Krémes készítése
(nagyon egyszerűen)

Annyira egyszerű krémest készíteni, hogy mindössze ez a három alapanyag kell hozzá.
Leveles tészta a Lidl-ből, egy liter tej szintén onnan, és egy zacsi krémespor.

El sem olvasom, hogy mi van benne, mert nem érdekel. Hogy a kolbászban mi van,
azt sem tudom, a kenőmájasról nem is beszélve, mégis jóízűen megeszem.

Ez a leírás annyira egyszerű, hogy az az alkalmi konyhatündér
akinek ez magas, inkább be se menjen a konyhába!

Mivel elfelejtettem idejében (felhasználás előtt legalább 20 perccel) kivenni
a tésztát a hűtőből, ezért kicsit nehezen tekeredik ki, de idővel megoldja
a problémát egyrészt az általános felmelegedés, másrészt a gravitáció.

Kicsit görbe a tészta széle, de aki nem tud megenni
egy göbe krémest, az inkább neki se kezdjen!

Úgy a legegyszerűbb elfelezni, ha kettőbe hajtom.

Ráadásul így kettesével teljesen egyformák lesznek a lapocskák. Persze később úgyis
összekeverednek, de legalább a kiindulási alap megvolt az egyformaságra.

A tészta eleve sütőpapírba van csomagolva, így az is egyből kéznél van.
Persze lehet sütőpapír nélkül is sütni, de papírral jobb, mert nem sül le.
Egyrészt nem sül le, kijön a tepsiből egyben, másrészt nem kell a tepsit
sütés, akarom mondani egy esetleges véletlen lesütés után fél
napot áztatni, meg utána vakarászni a mosogatóban.

Elrendeztem a lapokat a tepsiben. Tapasztalatom szerint nem
sülnek össze, mert sülés közben egy kissé összehúzódnak.

Alsó felső sütés, légkeverés nélkül, 180 fokon, 12-15 perc sütési idő.
Legalábbis a mi grillsütőnkben ennek a tésztának ez a beállítás kell.

Míg az első adag sül, előre elrendezem a második adag tésztát a sütőpapíron. Itt ott eltörött
a tészta de ez lényegtelen, mert egyrészt ezeket teszem majd alulra, másrészt pedig
mint azt már említettem volt, bármilyen formájú süteményt meg tudok enni.

Így, hogy itt ott eltörött, egészen jó lett a felületlefedési tényező.

Mielőtt még rá találnának olvadni, ezeket inkább elrakom a grillsütő tetejéről.

Míg a tészta sül, elkészül az éppen (vagyis mindig) aktuális mosogatás.

Én ebben a tálban szeretek kevergetni, mert jó magas
a fala, nem csapkodja ki belőle a krémet a gép.

Már úgy értem, hogy ez a gép.

Mikor ilyen szépen feljött a tészta teteje, illetve aranybarnára pirult, akkor van kész.

Ez egy úgynevezett "ilyen volt, ilyen lett" kép.

Azt a tésztát ami a krémes aljára kerül, azt nem hagyom feljönni.
Célszerűen ráteszek egy tepsit, így nem tud megemelkedni.

Már többször sütöttem így krémest, de eddig még nem sikerült kikísérleteznem,
hogy pontosan hogy adja ki magát jól a tészta feldarabolása. Szerintem ennek az az
oka, hogy nincs olyan formájú tálcánk, mint amilyen formájúak a grillsütőbe illő tepsik.

Én ezt a fajta tejet szeretem, mert nagyjából hasonlít az íze
a gyermekkoromban megszokott íz világú zacskós tejre.

Roppant egyszerű egy liter tejből nyolc deci tejet kimérni, hiszen csak le kell
önteni belőle egy két decis pohárra valót, s a maradék éppen nyolc deci.

Hogy az előírt időt betartsam, a keverés idejére segítségül hívom a konyhai időzítő órát.
Hogyan is tudtunk meglenni nélküle míg nem volt?
Vad idők voltak...

Mikor kész a krém, akkor így néz ki. Persze lehet cifrázni gyümölcsdarabokkal,
turmixszolt eperrel vagy málnával, kinek mi fér bele egy krémesbe.

Kisült a második adag, vagyis az alulra való tészta is.

Ezt egy kicsit tovább is bent lehet hagyni a sütőben, mert
a ráhelyezett tepsi miatt felülről másképp éri a meleg.

Rárendeztem a tésztadarabkákat egy alkalmasnak látszó tálcára,
de egyszer úgy is veszek egy négyzetes formájút a piacon.

Ebből kellett volna time lapse videót csinálnom, de így is jó lett.

A kisült tésztára halmozott krémet egy késsel eligazgatom, hogy biztosan mindenhova
jusson, illetve úgy nagyjából egyforma vastagságú legyen, illetve azért,
hogy a leeső részeket majd le tudjam nyalogatni a késről.

Végül ráteszem a krémesre a fedőlapokat, a kimaradt két lappal
pedig kitörölgetem a keverő bödliből a maradék krémet.

A krém igencsak jól tartja magát, mondhatni esze ágában sincs kitörni a tálcáról.
No meg hová is menne? Meg minek? Hiszen úgyis bárhonnan megeszem!

Elfogyasztás előtt illik betenni a hűtőbe egy órára. Állítólag nem szabad így szabadon,
mert átveszi a többi étel szagát, de szerintem nálunk erre nincs esélye, illetve
nem lesz rá ideje. Épp csak meghűl egy kicsit, s mindjárt be is harapjuk!

Ha nincs itt Andi akkor sincs baj, mert akár egyedül is meg tudom enni az egészet.
Mondhatni ha másban nem is, de a krémes falásban abban jó vagyok.

A bolti dobozos habspray sajnos csak ránézésre olyan mint a valódi tejszínhab.
Pláne annak, aki az Ilka utcai cukrász tejszínhabján szocializálódott.

Mivel a süti előtt rendesen beebédeltünk, ezért ez a kettő megmaradt másnapra.

Még egy kis mosogatás, s már mehetek is aludni.

Ez a fajta tésztaelosztás egy másik változata a krémes készítésének.
Mivel a krémesek alja lehet egyben is, hiszen úgy is felvágom mikor
kiszedem őket a tepsiből, ezért megsüthetem a tésztát akár egyben is.

Az se gond ha felhajlik a tészta sarka. Akár így marad, akár összehúzódik
és kisimul, óriási rutinommal mindenképpen meg tudom enni.

Kicsit rendezve a sorokat a két tepsi egyszerre is befér a grillsütőbe.
Ezzel a megoldással nagyjából a felére csökken az energiafogyasztás.

Ilyen lett az alja tészta.

Mivel ez a krémes most nem tálcán lesz, hanem tepsiben, ezért a sütőpapír eltávolítása,
illetve a tepsi kihűlése után az egyben sült tésztát visszateszem a tepsibe.

Erre jön rá az összes krém. Mivel ez a tepsi magas, van oldalfala, így nem kell tőle félni,
hogy kifolyik belőle a krém. No nem mintha az előbb holmi krémtámadás
eshetősége bármiféle pánikhelyzetet teremtett volna...

Mint azt már említettem volt, az aranybarna szín megjelenése jelzi, hogy kész a tészta.

Miután ücsörgött egy órát a hűtőben, a tészták közti réseken tologatva egy kést, könnyedén
felkockázhatók, illetve kiemelhetők a krémesek a tepsiből. Persze aki egyedül van, és
nem szeret úri módra tányérról étkezni, kieheti a sütit közvetlenül a tepsiből is.