeolajozza a pörköltöt!
Ha már az életszínvonalunk nem, legalább a koleszterinszintünk emelkedjen!

Megfürdettem a csirkecombokat, majd beleszórtam őket a lábosba.
A fürdetés az fontos, mert nem is igazi csirke, amin nem hagynak tollat!
Persze egyesek szerint az adja meg a sült csirke bukéját, de én a részemről
nem szeretem, ha látom kiállni a fűszeres csirkebőrből a sült szöszmöszöket!

Gázra vele!

Pár kanál pirospaprika, valamicske bors, két kiskanál só, kiskanál Vegeta.

Ha paprikás csirke, akkor szerintem kell bele paprika is.

Az egyszerűség kedvéért a lábos tetejébe aprítok,
így egy tállal kevesebbet kell elmosogatni.

Alakulni látszik az ebéd.

Olyan ez mint a csúnya lány.
Elsőre elég rosszul mutat, majd kezd egyre jobban kinézni, távozáskor pedig megint randa.

Paprikás csirke.
Megfestetem olajba, s kiakasztom a falra.

A paprikás még csak fő, én viszont már most éhes vagyok.
Mivel meleg van, ezért eszem valami hideget.

Két dolog van, amit jobb nem tudni miből készítenek.
Az egyik a politika, a másik kolbász.
Amilyen gusztustalan a színe meg a formája ennek a kolbásznak, annyira finom.
A politikáról viszont semmi hasonló pozitívot nem tudok mondani...

Szeretem ezeket a zacskókat. Jól teleszórom szeméttel, bekötöm, nem büdösödik.
Vagy büdösödik, de én nem nyitom ki többet a zacskót, ez legyen a kukások dolga.

Már három kupac szemét is van, úgymint vödör + zacsi + még egy zacsi.
Ezt nem úszom meg. Le kell vinnem a szemetet, pedig fordítva szokott lenni.
Legalábbis az asszony azt szokta mondani: Már megint minden szemetet hazahoztál!

A pörkölt szépen rotyog a tűzhelyen.

Pontosan így rotyog.

Csuda dolog ez a konyhai időzítő! Eddig nem volt ilyenem, s lám, milyen jól megvoltam.
De most, hogy már van, élni sem tudnék nélküle! Egy barátom megkért, vegyek neki
egyet, s hoztam is a piacról egy mechanikus változatot. Persze nem volt tökéletes,
például nem csengetett a beállított idő leteltekor. A NASA szakemberei azóta
is azt vizsgálják, hogy miként lehetne kinyitni a negyven perces lágy tojást.

Bent az asztalomon is van egy kis szemetes.
Néha többet termelek ebbe a kis dobozkába, mint a konyhai vödörbe.

Na tessék! Most is meg van telve!

Azt kell mondjam, hogy kettőn közül a pörkölt bírja jobban a kánikulát.
Ugyanis én már teljesen kész vagyok a melegtől, a pörkölt meg csak félig.

Megfordítottam a csirkecombokat a lábosban.

Na most van kész, most jó a színe!

Ebből olyan zabálás lesz...

De nem csak most, hanem majd legközelebb is.
Mindig többet főzök, a többletet kiporciózom, s elrakom a mélyhűtőbe.
Azért ilyen sok a doboz, mert ideje a hűtőt leolvasztani. Szinte már mindent ki is ettem belőle.

Íme a hozzávalók.

Két csirkecomb, meg hatalmas adag nokedli.
Mégis mi kellhet még a boldogsághoz?

Kimeregetem a zaftot is a húsra.
Később szoktam besűríteni némi liszt hozzáadásával.
Aki fél a liszt csomósodásától, az jó eredménnyel alkalmazhat tasakos krumplipürét is.

A lábosban maradt zaftot megkóstolom, ezt ugyanis eddig elfelejtettem.
Mit tagadjam, meglehetős bátorsággal főzök. Mint az a képen jól
látható hatalmas a kanál. De a pofám is versenyben van!

Az a piros dobozka a lényeg. Matricás papír van benne.
Éppen ki akarták dobni az irodából, mikor lecsaptam rá.

Anyukám így szokta elrakni a dolgokat, mint balra látható.
Mi lesz az ebéd? (kérdem ha telente jó anyám főz rám)
Rántott hús. (az jó, azt is szeretem)
Délben mi van a tányéron? Körömpörkölt!
Nézek kérdőn...
Tudod kisfiam, ez olvadt ki!

Így kell feliratozni, majd ráragasztani a matricákat a dobozokra.
Anyukám úgy is tudja, hogy leesik a matrica a dobozról.
Nem értem hogyan csinálja, mert ha én ragasztom rá, akkor külön feladat levakarni!
Most a minap hullott ki a mélyhűtőből egy csokorra való kerek matrica.
Átnéztük az asszonnyal a dobozokat.
Voltak eldönthetetlen tartalommal bírók. Ezekből sajnos egyből a szemetesbe került az anyag.
Nehogy már találgassak, hogy cérnametélt vagy reszelt sajt?

Ez a fél paprika megmaradt, ezt még ráteszem.
A paprika jó ha a pörkölt teljes főzési ideje alatt belefő, jobb lesz a szaft.
Viszont az is jó, ha csak 10 percet rotyog együtt a pörkölttel.

Felkockázom.

Majd rászórom.
Meg megingok. Ne csapjak alá egy kis nokedlit?

De nem!
Átteszem ebbe a kisebb lábaskába, bele vele a hűtőbe! Azért jó ez a lábas, mert ugyan
magas, de a fedőjét fordítva is rá lehet tenni, és így már simán befér a hűtőbe.
Persze ha annyira sok benne az étel, hogy eléri a fedő fülét, akkor abba
beleragad. Az ember leveszi a fedőt, lifeg a befordított fülön az
odafagyott zsíros zaft, ami mire észbe kapunk,
már le is esett az abroszra.

Lehet mosogatni.
Férfi létemre nem szeretem a koszt, és a rendetlenséget se.
Félreértés ne essék! Kosz van, és rendetlenség! Csak nem szeretem.

Na kész!
Ennyi nekem bőven elég volt mára a konyhából!
A szerző legközelebb a nokedli készítés rejtelmeibe vezeti be a kedves olvasót.