Sajnálatosan kényszerű első kerék csere

Korán kelő vagyok. Ha nem is elsőnek, de másodiknak / harmadiknak szoktam megérkezni.
Hogy miért a kerékpártároló jobb szélére álltam? Gondolom azért, mert az a -jobb-
széle. Sajnos jelen esetben a bal. Már úgy értem, hogy most balul sült el.

Délutánra így néz ki a tároló. Ilyenkor azért csak könnyebb kiszedni a bicajt a széléről.
Kikapom, és már érzem is, hogy tottyan le a gép eleje. Francba... Újabb defekt.
Ráfogok az első gumira. Kútig simán ki fogja bírni annyi levegővel, amennyi
megmaradt benne. No nem mintha zavarna a dolog, hiszen engem ugyan meg
nem állít, még ha teljesen le is eresztett a kerék. Már többször előfordult, hogy
defektes kerékkel hajtottam tíz kilométert. Kicsit kopog a felni a járdaszegélynél,
oszt jó van. Én meg persze izzadok a szokatlan terheléstől. Ég a zsír!
Szóval egy kis defekt nem egy akkora probléma.

Ami akkora probléma, hogy szóvá kell tennem, az az, hogy nem forog el az első kerék.
Defekttől ilyet nem csinál. Mi van ezzel a géppel?

Így néz ki a felni. Mikor reggel bejöttem, akkor egészen biztosan nem így hagytam itt!
Meglehet, hogy nem vezetek túl figyelmesen, de arra azért csak
emlékeznék, ami ekkora kárt okoz.

A másik oldalról is van a felnin egy igencsak méretes gyűrődés.

Valószínűleg az történt, hogy az egyik kollégám nekihajtott autóval a bicajomnak.
Értelemszerűen a hátuljának, hiszen az lóg ki a tárolóból. Ahogy a csomagtartót elnézem,
az odarajzolt felső fekete vonalhoz képest, ennél a részénél fogva lett lenyomva szerencsétlen.
A hátsó kerék, ha meg nem is úszta, mert sajnos egy kicsinyt kóvályog, de túlélte a találkozást.
A lényeg, hogy nem ér bele a vázba, csak kicsit nekimegy a fékpofáknak mikor üt. Én olyan
vagyok, hogy egészen apró dolgoktól ki tudok borulni. Elég mondjuk a tűrhetőnél (sajnos
ez néha konkrétan nulla) egyetlen tizedmásodperccel több homokóra, s én máris vakra
üvöltöttem pár pixelt a monitorban. Szóval érdekes, de a jelen történtek eredményének
láttán egyáltalán nem lettem dühös. Csak szomorú... És még csak nem is szegény bicaj
 állapotán szomorodtam el, hanem azon, hogy valaki úgy gondolta, hogy jól van ez így.

Kóválygó kerékkel elkacsáztam (már csak azért is, mert mindig így hajtok) a legközelebbi
benzinkútig, s ott nyomtam öt légkört az első gumiba. Gondoltam hazáig csak ki fogja
bírni a gumi ennyi nyomással. Nemhogy hazáig kibírta, de még egy jó hét múlva is
kemény volt az első! Vagyis nem defektes a kerék. Feltételezhetően az történt,
hogy a kolléga nekiment a bicajomnak, s az a tűrhetetlen erőszaktól elfeküdt.
Az első kerék beszorult a tároló rúdjai közé. Bevallom őszintén, hogy mindig
is kíváncsi voltam, hogy mi történik ilyen esetben a bicikli kerekével. És most
tessék! Már tudom is. Mondjuk jobb szerettem volna, ha tegyük fel valaki csak
meséli a dolgot, és nem a saját bőrömön, akarom mondani bicajomon tapasztalom.
Visszatérve a defektre az van, hogy mivel nem defektes a gumi, ezért feltételezem,
hogy aki egyenlőtlen harcban győzedelmeskedett az első kerekem felett, miután
látta mit tett, leengedte a kereket, hogy ki tudja szabadítani. Szóval innentől
nehéz azt gondolnom, hogy az elkövető -tegyük fel- nem vette észre, hogy
nekiment egy biciklinek. Ha meg észrevette, akkor azt is látnia kellett
(miközben a gumit leengedte), hogy mit művelt az első kerékkel.

Vártam egy hetet, hátha előkerül a tettes. De nem. Nem olyan világ ez.
Mondjuk nem zavartattam magam holmi kacsázó első keréktől. Ugyan a féket ki
kellett kötni, hogy a kerék forogni tudjon, de az első fék hiánya sem zavart különösebben.
Amilyen gyorsan én hajtok, nem is kell fék... Azért végül csak vettem egy új kereket.
Mégiscsak behoz meg hazavisz minden nap. Ennyit csak megérdemel szegény gép!
Mondjuk 3.000 forint volt a legolcsóbb első kerék, miközben az egész bicikli
került pár éve 3.500-ba. Majd kétszeresére emelkedett a bicajom értéke!

Kár, hogy ilyen nagyon odakötöttem, mert így nem tud forogni.
Ha tudna, egészen hülye szögben is tudnék biciklizni. Mondjuk ez így is előfordul...

Szokásos délutáni alvás volt beütemezve, de ha egyszer munka van, akkor az alvás elmarad.
Vagy ha mégsem? Akkor majd szépen ráhorkolok a kerékre.

Az új kerékre próbaképp feldobtam egy falon lógó régi gumit. Mindenféle szerszám nélkül!
Csak úgy szőrmentén. Szabadkézzel. Nekem valamiért úgy dereng régről, hogy
a gumiszereléshez szerszám is kellett. Vagy az a motor kereke volt?

Épp előttem volt egy doboz Pálmatex, gondoltam ráragasztom a gumicsíkot a felnire.

Míg ez szárad, kiszedem a bicajból a régi kereket, és megkeresem a múltkor félretett
defektes belsőmet, amit -ha már épp leltem ragasztót- majd jól megfoltozok.

Vehettem volna egy új külsőt is, de az már erős túlzás lett volna a bicikli általános
állagához képest. Ez a gumi -amit épp látunk- egy egészen különösen alacsony
költségvetésű project keretében lett beszerezve. Konkrétan egy
szelektív hulladékgyűjtő mellett találtam.

Nem!
Mikor kiszedtem a szemétből, még nem volt ilyen görbe.

S mikor a legutóbbi defekt kapcsán láttam, akkor még ez sem.
Gondolom nem használt a guminak, hogy eltöltött egy hetet ezen a görbe felnin.

Nehéz ráfogni az esetre, hogy aki elkövette, nem vette észre a felnin ezt az "apró" nyomot.

Én úgy szoktam, hogy ráhúzok egy régi (hosszában felvágott) belsőt az új belsőre
kalucsninak. Így egy milliméterrel tovább tart, míg beér a tüske a valódi belsőig.

Kész is van az új kerék, mehet be a helyére.

Ha nem is próbából, hisz tudom, hogy egyenes, de gyönyörködésképp megforgattam.

Verseny bicajt nem szokás ily csúfos módon a hátára fordítani, mert ez a pozíció mindennek
árt, ami a kormányra csak fel van szerelve. Szerencsére nem vagyok kényes.
Engem egy karcos sebváltókar nem képes kihozni a sodromból.

A régi kerék tengelye átmérő 8-as, az új tengely ellenben 9-es.
Gondoltam majd tolok rajta egy kicsit a reszelővel.
De nem kellett, mert simán belefért!

Ez bizony egy fos.
Akarom mondani nagyon csúfos...

Innen nézve, megforgatva...

Mondjuk satuban kalapáccsal azért tudnék rajta igazítani, de az ezer éves berohadt
küllőanyák miatt nem tudnám kicentírozni. Persze nem is tudok kereket
centírozni. Szóval ez egy eleve halvaszületett ötletem volt.

Ezt a lyukas belsőt tettem el a múltkor, hogy majd gyakorolom rajta a defektfoltozást.
Ha már úgy is elővettem a pumpát, nyomtam bele egy kis levegőt. Majd odafent
a lakásban, a csapban víz alatt, ahogyan azt kell, megkeresem a lyukat.
Ugyan nincs ezer se egy új belső, de sok kicsi, sokra megy!