1781 március 13-án William Herschel (1738-1822) saját készítésű távcsövével véletlenül felfedezett egy új bolygót. Herschel
muzsikus volt, aki az angliai Bathban telepedett le, és orgonistaként dolgozott. Hobbija a csillagászat volt. Saját maga építette
a teleszkópjait, és listát készített azokról a csillagokról, amelyeket a távcsövén át egymáshoz nagyon közelinek látott. Egyik
éjjel megpillantott egy új égitestet, amitől azt hitte üstökös, mert az lassan közelített a háttérben lévő csillagok felé.
Néhány héttel később kiderült, hogy nem üstököst látott, hanem egy új bolygó fedezett fel. Herschelt a felfedezése világhírűvé
tette, amiért III. György királytól elismerést és pénzdíjat kapott. A csillagászok sokáig nem tudtak megegyezni az új bolygó
nevét illetően, míg végül az Uránusz név mellett döntöttek. a klasszikus mitológiában Uránusz Jupiter nagyapja. 1846-ban
újabb bolygóra bukkantak a Naprendszerben, de ennek a felfedezését már gondos kutatómunka előzte meg. a csillagászok évekig
nem tudták mire vélni az Uránusz mozgásában mutatkozó rendellenességet. Newton gravitációtörvénye alapján számított a ki az
Uránusz helyét, de annak a tényleges helye mégsem esett egybe azzal, amit előre megjósoltak. Sejtették, hogy ennek az lehet
az oka, hogy egy másik, még fel nem fedezett bolygó vonzóereje hatást gyakorol az Uránuszra.
Ezért két matematikus hozzáfogott, hogy kiszámítsa, hol kell lennie az új bolygónak. 1845-ben az angliai Cambridge-ben John Couch
Adams (1819-1892) és James Challis (1803-1862) az egyetemi csillagvizsgálóban hozzáláttak a munkához. Bár Challis feljegyzéseket
készített az új bolygóról, az nem tűnt fel neki, hogy ő fedezte fel ! Szinte ezzel egy időben egy francia csillagász, Urbain
Leverrier (1811-1877) megpróbálta rávenni Franciaországban a Párizs Obszervatóriumot, hogy kezdjenek el kutatni az új bolygó után. De ezzel nem elégetett meg, ezért írt egy német csillagvizsgálónak is Berlinbe. Johann Galle (1846. szeptember 23-án) megtalálta a keresett bolygót, ami a római tenger istene után a Neptunusz nevet kapta.
Az Uránusz elsősorban hidrogén- és héliumgázból áll, de a légkörének 1/7-e metán. Ennek a gáznak köszönhető, hogy a bolygó nagy
távcsövön át kékes színű, ezt először Herschel állapította meg. a Voyager 2 űrszonda csak néhány felhősávot talált rétegének
felsőbb rétegeiben. Az Uránusz hőmérséklete -220C körül mozog. A bolygó közepén egy kőből és vasból felépülő hatalmas mag
található. Az Uránusz forgástengelye nagyobb szögben dőlt meg, mint kellene, ezért az északi pólusa szinte már a keringési
pályájának síkja alá mutat. Ezzel a tulajdonsággal egyedülálló a Naprendszer bolygói között. Az Uránusznak 84 évre van szüksége
ahhoz, hogy megkerülje a Napot. Nagyon különösen alakulnak rajta az évszámok. Körübelül 20 évig az északi pólusa több-kevésbé a
Nap felé fordul, eközben a déli pólusa teljes sötétségbe burkolózik. A csillagászok szerint az Uránusz nem sokkal a
Naprendszer kialakulása után egy másik óriás bolygóval ütközhetett. Ez lehet az oka annak, hogy kibillent.
Az Uránusz gyűrűit véletlenségből fedezték fel. A csillagászok csak a bolygó légköréről akartak többet megtudni. Miközben az Urán
usz elhaladt egy halvány csillag előtt, megfigyelték, hogyan pislog a csillag. Azt tapasztalták, hogy a csillag azelőtt és azután
is pislogott néhányat, hogy az Uránusz eltakarta. Senki nem számított erre a hatásra, ami az Uránusz közül keringő legalább
kilenc halvány gyűrűnek köszönhető. Ezeket a gyűrűket nagy darab kövek, sziklatömbök és finom por alkotják.
Az Uránusz öt nagy és tíz kisebb hold kíséri. Ezek közül a legérdekesebb a Miranda, amelynek közel 500 km az átmérője. A felszínét
változatos völgyek, árkok és meredek sziklafalak teszik érdekessé. Olyan mintha a Miranda három vagy négy nagy kőgörgetegből
olvadt volna egybe. Lehet, hogy ezek a kőtömbök egy hold darabjai, ami egy aszteroidával való ütközés során darabokra hullott,
de a gravitációs erő következtében újra összeállt.
A Neptunusznak van egy holdja, ami nagyobb, mint a mi Holdunk, ez a Triton. A légkörének nagy részét a miénkhez hasonlóan
nitrogén teszi ki, 7/10 része kőből, 3/10-e pedig vízből áll. A Triton déli pólusa közelében a Voyager 2 vörös jeget, az
egyenlítője vidékén pedig a fagyott metántól kék jeget kapott lencsevégre.
A Triton felszínén óriás vízjég által vájt sziklák és sok-sok kráter figyelhető meg.
1690 Az Uránuszt először jegyzik fel, de még csak csillagként.
1781 Az Uránuszt mint új bolygót fedezi fel William Herschel.
1787 William Herschel rábukkan az Uránusz két holdjára.
1846 Felfedezik a Neptunuszt.
1977 Felfedezik az Uránusz gyűrűit.
1986 A Voyager 2 útja. Felfedezik az Uránusz újabb tíz holdját.
1989 A Voyager 2 elrepül a Neptunusz mellett, és észleli annak gyűrűit.
Uránusz
Neptunusz
Tömege
14, 5 földtömeg, 8, 7*1025 kg 17, 2 földtömeg, 1026 kg
Átmérője az egyenlítőnél
4 földátmérő, 51300 km
3, 9 földátmérő, 49500 km
Sűrűsége
1, 27 g/cm3
1, 77 g/cm3
Hőmérséklete
-220oC
-213oC
Forgási periódusa
#17 óra 14 perc
17 óra 52 perc
Átlagos távolság a Naptól
2, 86 milliárd km
4,5 milliárd km
Keringési periódus (év)
84 év
165 év
2006. HKV - Készítették a Lappangó Vírusok