Cipőtartó építés
(helyett összeszerelés)

Nem jó ez így, mert a fele előszobát elfoglalják a cipők és papucsok. Pedig még itt sincs
a gyerek, és haza sem jött anyám a telekről. A probléma feloldására azt eszeltem ki,
hogy a fiam egy régebbi szekrényéből -amit korábban már lapjaira bontottam-
beletoldok ebbe a bútorba. Az anyagok színe és mintája szerencsére
-illetve szerencsétlenségemre- pontosan megegyezik.

Beültem a budiba. Egyrészt itt lehet legközelebb úgy ülni, hogy rendesen rálátok a bútorra,
valamint épp kell is. Leküldök egy nagy barna levelet a fehér csőpostán a patkányoknak
 (csak vissza ne jöjjön, hogy címzett ismeretlen, mert akkor szarban leszek), s közben
a magammal vitt papír és ceruza segedelmével felvázolom a helyzetet. Persze ez
nem most történt, hanem még évekkel ezelőtt. Szóval az előszobabútor
átépítése -mint nálam nagyjából minden- egy igen régi terv.

Íme a helyzet kétdimenziós ábrázolása. Nézegettem a bútort, bambultam a rajzba,
s közben belegondoltam a lehetőségekbe. Feltettem magamnak a kérdést:
Most mégis mi a szart csináljak? (csak, hogy stílszerű legyek)

Kell egy lapos valami a két bútorrész közé, és egy keskeny izé a felső mellé.
Ezekbe, ha cipők épp nem is illenek, de pont beférnek a papucsok.

Lementem a pincébe megnézni, hátha már nincs meg a faanyag.
Mivel láthatóan megvan, valami más mentséget kell keresnem.

Mi lenne, ha mondjuk nem férne oda az elképzelt bútor? Itt sincs hiba, mert épp annyi
hely van, mint amennyi kell. Na ja. Ez van, ha az ember rendesen kigondol valamit.
Pedig szükségem volna valami mentségre, mert most valahogy (illetve sajnos már
hosszú évek óta) nincs kedvem bútort faragni. Ki kellene pakolni a szekrényből
a cipőket, majd le kellene vinni a pincébe, hogy lent hozzá tudjam csavarozni
az elképzelt, illetve a tervek alapján leszabandó polclapokat. Vagy le kellene
venni róla a méretet, levágni a lapokat, felhozni őket a lakásba, majd idefent
összeszerelni. Vagy olyat is lehetne, hogy méretet vennék a szekrényke előtti
helyről, s oda faragnék be egy teljesen különálló polcos részt. Ez se rossz terv!

Sajnos -illetve szerencsémre- épp azt lehetett kapni a Lidl-ben, amire épp szükségem volt.
Ez általában így van, illetve idővel bekövetkezik, mikor az ember sokáig halogat valamit.

Ugyan én fából álmodtam meg, mert a fával elbírnak a szerszámaim,
de krómozott csövekből kivitelezve sem rossz.

Ráadásul variálható is. Egyrészt állítható a hosszúsága, másrészt pedig
ha veszek egy másikat is, akkor a kettőt egymásra tudom tenni.

Ezek az izék voltak a dobozban. Hogy a mintás kék háttéren alig látszik valami?

Szerintem a barna mintáson sem sokkal jobb. Becsillan a króm
a napfényben, aztán nem látok az egészből semmit.

Kihoztam a hallba a fényes alkatrészeket. No nem mintha itt jobban látnék, hanem
itt szoktam szerelni. Ez a hely azért jó, mert közel vannak a szerszámaim.
Ellenben mikor begurul valami alkatrész az ágy alá, általában pont
a falig, olyankor előfordul, hogy én is teljesen begurulok.

Megszámoltam, de mind megvannak.
Már megint nincs mentségem...

Természetesen nem árt hozzá a rajz, bár nem egyszerű feladat másképp összeszerelni.

Jó. Akkor nem fogok ráülni, és a disznóól ganézása után sem
teszem rá a négy kiló trágyával terhelt gumicsizmát.

Ha nem volna előszobaszekrényünk, szerintem vennék még
néhány ilyet, és építenék belőlük két hármas tornyot.

Az összeszerelés konkrétan nyolc csavar betekeréséből, és nyolc gumidugó bedugásából áll.
Erre a feladatra szerintem kissé túlméretezett ez a figyelmeztetés, avagy a "mindenki ért
mindenhez" típusú tudálékos emberkék országából az amerikai hülyék felé haladunk.
Ugyanis nekik rá kell írni a tűzijátékra, hogy csak kültéri felhasználásra alkalmas.

Nézegettem egy darabig, hogy mit kell megnyomni, hogy szétcsússzon a két cső.
Semmit. Egyszerűen csak húzni kell. Vagy ha rövidíteni akarjuk, akkor tolni.

Olyan kényelmetlen volt ücsörögni az alkatrészek mellett a szoba közepén, hogy felpakoltam
az egészet az asztalra. Innen persze minden legurul ami kerek, de majd összeszedem őket.
Az alattunk lakó szomszéd meg találgathat, hogy mik azok a tompa, és kevésbé tompa
puffanások. Pont így voltam vele én is, mikor pár éve valami éktelen zaj jött fentről.
Ilonka néni már nyolcvan is elmúlt! Csak nem rendezett szobafoci bajnokságot?
Aztán mikor egyszer fent jártam valami elektromos dolgot javítani kiderült,
hogy a járókerettel okozza a furcsa zajt. Koppan, toppan, csusszan.
Mikor átszáguld a szobán, alulról igencsak rémesen hangzik.

Kétféle méretű gumidugó, és nyolc darab egyforma csavar.
Azért majd megpróbálom őket összekeverni.

Tudom én, hogy nem bele kell dugni hanem rá, de azért megpróbáltam így is.

Ráhúzva a jó, mert így nem tűnik el a dugó a csőben,
amitől megmarad a gumiláb gumilábnak.

Gondoltam hátha lakik valami a csőben!
De szerencsére nem.

Hogy már megint mennyire nem látszik a lényeg...

Kék háttéren sem valami fotogén.

Andi kicsit átalakította, ettől még értelmezhetetlenebb a látvány.

Tehettem bárhová, csak annyit sikerült elérnem, hogy teljesen
bemérgesedett a kamera, s ettől végképp kiesett a fókuszból.

Ajánljuk, hogy a termék összeállítását egy szakemberrel végeztesse. Nyolc csavar, és nyolc
gumidugó esetében? Hová jutott ez a világ a tízmillió Ezermester óta? Persze értem én
a problémát. Ha nincs Android kliensre gumidugó bedugó és csavarbetekerő app,
akkor egy mai, un. modern tudással rendelkező ember sajnos már elakad.

Már megint nem látszik belőle semmi...

Itt azért egy kicsit jobb.

Ekkora, mikor teljesen összetolom.

Illetve ilyen szép hosszú mikor széthúzom.

Ha meg nem tetszik, hogy nagy?
Akkor egyszerűen összetolom.

Ötletes, hogy bármekkora is a hely, mindenhova épp odafér.
Legalábbis bizonyos határok között.

Mindenképpen tökéletes! Még akkor is az, ha épp nem. Ugyanis az van, hogy eszem
ágában sincs másikat barkácsolni helyette! Egészen egyszerűen léteznek olyan
okok, melyeknek hatására feladjuk eredeti elképzelésünket. Jelen esetben
a két ok egyrészt a lustaság, másrészt pedig az árubőség volt.

Még a bejárati ajtót is ki lehet tőle nyitni.

Andi megtekintette a művet, majd azonnal szóvá is tette, hogy az összes cipőt fordítva
helyeztem rá. Hogy az asszonynépnek mindig mindennel van valami problémája...