Drótoskodok
(csak egy (illetve két) kicsit)

Ezer éve tervezem, hogy készítek egy olyan kábelt, mellyel egyszerűen rá lehet csatlakozni
a telefonközpont rendezői moduljára. A cél az, hogy egy esetleges próba erejéig ne kelljen
bekötőszerszámmal drótot tűzögetni, hanem elég legyen csak bedugni a dugót a modulba.
A feladat tehát az, hogy ezen kábelnek az egyik végén ne a képen látható dugó legyen,
ami amúgy a telefonközpont moduljaihoz illeszkedik, hanem egy teljesen szokványos
RJ11-es plug. Ugyan a feladat nevetségesen egyszerűen hangzik, azonban
a kivitelezéséhez komoly logisztikai feladatokat kell elvégezni.

Itt van rögtön az RJ11-es plug. Ebből mindjárt két darab is kell, hogy kéznél legyen.
Ugyan az eredeti elképzelés szerint egyetlen plug is elég lett volna a feladathoz,
azonban még épp időben módosítottam terveimen, hogy a végeredmény
két darab belépőzsinór legyen. Vagyis a félbevágott mérőzsinór
mindkét fele, s immáron két plug az anyagigény.

Meg persze kell egy az adott plughoz illő fogó is. Ilyenem természetesen mindenütt akadt.
Értelemszerűen kelléke volt a szerszámos táskámnak, de volt belőle plusz példány
a kocsiban, a szekrényemben, és még az itthoni fiókomban is találtam egy
kallódó egyedet. Hogy ez a három kellék hányszor, de hányszor volt
megtalálható egy helyen? Hogy a szükséges kellékek, s a csillagok
együttállása ellenére mégsem készült el, erre mindössze
lustaságom ad némi magyarázatot.

Ez egyáltalán nem tartozik a projecthez, hanem ezt a spaklit csak úgy mellékesen találtam
az itthoni íróasztalom szerszámos fiókjában. Gondolom eddig azért nem szúrt szemet
a jelenléte, mert nyéllel befelé volt betolva leghátulra. Kitettem az előszobába,
hiszen ennek természetesen nem a lakásban, hanem a pincei szerszámos
fiókban van a helye. Ez tényszerűen úgy történt, hogy mielőtt levittem
volna a helyére, eltöltött fél évet az előszobában. Gondoltam hagyok
neki némi időt, hogy lelkiekben fel tudjon készülni a helyváltozásra.

Komolyan mondom, hogy tovább tartott idáig megírni a szöveget,
mint felnyomni a fogóval a két plugot a kábelek végeire.

A hosszabbik kábel a próbatelefonhoz való, a rövidebbik pedig az ADSL modemhez.
Utóbbihoz van egy hosszú kábel, ami a fal mellett elhelyezett tesztmodemhez vezet.
Így, hogy ezzel a drótdarabbal elkészültem, el is jöttem a cégtől.
Nem mondom, hogy ez volt az i-re a pont...

Gondoltam ha már úgyis kábel, akkor legyen meg végre egy másik, szintén évek óta húzódó
tervem kivitelezése is. A szükség és a kivitelezés között eltelt hosszú időnek köszönhetően
mára már fogalmam sincs, hogy vajon miért akartam áramot vételezni egy izzófoglalatból.
Persze tudom, hogy lehet kapni átalakítót készen, azonban nekem a gyári nem tetszett.
Ugyanis az van, hogy ahogy a boltit nézegettem, szerintem abban vékony a lyuk.
Persze a steklámpa dugója épp belemegy, azonban a hosszabbító vastag
végű földelt dugóját már nem tudnám beleerőltetni. Vagyis flexelni azt nem
tudnék a lámpafoglalatból. A hosszabbítóról levágott lengőaljzat már majd egy
évtizede hevert az egyik fiókom mélyén, míg a kiégett energiatakarékos
izzó egy ennél sokkalta fiatalabb darab. Talán ha két éve őrzöm
egy dobozban, mint valami szörnyű családi titkot.

Ez egy drága izzó. Amúgy jó is. Simán pótolta a hagyományos százas izzót a sloziba.
Kényelmesen lehetett a fényénél régi Rádiótechnika újságokat olvasgatni.
Na! Most elárultam, hogy mivel szoktam múlatni az időt a vécén.

A fénycső bele van ragasztva abba a műanyag kupakba, amire én most épp igényt tartok.
Többféle megoldás is ismeretes arra, hogy hogyan lehet biztonságosan megszabadítani
a műanyag részt az üvegtől. Például rongyba csavarjuk, s úgy püföljük, aztán a rongy
meg az üveg mehet a kukába. De az is gyors és kényelmes megoldás, bár
a környezetet kevésbé kímélő, ha focizunk vele egyet az utcán.

Én egy harmadik megoldást választottam, miszerint bedobtam a szemetes vödrömbe,
rátettem a tetőt, majd jó alaposan megráztam a dobozt. Majd még egyszer, s ezt
még jó néhányszor megismételtem. Milyen masszív is az üveg, mikor épp el
akarom törni... Állapította meg -az aktuális példán okulva- a szerző.

Ez úgy néz ki, mintha ép lenne, de persze nem az.
Gondolom betett neki a rázogatás.

Ez a másik izzító spirál látványosabban szakadt. Mielőtt a lámpát nekiálltam
volna elpusztítani kimértem, hogy az egyik szál megszakadt.
Valószínűleg ezért nem világított. Vagy ki tudja?
Mivel elektronika van benne, bármi baja
is lehetett, amit nem láttam értelmét
orvosolni. Fogyasztói társadalom...

Fúrtam hat lyukat. Ezeken keresztül fogom befűzni a kábelkötegelőket.
Legalábbis egyelőre ez a terv.

Eredetileg nem így volt bekötve a lámpába vezető drót vége, de most így van.
Szerintem ez a forrasztás stabilabb kötés mint a gyári, ami egyszerűen
csak odaszorította a vékony vezetéket. Kell az áram a flexnek na!

A kábelt (biztonsági okokból) háromszorosan rögzítettem.
A sárga-zöld földszálat (a biztonság teljes mellőzésével) elhanyagoltam.

Ez most annyira nem kell nekem semmihez, hogy vigyáznom kell rá, nehogy úgy eltegyem,
hogy sose többet ne kerüljön elő. Ha egyszer végre meglesz a pincében a fiókos
szekrénykében az a fiókom, mely az 230-as lomokat tartalmazza, majd
akkor oda biztonsággal bedobhatom, mert ott majd legközelebb
is megtalálom. Legalábbis ez a terv. De persze ez se ma lesz...