Utómunkák, illetve előkészületek
(már megint festek)

Ez a fiók nem a pincében van, hanem idefent a lakásban, pedig lent volna a helye.
Mivel vettem neki egy (több) szekrényt, abban jól elvolna. Már csak azért
is, merthogy idefent porosodik, mert ugye nincs neki semmi teteje.

Akarom mondani, ez mindennek a teteje! Ez a valami a fiókban van, csak nem látszik
a portól. Tényszerűen csak a por látszik. Szó sincs róla, hogy csak úgy ukmukfukk
felkapom, mert odalent sincs hová tenni. Ugyan a legutóbbi pincés cikkben
úgy nézett ki, mintha már készen is lennék, csak ugye
ez finoman szólva nem igaz.

Például ez a szürke fiókos ugyan ki lett pofozva, azonban hely híján itt maradt a sarokban.
Át kéne tolni a másik pincébe, csak előbb még útban van pár apróság.
No nem a hokedli, meg a gázpalack, mert az smafu!

Egyrészt ugye azt már mondtam, hogy sok a lakásban a felesleges lom. Illetve mindegy,
hogy mondtam-e, vagy sem, mert sok és kész. Csakhogy nem csak fent, de lent is sok!
És nem csak sok, de még ömlesztve is van! Jobbról belóg a képbe egy szép rózsaszín
doboz. Ilyenekbe fogom szétpakolni az apró holmit. De hová tegyem a dobozokat?
Azt találtam ki, hogy itt szemben, felül, közvetlenül a plafon alatt lesz egy polc.
Odaképzeltem, aztán próbáltam gondolatban nekimenni. Mivel nem sikerült,
valószínűleg jó helyet találtam neki. Aztán elképzeltem lentebb, középen,
függőlegesen állva, de mindenhogy jó volt! Most mire fogjam, hogy
nincs kész? Még deszka, akarom mondani bútorlap is
annyi van, hogy többszörösen kiadja.

Felkaptam egy dobozt, beleszórtam a mindenfelé szétpakolva heverő óriási csavarokat,
majd mindenhova odapróbáltam. Széles polc kell neki, vagy keskeny? Már úgy értem,
hogy így lapjával legyenek a polcon a dobozok, vagy élével? Mondjuk élével több
fér el. Egy sorban legyenek, vagy két sorban egymáson? Mivel még fogalmam
sincs, hogy mennyi doboz lesz miután szétválogatom a vegyes csavaros
dobozaim, ez egy nehéz a döntés. Hagyom is ezt most, keresek
inkább valami egyszerűbben megoldható feladatot.

Például ahhoz, hogy ki tudjam húzni a sarokból a fiókost, egyáltalán nem kellett
agyalnom semmin. Persze ez nem igaz. Mikor megláttam a hokedlin a biciklis
ládát, rögvest beugrott, hogy ő mennyire nem való ide. Mivel tudom, hogy
hol lesz a helye, elmentem és megnéztem. Oda fog férni, csak ott most
egyrészt kosz van, másrészt egy piros benzines kanna. Mindezek
előtt pedig három marék aprófa. Beraktam az aprófát egy
szatyorba, hogy kiférjen tőle a fiókos szekrény.

Megy a bútor, ha tolom. Ugyan a küszöbnél elakadok, ez
azonban nem lep meg, hiszen már a múltkor is így volt.

A múltkori többszöri nekifutásnak lettek egészen hihetetlen eredményei. Például ennek
a szekrénynek az összes fiókja üres! Tervem az, hogy mivel ezek a fiókok kifejezetten
masszívnak látszanak, ezért nehéz dolgok kerülnek bele. Elsőnek például átdobáltam
a barna szekrény fiókjából a kondenzátor gyűjteményem. Illetve ez csak egy része,
a nagyok, illetve ritkán használt nagyobb feszültségűek. Odafent van még egy
fiók, abban a kisebb feszültségű nagydarabok vannak. Aztán van még egy
fiók, abban meg az aprók. Hogy mennyi is pontosan az éves elkó
fogyasztásom? Hát... Bevallom, van az úgy, hogy nulla.

Meg fogom oldani, hogy ne verje le a porszívó a kismegszakítót. Illetve azt is, hogy
ne papír porzsák legyen benne. Utóbbi farigcsálós projecthez például kell néhány
csavar. Nem nagy, hanem apró. Ezek most annyira ömlesztve hányódnak, hogy
hiába van a dobozban amit keresek, esélyem sincs megtalálni! Miután majd
szétválogattam őket, hogy anya, csavar, alátét, hármas, négyes, hatos
nyolcas, már nem lesz mire fognom, hogy miért halogatok egy
pillanatok alatt elvégezhető feladatot. A pillanat persze
néhány órát jelent, de én már csak ilyen
lassan szoktam pislogni.

Olyan alaposan felporszívóztam, hogy tán még sosem volt itt ekkora tisztaság!
Egyből el is terveztem, hogy leszedem a balra látható polcot, meg talán még
a felette lévőt is. Lekefélem a falat, megy rá a falfix, arra 6-30-as glett, és
még rá is fogok festeni! Megtorpantam egy kicsit, majd belegondoltam.
Mi szokott itt lenni? A télire való aprófát szoktam idehalmozni. Ha az
aprófa helyett egy polcot teszek ide (a villamos szerszámoknak) még
akkor sincs semmi értelme a falsimogatásnak. Mondjuk az igaz, hogy
a fehér faltól világosabb lesz, de valljuk be, ez elég erőltetett magyarázat.

Aranyos kis kuckó ez, csak nehéz innen kihúzni a dolgokat. Mivel mind a biciklis faláda,
mind pedig a szerszámos fémláda ritkán kell, itt épp jó helyen lesznek. Belegondoltam,
de szerintem egyikből sem kellett semmi már évek óta, úgyhogy biztosan igazam van.

Rettenetes hangjuk volt ahogy toltam őket befele a csupasz betonon.
Majd ha nagyon nem lesz semmi dolgom, szerelek rájuk kerekeket.

A felülről második fiókba kerültek a vizes alkatrészek, eggyel lentebb pedig a zárak és
a kulcsok. Tisztára hihetetlen, hogy ezek végre a rendes helyükre kerültek. Aztán
találtam még egy doboz zárat és kulcsot, ami már nem fért ide. Nem lesz itt
rend sose! Az a polc ott jobbra, az lenne a hangszóróim helye. Abból a
projektből is nem tudom mi lesz, mert nagyon nem akar összeállni.
Egyre több a hangszóró, miközben a hely monoton fogy. Mikor
azt hiszem, hogy végre mind együtt vannak, akkor mindig
előkerül egy újabb fiókra való. Ez a fiókos meg nem
jó itt középen, mindenképp be kéne tolni a falig.

Mivel kereke van, ha útban találna lenni, egyszerűen csak előrébb húzom.
Ennek a lehetőségét mindjárt megszűntetem, merthogy ami az
előbb még itt volt, az bizony mind vissza is kerül ide.

Meg mertem volna esküdni, hogy nincs ilyenem, valamint arra is, hogy már szétszedtem,
csakhogy az nem az enyém volt. Ez amúgy így is van, illetve volt. Ez a telefon egy
viszonylag fiatal szerzemény. Majd ha nem futja kalácsra, eladom egy tízesért
a Vaterán. Az ott jobbra, az meg a rádiógyűjteményem része. Ezek az un.
daxli rádiók. Azt mondanám, hogy úgy tíz évvel ezelőttig egy darab nem
volt belőle, aztán egyszer csak elkezdtek bezuhogni. Legalább
vannak alkatrészdonorok a rádióépítős projectemhez.

Mindenki bent van? Mindenki jól van? Senki többet harmadszor? Amit élére állítva
tettem a fiókosra, az egy Weimar rádió. Szét kéne már szedni darabokra, és akkor
nem foglalná el a helyet, csak mindig van előtte valami más, valami fontosabb.
Mikor érek már oda, hogy ez ne legyen így? Megérem egyáltalán? Hogy így
ezen gondolkodtam, s közben neki voltam támaszkodva egy a sarokba
támasztott egyágú létrának, óvatlanul benéztem a fokok között.

A ventilátor szétszedtem cikke nem hinném, hogy különösebben bonyolult lenne,
azonban a tőle jobbra látható két Sokolt úgy kerülgetem, mint macska
a forró kását! Persze előbb utóbb a Sokolos cikkel is megleszek.

Egy újabb daxli rádió! Ez amúgy tényleg újabb. Ezt 2014-ben vettem a piacon ötszázért.
Úgy le fogom rombolni, hogy csak na! Valaha volt egy ilyenem, csak elkeveredett.
Nem szerettem, mert mindig volt vele valami baj. Majd egyszer jól visszakapja!

Ezt a furcsa lámpát tényszerűen az utcán találtam. Elsőre otthagytam az út szélén, de
visszafelé jövet megesett rajta a szívem. Ha fémgyűjtő nomád találja meg, biztosan
semmi esélye sincs a túlélésre. Nekem meg tetszik. Illetve nemhogy tetszik,
hanem kifejezetten kell! Egy ilyen forma lámpa jó szolgálatot tesz
ha a pince előtt a földön ülve szerelek valamit. Hogy szét?
Vagy össze? Az mindegy, csak jó világos legyen!

Az is teljesen világos, hogy bármennyi polcot is kreáljak, mindet be tudom lakni!
Ezt például itt találtam az egyik pincében. Lefestettem, majd beállítottam
ide a sarokba, kintre a folyosóra, hogy egyszer majd biztosan jó
lesz még valamire. Már rá is költöztettem a muskátlikat.

Még azon töprengtem, hogyha ezeket az alkatrészeket szétválogatom, akkor itt lesz egy
egész polcnyi üres hely. De persze nem lesz, merthogy a szétválogatott alkatrészek
több helyet foglalnak el, mint mikor még ömlesztve voltak. Pedig nagyon
kéne már ide pár üres polc, hogy legyen egy kis mozgásterem.

Ilyen telefont már mutattam a szétszedtemben, illetve ezt a kettős is láttuk már az egyik
régebbi pincés cikkben. Most az lesz, hogy csinálok a két betegből egy működőt.
Az az igazság, hogy van bennem némi félsz, hogy a végén még mind a kettőt
megjavítom, és akkor ugye már megint nem fog felszabadulni semmi hely.

Mivel úgy igazándiból semmihez sincs kedvem, ezért eltöprengtem rajta, hogy igazán
feltehetném már az ajtókat a szürke szekrényekre. Aztán rájöttem, hogy abban
laknak a hangszórók, és még nincsenek meg nekik a polcok. Miért nem
lehet, hogy egyszerre csak egy dolgot csinálok, és nincs ott
mellette kismillió más elmaradt feladatom?

Felnéztem az égre, de persze nem láttam odáig a mennyezettől. Nézegettem ezt a mini
Hi-Fi tornyot, de aztán beugrott, hogy ezt már szétszedtem. Biztosan láttam benne
valami használhatót, ha egyszer nem dobtam ki. Valamint ott vannak mellette
azok a keménypapír lapok. Ezek a kötözős mappák borítólapjai. Ha kell
egy kis keménypapír, hát ne kelljen érte a szomszédba szaladnom.
Pedig most az lesz, merthogy a szomszédban is láttam belőle
egy stóccal. Legyenek már végre egy helyen,
az egyűvé tartozók!

Ezen a polcon az építkezős cuccoknak kéne lenniük. Ehhez képest ugye...
Valamint ha ez a PC itt van, akkor mi az a három másik a másik pincében?
Illetve van egy olyan tervem, hogy majd mikor lesz egy kis hely, vagyis soha,
akkor mindenhonnan kihúzom az összes kábeleket, és egy helyre koncentrálom
őket. Azt mondjuk nem tudom, hogy van-e itt akkora polc, amin mind elférnének...

Ezekbe a dobozokba lennének szétpakolva a mindenféle alkatrészeim.
Még tiszta szerencse, hogy az összes doboz üres!

Ez a lámpa, ahogy az előbb odébb tettem, akkorát csörömpölt, hogy a frászt hozta rám!
De nem közvetlenül mozgatáskor, hanem úgy tíz másodperc múlva.

Már úgy értem, hogy miután letettem, kisvártatva kiesett belőle ez a fénycső.
Nem baj, mert úgyis valami rendes izzós fejet akarok rászerelni.

Mivel ezt a lámpát nem is oly rég pofoztam ki, nem ennek a fejét fogja megkapni.
Valamint ez is mit keres itt? Mondjuk az igaz, hogy két másikat már felszereltem
az asztalra, így a harmadik már kissé túlzásnak hatna. Majd alkalomadtán
odapróbálom a másik pincébe a polchoz, hátha odafér valahogy.

Hogy legyen egy kis hely ahová el tudom tenni a földön szanaszéjjel heverő kacatokat,
azt találtam ki, hogy lapjára hajtogatom a rózsaszín dobozokat. Ez tulajdonképpen
munka is, meg nem is. A lényeg az, hogy látványos haladást lehet vele
elérni. Csak ugye hová teszem őket így lapjával?

Ennek a rádiónak a helyét néztem ki. Ha szerencsém van, és nincs mögötte semmi,
akkor éppen ideférnek a lapra hajtogatott dobozok. Ha meg kell egy
doboz? csak kihúzok egy lapot, majd helyrehajtogatom.

Hurrá! Semmi sem volt a rádió mögött. Illetve volt, de a
pókháló azért nem akkora ellenfél, hogy megakasszon.

Menten át is szaladtam a szomszéd pincébe a pókhálózós kézi eszközömért.
Valamikor régen, mikor még szinte csak a tűzifa volt a pincében, az összes
takarító szerszámunk egy fél seprű volt. Már úgy értem, hogy a nyelének
csak a fele van meg. Szerintem a hiányzó részből készült a spájzunkba
a kolbásztartó rúd. Most már persze oka fogyott, meg
amúgy is bepolcoztam alatta.

Még ezt a rengeteg dobozt...
Amúgy ez nem mind, mert a másik pincében is ezzel van tele a szekrény.
Ahogy így nézegettem, egyszer csak rájöttem, hogy ezek úgy szétállnak,
hogy nem fogom tudni őket betolni a magnós szekrény feletti résbe.

Majd mikor legközelebb erre járok, addigra remélhetőleg szépen lenyomódnak.

Azokat nem szeretem ott lent, mert életveszélyesek. Ezt úgy kell érteni, hogy biztosan
agyoncsapok valakit, mikor kihúzáskor beakad a fiók széle a polc lábába, amitől
a polc egyből összecsuklik. Múltkor majdnem így volt! Úgy megrettentem,
hogy ijedtemben összecsavaroztam a két polcot. Mondjuk így egyszerre
dől össze mind a kettő, de ezt nincs értelme tovább ragozni. Fedetlen
fiókok semmiképp sem valók olyan helyre, ahol beporosodhatnak.
Lásd mindjárt nagyszerű intő példának ezen cikk második képét.

Betettem a fiókokat a szekrényben felszabadult helyre. Ide való az a fiók is, amivel
ez a cikk indult. Valamint felhívnám rá a figyelmet, hogy a felső polcon
kialakulóban van, a "minden PC cucc egy helyre" projectem.

Hogy valami mindig kimarad...
Ez amúgy egy szerencsés eset, merthogy a faládika az asztalra került, így nem
estem át rajta. Bezzeg szegény fekete lámpát már hányszor felrúgtam...
Már több törődést okoztam rajta tenmagam, minthogy kidobták.

Amúgy a mostani nekibuzdulásom szomorú apropója, hogy meghalt Ilonka néni.
Ez meg itt az Ő pincéje. A lomok viszont természetesen az enyémek. Az most
mindegy, hogy a múltkor szépen kifestettem, meg bepolcoztam, mert akkor
is el kell innen hordanom mindent. Ugyan ezt még nem mondta senki, de
attól én még tudom az illemet. Persze a Simson és a tartalék bicaj még
marad, de azokat seperc alatt kitolom, mikor majd aktuális lesz. Ellenben
a nagyobb darab dolgokat nincs kedvem innen elpakolni. Már eleve azért is
kerültek ide, merthogy nem kár értük. Legalábbis van köztük egy csomó ilyen
státuszú tárgy. Fujitsu nyomtató, másik nagydarab nyomtató, hordozható (füle van)
fénymásoló, kicsi nyomtató. Utóbbit már ki is tettem a bicajjal szembeni polcra,
merthogy kicsi. Ha olyanom lesz, felviszem a lakásba, és pikkpakk szétkapom.
De azt a két nagyobb fűtőtestet biztosan nem a lakásban fogom szétszedni.
A másik pincében sem szeretném látni őket az asztalon. Ha megcsinálom
a hajtogatós lámpát, akkor szét tudom őket szedni a fáspince előtt ülve.

Gondoltam pár kacatot áthordok ide, merthogy ezek a polcok felszabadultak,
mikor a múltkor elvittem innen az alkatrészes dobozaimat. Hát ja...
Mondom, hogy nekem a világ összes polca sem lenne elég!

A hatalmas (kilóg a képből) fából készült keret onnan van (illetve maradt meg), hogy
a múltkor átépítettem a heverőmet. A bicikli sárvédő meg nagyon nem ide való.
Néha azt játszom, hogy az ilyen eltévedt tárgyakat felkapom, és elviszem
őket a helyükre. De az ilyen fellelkesült állapot nálam fél óra
után lecseng, annyi idő meg semmire sem elég.

Ez a bicajom feletti zárható rész. Ide vágtam be a fekete sárvédőt. A fényeset a tartalék
bicajhoz vettem. Egyrészt azért, hogy legyen azon is, másrészt pedig azért, mert éppen
nagyon olcsón adták. Az mondjuk igaz, hogy nagyon vékony lemez, de azt a néhány
százast még így is megérte. Amúgy innen is el kellene vinnem a kábeleket, csak
még nincs helyük a másik pincében. A kábelek alatt rejtőző mindenféle
kacatoknak meg pláne nincs! Mára feladtam. Kész. Kifújt.
Le akartam ülni, és le is ültem.

De csak a kicsi fehér sámlira, és csak addig, míg
el nem készült a képen látható aprófakupac.

Felhoztam a talpas lámpát, mert azt gondoltam, hogy kipofozom egy kicsit.

Ütöttem vágtam, de végül azért egész jó lett.

Kicsivel később felhoztam ezt a porszívót is, illetve csak egyes részeit.
Ebbe meg hagyományos vászon porzsákot szereltem a papír helyett.
Aztán egyszer csak elfogytak az akadályok, s mikor már nagyon
nem volt mire fogni, hogy miért is nem festem a pincét,
ha nehezen is, de végül csak nekiálltam.

Egy régebbi pincefestés alkalmával itt fogyott ki a festék a szórópisztolyból.
Persze az is lehet, hogy nem a festék, hanem a kedvem fogyott el.
Vagy ami a legvalószínűbb, egyszerűen nem volt
kedvem kipakolni a pincét.

Most őszintén. Hát csoda, hogy nincs kedvem nekiállni? Csak toporogtam
összevissza a lomok súlya alatt, miközben olyan szerencsétlenül
éreztem magam, hogy a kezembe nyomtam egy százast.

Nem volt egy nagy munka, csak sokat kellett szaladgálni a két pince között.
Ez itt amúgy Ilonka néni pincéje, aminek részemről már rég üresnek kellene
lennie. Ehhez képest el sem lehet látni a szemközti falig, illetve már belépni
sem lehet. Mivel a másik pince kiürült, nekiálltam a takarításnak.
Mindent összeporszívóztam, még a mennyezetet is!

Mindent elpakoltam, mindent leporszívóztam. (ez azért erős túlzás)
Jöhetek végre felvarázsolni a falra azt a k*rva fehér festéket?
Én vagyok a varázsló, csak nem jut eszembe a varázsszó.

A balra látható Paint zoom nevű géppel fogok kifesteni, ami egy nagyszerű masina!
Balra a szatyorban egy óriási nejlon van, amivel a le nem festendő dolgokat
készülök letakarni. A szatyorra azért van odakészítve az ecset, mert
ami nem a mennyezet, arra ecsettel is rá lehet menni. Illetve
az apróbb részekhez gazdaságosabb az ecset, mert
ott a szórópisztoly nagyon pazarol.

Megtorpantam, mert felmerült bennem egy kérdés.
Na ne már, hogy megint festeni fogok?

Igazság szerint úgy volt, hogy majd csak holnap, de egészen egyszerűen nem bírtam
megállni, és ráfutottam a lécekre az ecsettel. Ide ugyanis nem jó a festékszóró,
merthogy a nagyja festék kiszállna a réseken a folyosóra. Oda meg minek?

Mikor majd kiszárad, akkor hófehér lesz, de már
most is látszik, hogy mekkora a különbség.

Itt is direkt festettem le a falat félig, csak hogy mutathassam a különbséget. A hullámpapír
barnasága úgy elnyelte a fényt, hogy a kép bal szélén látható szekrénybe alig lehetett
belátni. A fénycsőarmatúra pont a fejem felett van, szóval ezentúl a nagy fehér
felület majd szépen beveti a fényt a szekrénybe. Persze csak akkor, ha nem
teszek elé valamit. Mivel ez az egész rendrakós, illetve kifestős felbuzdulás
azért van, merthogy a polcépítés után már nem lehetne, ezért van rá esély, hogy
kerül ide valami. Faanyag annyi van, hogy bőven faraghatok belőle ide is egy polcot.

Hopp! Már le is festettem, ami az előbb még barna volt. (balra lent)
Illetve a szemben lent látható fadarabot is lefestettem.
Meg a keresztlécet is. Kenek én mindenre!

Például lefestettem a küszöböt is.

Természetesen csak azért, merthogy ezt a rácsos részt (ami épp a küszöb felett van)
szintén lefestettem. Innen persze pont a küszöbre csepegett le a festék.

Ha meg már úgyis fehér pöttyös volt? Inkább szétkentem rajta,
minthogy letöröltem volna. Szerintem így a szebb!
Nem vagyok normális ezzel az ecsettel...

Ennek a résznek a festését felülről kezdtem, és bevallom őszintén, hogy
mikor leértem a földig, alig bírtam megállni, hogy tovább ne menjek!

Na most lehet nekimenni a plafonnak a festékszóróval!

Ez az a hatalmas nejlon, amivel a bútorok voltak letakarva. Nem tudom megmutatni
hogyan mutatott a szekrény letakarva, ugyanis festés, illetve még a szekrény
letakarása előtt betettem a szekrénybe a fényképezőt, nehogy festékes
legyen. Ugyanezen okból kifolyólag a festésről szóló videófelvétel is
elmaradt. Rögtön meg is kérdeztem magamtól, hogy nekem - mint
kívülállónak - pontosan mi is a véleményem az intelligenciáról...

Le is takartam, meg nem is takartam. Meg azóta már egy kicsit takarítottam is.
Szép lesz ez, ha kiszárad! Ha meg nem, akkor sem fog látszani, mert úgyis
eltakarom valami dobozzal. Itt mondjuk eredetileg a fénycsöves doboz
volt, amit egyáltalán nem biztos, hogy visszateszek ide. Csak akkor
meg hova fogom tenni? Hagyjuk ezt most, mert egy másik
project a polc, és a rajta történő rendrakás is.

Ha nem árulom el, akkor sose jössz rá, hogy mi ez. Ez kérlek a fénycső. Ezt még apukám
tekerte be a helyére 1971-ben, mikor ideköltöztünk. Ami a vízszintes vonalon
felül van, az kérem por. Jó. Bevallom. A minap trehány voltam.
A fénycsöveket például nem porszívóztam le.

Lemostam mind a két csövet, s még azon melegében, akarom mondani még vizesen
vissza is tettem őket a helyükre, hiszen nélkülük azért elég sötét van itt. Mondjuk
csinálhattam volna egyenként is a lemosást, csak akkor nem fértem volna oda
a csövek mögötti fehér felülethez. Az is sok minden volt, csak fehér nem...
Mikor a csöveket visszaraktam a helyükre, a vékonyabbik nem indult be.
Először azt hittem, hogy tán megártott neki a víz, de nem! Hanem csak
törölgetés közben átbillentettem a piros kapcsolót. Ezzel le lehet
kapcsolni az egyik csövet. Bevallom őszintén, mivel ez a
kapcsoló az armatúra belső végén van, eddig nem
is tudtam a létezéséről. Nehéz itt felfelé nézni...

Lefelé nézni azonban már könnyű, és érdemes is. Olyan szép lett a pincével szembeni
fal, hogy csak na! Amúgy ezt itt nem is akartam kifesteni, merthogy úgyis mindig
összekenődik tüzelőszállításkor. Szóval az úgy történt, hogy átmentem a másik
pincébe valamiért, és találtam egy kisdoboz diszperzitet, ami vödröcskének
már alig lötyögött valami festék az alján. Értitek? Hát nem hagyhattam ott!

K*rva életbe...
Hogy már megint mi jutott eszembe? Ami fehérséget jobbra látunk, az gipsz.
Ha vennék belőle egy zsákkal, és legalább a nagyobb lyukakat befoltoznám,
akkor egyrészt nem kéne a lehullott csavarokat szedegetnem a résekből,
másrészt rámehetnék egy doboz legolcsóbb fehér festékkel a földre,
és akkor még ennél is világosabb lenne. Már csak a fejemben
kéne valami világosságot gyújtani valami úton módon...