Egy másik projectet hátráltató projecthalmaz

Kicsit bepenészedett a fürdőszobában a plafon. Ilyenkor le kell mosni, s újra kell festeni.
Nem egy nagy meló, mert nem kell az egész falat, elég csak a hibás részeket kijavítani.
Persze nálam sosem ilyen egyszerűek a dolgok... Van itt még pár apróbb probléma:
Évtized óta lefestetlen cső, nyikorgó fregoli, csepegő csap, s hasonló apróságok.
Vagyis nem ám kicsike pemzlizés lesz a falra, hanem hatalmas rumlival járó,
ha nem is az egész, de a fürdőszobánk nagyjára kiterjedő felújítás.
Először is csináltam egy képsort a polcokról, hogy majd
legyen miről visszalesnem, hogy mi hol volt.

Merthogy -persze némi mosogatás után- elkezdtem behordani a fürdőszoba
tartalmát a nagyszobába. Elsőre fene se gondolná, hogy
ennyi minden van a fürdőszobánkban.

Mivel a szennyes tartó dobozok nem voltak üresek, ellenben azokat is ki kellett mosni,
ezért most a szennyes -ha csak ideiglenesen is- ki van szórva a szoba közepére.
Amit az ágyon látunk, az a készülő mini AM adóm. Eredetileg úgy volt,
hogy nem lesz a fürdőszoba festegetéséből külön cikk, hanem
csak pár képnyi betét az AM adó építési cikkben.
Aztán persze elharapózott a felújítás.
Meg a róla szóló képek.

Ez a két kis polcos eredetileg a csap alá van elbújtatva. Ezekben laknak a portörlésre
szolgáló rongyok, meg a mindenféle tisztítószerek. Most -ha csak ideiglenesen is- ide
kerültek a samponok, meg a mindenféle egyéb -általam fel sem ismert- kemikáliák.

Ez a project meg áll, mert ilyen melegben egyszerűen nem megy. Nem is való nyárra.
Mondhatni: Már épp csak a páka, meg az asztali lámpa fűtése hiányzott!
Jobb ilyenkor festegetni, mert annak legalább használ a meleg.

Szóval az nem úgy van, hogy kihozom a mosógépet, majd a végén visszaviszem.
Sajnos ezzel is van egy kis bibi, ugyanis berozsdált a ruhája. Nem nagy meló,
csak csiszolni és festeni kell. Ezzel a "csak" szócskával az elkövetkező
néhány hétben (merthogy igencsak lassan fogok haladni)
majd még többször is meggyűlik a bajom.

A fregolinak nincs különösebb baja, csak (látod, már kezdődik is a csakolás) egyrészt
nyikorog, másrészt leveri a falat. Harmadrészt meg baromira útban tud lenni, mikor
az ember épp a plafont festené. Hogy ne legyen útban, áthelyeztem vízszintesből
függőleges pozícióba. Az a nagy fekete lap meg? Az kérlek arra való, hogy épp
ráfér a fürdőkádra. Még a múltkori fürdőszoba felújítás kapcsán találtam ki ezt a lapot.
Épp tele volt a melóhelyen a folyosó mindenféle gazdátlan faanyaggal, mégpedig elhagyott
bútorok formájában. Ilyenkor azt szoktam csinálni, hogy mélyen együtt érzőre váltom
a hangulatom. Szegény bútorok... Hogy örültek nekik a kollégák, mikor megjöttek.
Most meg... Elszórva a folyosón a sok kincs! Hogy ne legyen olyan rosszkedvük
szegény irodai berendezéseknek, azt találtam ki, hogy majd én befogadom őket.
Így került hozzám ez az óriási tábla fekete bútorlap is. Eredetileg egy asztal volt,
csak idővel lejöttek róla a lábak. Gondoltam beteszem az autóba, s milyen jó lesz
ez nekem itthon munkapadnak. Ahogy az már lenni szokott, azonnal felmerült pár
"apróbb" probléma. Egyrészt első próbálkozásra kiderült, hogy nem fér be az asztal
a kocsiba. Másrészt (persze némi méricskélés után) itthon a pincébe se. Kicsit úgy vagyok
a megszerzett kincsekkel, mint más a kölyökkutyával. Mivel az összedőlt asztal már meg
volt szelídítve, azt nem lehet csak úgy egyszerűen visszadobni a többi lom közé. Hogy
valami célja is legyen szegénykének, kitaláltam neki a fürdőkád lefedő funkciót.
Persze ettől még mindig nem fért be a kocsiba, ezért bevittem a melóba
a fűrészgépet, s levágtam az asztallapból a felesleget. Azóta ha kell
(persze csak sokévente), egyszerűen előkapom a bicikli mögül.

Mikor megláttam, hogy mit műveltek a vízórákat beszerelő "mesterek"...
De hiszen ez nem egy akkora probléma! Hiszen "csak" (már
kezdődik ez a csakolás) le kell festeni a csövet.

Nem maradhatott a fürdőben, csak ami kell. Vagy amit elfelejtettem kihozni.
Vagy amit bevittem és elfelejtettem kihozni.
Vagy valamiért ottmaradt.

A dolgok sosem olyan egyszerűek, mint ahogyan elsőre látszanak. Például úgy gondoltam,
hogy lecsavarozom a polctartókat, hogy mögöttük is le tudjam mosni a falat. Az ilyen kis
eldugott bepárásodó és kipucolhatatlan rejtekhelyek nagyszerű gombatelepek tudnak
lenni. Bepárásodó? Be! Akkor berozsdásodó is? Be! Olyan csavarokat kitekerni,
melyekből kirohadt a slicc, nem épp egyszerű feladat. Szerencsére mind kijött.
Gondoltam egyszer s mindenkorra rendezem ezt a problémát. Réz csavar a
megoldás! Abból ugyanis nem rozsdál ki a slicc. Talán fel sem tudnám
egyszerre emelni, annyi facsavarom van itthon. No de 16 darab, mondjuk
félgömbfejű, alapvetően hármas, vagy akár négyes réz facsavar? Konkrétan
egyetlen darabot sem találtam! Ellenben a boltban adtak. Csakhogy ezeknek
meg túl széles volt a fejük. Ezen felmerült problémára látjuk az általam
kidolgozott megoldást, miszerint a csavarokat fúrógépbe fogva s a
csavarfejnek reszelőt tolva, gépesítve dolgozom le a felesleget.

A jobb oldali csavarfej az eredeti, a bal szélső pedig a némileg módosított.
A lényeg, hogy ezek ki-be tekergetésével valószínűleg nem lesz több baj.

Az nem úgy van, hogy csak úgy egyszerűen kimegyek a lakásból!
Ott toporog az ajtóban a mosógépből kiszerelt fedél.
Erről is nekiállt lepattogni a festék.

Mivel amúgy is fel szoktam hozni a jól égő reklámújságokat gyújtósnak, ezért fel sem
tűnik, hogy mit keres az előszobai szekrénykén. Persze mikor leérek a pincébe,
s nincs meg az ecset, meg a festegetni való apróságok, akkor már beugrik,
hogy mi is lett az újsággal letakarva. Persze ekkor már késő.
Jöhetek fel a pincéből...

Hogy ne kelljen minden egyes vicek-vacakkal folyton le s fel mászkálnom, ezért
az ablakokat a szoba kellős közepén festem le. Míg a festékes bödlit fel nem
rúgom, vagy az éj közepén bele nem lépek valamelyik ablakba,
addig szerintem nincs semmi baj ezzel a megoldással.

Hetek óta szét van rakosgatva a fürdőszoba, de még mindig nem bírtam megszokni,
hogy a nagyszobában kell levetkőzni, illetve bedobni a gatyát
meg a zoknit a szennyes tartó dobozokba.

Nem is tudom miről szól ez a kép. Talán a félbehagyott mini hifitorony szétszedésről?
Vagy a virágállványon elszórt mosógéptető alkatrészekről?
Nem mindegy? Egyszer úgy is rend lesz.
Vagy kivágom az egészet a kukába!

Ha már lúd, legyen kövér! Akarom mondani: Ha már festés, legyen meg mind.
Ezen gondolatmenet mentén haladva lefestettem a kertkapunkat okkersárgára.
Olyan szépen lefestették a lépcsőházat az idén, de a kapu valahogy kimaradt...

Meg ez az ablakrács is. Mit nekem festendő felület? Mikor épp ecset van a kezemben!
Már kentem is a rozsdás vasra a festéket. A felül átvonuló gázcső kimaradt.
Persze nem vagyok én olyan, nem hagyom így. Ha marad festék,
majd a csövet is szépen átkenem. Meg majd még ezt azt...

Mikor (néha) elkezdek dolgozni, akkor nagyon be tudok indulni. Nem csak tettekkel,
hanem gondolatban is. Ezen a képen egyből két új feladatot is találtam magamnak.
Egyrészt fel kéne újítani a lábazatot. Másrészt a kapu melletti díszoszlop alsó
eleme pótolandó. Á nem... Most nem kőművest játszom, hanem festőt.
Talán majd legközelebb.

Ha a kőműves cuccok nem is, de a fúrógép csak előkerült a szerszámos polcról.
Festés előtt levették a munkások ezt a két táblát, aztán persze lent is maradt.
Mit nekem az a pár lyuk? Már fent is vannak!

Újabb művem fából. Volt ilyen faliújságunk, de ragasztgatott, festékes, öreges barna.
Gondoltam miért ne? S már mentem is az OBI-ba cseréplécért.

Ahogy mentem lefelé a pincébe kezemben a festékes dobozzal, egyszer csak megláttam
ezeket a randa szürke ajtókat. Mire észbe kaptam, már le is festettem őket sárgára.
Nem szeretem a komor szürke színt, mint például az ajtók előtt látható beton.
Jaj! Jut eszembe... Azzal a betonnal is kellene kezdeni valamit.

Felhoztam a pincéből némi gipszet, hiszen ez alapvetően mégiscsak
fürdőszoba felújítós, nem pedig lépcsőházi ajtófestős cikk
akar lenni, csak valahogy mindig eltévelyedek.

Ráírtam a kisvödör tetejére, hogy "gipsz", hogy később is tudjam.

Volt a kertkapunkon egy reklámújságoknak szánt tartó. Még Pista bácsi barkácsolta egy
hűtőgép hátuljából. Gondoltam a megkezdett vonalon haladok tovább, s szétnéztem
a pincében, hogy vajon mely lomom alkalmas az újságtartó feladat ellátására.
Amit a képen látunk, az egy lengyel tuner teteje. Szegény rádió meg
fedő nélkül porosodik tovább a polcon. Alulnézetből látjuk.
Szóval az, hogy az alján nincs rendesen lefestve, az
a kapura felszerelve nem fog látszani.

Már majdnem elindultam felfelé a pincéből, mondván fent maradt a festenivaló,
mikor az utolsó pillanatban kiszúrtam a biciklikosárban megbúvó mosógéptetőt.

Ha a többit nem is, de a saját pincém ajtaját belülről is lefestettem sárgára. Valamint látható
még a képen két hatalmas tábla vaslemez. Kicserélték a cégnél a szünetmentes tápot
(ami az egész házat vitte) s a régi a folyosón hevert hónapok óta. Nagy nehezen
rászántam magam, hogy szóljak a gépészünknek, miszerint márpedig annak
a fémszekrénynek az oldala mostantól az enyém. Szóltam. Mint kiderült,
épp az utolsó pillanatban. Már úgy értem, hogy már meg is voltak rendelve
a lomtalanítók. Szóval épp az utolsó pillanatban hoztam el ezeket a vastáblákat.
Ezekből terveztem pótolni a kertkapu lemezeit. Persze nem tettem meg, csak terveztem.

Gondoltam ne legyen már foltos az alja!
Meg az ecset is pont a kezemben volt.

Két hét falon való fekvés után végre újfent vízszintesbe fordult a fregoli. Ezt ugyanis
egészen addig nem fordíthattam vissza, míg kész nincs a plafon. Ellenben a fregoli
még nincs kész. Ugyan már nem nyikorog, mert bezsíroztam a görgőit, ellenben
lengés közben (ruhák fel s lepakolása) nekimegy a vége a falnak s idővel
persze le is veri a festéket.

Borzasztó! Ugyan ott a szükséges filc a kép közepén egy darabka padlószőnyeg képében,
csakhogy ezt az anyagot még vagy rengeteg évvel ezelőtt kértem Zsuzsi kolléganőmtől.
Persze nem a fregolihoz, hanem a Terta 811-es magnó kuplungjának felújításához.
Ahhoz persze nem lett jó, mert ahhoz túl vastag. De már ott is rejtezik mögötte
a polcon egy kuplunghoz való un. ballagó táska. Csak szegény Terta
magnómnak nem akaródzik évek óta összeállni.

Íme a padlószőnyegből levágott alkalmas méretű darabok.
Asztalos-szorítóban és Pálmatexben gondolkodtam.

Aztán az egyszerűség -és a mihamarabbi végkifejlet- érdekében,
megmaradtam a jól bevált kékfejű szögnél.

Az volt a bajom ezzel a projecttel, hogy egyre nagyobb lett a rumli. Szóval nemhogy
összeállni nem látszottak a dolgok, hanem minden igyekezetem ellenére egyre csak
széjjelebb terpeszkedett. Most legalább ha felnézek, már látszik egy kis eredmény.

Nem véletlenül van így (oldalra csúsztatva) felszegelve.
Az ok az, hogy így sehogy sem tud a fa a falhoz hozzáérni.
Míg a filc levakarja a falat, addigra meg csak festek megint...

Ez az apró részlet a múltkori festésnél kimaradt.
Tulajdonképpen lényegtelen, csak csúnya.

Mit is mondtam az előbb az egyre csak széjjelterebélyesedő projectről? Mint az látható
-a hangulat emelése céljából- átraktam a csapot a kádba. Gondoltam ezeken
a sanyarú állapotokon már úgysem lehet rontani. Tévedtem.

Ki tudja mi zavart jobban? A hozzáférhetetlenség miatt lemoshatatlan fal a csap mögött?
Vagy a fehér helyett barnára festett csaptartó konzol? Vagy az, hogy nem férek majd
rendesen a csövekhez az ecsetemmel? Nem mindegy? Lent van a csap és kész!

A hangulatot emelendő (persze egy igencsak alapos mosogatás után),
be is hagyintottam a csapot a szoba közepére.

Vannak munkafolyamatok, melyekről nem készült fotó. Ilyen például az összes
csempeköz kivakarása, lesúrolása, majd egy aprócska ecsettel való újrafestése.
Egyszerűen nem volt mit fényképezni. Fehér falon, fehér mélyedés, fehérrel
kikenve. Ellenben a csövek mögötti falszakasz szép színes újságokkal való
letapétázása jól mutat. A mutatósságnál persze egy sokkalta fontosabb
szempont, hogy miután a csőre rászáradt a festék, mindössze pár
mozdulatomba kerül az újságokkal együtt eltakarítani
a mellément összes festékpettyeket.

Ugyanezen okból fedtem le újságokkal a földet is. Persze kezdetben
szó sem volt róla, hogy az ajtókeretet is lefestem, de ha
már egyszer úgy is a kezemben volt az ecset...

A ruhám -ami amúgy a fürdőszoba ajtóra szerelt fogason szokott lógni-
most épp az AEG300-as kismagnó fülébe kapaszkodik.

Hiába vigyázok, valahonnan mindig előkerül egy rakat apró fehér petty.
Ezek most attól vannak, hogy kihúztam a szekrény mögül egy
hatalmas kartonlapot, amin amúgy festeni szoktam.

Természetesen a porszívónak is épp most kellett megadnia magát. Majd lesz porszívós
szétszedtem is, csak nem mostanra van betervezve. Ezért most "csak"
(már megint ez a csak) visszavágom a hálózati kábelét.

Ha már úgyis levettem az ajtót a tok festése miatt, lefestem magát az ajtót is.
Értelemszerűen ezt is a szoba közepén teszem.

Kedves Barátaim! Álljon itt alább, egy a szerző által megfogalmazott életbölcselet:
Nincs akkora rumli, amit egy kis ügyeskedéssel ne lehetne tovább fokozni!

Ezekből a teljesen formátlan izékből kellene összeszerelnem a mosógép fedelét.
Nem ártott volna szétszedéskor egy úgynevezett "emlékeztető" fotó.

Azt a k*rva hófehér mindenit nekije!

Na most melyik csavarkészlet hová való?
Még jó, hogy legalább ennyire széjjelraktam őket.

Visszaszereltem a helyükre a polcokat, miközben besikeredett egy spontán selfie.
De miért állok olyan csálén? Komolyan mondom, egy sör
nem sok, annyi sem fogyott!

Ez egy kupak, egy a falból kiálló csapvégre. Bár ennek az elzárónak már
semmi szerepe sincs, hiszen a vízóra beszerelésekor kikötötték belőle
a vizet, de attól még ott van. Egyszerűbb volt lefesteni a kupakot,
mint kiszerelni a csaptelepet a falból.

Visszaraktam a mindenféle lomokat az összes polcokra. Persze nem csak úgy magamtól,
hanem a korábban készült képek segítségével. Mindeközben becsúszott egy újabb
akaratlan önarckép. Valamint arra is rájöttem, hogy miért állok olyan csálén.
A mosógép helyén ül egy hokedli, attól nem férek be rendesen a sarokba.
Már csak azért mondom, mert amúgy nem szoktam így tartani a kezem.

Itt a nagyszerű alkalom, amit ezennel ünnepélyesen elmulasztok. Igen nagy valószínűséggel
gyári hibás a mosógépünk. Ezt abból gondolom, hogy újkora óta azt csinálja, hogyha feles
programra állítom, akkor egy egészen különös módon takarékoskodik az erőforrásokkal.
Mégpedig konkrétan azt játssza, hogy egyáltalán nem vesz vizet. Gondolom össze van
benne keveredve pár szál drót. A rengeteg színes vezetéket elnézve, valami rejtélyes
okból kifolyólag úgy döntöttem, hogy ezt a rejtélyt nem ma fogom megoldani.

Nézegettem egy darabig (hetek teltek el) a mosógépet, hogy mégis milyen módon
tudnám a legkevesebb munkabefektetéssel feladni rá az újrafestett ruháját.
Végül egyszerűen átfordítottam az arcára.

Alakulnak a dolgok!

Gondoltam bedugom az új csövet a bojler túlfolyójába. Feladom! Gondolta a tömítés.
Gondoltam belevilágítok a lyukba, hogy mégis mi a csuda lakott benne eddig.
Csak nem velem! Gondolta az elemlámpám. Extra Longlife telep?

Mondjuk már tíz éves elmúlt szegénykém.

Először úgy volt, hogy csak az ajtó és a keret belülről látható részeit festem le.
Akkor most már nem úgy van.

Kellett egy kis tömítő massza a bojler túlfolyócsövéhez.
Gondoltam pont jó lesz ez a tubus barna sziloplaszt,
mert ez nem üt el nagyon színben a fekete
csövecskétől. Csakhogy...

Ez az anyag totálisan bele van száradva a tokjába.
Mondjuk az igaz, hogy már több mint 20 éves.

Ezennel felkínálom ezt a fura alkalmatosságot országunk mindenkori vezetőjének.
Tegye oda, ahová az aktuális népakarat kívánja!

Ez egy másik project, amit a fürdőszoba igazítás kapcsán kerekítettem egésszé.

Ha már úgy is le kell lakkoznom ezt a táblát, akkor jut lakk a fakockára is.

Ha feladnám rejtvénynek, sosem jönnél rá, hogy miről szól ez a kép. Konkrétan az történt,
hogy elkeveredett a mosógép csövének tömítő karikája. Az ilyen apró dolgok el szoktak
keveredni. Szinte minden project kapcsán eltűnik valami, ami hol kisebb (később még
azért előkerül), hol meg nagyobb (sajnos sosem látjuk többet) térugrást hajt végre.
A tömítést -itt jó helyen lesz alapon- a hőmérő alatti szegen helyeztem el.
Ezzel a tömítéssel ellentétben, a csap lefolyójának tömítése
sajnos azóta sem került elő.

Amúgy a mosógép tömítését a fogkefetartó szélén szoktuk tartani.
Itt kérem mindennek megvan a maga helye!

Elsőre úgy összeraktam, hogy egy csepp víz nem sok, annyi sem jött ki!
Valamint minden olyan hófehér, mint a mesében. Ha most állít be
a hét törpe, hogy jöttek segíteni, mikor már minden le van
festve, tuti, hogy rájuk varázsolok egyet!

Ugyan szép rend van, meg fehérség, de ezért volt hetekig az a nagy felfordulás?
Ilyenkor szokta megkérdezni Andi: Rég láttalak. Mit csináltál mostanában?

Nem elég nekem a saját magam okozta galiba, az élet is rátesz egy lapáttal.
Na mi az ott balra a szelektív gyűjtő előtt?

Hát persze, hogy egy tekercs linóleum!
És akkor mi van ha használt?
Pincébe nem jó lesz?
Így el is hoztam.

Ha már épp ott voltak, ezeket sem hagytam veszni. A minap is épp
milyen jól jött az a darabka, amin a "reklám" feliratot láttuk.

Na kérem! Ugye, hogy mennyivel másabb így, mint komor szürkén?
Olyan szép lett, hogy alig mertem áttolni rajta a biciklit!

Mivel nem adta ki a szükséges méretet, ezért a hiányzó
részt szőnyegpadlóval pótoltam. Természetesen
a szőnyegpadló is lomtalanításból származik.

Ugyan eredetileg ide, mégpedig közvetlenül a pinceajtónk elé szántam a linóleumot,
de aztán lemondtam róla a köz javára. No meg itt szoktam fát vágni,
s a balta meg a linóleum, valahogy nem férnek össze.

Ezeken megszárad a lakk, és már készen is vagyok!
Ez ugyan jól hangzik, csak persze nem igaz.

Ez annyira szép, hogy csak na! A beszáradt gipszet látjuk egy műanyagdobozban.
Én persze -ezen a közeli képen kívül- magát a dobozt is látom.
Már hosszú napok óta hever az asztalomon.

A dobozban a fürdőszoba ajtajából kiszerelt zár lakik.
Gondoltam beszerelem, s már készen is vagyok!

Aztán megtaláltam az újságtartó alkalmatosság fedelét a pincében. Megragadtam s menten
fel is csavaroztam a helyére. Gondoltam most van kész, de ekkor óvatlanul lenéztem
a földre. Hát nem kimaradt a kapu tövében egy kis betonozás? Dehogy nem!
Gondoltam hátha nincs itthon egy kanál beton se. Dehogy nincs!
Csak a házkörüli munkakedvből fogytam ki idénre.

Ezt a ruhácskát Andi vette a babájának, én meg ráadtam az egyik mackómra.
Pedig eddig is milyen szerencsétlenül nézett ki...

Olyan jól dolgoztam, hogy kaptam sütit.

Boci csoki is van a közepén, avagy mekkora marha is vagyok én...