Sós sütemény
(bolti leveles tésztából)

Azt gondoltam, kerüljön egy tálnyi mennyiségű sós sütemény az asztalomra. Mivel az ósdi
konyhámban (értsd alapanyagok és kellékek vannak benne) holmi gondolati
síkon eltervezett ételkészítés jelenleg még nem üzemel, ezért a képen
látható bolti leveles tésztára alapozom az elkészítendő süteményt.

Ez az anyag (tészta) két-háromszáz forint közötti áron szokott lenni a Lidl-ben.
Mikor épp le van értékelve, veszek belőle egy csokorral, majd bevágom
a mélyhűtőbe. Eddigi tapasztalataim szerint jól bírja a fagyasztást.

Miután kiszedtem a csomagolásból még mindig úgy néz ki, mintha papírba lenne tekerve.
És ez pontosan így is van! Ugyanis ez egy kinyújtott nagydarab lapaj tészta, amit
sütőpapírba tekerve csomagolnak, hogy még azt se kelljen külön megvenni.

Ha kigöngyöljük, akkor így néz ki. Ha nem erőltetjük, illetve a mélyhűtőből kiszedés
után nem forszírozzuk mikrosütőben a kiolvadását, akkor nem szakad el, mint
nekem tette a jobb alsó sarka. Mondjuk semmi probléma, hiszen már több
mint ötven éves rutinom van bármi formájú sütemények megevésében.

Ma ezzel a kettővel lesz ízesítve a süti.
Görénymag és só.

Elég a tészta egyik felére szórni a magot, mégpedig arra a felére, amit a másikhoz
képest nem kívánunk mozgatni. Hogy én szórtam mindenhova?
Ki mondta rólam, hogy ügyes szakács vagyok?

Azért hajtom kettőbe, mert így fér bele a tepsibe.

Már úgy értem, hogy ebbe a grillsütőhöz kapott kicsibe.

A sütőpapírt egy ügyes (ezt a túlzást) mozdulattal áthelyeztem a tészta alól a tepsibe.
Tehetjük eleve oda is, illetve használhatunk alátétnek a tészta alá nyújtódeszkát,
de az ilyesmi úri huncutság férfiembernek főzés közben csak felesleges flanc.

Először késsel csíkokra vagdostam a tésztát, majd a csíkokat középen kétszer megtekertem.
Az ügyes jelzővel illetett sütőpapír áthelyezési akció közben kiszóródott görénymagokat
rutinosan (hiszen más máskor is sikerült mellészórnom) ráborítottam a süti tetejére.

Ebben a típusú grillsütőben, ennek a fajta tésztának, 180 fokon, alsó felső melegítéssel,
de levegő keringetés nélkül, éppen 20 perc kell ahhoz, hogy kettőbe hajtva átsüljön.
Ha nem szeretjük a görénymagot (tudom, köménymag, csak a szellentés miatt),
akkor bármi mással is ízesíthetünk. Tehetünk a tésztába, illetve a tésztára
bármit, ami 20 perc sütéstől ehető állagúvá válik, vagy ízletes marad.
Sajt, kolbász, virsli, melegszendvics-krém, lekvár (sütésálló kell),
mind megfelel, de ha semmi sincs itthon, elég csak só a tetejére.

Részemről azt javaslom, hogy sütés közben tegyük el valahova a jórészt műanyag burkolatú
kenyérpirítót a grillsütő tetejéről, bár én ezt -mint épp most is- igen gyakran elfelejtem.

Hiába a grillsütőn az időzítő óra, ha egyszer képes vagyok megfeledkezni róla, hogy mi
a fenét csináltam húsz perccel ezelőtt a konyhában. Illetve akár az is könnyedén
kiesik a fejemből, hogy jártam arra egyáltalán. Ilyen esetekre nagyszerű
találmány, ez a konyhai időzítő óra. Hogy nőhettem fel nélküle...

Mikor végre csipog az óra, félrehajítom amit épp csinálok, s már loholok is a konyhába
a sütimért. Persze az is megesik, hogy bambán bámulok magam elé,
nem értvén, hogy mégis mi csipog oly veszettül.

Mondtam én, hogy elég neki húsz perc! Ezeket az időket fel kellene írnom valahova,
mielőtt még összekeverem. Ugyanis a hurkának kolbásznak épp egy óra kell.
Ha ezt a kettőt felcserélem, az a süti esetében végzetes eredménnyel jár.

Ez a kép túl világos lett, mert mikor az előbb a konyhában fotóztam,
szerencsétlen módon elnyomtam valami beállítást a gépen.

Ez a kép pedig sárgás tónusúra sikeredett.

Itt viszont úgy néznek ki a sütik, mintha fehéren izzanának a végeik.
Ha direkt ilyen képet akartam volna, biztosan nem sikerül!

Sárga alapon, sárga sütemény. Valószínűtlennek tartom,
hogy valaha is sztár ételfotós válik belőlem...

Mind, ki sült a tepsibe,
Hamm, bekapom izibe!