Májgombóc készítése kenőmájasból

Vannak ezek a mindenféle tasakos levesek. Ha valami jelző nem illik ezekre, akkor
az az, hogy kiadós. Mondjuk fel lehet őket dobni egy kicsit egy plusz adag szintén
tasakos zöldséggel, de most ezen felüli tasakos leves feljavítás következik. Van
ugye a kenőmájas nevű étel, amit én amúgy igencsak kultiválok. Hú! Mekkora
az májas? Ráadásul olcsó! És akkor megveszem a fél kilósat. Persze ki akar
megenni ennyi májast? Már úgy értem, hogy egyszerre. Másnap meg már
nem kívánom, merthogy előző nap is azt ettem. Harmadnapra pedig már
az a kérdés merül fel bennem, hogy ez meg mégis mióta ül a hűtőben?
Mindezekből kikövetkeztethető, hogy most egy maradék májasból
levesbe való májgombóc készítésének leszünk szemtanúi.

Feldobok a gázra forrni egy adag vizet. Tasakos levesnél azt tapasztaltam, hogy ezek
(mind amit csak eddig kóstoltam) az én ízlésemhez képest mind túlízesítettek.
Vagyis én az előírt egy liter víz helyett ráborítok még két pohárral.

Most jön a zöldség.
Mondjuk ebben van gyakorlatom, hiszen eddig is mindig ezeket beszéltem.

Bele vele a melegedő vízbe.

Ne ragozzuk, hogy valóban így néz-e majd ki, mikorra kifő. És azt se forszírozzuk,
hogy minek egy ilyen eleve "dús" (?) leves alapnak. Épp ez volt olcsón a boltban.

Mondom!
Szerintem kicsit több víz, és egy kicsit több idő. De ki ki ízlése szerint.

Nyomjuk ki a kenőmájast a tokjából.

Aki amúgy is konyhamalac, az már megszokhatta, hogy az ételek alapanyagai
általában egyáltalán nem gusztusosak. Például ez sem emlékeztet
semmi jóra. Hacsak nem magára a kenőmájasra.

Az eddig elért gusztustalansági szintet könnyedén tudjuk fokozni,
ha a kinyomott májasra ráütünk egy tojást.

Kell még bele kevéske petrezselyem. Innentől aztán kerülhet még bele bármi, ami
néhány perc alatt megfő, és amúgy beletennénk egy levesbe. Én speciel csak
egy kis borssal szoktam megszórni. Ez a keverék, ebben az állapotában
híg. Vagyis nem kapunk belőle gombócokká formázható elegyet.
Valamivel be kell sűríteni. Sűrítéshez felhasználható anyagok:

A liszttől keményebb lesz, a gríztől grízgombócos állagú.
Nekem a zsemlyemorzsa plusz liszt keveréke jön be.

Ez egyre szörnyűbben néz ki! De gondoljunk mondjuk arra, hogy...
Ne! Ne is gondoljunk rá, hogy mi van a politikában, és a kolbászban!
Ez a kettő a leggusztustalanabb...

Míg a leves elforrja az első öt percét, nyomogassuk szét villával az összetevőket.

Ha kész, úgy nagyjából ezt kell látnunk.
Vagy valami hasonlót...

Mikor az öt perc letelt, s már lobogva forr a leves, jöhetnek bele a gombócok.

Lehet formázni realtime, vagy ha kicsit keményebbre készítettük
az alapanyagot, akkor az előre megformázott gombócokat
csak bele kell dobálni a fortyogó vízbe.

Ahhoz, hogy ilyen szép kerek (khm) gombócokká lehessen formázni, mint azt
az előbb már említettem, kicsit több sűrítő anyag kell bele. A sűrítéssel
 azonban vigyázni kell! Ugyanis ha nagyon keményre adagoltuk,
akkor bizony a főzés utáni eredmény is kemény lesz!

Eltelik újabb öt perc, s addigra feljönnek a leves felszínére a kifőtt májgombócok.

Képzeljük oda, illetve onnan, illetve innen el, hogy se borsó, se répa, se májgombóc.
Így (ahogy ezen a képen látjuk) már valóban dús a leves.
Persze egy csirkecomb azért feldobná.

Én az ilyen állagú májgombócot szeretem. Sem nem puha, vagyis nem esik szét.
De nem is kemény, és jól darabolható a kanállal. Mondhatni olyan az állaga,
hogy ugyan szétomlik a szánkban, de azért egy kicsit bele lehet harapni.

Ez ugyanaz a leves, csak már egy másik adag. Bevallom őszintén, hogy én bizony
mind az egészet meg szoktam enni egymagam. A konyhai időzítő óra
pedig azért kell, hogy ne egyem olyan forrón a levest.