|
Mint mindig, ezúttal is az események után kullogok.
Talán két hete, egy délután éppen nyaralásunkat előkészítendő, az útikönyvet bújtam, amikor Levente elém állt:
- Papa a segítségedre van szükségem! - mindig ilyen hivatalosan mondja.
- Miben segíthetek?
- Nem találom a kerekeket.
Ajjaj! Kezdtem rosszat sejteni, és sejtésem hamarosan be is igazolódott. Levi a kisbiciklije kitámasztó kerekeit kereste. Általában nem szoktam lerázni magamról, de ezúttal megpróbáltam eltéríteni szándékától:
- Valahová el vannak pakolva, majd holnap megkeresem. - Magam is meglepődtem, hogy ebbe belenyugodott!
Több mint két éve vettünk egy kis biciklit Leventének, de ez a lurkó -legnagyobb bánatomra- nem mutatott hajlamot a kerékpározásra. Tekerni nem szerette, és az egyensúlyozással is komoly gondok voltak, úgy tűnt sosem fogja megtanulni. Ha az oldalsó kitámasztó kerekek fel voltak szerelve, még csak-csak eljátszott vele, de ezt meg a bicaj sínylette meg: Levente a korához képest nagyon nagy gyerek, a kitámasztók nem az ő súlyához vannak méretezve, rendre el is görbültek. Ezek után nem csoda, hogy az idén még elő sem vettük a járgányt.
Újra olvasásba merültem, és már meg is feledkeztem a bicóról, amikor nagy készülődésre lettem figyelmes: a két Zsuzsa és Levente indultak a ház elé, biciklizni. Szerencsére utcánk egy forgalommentes zsákutca, ideális gyakorlótér.
Levente nyeregbe száll, Zsuzska pedig fut mellette, és oldalról támogatja. Még nézni is rossz. Jónéhányszor megteszik a távot, mikor Zsuzsa veszi át a segítő szerepét. Ő nehezebben hajol, hát Levente grabancát kapja el, úgy egyensúlyozza. Zsuzsát én váltom, majd ismét Zsuzska következik.
A dolog kezd gyanús lenni! Levente általában nehezen viseli a sikertelenséget, ha valami nem megy neki, hamar feladja a dolgot, ám ezúttal fáradhatatlanul teker és tűri a dűlöngélést. Egyszer csak Zsuzska szól, már alig ér hozzá, és valóban, a következő körben már csak biztonságból fut mellette. Az indulásnál és a megállásnál még kell a segítség, de az egyenesben bizony egyedül megy. Első napra ennyi elég is!
Másnap ismét kivonultunk, és láss csodát, két kör után egyedül indul, és egyedül áll meg. Mehetünk a játszótér aszfaltjára, ahol már más gyerekekkel együtt tekerhet!
Hát igen, erről csak egy képünk van, Zsuzsa inkább rövid videójeleneteket vett fel a fényképezőgéppel, azok lejátszására pedig egyelőre nem vagyunk felkészülve. (Egy újabb feladat!)
(folyt. köv.)
|
