Petrezselymes krumpli

Mint mindennek, az aprószemű petrezselymes krumplinak is története van. Kiskoromban
Kunmadarason nyaraltam Margitnénémnél. Ebédidő. Tányérban apró gurgulák, rajtuk
apró zöld növényi foszlányok. Mi ez? Kérdezte a pesti gyerek kíváncsian. Az ebéd!
Petrezselymes krumpli. Egyed! És még milyen finom! Mikor a krumplit kiszedik
a földből, nem csak nagy darabok vannak, mint azt a boltban látni szoktuk, hanem
egészen aprók is. Az egészen aprókból (kb. 1 centi átmérő) készítette Margitnéném az
ebédet. Ilyen apró krumplit boltban nem is lehet kapni, csak a piacon. Ott is csak akkor,
mikor épp friss. És ha már úgy is a piacon jártam, vettem egy csokor friss petrezselymet is.

Van itthon szárított petrezselyem, de a friss az annyival másabb...
A frissnek íze van, míg a szárítottnak mondhatni csak színe.

A maradék zöldet elteszem a következő alkalomra.
Sokáig nem marad meg, de néhány napot kibír.

Az apró szemű friss újkrumpliból készült petrezselymes krumpli titka abban rejlik, hogy
a krumplit nem kell meghámozni. Persze megpucolni azt megkell. Minőségtől függően
elég csak megmosni, vagy ha nem olyan szép a külseje, akkor dörzsi szivacs, esetleg
fémforgácsos puceva. A krumpli a saját héjában sül meg. Annyival másabb az íze,
mint a hámozott krumplinak, hogy az ember el sem hiszi, míg meg nem kóstolta!

Süljön már ki az a krumpli! Persze így egyben nem sül meg olyan gyorsan. Pláne úgy nem,
hogy a fritőzben punnyadó darabok nem is annyira aprók. Hogy egészen biztosan
megfőjön a krumpli belseje, kell neki a forró olajban legalább 15 perc.

Ha lusta vagyok bepanírozni a csirkét, akkor megszórom valami fűszerrel, és így sütöm ki.
Kicsit több fog kellene hozzá, mint amennyi nekem van, de azért boldogulok vele.

Alakul már az a krumpli?

Ennek a sütőnek is külön története van. Valamikor úgy a 90-es évek elején vettem.
Szóval megvan ez már vagy 20 éves. A tekerőgombja már benőtt. Egyszer kiszabadítottam
az olaj fogságából, de újfent beszorult. Szóval az úgy volt, hogy karácsonyi nagybevásárlás,
szaladgálás ajándékokért. Apámnak kellett volna venni még valamit. No de mit? Mit csinál
mindig az öregem? Főz. Már úgy értem, hogy ő ért haza előbb a munkából, ezért ő főzött.
Akkor legyen mondjuk valami konyhai gép, a munkát megkönnyítendő. Azt ötlöttem ki,
hogy fritőz. Nézegettem őket a boltokban. Teljesen abnormális formájú ortopéd izék
voltak mindenfelé. Az áruk úgy ötezer forint körül mozgott. Ez az egy volt normális
(értsd szögletes) forma, és méret. Csak ez meg 9.500 pénz volt. Végül az döntött
végleg mellette, hogy elment az idő. Nem bántam meg a vásárlást! Masszív egy
darab ez. Mondhatni elpusztíthatatlan. Már többször is úgy mostam ki, hogy
először a nagyját, aztán ahogy van, bevágtam az egészet a csapba. Persze
elektromos dologgal nem teszünk ilyet, mert nem illik. Ja! Amúgy nem
azért van a gáztűzhelyen, mintha elment volna az eszem (amúgy
elment), hanem azért mert a tűzhely felett van az elszívó.
Bekapcsolom, és kiviszi a kéménybe (oda van
bekötve a cső) az olajszagot.

Íme a kisült krumpli.

A következő munkafázis a krumpli elegyítése a petrezselyemmel.

Szabálytalan alakú zöld foltok, gusztusos aranybarna alapon.

Már csak meg kell enni.

Nagyon megy ez nekem!

Mosogatás, petruska az ablakba, majd a szokásos ebéd utáni alvás.

Mint azt már említettem, a petrezselyem pár napot kibír zölden, ha vízben áll.
Kell is neki, mert jön az asszony is petrezselymes krumplizni.

Most az előző adagnál szebb és apróbb szemű krumplikat kaptam a piacon.
Balra pedig tartár mártás látható, ami a rántott gombához kell.
Persze mártogattuk bele a krumplit is veszettül...

A lényeg, hogy kívülről rásül a héja, miközben a belseje megfő.

Ez pedig a rántott gomba sülés közben.
Ez sül másodjára, mert a krumplinak több idő kell a kihűléshez.

Filléres krumpli, pár forintos petrezselyem, olcsó gomba, hatalmas zabálás!
Mondjuk a tartármártás drága mulatság, de egyszer élünk!

A kép címe: Mikor eszünk már?

Bon appetit!