|
No, ilyen sem volt még! Megrendelésre írok.
Tán egy hete kedves Kálmán barátomtól érkezett mail, írjak már valamit az eznemblogba, mert rossz a hangulata, hogy még mindig a "Rossz hangulatban..." kezdetű bejegyzésemet látja a kezdőlapon. Tudom - válaszoltam neki - már több mint egy éve frissült utoljára a rovat, de írni csak akkor lehet, ha magától jön.
Mindenesetre néhány nap elteltével úgy érzem, egy VIP olvasó kérését nem hagyhatom figyelmen kívül.
Odáig rendben van a dolog hogy írjak, de hogy miről, na itt jönnek a problémák. Talán írhatnék a kora tavasszal kezdődött épületfelújítási munkáról, amelyet színesített két - egy tavaszi és egy nyárvégi - csigolyarepedés, vagy az őszbenyúló kültéri mázolási munkákról, esetleg Levente onlájn matekversenyének izgalmairól. Jó, de ezek rajtam kívül kit érdekelnek? Ma mindenki a koronavírus-járvány lázában ég! "Lázában!!" Érted?? (by Galla Miklós)
A koronavírus-járvány! Igen, ez az a téma amiről most szóni kell, de előre leszögezve, nem az imént emlegetett humorista módján.
A maszk
Már február végén a velencei karnevál megszakításáról, majd sorra észak-olasz városok karantén alá helyezéséről szóló hírek hallatán éreztem, ebből nálunk is baj lesz. Alig telt el egy hónap és eljutottunk az iskolák bezárásához, a kijárási korlátozáshoz, vásárlási idősávhoz. Talán a külföldi példák hatására egyre több ember kezdte maszkkal védeni magát, (és persze másokat is), noha az operatív törzs ekkor még feleslegesnek, sőt esetenként károsnak tartotta a maszk használatát. Nálunk én vagyok az anyagbeszerző, rám hárul a napi reggeli bevásárlás. Nem tudtam nem észrevenni, hogy napról napra több emberen látok maszkot; kezdtem magam kényelmetlenül érezni, hogy rajtam nincs. Noha a hivatalos tájékoztatókból minden nap mgtudhattuk, hogy éppen hány millió maszk érkezett be az országba, az a mennyiség talán az egészségügyi rendszert is alig elégítette ki, nemhogy a sárisápi patikába jutott volna belőle.
Magad uram, ha szolgád nincs - mondom. A Gugli és a Jutub mint sok minden másban, ebben is segít, a szabásmintától az elkészítés módjáig mindent megtalálni rajtuk. Már a megfelelő anyag kiválasztásánál tartottam, amikor Zsuzsa révén hozzájutottam egy fantasztikus hófehér és ami a legfontosabb, mosható!! maszkhoz. így mire elérkeztünk a kötelező maszkhasználat korszakához, én már a rutinos felhasználók közé tartoztam.
Tulajdonképpen most értünk oda, amiről írni szeretnék. Amint mondtam, reggelente én járok vásárolni, többek között a kenyérboltba is. Tudni kell, itt kávét is lehet venni, így jónéhányan munkába menet itt reggeliznek, dumálnak, az ablak mellett álló pultot támasztva bámulják az utcát. Békeidőben ez rendben is van, de időközben elérkeztünk a szigorú maszkhasználat és az egyszerre csak két vásárló időszakába. A reggelizők lassan elmaradoztak, vagy az üzlet előtt itták meg kávéjukat energiaitalukat. Kivéve kettőt, egy fiatalabbat, és egy magam korabeleit. Őket nem zavarta az ajtóra ragasztott pirosbetűs figyelmeztetés. Ha úgy érkeztek, hogy az üzlet előtt sorban várakoztak a vásárlók, akkor is lazán mindenki előtt vonultak be törzshelyükre. És persze maszkot egyikük sem viselt. Így telt el a tavasz és a nyár eleje, lassan lecsillapodott a járvány (első hulláma), a felírat is eltűnt az ajtóról.
Augusztus közepén szinte robbanásszerűen indult be a második hullám, ismét szigorúbban vették a maszkot és a létszám-korlátozást, de ez két emberünket nem zavarta. A fejlődésnek annyi jele azért mutatkozott, hogy az idősebb nyakában megjelent egy halványzöld egyszer használatos. Az egyik reggelen ahogy belépek az üzletbe, két barátunk éppen távozik mellettem. Nem bírtam ki, megkérdeztem a fiatalabbat - te miért nem hordasz maszkot? Valamit morgott az orra alatt, de a rossz fülem miatt nem értettem, őszintén szólva nem is nagyon érdekelt. Elég az hozzá, egy-két nap után a fiatalabb nyakában is megjelent egy halványzöld.
Tán egy vagy két hét telhetett el az incidens óta, amikor a kenyérbolthoz közelítve látom, embereink ismét ott támasztják a pultot az ablaknál. Csak közelebb érve tűnik fel, ezúttal hárman vannak, középen is áll valaki. Még közelebb érve látom, ők is észrevettek engem, a két szélső a középső felé fordul, valamit beszélnek, majd mindhárman arcukra húzzák a maszkjukat. Szinte hallom ahogy mondják: - vegyük fel mert jön az a vén .... De felvették!
Néhány héttel ezelőtt meglepetés ért. Fiatalabb barátunk utánam érkezett a boltba, és ahogy belépett mit látok, egy gyönyörű csili-vili, sziper-szuper fekete maszkot visel teljesen szabályosan. Azóta ha a kétfős korlátozást nem betartva is de szabályos maszkviseléssel dumálnak.
Epilógusként: Ma reggel szokás szerint bekukkolok az üzlet ajtaján, csak annyit látok ketten is vannak bent a félhomályban, tehát várok. Általában ha csak egy vevő van bent akkor is kint várok (nyáron még a klíma is jobb) mert az eladó egyszerre csak egy vevőt tud kiszolgálni. Egy perc sem telik el és végeznek. Csak ahogy az ajtó kinyílik latom, barátaink jönnek kifelé teljes felszerelésben. Egyszerre hangosan mondják - Jó reggelt!
Tényleg jó reggel.
|
