Májgombóc készítése kenőmájasból

 

Vannak ugye ezek a mindenféle tasakos levesek. Ha valami jelző nem illik ezekre, akkor
az az, hogy kiadós. Mondjuk fel lehet őket dobni egy kicsit egy plusz adag szintén tasakos
zöldséggel, de most ezen felüli tasakos leves feljavítás következik. Van ugye a kenőmájas
nevű étel, amit én amúgy igencsak kultiválok. Hú! Mekkora májas? És még milyen olcsó!
És akkor megveszem a fél kilósat. Persze ki akar megenni ennyi májast? Már úgy értem,
hogy egyszerre. Másnap meg már nem kívánom, mert hogy előző nap is azt ettem.
Harmadnapra pedig már az a kérdés merül fel, hogy mióta ott ül a hűtőben.
Mindezekből kikövetkeztethető, hogy most egy maradék májasból
levesbe való májgombóc készítésének leszünk szemtanúi.

 

 

Feldobok a gázra forrni egy adag vizet. Tasakos levesnél én azt tapasztaltam, hogy ezek
(mind amit csak eddig kóstoltam) az én ízlésemhez képest mind túlízesítettek.
Vagyis én az előírt egy liter víz helyett ráborítok még két pohárral.

 

 

Most jön a zöldség.
Mondjuk ebben van gyakorlatom, hiszen eddig is mindig ezt beszéltem.

 

 

Bele vele a melegedő vízbe.

 

 

Ne ragozzuk, hogy valóban így néz-e majd ki, mikorra kifő. És azt se forszírozzuk,
hogy minek egy ilyen eleve "dús" (?) leves alapnak. Épp ez volt olcsón a boltban.

 

 

Mondom!
Szerintem kicsit több víz, és egy kicsit több idő. De ki ki ízlése szerint.

 

 

Nyomjuk ki a kenőmájast a tokjából.

 

 

Aki konyhamalac, az már megszokhatta, hogy az ételek alapanyagai általában egyáltalán
nem gusztusosak. Például ez sem emlékeztet semmi jóra. Hacsak nem kenőmájasra.

 

 

Az eddig elért gusztustalansági szintet könnyedén tudjuk fokozni,
ha a kinyomott májasra ráütünk egy tojást.

 

 

Kell még bele petrezselyem. Innentől aztán kerülhet bele bármi, ami pár perc alatt megfő,
és amúgy beletennénk egy levesbe. Én speciel csak egy kis borssal szoktam megszórni.
Ez a keverék, ebben az állapotában túl híg. Vagyis nem kapunk belőle gombócokká
 formázható elegyet. Valamivel be kell sűríteni. Sűrítéshez felhasználható anyagok:

- krumpli pehely (krumplipüré por)
- liszt
- gríz (ez is liszt, csak nagyobbak a szemcsék)
- zsemlyemorzsa (darált száraz kenyér)

A liszttől keményebb lesz, a gríztől grízgombócos állagú.
Nekem a zsemlyemorzsa plusz liszt keveréke jön be.

 

 

Ez egyre szörnyűbben néz ki! De gondoljunk mondjuk arra, hogy...
Ne! Ne is gondoljunk rá, hogy mi van a politikában és a kolbászban!
Ez a kettő a leggusztustalanabb...

 

 

Míg a leves elforrja az első öt percét, nyomogassuk szét villával az összetevőket.

 

 

Ha kész, ezt kell látnunk. Vagy valami hasonlót...

 

 

Mikor az öt perc letelt, s lobogva forr a leves, jöhetnek bele a gombócok.

 

 

Lehet formázni realtime, vagy ha kicsit keményebbre készítettük az alapanyagot, akkor
az előre megformázott gombócokat csak bele kell dobálni a fortyogó vízbe.

 

 

Ahhoz, hogy ilyen szép kerek (khm) gombócokká lehessen formázni, mint azt az előbb
már említettem, kicsit több sűrítő anyag kell bele.

 

 

Eltelik újabb öt perc, s addigra feljönnek a leves felszínére a kifőtt májgombócok.

 

 

Képzeljük oda, illetve onnan, illetve innen el, hogy se borsó, se répa, se májgombóc.
Így (ahogy ezen a képen látjuk) már valóban dús a leves.
Persze csirkecomb azért feldobná.

 

 

Én az ilyen állagú májgombócot szeretem. Sem nem puha, vagyis nem esik szét.
De nem is kemény, és jól darabolható a kanállal. Mondhatni olyan az állaga,
hogy ugyan szétomlik a szánkban, de azért egy kicsit bele lehet harapni.

 

 

Ez ugyanaz a leves, csak már egy másik adag.
Bevallom, én mind az egészet meg szoktam enni egymagam.
A konyhai időzítő óra pedig azért kell, hogy ne egyem olyan forrón a levest.