Három ízű töltelék
(csirke nélkül)

A most leírásra kerülő étel általában maradékokból szokott készülni, ami persze
- mint teszem azt most részben én is - egyáltalán nem kötelező. Balra egy
darabka maradék kenőmájast látunk, középen két fej gomba fehérlik,
míg a jobbra látható nejlonzacskóban egy maréknyi darált hús lapul.

Ez itt három tojás összekeverve.

Ez pedig úgy fél kiló szikkad, amolyan "ezt nincs már kedvem megenni"
állagú kenyér, beáztatva vízbe.

Kenőmájas, darált hús, aprított gomba.

Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy bemutassam ezt a három fej,
immáron megtisztított állapotban várakozó vöröshagymát.

Miután a kenyér elázott, kinyomkodom belőle a vizet, majd átpakolom egy másik tálba.

Okos dolog ez a hagymafésű, mert segedelmével a végén sem esik szét a szeletelés
alatt álló hagyma, de bevallom őszintén, részemről annyira utálom elmosogatni
(ugyanis a másik vége egy rakás hegyes tüske), hogy inkább nem használom.

Alakul a rendetlenség az asztalon. Részemről azért szeretem ezeket a tálakat,
mert egyrészt jól megmaradnak benne a dolgok, másrészt rengeteg
fér beléjük, harmadsorban pedig könnyű őket elmosogatni.

A képen a tojásba kevert aprított hagymát látjuk. Egyesek szerint mielőtt a hagyma
bekerül a töltelékbe (vagy fasírtba), azt olajon (szerintem inkább szalonnazsíron)
meg kell dinsztelni. Csináltam már úgy is, de mivel részemről együtt tudok vele
élni, mikor egy ételből mondhatni kiragyog a hagyma, szóval jó lesz ez így is.

A kenőmanci - mint ahogy az összes többi főzési alapanyag is - meglehetősen
gusztustalanul tud kinézni. Mert ugye ez is mire hasonlít leginkább? Na ugye!

Ez itt a darált hús közelről.

Ez pedig a kinyomkodott kenyér.

Mindenféle fűszereket (majd mindjárt elmondom, hogy miket) szórtam
a tojásos hagymalötyibe, valamint természetesen meg is sóztam.

Majd tettem bele egy kevéske kenőmájast, gombát, illetve darált húst.

A kapott masszát háromfelé osztva szétdobtam a korábban látott három tálba, úgymint
kenőmájas, darált húsos, gombás. Ezekben a tálakban volt az alapanyagok
döntő többsége, míg a tojásba csak egy keveset kevertem belőlük.

Mivel három tál volt, én meg azt olvastam, hogy ezek a fűszerek mind illenek a sült
dolgokhoz (vagy ha nem, én akkor is ezeket vettem le a polcról), ezért az egyik
tálba oregano, a másikba majoránna, míg a harmadikba kakukkfű került.
Rozmaringot meg szórtam mind a háromba. Vagy valahogy így.
A sorrend és a "melyiket mibe" kérdése részemről
teljesen el lett hanyagolva.

Mivel épp nem volt kedvem könyékig összekenni magam (mert akkor nem tudtam
volna közben fényképezni), ezért az összetevőket egy villával dolgoztam össze.
Persze ha valaki úgy szereti, össze szabad őket gyurmászni pusztakézzel is.

A tepsi alját kikentem zsírral. Ennek közelítőleg nulla hatása van az ételre, mert eddigi
tapasztalatom szerint úgyis le fog sülni. Van aki nem szereti, én igen. Már
úgy értem, hogy szerintem a dolgok lesült része a legfinomabb.

Íme a tepsibe porciózott három kupac gusztustalanság. Azért emeltem ki külön, hogy
a tepsibe, mert jutott belőlük egy műanyag dobozba is, ami a mélyhűtőben
végezte, természetesen szíves későbbi megsütés és megevés végett.

Nem kell bele se szalonna, se fokhagyma gerezdek. Ezek csak
azért kerültek oda, mert már megint nem bírtam magammal.

A 180 fokra állított grillsütőbe került a tepsi, konkrétan egy órára.
Szegény kenyérpirítót is hányszor, de hányszor
rásütöttem már a grillsütő tetejére...

Már fél óra múlva is nagyon jól nézett ki, de tilos
beleenni, meg kell várni, míg teljesen elkészül.

Miközben ez jól elvan magában a sütőben, én közben odabent éhezek.

Mivel úgy láttam jónak, még 10 percet rátekertem a grillsütő órájára.

A többféle ízű étel egy tányérba pakolva azért jó, pláne ha mind finom,
márpedig ez az, mert az ember evés közben jól elfoglalja magát azzal,
hogy el sem tudja dönteni, hogy melyik ízlik jobban. A káposztával
töltött uborka - mint savanyúság a kispesti piacról -
újabb fokkal emelte az íz orgiát.

A tepsi, illetve a grillsütők átlagos méretéből sejthető, hogy nem semmi adagot
sikerült belőle betolnom az arcomba. Ehhez az ételhez természetesen nem
kell semmiféle köret, hiszen ez tulajdonképpen maga a köret. Már úgy
értem, hogy az ilyesmi összetevőjű katyvasz eredetileg a töltött csirke
szerves része. De hogy így külön is milyen finom, azt kóstold meg magad!