|
Úgy látszik, már csak két témával tudok foglalkozni: vagy bányászat, vagy repszim. Ezek váltják egymást szép sorban, tehát úgy illik, most bányászat következzen.
Minden év szeptember első vasárnapja a Bányásznap. Mi itt Annavölgyön, már hosszú évek óta szombaton tartjuk, ami nem baj, mert így a még létező bányász szervezetek képviselői is el tudnak látogatni hozzánk. Az már inkább baj szerintem, hogy az esemény nem kap szinte semmi hírverést. A Nyugdíjas Bányász Szakszervezet tagjai kapnak meghívót, de a község lakossága nem szerez tudomást róla. Én bezzeg kiváltságos helyzetben vagyok, ugyanis Zsuzsát aki rendszeresen fotózott az ünnepségeken, egy alkalommal beszervezték. No nem III/III-as ügynöknek, hanem nyugdíjas bányász szakszervezeti tagnak. Így ő hivatalból kapja a meghívót, én pedig ha csak nincs valami elháríthatatlan akádálya, elmegyek helyette. A megemlékezés végeztével a hivatalos vendégeket és a szakszervezeti tagokat meginvitálják egy szendvicsre, és egy italra, a többi vendég szétszéled. Nos a hírverés hiányának eredményeként nem ritkán, egyedül indulok hazafelé.
Évek óta mondom olyanoknak akik tehetnének érte: hirdetni kellene, ide szoktatni fiatalokat is, jöjjenek minél többen, a szakszervezeti tagok mind idősek már (Zsuzsa kivételével), és évről-évre kevesebben vannak. Néhány év és nem lesz kit emlékeztetni arra, hogy Annavölgyön 180 éven keresztül folyt bányászkodás, nem lesz kinek eljátszani a bányászhimnusz. Ezideig nem látom szavaim eredményét.
Az idei bányásznapi ünnepségen számomra mókás közjáték gazdagította a programot. Állj! Még el sem kezdődött a megemlékezés, még csak most érkeznek meg a dorogi vendégek autói. Messziről látom jön Solymár Judit és Korompay Péter többekkel együtt. Bár jó szokásom szerint a leghátsó sorban állok, Péter észrevesz. Szervusz - szervusz, hoztam neked valamit, meddig maradsz? Csak a hivatalos végéig - mondom. Már fordul is vissza az autóhoz. Alig köszöntöm Juditot, Péter visszatér és egy paksamétát nyom a kezembe. Gyorsan nyitom, jónéhány lapból álló összetűzött gépelt szöveg akad a kezembe. Az első oldalon "SZOLGÁLATI SZABÁLYZAT AZ ESZTERGOM SZÁSZVÁRI KŐSZÉNBÁNYA RÉSZVÉNYTÁRSASÁG ANNAVÖLGYI ÉS DOROGI BÁNYAMŰINÉL". Felpillantok, Péter jelentőségteljesen rám néz, és már megköszönni sem maradt idő, megkezdődött az ünnepség.
Aminek a vége felé jött a közjáték. Később.
Az egész műsor alatt nem messze előttem állt Mráz Laci -fiataloknak Mráz László nyugdíjas főaknász- aki hozzám hasonlóan egy paksamétát szorongatott. Az előzmények fényében "..tudtam, csak nem sejtettem..", hogy itt valami történni fog.
Elfogytak a megemlékező szavak, elfogytak a versek, amikor Bánhdi Józsi bejelenti, hogy Mráz László nyugdíjas főaknász szeretne szólni. Nem megmondtam! - gondoltam, és képzeletben indítottam a szkennert. Laci arról mesélt, nemrégen a polgármester segítségét kérte egy Annavölgyön forgatott bányászfilm ügyében, és a segítség fejében egy ajándékot hozott Józsinak, egy bányatérképet, amelyen a település lakóházai, többek között Józsi nagypapájának háza is látható, és különben is a polgármesternek ismernie kell a bánya és a kolóniák helyzetét. Jóska megköszönte, én pedig elkönyveltem magamban.
De! - monta Laci, nem csak a polgármesternek, a hivatalnak is ismernie kell a területet ami hozzá tartozik, ezért a hivatalnak is adott egyet. Jóska átvette a hivatal nevében, köszönte, én pedig könyveltem, eddig kettő.
De! - mondta Laci - nem csak a polgármesternek és a hivatalnak, hanem a felnövekvő nemzedéknek is illik ismerni lakóhelyét, ezért kapjon az iskola is. Jóska átvette az iskola nevében -pedig az igazgató úr ott állt mellettem- köszönte, én pedig könyveltem, már három.
De! - mondta Laci - látom ott hátul Attila néz, hogy ö nem kap semmit, hát gyere ide - és int nekem - ez legyen a Bányász Emlékszobáé. Erre azért nem számítottam. Átadja, köszönöm, - könyvelni még nem volt időm - és mennék.
De! - mondta Laci - az emlékszobának egy kisérő is jár a térkép mellé, - és egy dossziét nyom a kezembe.
Gyors fejszámolás, ez bizony négy térkép, méghozzá eredeti, annavölgyi bányaműveleteket ábrázoló térkép! Tudtam ezek addig nem kerülhetnek Józsihoz, hivatalba, iskolába, amíg be nem szkenneltem őket. Ezért aztán, nyugodtan fűzhettem hozzá a köszönő szavakhoz, hogy a térképeket hamarosan mindenki megnézheti Annavölgy honlapján.
Már csak a bányász emlékmű koszorúzása volt hátra, majd a bányász himnusz hangjaival ért véget a megemlékezés. Nem tudom, és nem hiszem, hogy van még egy ilyen gerincbizsergető szakmai himnusz mint a bányászoké, amelyre a kerekesszékes, fél lábát használni nem tudó ember is feláll székéből.
Indulok Jóska felé, hogy megszerezzem a térképeket, szólnom se kell, már nyújtja őket.
Útjaink elválnak, a vendégek bevonulnak a kultúrházba én pedig zsákmányomat szorongatva sietek haza. Elsőnek a Pétertől kapott csomagot nyitom ki. Jónéhány Annavölggyel foglalkozó újságcikk kerül elő belőle, úgy látom, legtöbbje nincs meg Flórián Pannikának a gyűjteményben, majd a szolgálati szabályzat kerül elő. Rögtön végigolvasni nincs idő, csak belelapozok, 1903-as évtől érvényes. Előkelő helyet érdemel dokumentumaink között!
Az izgalom fokozódik, a Lacitól kapott kisérő anyag következik; két bányamező felhagyásának dokumentumai: hatósági előírások és a megtett intézkedések íratai. Fő felelős Velmovszki Ferenc főmérnök; Feri bácsi itt lakott a szomszédunkban!
És a végén a térképek! Azonnal kiderült, könyvelésem mehet a kukába, nem négy hanem hat! térkép kerül elő a nagy borítékból! Jóska és az iskola kettőt-kettőt kapott, a hivatal és az emlékszoba elégedjen meg eggyel-eggyel. 
És hogy honnan "..tudtam, csak nem sejtettem..", hogy térképet kapunk? Nos tavaly januárban, az 1947-es bányaszerencsétlenség 70. évfordulóján tartott megemlékezésre Laci nem érkezett üres kézzel! Amikor bementem a szórakozó termbe, egy oldalasztalon két bányaművelési térképet pillantottam meg, csak jólneveltségem, meg a sok vendég jelenléte tartott vissza, hogy ne pakoljam össze őket. Később Panni elmondta, legyek nyugodt, ezek itt maradnak. Egy-két napon belül be is szkenneltem őket, merthogy felteszem az annavölgyi honlapra az nem volt kétséges. Igen ám, de akik ismernek tudják, roppant lusta vagyok (akik jobban ismernek, tudják, annyira azért nem), így a dolog elhúzódott. Igazság szerint nem találtam jó helyet hová tegyem, milyen formában; csak úgy feltölteni két térképet kicsit snassznak éreztem.
Hát ezér gondoltam megpillantva Lacinál a nagy borítékot, hogy valamivel elő fog állni. Na de hattal? Csak halkan remélem, nem lőtte el minden puskaporát! Itt van tehát nyolc térkép, csak a hat új szkennelése egy hétig tartott -nem könnyű harminckét darabból összerakni egy térképet-, lehet csoportosítani, sorrendbe szedni -ezt sem egyszerű eldönteni-, illik mellé kisérő szöveget írni, mert ez úgyvélem megérdemel egy újabb helytörténeti bejegyzést!
Elkészült, feltöltöttem, büszkeségtől dagad a keblem, hiszen még számomra új technikai elemeket is tettem be a nagyításoknál, áttünéseknél, erre puff! Zsuzsa azt mondja száraz! Ő ilyen szárazat nem tud végigolvasni! Pedig ha kicsit tovább olvas, a vízbetöréseknél csurom viz lett volna!  Ugyanezen okból kifolyólag itt abba is kell hagynom. A kisérőszöveg írásakor lett volna még egy, legalább is számomra érdekes téma, de nem tudtam hová illesszem be. Végül úgy döntöttem, annyira nem kapcsolódik szorosan a térképekhez, inkább kihagyom. Gondoltam majd itt kibeszélem magamból, de ezek után nem merek ilyen száraz tésztával témával előállmi.
Majd talán egy következő bejegyzésben.
Mindig elfelejtem:
Önző módon a térképes írást ide is feltettem, és természetesen a "Bányászatról" című menüpont alatt található.
|
