Rendet rakok a pincében, vagy valami ilyesmi...

Szóltam az asszonynak, hogy keressen nekem valami melóscipőt.
Mindegy... A célnak ez is megfelel.

Önarckép indulás előtt.
Elég szomorkásan nézek, ami az elvégzendő feladatokat tudva nem is csoda.

Az ott belül egy farakás, csak kevés. Vagyis rendelni kell hozzá. Ami a farakás előtt
van, az egy papírdobozhegy. Még szerencse, hogy a dobozok üresek. Az a terv,
hogy dobozolok, áthordom, polcra rakom. Csak az a baj, hogy nincs hova.
Illetve van hova, de erről egy kicsit később.

Ilyet kell barkácsolnom deszkából az asszonynak. Madáretető lesz.
Persze ha elég sokáig faragom, akkor csak fogpiszkáló.

A fáspince bejárata. Tudom nem látszik, de jobbra bent van a pince.
Sajnos csak akkor jutok be, ha előtte rendet csinálok.

Ez egy másik pince. Innen is költöznek a lomok.

Ide jönnek majd, csak ez így ebben a formában ugye...

Behordtam mindent hátra, hogy legyen hely dolgozni, de most nem ezt akarom
mondani, csak a vaku fényében nem látszik a mondandóm.

Kilőttem a vakut. A fényképező ezt műveli a két százas izzó fényénél.
Tovább exponál, de ezt az én szemem nem tudja utánacsinálni.
Vagyis ha nem festek ki, akkor semmit sem fogok látni.

Ezt a ficakot most hanyagolom. Meg is álltam a festőhengerrel a csapnál.
Jövő évi terv, hogy leszedem a csapot, kidobom, és kifestem ezt a zugot.

Ahogy haladok a festéssel, egyre világosabb van.
Ez lett volna a mosókonyha. Mindennek beton és tégla színe van.
Ez a helyiség sosem volt kifestve, de legalább nem pereg a régi anyag a falról.
A csap felett cső, de úgy nézem sosem volt benne víz. Majd leflexelem.

Úgy gondoltam, hogy első napra elég is volt ennyi a festésből.

Aztán hátranéztem és azt láttam, hogy a holnapi a mainál sokkal szarabb nap lesz.
Holnap ugyanis festés előtt ezeket ki kell innen pakolni. És ez már csak az apraja!
Ebben a pincében ugyanis annyi szemét volt, hogy ráment két délutánom, mire
mindet kihordtam. A padlón meg olyan vastagon állt a mindenféle hulladék,
hogy zsákszámra söpörtem össze belőle. Szerintem ez a pince
eddig még soha ki nem volt takarítva!

Viszonylag gyorsan (c, c, c,) festettem amíg csak odafértem a falhoz.

Kikaptam a fekete valamit a sarokból, amit eddig ágyneműtartónak néztem.
Később kiderült, hogy az tulajdonképpen egy szekrény.

Választhattam. Vagy lepakolok a polcról, és úgy húzom ki a sarokból, vagy nem.
Mint látható, a polcot kihúztam, vagyis nem csak lusta vagyok, de erős is!

Kisöpörtem a polc mögött, majd lefényképeztem a polcot hátulról.
Szóval nem az optika koszos, hanem a levegő!

Ezt a plafonfestős dolgot a festőhengerrel, ezt nem nekem találták ki.
Rettenet izomláza lett a derekamnak, de nem adhatom fel.
Segítségül hívtam a feladat elvégzéséhez a képen
látható PC-t. Persze csak ráálltam a tetejére.

Ez egy hatalmas lyuk a betonpadlón. A pince néhai tulajdonosa itt vágott fát.
Ha sikerült feltörnie az aljzatbetont, akkor kicsit odébb ült a baltával.

Visszatoltam a polcot a helyére. Majd holnap tovább rendezkedek.

Ettől a szekrénytől jobbra is volt egy Salgó polc, de azt már ki is húztam.
A szekrényben a rádió és magnógyűjteményem egy csekély része hever.
Majd felboncolom őket ahogy szoktam, de most csak rakosgatom.

Alul fektének látszik a fal, de ha megszárad majd kifehéredik.
Mondjuk utólag vagyok ilyen okos.

Találtam egy tükröt. Megtakarítottam, majd kerítettem szöget és kalapácsot.
Ugye, hogy mindjárt otthonosabb!

Az ablak körül hiányzik a falból rendesen, de nem érdekel milyen okádék
a fal, mert az ecsettel mindent fehérre varázsolok!

Nem sikerült lefotóznom amit akartam. Ez legfeljebb egy halom kosznak látszik.
A lényeg, hogy a kosz alatt nincs meg a beton, mégpedig
olyan négy centi mélységben.

Bekevertem egy harminc kilós zsák betont, és ahogy volt eltűnt a lyukban.
Bekevertem a következő zsákkal is, így meg kicsit sok lett.

Persze mi az hogy sok? Mikor éppen ilyen tankcsapdáim vannak!

Na még ezt a lyukat is!

A pincébe befelé nézve kezd alakulni a dolog, de ha kifelé nézek...
Tegnap itt még nem volt semmi!

Vettem ezt a két polcot. Miután összeraktam őket, megállapítottam, hogy vehettem
volna belőle többet is. Sajnos a Salgóhoz képest rém gyenge szerkezetű.
Csak a könnyebb dolgokat lehet rápakolni. Például a felülre
rakott csöves rádiók alatt igencsak hajlik a lemezpolc.

A kiürült Salgó polcot betoltam a sarokba.
Ide fogok átpakolni a másik Salgóról.

Nem gondoltam volna, hogy ez a doboz még megvan!
Ez egy erősítő volt, amit én készítettem Kiskarcsi barátomnak.
Persze belül már üres, legalábbis nagyon könnyű a doboz.

Borzasztóan néz ki szegényke...
Ez egy Tesla B5-ös magnó, idegen dobozban, idegen takarólemezekkel.
A Terta 811-eshez volt használva szalagmásoláskor, mint lejátszó magnó.

Ahogy ürül ez a polc...

...úgy töltődik fel ez a másik.

Gondoltam búcsúzóul felseprem a betont a bejáratnál. Jelentem sikerült.
Már úgy értem sepertem, és csak jött, és jött. A piros vonalon
belül öt centivel mélyebb a padló! Kevés lesz a beton.

Alaposan beállt a hátam a nyújtózkodástól.
Gondoltam lazításképpen bepolcozom a szekrényeket.
A másik út az lett volna, hogy hozom a motoros fűrészt, és aprítok.
 

A fotómasinát ebben a pincében hagytam, szóval nincsenek róla képek,
hogy mit össze bénáztam ennek a pár szál lécnek az elkészítésével.

Jól vettem le a méretet. Szerencsére mérni még tudok.

Ezt a kis polcos fiókost itt találtam, csak eddig nem látszott, mert az oldalán állt.
Volt egy színe, de miután lemostam... Jó... Akkor koszosabb lett.

Áthordtam az első fecskéket, aztán gyorsan ráuntam a sétafikálásra.
Olyan 20-25 méterre lehet egymástól a két pince.
Majd talán holnap folytatom.

Búcsúzóul bekevertem a maradék betont, amit azonnal elnyelt a bejáratnál található
hatalmas lyuk. Ha ezt nem tömöm be, kitörtem volna benne a bokám!

Áthordtam egy csomó dolgot a többi másik pincékből,
majd unottan betömködtem őket a polcokra.

Szóval az úgy volt, hogy két öklömnyi, már úgy értem öklömnyi, de két darab
autóba való hangfal volt a hangfal a szobámban. Borzasztó gyengén szóltak!
Volt a polcon két orosz S30-as hangfal, azokat egymás mögé csavaroztam.
Szemből megkapta a szintén a polcon kihasználatlanul heverő 15 centis
Tesla hangszórókat. Kicsit megkevertem a drótokat, ezentúl erősítő,
mélynyomó, kishangfalak volt a bekötési sorrend. Ha éppen nem
akartam dübörögni, akkor a mélynyomót kilehetett kapcsolni.
Most is így van, csak sokkal nagyobb hangszóróim vannak.
Ez a picike doboz, meg évek óta a pincében hever, már
szegény membrán is nekiállt unalmában penészedni.

Megjöttek a vendégek.
A család előtti falat lefestetem, a mögöttük lévőt még nem.
No nem a festék fogyott el, csak a munkakedvem.

Összeszedtem a másik pincében az autórádióimat, és mind áthoztam ide.
Persze csak viccelek.

Hiszen nem egy, hanem két polcra való rádióm van!
Mikor a rendszerváltás után egyszer csak lehetett boltban kapni autórádiót,
magnósat is, nem csak Videotont, akkor a régi vackok megjelentek
a piacon. Olyan 50-100 forintért adták darabját, én meg
-mint az a képeken látszik- nem bírtam ellenállni!

Ez is biztos olcsó volt. Megvettem, aztán rá se néztem szegénykére.
Bevallom őszintén, hogy már nem is emlékeztem rá.

Erre viszont emlékszem. Ez egy roncs Geloso, amit már el is ígértem valakinek.

A fehér szekrénybe pakoltam az orsósmagnóimat. Persze van ott pár kakukktojás is.
Ez tulajdonképpen még nem a rend, ez csak amolyan kényszerű rámolás.
Jó kérdés: Lesz rend valaha? Vagy csak bebeszéltem magamnak?

Kivertem. Még sosem csináltam ilyet. Bevallom őszintén, hogy jólesett!
Odasétáltam az ajtóhoz egy kalapáccsal, és kivertem belőle mind a négy üveget!
Illetve a töredezett nagyja maradványaikat. Aztán még félórám ráment, mire
sikerült úgy nagyjából kivésnem a gittet a vaskeretből. Hogy a francba tud
az a hülye gitt így beszáradni? Ezt amúgy nagyon kellett, merthogy ez az
ajtó nem igazán lett volna képes ellenállni semmiféle támadásnak. Már
háromszor feltörték! Kétszer hengerzár törés, egyszer lakatlevágás.

Tegnapi utolsó feladatként leszabtam az üvegek helyére kerülő deszkákat.
Ha tudtam volna, hogy ilyen kemény a gitt, egészen biztos vagyok
benne, hogy inkább öt milliméterrel kisebb lapokat vágok.

Gondoltam majd összeseprem az üvegeket, ha megunom, hogy recsegnek
ahogy járok rajtuk, de valamiért sokáig nem untam rá a recsegésre.

Végül felkerült az ajtóra a hevederzár, bár csak egy ponton záródik. Én már eleve
egypontost akartam, de egyik boltban sem kaptam, ezért vettem ezt a rövidet.

Azért sem megyek át a másik pincébe a 10-es villáskulcsért! Összeraktam,
masszív. Aztán szedhettem is le, mert kihagytam belőle a zárbetétet.

Úgy voltam vele, a szerszámokat nem kell áthozni a másik pincéből.
Ha kell valami, akkor átsétálok az anyaggal, levágom, kifúrom.
Ezen elképzelésemnek ennyi átkerült szerszám lett a vége.

Hiányoltam valamit. Forogtam, nézelődtem. (ezt sokszor csináltam munka helyett)
Aztán rájöttem. Nincs meg a Simson! Végül meglett. Áttoltam ide kintre.
Majd visszabillegek vele a másik pincébe, a Salgók helyére.

Gondoltam zárásképp áthozom ezt a polcost. Ez úgy készült, hogy mikor már
egyszerűen elborítottak a bútorlapok, és az asztalnélküli fiókok,
akkor egy hirtelen huszárvágással összekombináltam
őket egy ilyen szépnek ugyan nem mondható,
ellenben annál praktikusabb szekrénykévé.

Maci nálunk mindenhol van.

Holnap az utolsó nap, már úgy értem holnapután mennem kell dolgozni.
Vagyis holnap szét kell szednem egy Salgópolcot a másik pincében,
majd itt össze kell raknom. Gondoltam nem hagyom holnapra
a szétszedést, mert mi van ha mondjuk bevannak rohadva
a csavarok? Nem voltak berohadva. Kb. fél óra alatt
úgy szétkaptam a polcot, mint Floki a lábtörlőt!

Nem szeretem lógatni a lábam, hanem az asztalra feltenni szeretem.
Irány a pince! Mielőtt még el találna menni a munkakedvem.

Mire észbe kaptam, hogy kéne pár kép, már majdnem kész is volt a polc.
Szerintem legalább olyan gyorsan összeraktam, mint ahogy tegnap szétkaptam.

Kicsit megijedtem, mikor a polc felállításakor a felálló Salgó szálak vége beakadt
a mennyezetbe, de aztán beugrott, hogy lapjával kell felállítani, nem pedig élével.

Ez meg már megint útban van!

Mert ide jön az asztal.
Ne tudd meg, hogy mit össze tologattam a bútorokat... Persze csak gondolatban!
Pörögtem körbe a centimmel és kalkuláltam, hogy jön ki jól a helyfoglalás.

Mint látható, nem hogy egy, de mindjárt két jelfogó meghúzási idő mérőm is van.
Kell is az, mert a frekvenciamérőmben haldoklik az egyik kijelző.
A CB tápegység eredete nem dereng. Saját építésű
tápom volt, amit eladtam a rádióval együtt.

Azt kell mondjam, nem is baj, hogy homályos lett a kép.
Ez egy jelgenerátor + hangfrekvenciás millivolt mérő kombináció.
Nem mondom el mi van a dobozban, elég legyen annyi, hogy belülről csúnyább!

Ezekről a hangfalakról beszéltem az előbb.
Meglepően masszív kis dögök, a QUAD teljes hangerőn sem tett kárt bennük.
Mondjuk szólni azt olyan nagyon hangosan nem szólnak, de legalább bírják.

Ez egy régebbi erősítőm abból a korszakból, mikor azt képzeltem, jó lesz ha mindent
beszerelek egyetlen dobozba. Hát nem lett jó... Mondjuk bitang nagyot szólt,
de ez nem is csoda, mert kicsit elkalibráltam magam a tápegységgel.
Magyarul elszámoltam a trafót, kicsit több lett a tápfesz mint
ahogy a rajzon szerepelt. Hiába kapott a megadott
helyett "c" jelű legnagyobb BD tranyót,
mindig elszállt ha túlbőgettem.

A belseje már nincs meg, illetve csak maradványok vannak.
A kivezérlésjelző és a hangszín panelt felhasználtam egy másik erősítőhöz.
Ami megmaradt, az a táp panel, a térhatás szabályozó, meg a mini pót végfok panelja.
Ez utóbbi kicsit szégyen. Két TDA2002-es IC van rajta. Ez szólt, mikor a nagy
végfok végképp kiégett egy túlhajtás alkalmával. Sajnos sosem tudtam
megállni, mindig addig tekertem a hangerőt, amíg csak lehetett!

Az előlap hátuljába bele van szorulva a LED-eket tartó panel.

Ebből a szögből nézve úgy látom, hogy mind a szabad
polc, mind pedig az összes lom elfogyott.

Innen nézve sem látok semmi esélyt arra,
hogy még áthozzak ide lomokat.

Szerintem az asztal túl nagy ide, az IKEA fiókos doboz meg fentre való.
A lámpa túl lentre világít, de legalább a kis piros rádió szól.

Ha lilára is van festve, az ott a sarokban akkor is Salgó, csak nem egy egész szál.
Szerintem én ezeket simán össze fogom toldani!

Ez még nem került át az új helyére. Egyrészt mert nehéz, másrészt mert nincs.
Épp arról beszélgettünk egy kollégával, hogy manapság már nem látni a kuka
mellé kitett csöves rádiót, erre másnap találtam ezt a szépséget az Üllői úton.
 Oly árván ült ott egymagában a járdán, meg brazil gépsor sem volt a közelben,
 nem lehetett otthagyni. Persze mikor rájöttem, hogy 200 méterrel odébb parkol
a kocsi, akkor bizony már ott tudtam volna hagyni.

A dobozok szerencsére mind üresek. Ripsz ropsz el fogom őket rakni innen.

A fáspincében a szerszámosnak kinevezett polc annyira kiürült, hogy már majdnem
ráférnek a szerszámok. Nem is tudom mikor láttam legutóbb ennyi helyet.

A Simsont visszatoltam a helyére. Majd még ki kell tolni, mert a hátsó Salgó
tornyot is szét fogom szedni, és az is átkerül a néhai mosókonyhába.
Ehhez kell majd a lila Salgó pótlásnak, mert a hátsó toronynak
csak három lába van. Összerakáskor összekombináltam
az előtte lévő polccal, nem lesz egyszerű kiszedni.
De ez nem idén lesz, ez már jövő évi terv.