|
Az előző bejegyzésben két dologról szerettem volna beszélni, a maszkhasználatról és a járványhelyzetről kiadott napi statisztikákról. Tekintve, hogy a maszkos történet elég hosszúra sikerült, arra gondoltam, had menjen magában, majd megírom a folytatást. Bár az előző téma is szó szerint életbevágó volt, mégis mutatott néhol humoros jegyeket, ez a második már az elgondolás pillanatában annál sokkal komorabbnak látszott. És ahogy az eltelt néhány nap során a járvány egyre jobban elhatalmasodik, úgy szaporodnak az erre adott intézkedések, melyek nemhogy oldanák a komorságot, inkább egyre sötétebbre festik azt.
Kezdjük az elején. Március 4-én Orbán személyesen jelentette be, hogy regisztrálták Magyarországon az első két fertőzöttet, iráni diákok személyében. Lássuk be, a koronavírus megjelenése nem is történhetett volna számára kedvezőbb körülmények között! A lassan nevetség tárgyává váló riogatás a migránsok hadaival, végre új munícióhoz jutott. A propagandagépezet ismét magasabb sebességre váltott, összekapcsolva az iráni diákokat a Közel-Kelet felől érkező menekültekkel és bevándorlókkal, a közszolgálati híradások napokig ettől voltak hangosak. Orbán felvetette a migráció és a járvány kapcsolatát az Európai Tanácsban is nem sok sikert aratva, néhány nappal később pedig még egy utolsót migránsozott szokásos heti rádiómonológjainak egyikében. Ekkorra a fertőzöttek számának napról-napra történő növekedése már a laikus számára is nyilvánvalóvá tette, itt nem a bevándorlókról van szó, ezért átengedte a témát Bakondinak. (aki ha lassú tűzön is, de napjainkig melegen tartja)
Az imént említett interjú más szempontból is érdekes. Talán első példaként mutat rá Orbán intézkedéseinek ellentmondásaira. Március közepén jártunk, és egyre riasztóbb hírek érkeztek a dél-európai országokból, különösen Olaszországból és a szomszédos Ausztriából. A napi sokszáz halottról, lélegeztetőgépek híján fuldokló betegekről szóló hírek nem maradtak hatás nélkül. A legnagyobb felzúdulás az iskolák, óvodák bezárása érdekében keletkezett. Noha szakemberek szerint a vírus a kiskorú gyerekekre kevésbé veszélyes, ám hordozóként terjesztésében részt vesznek, ezért a szülők és járványügyi szakértők nagy része követelte ezen intézmények bezárását. Bár a környező országok sorban zárták be oktatási intézményeiket, Orbán rendeletben tiltotta meg az igazgatóknak, hogy ezt saját hatáskörben megtegyék. Úgy tűnt, még talán engedetlenségi mozgalom is lehet a dologból, egyre több szülő tartotta otthon gyerekét, és ha jól emlékszem, még olyan igazgató is volt aki valami indokkal a rendelet ellenére felfüggesztette az oktatást. Ennek ellenére Orbán kitartott álláspontja mellett. Az említett, kora reggel adott interjújában még azt mondta nem indokolt a bezárás, este fészbuk videóban jelentette be a bezárást.
Felhatalmazás
A március bővelkedett eseményekben, még csak 11-ét írtuk, amikor Orbán életbeléptette az egészségügyi veszélyhelyzetet, amely különleges jogokkal ruházza fel a kormányt a veszélyhelyzet elhárítását célzó rendeletek meghozatalára. Ne feledjük, ez a kormány vagyis Orbán meghirdette veszélyhelyzet csak 15 napig hatályos, meghosszabbításához parlamenti hozzájárulás szükséges. A 15 napot rövidnek tartva, Orbán fejébe vette, felhatalmazza magát a határidő nélküli rendeleti kormányzásra. Azt már elfelejtette megemlíteni, de inkább szándékosan elhallgatta, hogy alig két héttel korábban ő maga mondta: "... a védekezéshez minden szükséges személyi, tárgyi és jogi feltétel rendelkezésre áll...". Nem véletlenül írtam az előbb, hogy magát hatalmazza fel. Senkinek nem lehet kétséges, hogy jelen helyzetben Orbán mindent, (szinte) mindent megtehet amit kitalál. A kiépített Nemzeti Együttműködés Rendszere biztosítja számára a korlátlan lehetőséget.
Itt most ne menjünk bele olyan kicsinyes részletekbe, hogy Orbán teljesen másként értelmezi a Nemzeti Együttműködés Rendszere kifejezést. Az ő értelmezésében csak az lehet a nemzet része aki együttműködik, magáévá teszi az ő elveit, mindenki más libernyák. Mondjuk ilyen szavakat Orbánon kívül csak rutinos kocsmai alkoholisták használnak, kultúremberek általában mellőzik.
Még jó hogy az előbb odaírtam (szinte), mert ugyan különösebb akadálya nem volt a felhatalmazási törvény beiktatásának, de azért egy színjátékot még kötelező volt eljátszania, parlamenti vita kezdődött a törvényről. Hiába állították jogi szakértők hogy a felhatalmazás nélkül is megvannak a különleges helyzetben szükséges jogi eszközök, hiába kérték (kérték, és nem követelték!) az ellenzéki pártok legalább 90 napos határidőt írjanak bele, de nem! Olyan nem fordulhat elő, hogy Orbán akár egy fél lépést is visszalépjen. És ekkor az általában óramű pontossággal működő NER gépezetébe apró porszem került, a vita hevében megfeledkeztek a 15 napos határidőről! - bár így utólag belegondolva még az is elképzelhető, ez is csak egy politikai játszma része volt - nem maradt idő a vita lezárására és a zárószavazásra. Csak a házszabálytól való eltéréssel lehetett volna a lejáró határidő előtt megszavaztatni a törvényt, ebbe viszont az ellenzék nem ment bele. Elkezdődött a hazaárulózás, gyilkosozás, azzal egyidőben a nemzeti tragédia előrevetítése, mind meghalunk, mert lesz három nap a veszélyhelyzet lejárta és a felhatalmazási törvény életbelépése között! Mindannyiunk szerencséjére a tragédia (sajnos ez csak a politikára vonatkozik) elmaradt, mert jött Müller Cecília asszony és a problémát saját hatáskörben egy laza csuklómozdulattal megoldotta, de ez már a sok gyalázkodást nem tette semmissé.
Lélegeztetők
Még a felhatalmazási törvény vitája során hangzott el Orbán (sok közül az egyik) elhíresült mondása miszerint: "...fürkészeket és portyászokat küldtünk ki a világba...", hogy különböző egészségügyi felszereléseket szerezzenek be. Miért volt erre szükség? Ahogy a fertőzöttek száma emelkedett, egyre aggasztóbb hírek terjedtek az egészségügyben szükséges védőeszközök maszkok, védőruhák, kesztyűk, egyebek hiányáról. Bár Orbán nem említette külön, de a fürkészek bevásárló listáján előkelő helyen szerepeltek a lélegeztetőgépek is. Az Olaszországból és Spanyolországból érkező hírek felértékelték ezeket a berendezéseket. Az emberek számára a járvány elleni védekezés fokmérője a lélegeztető gépek száma lett. Orbán vagy önkéntelenül, vagy populizmustól vezérelve, de magáévá tette ezt a gondolatot. Ezidőtájt kétezer egynéhányszáz lélegeztetőgép volt az országban, hiába mondták az egszségügyi szakemberek, legfeljebb néhány ezer gépre lehet szükség, mert egyszerűen nincs több szakorvos, szakápoló a kezelésükhöz. A Külügyminisztérium fürkészei sikerrel járták a világot, egyre érkeztek a szállítmányok minden irányból, hol néhány százas, máskor néhány ezres tételekben. A lélegeztetőgépek fel-, vagy inkább túlértékelését jelzi, hiába érkeztek a megrendelt berendezések, ez nem volt elég, utasítást adott a hazai gyártás beindítására. A műszaki egyetem rohammunkában kifejlesztett egy gépet és elkészítette annak prototípusát, a sorozatgyártásra pedig a BM Heros zrt, a belügyminisztérium javító és gyártó vállalata lett kijelölve. Erről a készülékről június végén hallottunk utoljára, amikor a hamarosan elkezdődő tesztidőszakot említették.
Június végén vagyunk, és szorgos fürkészeinknek köszönhetően 16000 (tizenhat ezer) lélegeztetőgép került a raktárak polcaira, ez akkora szám, hogy meg kell állnunk egy pillanatra. Míg március végén a statisztikák szerint az európai középmezőnybe tartoztunk a százezer főre jutó kb. 21 lélegeztetőgéppel, június végén ez a szám már 165. Ilyen a világon nincs! Az eddigi magasan legtöbb géppel rendelkező Egyesült Államokban 54 lélegeztető jut százezer emberre. Kell ezt tovább kommentálnom?
Persze nem csak a Külügyminisztérium foglalkozott a beszerzéssel, a szakmailag illetékes Emberi Erőforrások Minisztériuma (gyűlölöm ezt az elnevezést, benne van Orbán minden hideg kegyetlensége, az emberek gépnek, nyersanyagnak tekintése, semmibevétele) is beszerzett 2400 darabot a kórházellátón keresztül. Ez a beszerzés két szempontból is érdekes, a számok alapján úgy tűnik ezek a készülékek még tovább javítják (tényleg javítják?) az előbbi statisztikában amúgy is előkelő eredményünket. De ami sokkal fontosabb! A kórházellátó kevesebb mint fele darabáron szerezte be a gépeket. Ez a tény talán arra is magyarázatot ad miért voltak a külügy portyászai ennyire serények.
És még ez sem volt elég. Kormányzati ösztönzésre a váci Celitron kft. felvette termékpalettájára a lélegeztetőgépeket, ezt az ösztönzést július elején 1000 darabos rendeléssel erősítették meg. Szeptember végén érkezett a jó hír, az 1000 darab lélegeztetőgép elkészült. Pont időben, hogy legalább egy szűk hónapot eltölthessenek egy raktárban, bizonytalanságban vajon melyik csoportba kerülnek. Október végére ugyanis már nyilvánvaló lett, hogy a lélegeztetők horribilis száma nem a felkészültséget, hanem inkább a szakmai felkészületlenséget példázta, valamit tenni kell. Orbán nagylelkű ajándékként elküldött 50 darabot Kárpátaljára, később nemzetközi segélyként 150 darabot Csehországba, de nyolcezer lélegeztetőt elajándékozni sem egyszerű, márpedig úgy áll a helyzet, az országnak stratégiai tartalékként kb. nyolcezerre, vagyis a meglévők felére van szüksége. Jött tehát az ukáz: eladni! És a fürkészek, portyászok ismét nyakukba vehették lábukat. Hogy sikerrel járnak? Azt egyelőre nem tudjuk.
Felhatalmazás (folyt.)
Ott hagytam abba, hogy Müller Cecíliának köszönhetően, sikerült átvészelnünk március utolsó hétvégéjét, majd az ország 133 legbátrabb embere - 137-en voltak - biztosította Orbánt feltétlen hűségéről.
Nem sorolom azokat a rendeleteket amelyeket a vírus elleni védekezés, és az ország működésének biztosítása érdekében hozott, ez kötelessége volt. De például a munkavállalókat hátrányosan érintő, a munkaidőkeretet 2 évre felemelő intézkedésük, vagy akár a Samsung gödi területének einstandolása már nehezen sorolható ezek közé. Látszólag járványügyi intézkedés volt a Büntető Törvénykönyv kiegészítése a járvány elleni védekezés akadályozására, és a rémhírterjesztésre vonatkozó szabályokkal. A felhatalmazási törvény hatálya alatt hozott intézkedések közül talán ez keltette a legnagyobb vihart. Jogi szakértők szerint semmi szükség nem volt rá, mert a hatályos Btk. kellően szabályozza ezeket a területeket, az ellenzéki politikusok pedig azt hangoztatták - talán nem minden alap nélkül - Orbán vissza fog élni a lehetőséggel. És lőn! Nemsokkal később, két egymás utáni napon, hajnalban jött a fekete autó, és vitt el néhánysoros ártalmatlan fészbuk bejegyzésért rémhírterjesztés gyanújával idős embereket. Az egyik diktátornak merte nevezni Orbánt, a másik a dudálós tüntetésről osztott meg. Persze néhány óra után mindkettőjüket kiengedték, az ügyészség nagy kegyesen megállapította a bűncselekmény hiányát. Ez az eljárás akár honnan nézzük is, kőkemény megfélemlítés! Mondhatják rá, nem történt semmi, nem büntették meg őket, győzött az igazság, csakhogy aki hallott róla - és sokan hallottak róla -, az ezek után ezerszer is meggondolja, leírja-e véleményét.
És hogy mennyire nem a járvány elleni védekezés akadályozása, és a járvánnyal kapcsolatos rémhírterjesztés ellen alkalmazzák a módosítást, mutatja, hogy míg az előbb említett esetekben a hatóság példás gyorsasággal intézkedett, ugyanakkor azok akik miatt a törvénymódosítást egyáltalán érdemes volt végrehajtani, vígan akadályoznak és rémhírterjesztenek. Mert mi másnak nevezzük dr.Pócs, dr.Tamasi nemkevésbé dr.Gödény és társaik ámokfutását, hisz ezektől az őrültektől még kollégáik, az Orvosi Kamara sem győz elhatárolódni. Az ilyenfélék doktori titulusukat kihasználva vajon hány embert fertőznek meg veszélyes tanaikkal, vajon hány követőjük fogja semmibevenni a védekezést, megfertőződni, másokat megfertőzni. A járvány áldozatai közül vajon hánynak a halála szárad lelkükön? Ezekért kéne mennie a fekete autónak! Ezt az előző mondatot azonnal vissza is vonom. A fekete autó senkiért ne menjen, a fekete autó a megfélemlítés eszköze. Ne megfélemlítsünk, csak a meghozott törvényt alkalmazzuk helyesen.
Április elején Kásler (itt nem írhattam hogy Orbán) az utálatos nevű minisztérium vezetője követ dobott az eddig sem álló vízbe. Mintegy 36 ezer ágy felszabadítására utasította a kórházakat. Legalább egyszer már leírtam (lehet többször is), hogy az adott dolog keltette a legnagyobb vihart, úgy vélem itt érvényes leginkább. Nem akarok az utasítás szükségességével, etikusságával az ágyak számával foglalkozni, ezek megítélése orvosszakmai feladat. Amellett hogy az intézkedés országos visszhangot keltett, a politikát is mozgásba lendítette, Hadházy és Szél képviselők Orbánnak címzett tüntetést szerveztek. A veszélyhelyzet miatti korlátozások nem tették lehetővé a gyülekezést, ezért egy hétfő délutánra a Clark Ádám-téri körforgalomhoz szerveztek autós, dudálós megmozdulást - a dudaszó hallatsszon fel Orbán hivatalába - felkiáltással. Maga a tüntetés annyira nem is érdekes, ellenben az arra adott válasz! A rendőrök természetesen büntettek, nem is akár hogyan. A szervezők öt héten keresztül tudták megtartani tiltakozásukat, majd fel kellett adniuk az egyre irracionálisabb büntetések miatt. Az öt hét alatt valamivel több mint száz autóst büntettek meg. A beszedett pénz 13.000.000 forint, az átlagos bírság 128.000 forint, mindez a hivatalos végzések szerint: a kijárási korlátozások megszegése és a közlekedési szabályok kisebbfokú megsértéséért. A tarifa nem volt egyforma, volt aki ugyanezért 750.000 forintos pénzbírságot kapott. Ha most innen visszatekintünk, a két fészbukozó szerencsésnek mondhatja magát. A tanulság: ne hangoskodj, fenn a várban meg ne hallják! A megfélemlítés minden területen működik.
És ahogy a két idős fészbukozóval szemben ott voltak az Orbánnak kényelmetlenséget nem okozó csodadoktorok, úgy Hadházyékkal szemben ott vannak a májusvégi kegyeleti megemlékezésnek nevezett, - nem is kicsit - náci megmozdulás szervezői és részvevői. Ők nem szegték meg a kijárási korlátozásokat, és főleg nem dudáltak.
Konzultáljunk
Elérkezett a június, a járvány csillapodni kezdett, elmondhatjuk hogy az első hullámot - jórészt az emberek fegyelmezettségének köszönhetően - elég szerencsésen átvészeltük. Mielőtt valaki megróna, hogy tudok egy csaknem hatszáz ember halálával járó járványt szerencsésnek nevezni, sajnálom, de hirtelen nem tudtam jobb kifejezést találni rá, de más európai országok statisztikáival összehasonlítva a magyarországi adatokat talán érthető.
A lazítás időszakába értünk, nem volt szükség összehúzott szemöldökű, drámai hangú bejelentésekre, márpedig Orbán életeleme az állandó harc. Tudja hogy hatalmát csak híveinek állandó harckészültségben tartásával tudja megőrizni. Békeidőkben erre használja a Nemzeti (már megint egy nemzeti, nála minden nemzeti, és tudjuk mit ért alatta) Konzultációnak nevezett mozgósító kiáltványait. Ahogy Orbán átértelmezte az együttműködés fogalmát, úgy értelmezi önkényesen át a konzultációt is kinyilatkoztatásra. Csak próbáljuk meg. Mondjuk ki: Nemzeti Kinyilatkoztatás, és utána olvassuk el valamelyik (konzultációs) ívet. Működni fog!
Azt kell mondanom ez a konzultáció (lustaságom miatt inkább ezt a szóalakot használom öt betű nem semmi) minden korábbin túltesz idiótaságban. Mert miről is akar konzultálni? Arról, hogyan védekezzen az ország a járvány második hulláma idején. Könyörgöm! Világjárványról van szó! Nehogy már én vagy a szomszéd Mariskanéni határozzunk ilyen súlyos kérdésekben! Rengeteg kiváló szakember van ebben az országban, nálam még ad abszurdum a napi sajtótájékoztatón kiálló két rendőrtiszt is többet ért a védekezéshez! De ha ez kevés, olvassunk bele, mindössze 13, egy tébolyodott elme által összeállított 13 pont. Valójában csak az első az amelyik közvetlenül az elkövetkező járvánnyal foglalkozik, a többi: ...SOROS....BRÜSSZEL...SOROS... tetszőleges sorrendben. Mielőtt valaki leleplez, bevallom, a tizenkettő között van még egy amelyik sem SOROS sem BRÜSSZEL, ebben a Pesti-úti idősotthonról kérik ki a szabolcsi Erzsinéni és a vasi Józsibácsi véleményét. A végére hagytam az elejét, az első kérdést, ami tulajdonképpen kilenc alkérdést tartalmaz. Itt értük el a kérdőívek csimborasszóját. Nem emlékszem pontosan, talán a Kétfarkú-kutya párt kampányolt a "legyen örökélet", "legyen ingyen a sör" jelszavakkal. Ők vicceltek! Orbán halálosan komolyan kérdi: Legyen ingyenes a parkolás? Kész, feladom!
Augusztus 15. volt a konzultáció lezárásának határideje, épp jókor, mert bár a halottak számán nem látszott, a tartósan ötven körüli napi fertőzött szám jelezte, megérkezett a második hullám. Míg a számlálás zajlott Orbán ismét elsütött egy aranyköpést: “Mindenki megnyugodhat: ha elkapja ezt a betegséget, meg fogjuk gyógyítani!” mondta ezt egy olyan szeptemberi napon amikor az addigi 3-4-ről 8-ra ugrott a halottak száma. Egyáltalán, felelős ember hogy ejthet ki ilyet a száján! Hát úgy ahogy néhány nappal később azt mondta, sokkal felkészültebbek vagyunk, mert vannak tapasztalataink és túl vagyunk egy sikeres konzultáción. Hát a konzultációtól rohadtul felkészültek lettünk! Hogy mit értett sikeres alatt azt nem tudom, mert a számlálás eredményét még nem közölték. Ugyanakkor mondta azt is halvány gúnyos mosoly kíséretében: Ízlés dolga ki mennyire hisz az orvosoknak és a matematikusoknak. Vajon mit gondolt ekkor Orbánról dr.Merkely Béla a SOTE rektora vagy Röst Gergely a SZTE matematikus professzora, esetleg Szlávik János a Szent László kórházból?
Nincs szükség a mindennapokat érintő szigorításokra, ha betartjuk a kézmosási, maszkhasználati, távolságtartási szabályokat mindenki élheti a maga életét, mert a nemzeti konzultációban az a közvélekedés alakult ki, hogy az országnak működnie kell. Hazudta Orbán szemrebbenés nélkül, a konzultációs eredmények nyilvánosságra hozatala előtt egy nappal. Másnap már tudtuk, még a NER tagjainak nagyrésze is józan megfontolásból a korlátozásokra szavazott. Orbán akárcsak a professzorok, úgy a hívői képébe is belevigyorogott, miközben a statisztika napi 1000 új fertőzöttet és 20 halottat mutatott.
Hosszú pórázon
"Több Balaton, kevesebb Adria". Orbán szeret jelszavakban beszélni. Ezúttal megadta a nyárra vonatkozó instrukciókat. Július közepén járunk, mind az új fertőzöttek, mind a halottak száma a nulla közelében mozog. Az ország fellélegzőben van, nehéz az állandó feszültséget hosszú távon fenntartani. Orbán ezúttal példát is mutatott, a Balaton partján fotóztatta magát. Egy irritáló dolog csökkenti csak a példa értékét, az hogy a kép veje, a led lámpás Tiborcz tulajdonában lévő birtokon készült. És a magyarok ezúttal hallgattak a jó szóra, a statisztikák szerint növekedett a hazai turizmus, és jelentősen csökkent a Horvátországban eltöltött vendégéjszakák száma.
Orbán következő megszólalása némi ellentmondást mutat az előzővel. Augusztus vége felé járunk, mikor azt mondja: aki látni akarja a tengert az most menjen (mert szeptembertől szigorítások jönnek). Minek szól ez az engedékenység, csak nem annak, hogy legkedvesebb csicskása még talán haza sem ért az adriai luxusjachtozásból, netán lelkiismereti okok játszanak közre, hiszen őt is ott látták (becsületérre mondom) egy sokkal kisebb vitorláson? Mindenesetre, mint amikor lovak közé dobják a gyeplőt. Elszabadult a pokol, legalábbis a levegőben. Az oligarchai légiflotta - bár addig sem tétlenkedett, hiszen luxusjachthoz luxusjet illik - mozgásba lendült. Számolatlanul tette az utakat az Adria, a francia Riviéra, vagy a Kanári-szigetek reptereire, majd a hónap utolsó napjain ugyanezt még egyszer.
Ezen a ponton valamit nem értek. A határ lezárását megértem, rendben is van, de szeptember elsejével összekapcsolva már nem annyira, szeptemberre az iskolakezdés miatt szinte mindenki hazajön. Az iskolakezdés, ez lehet a kulcsszó. Orbán, népszerűségét növelendő, éppen a családosoknak akart kedvezni - akkor pedig bejelentésének szinte fenyegető stílusa érthetetlen.
Augusztus második felére esik a gólyatáborok időszaka. Járványügyi szakértők szerint a második hullám főleg a fiatal felnőttek között terjed, ezért nem kéne megtartani az egyetemi gólyatáborokat, Ám Orbán nem a szakértők, hanem ízlés szerint az egyetemek belátására bízta a táborok megtartását, két legyet ütve egy csapásra. A legfontosabb ebben az estben is a népszerűség. A statisztikákból tudjuk, a legutóbbi választások alkalmával a fiatalok között volt a legnagyobb a szavazatvesztése, azóta próbál minden lehetséges fronton közelükbe férkőzni. Kiszámíthatatlan mértékben csökkenhetett volna tovább támogatottsága, az egyetemi hallgatók között nagy népszerűségnek örvendő rendezvények bezárása esetén. Ezzel egyszersmind a felelősséget is elhárította magától. Az egyetemek pedig egy-két kivétellel megtartották, vagy legalábbis elkezdték a táborokat. Sorban jöttek a hírek, egyik helyen három, máshol négy, amott öt, de volt ahol tizennyolc fertőzött volt. Reméljük valamennyien maradandó károsodás nélkül átvészelték. Szabad ezt a szerencsére bízni?
Nem maradhat ki ebből a fejezetből a sport, a sportolók. Mindenki tudja Orbán a sport, főleg a foci bolondja (szíve joga), és ez rányomja bélyegét egész kormányzására, ami már nem a szíve-joga kategóriába tartozik. Ki hiszi hogy ebben az országban minden oligarcha focirajongó, hogy Polt főügyész csak focis sállal a nyakán érzi jól magát, ezek mind, de még a nemtudom milyen nevű török - Orbán barátja és egyben napelemfarm mágnás - is ott köpködi vele a szotyihéjat a VIP páholyban. Röhejesnek mondanám, pedig sírni kéne rajta. De most nem a VIP páholyok közönségéről, nem a felesleges stadionok építésére elherdált milliárdokról, nem is az önfenntartásukra amúgy képtelen bóvli klubokba irányított, TAO álruhába öltöztetett közpénzről van szó, sőt egyáltalán nem a pénzről.
Most az emberekről, az emberek két csoportjáról van szó. A sportolókról és a szurkolókról. Azt hiszem nem tévedek, ha azt mondom a versenysport (beleértve a labdarúgást is) és annak művelői, különösebb korlátozást nem szenvedtek a járvány során. Dacára annak, hogy úgy tűnik szinte a vírus hazai megjelenésének pillanatától felülreprezentáltak a versenysportolók a fertőzöttek között. Statisztikát ugyan nem láttam, de amikor úszóink sora, komplett vízilabda-csapatok, kézilabda-csapatok fertőződnek meg, focicsapatok csak ifi játékosokkal tudnak kiállni, vagy még azzal sem, akkor nem tudok másra gondolni. Halljuk a hírekben XY sportoló tesztje negatív lett, újra játszhat. És játszani is fog, mert a sport az élete, az egzisztenciája. Ha szerencséje van! Mert a szakértők figyelmeztetnek - már ezredszer hivatkozom rájuk, és talán még fogok is néhányszor - a fertőzés utóhatásaira, külön kiemelve a versenyszerű sportolókat, nekik több hetes, de inkább több hónapos kihagyást, megfigyelést ajánlanak. Ha ennek elmaradása miatt derékba törik egy karrier az csak a sportoló felelőssége?
A szurkolótábor esete egyértelmű, a sport, különösen a foci sok ember kedvenc szórakozása. Orbán tudja, nem szabad ezt a jelentős réteget, különösen annak kemény magját maga ellen hangolnia. Nem csodálkozom, hogy néhány zártkapus mérkőzésen kívül más korlátozás nem volt. A hab a tortán a Puskás stadionban rendezett Szuperkupa mérkőzés volt, amit még az UEFA is emberkísérletnek nevezett.
A gazdaságról
Úgy vélem ez lesz a legrövidebb fejezet, pedig talán ez lenne a legfontosabb, ez a leg-húsbavágóbb az emberek sokaságának. Nem értek a közgazdasághoz, ezért csak a legnyilvánvalóbb dolgokat nézzük meg. Március végére leálltak a dolgozók tízezreit foglalkoztató az autógyárak, a nagy beszállító cégek, megroggyant a vendéglátóipar, a turisztikai ágazat, és persze sok más is. A járvány terjedése miatt az európai országok többségében ezek a problémák már néhány héttel korábban jelentkeztek. Sorra érkeztek a hírek hol milyen módon adnak segítséget a munkájukat vesztett embereknek, Orbán sem halogathatta tovább a gazdasági intézkedések bevezetését. Ő azonban más utat választott. Már az intézkedéscsomag neve sokatmondó: gazdaság és a munkahely védelmi... , ami önmagában teljesen helyénvaló és valóban fontos dolog, csak éppen a jövedelem nélkül maradt családokon ez nem segít, ők segítség nélkül maradtak. Orbán meg is mondta valahol, Ő nem segélyt, hanem munkát ad.
Sokan és sokat bírálták ezt az intézkedés csomagot, én itt nem tenném, de ha megnézzük mit tartalmaz, azt látjuk
tízből nyolc adó és járulék elengedésről illetve csökkentésről intézkedik, tehát közvetlen kiadással nem jár kormány számára. Egy eleme van csak az intézkedéscsomagnak, a gyes és a gyed meghosszabbítása, amely közvetlen anyagi segítséget adhat a családok egy részének. (Kicsit mókás, vajon mit keres ebben a csomagban a bankkártyás érintős fizetés határának megemelése?)
A jövedelem nélkül maradt családok megsegítése érdekében az érdekképviseletek kérték, legalább az álláskeresési járulék 3 hónapos időtartamát emelje meg. Ezt javasolta májusban Parragh a MKIK (iparkamara) vezetője is, aki nem győz azzal dicsekedni mennyire jó a viszonya Orbánnal.
Orbán szokása, hogy ilyen fajsúlytalan emberekkel veszi körül magát, emeli őket magas pozícióba. Elég csak Parragh mellett a már említett Bakondira, vagy Tállaira és társaikra gondolni. Mondják: vakok között félszemű a király.
Viszonya jó lehet, de az azért sokatmondó, hogy később már úgy járult Orbán elé, hogy nem indokolt a járadék időtartamának meghosszabbítása sőt, a helyi iparűzési adó elengedését, (ezzel szinte az összes önkormányzat költségvetésének összeomlását okozva) javasolta. Parragh az iparkamarát képviseli, az hogy ő az iparűzési adó elengedésével foglalkozik, kimeríti a kecskére káposztát kategóriát. Mindenesetre Orbán csettintett egyet: "meredek elképzelés, de fel lehet rajta kaptatni..."
Orbán tehát látványosan elhatárolódott attól, hogy közvetlen segítséget adjon.
Legalábbis a közembereknek. Volt azonban egy szektor, ahová azért csurrant-cseppent valamennyi. A Magyar Turisztikai Ügynökség pályázatot hirdetett: "nagy kapacitású meglévő szállodák fejlesztése és új szállodák létesítése" címmel. A pályázat során 83.500.000.000 (nyolcvanhárom és fél milliárd) forint vissza nem térítendő támogatást osztottak ki. Ennek a szép summának több mint hatvan százaléka, 53.569.000.000 ötvenhárom és fél milliárd az Orbán támogatta, a NER-hez közeli milliárdosokhoz vándorolt.
Azok, akiknek szükségük lett volna gyors segítségre legfeljebb ígéretet kaptak. Elsőnek talán a nyugdíjasok: Visszaadjuk a 13. havi nyugdíjat! - hangzatos felkiáltással. Természetesen - mint a banki szerződéseken az apróbetűs részben - itt is leírják, most csak egy hetit adnak, tessék türelmesen várni. Nem tudom lenne Orbánnak most képe ezzel odaállni a helló röfik -es néni elé. Ekkora arcátlanságot és cinizmust ritkán tapasztalunk.
Közben a járvány akkora nyomással nehezedett az egészségügyben dolgozókra, félő volt, összeomlik az egész rendszer. Orbán belátta(?) ha máskor nem, most engednie kell. Az Orvosi kamara ajánlatát látszólag elfogadva tisztességes béremelést ígért, ám mellé az orvostársadalom számára elfogadhatatlan feltételeket szabott. Meg kell mondjam, nem tudom most hogy állnak a tárgyalások.
A statisztika
Március elsején kezdte meg működését a koronavirus.gov.hu portál, amely a kormány hivatalos tájékoztató eszköze a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos kérdésekben.
Néhány heti bizonytalankodás után kialakult egy viszonylag állandó struktúra, ami szerintem nekünk átlagembereknek kiindulási alapként meg is felelne. Vannak méltatlankodó hangok: sok a hírek között a propaganda anyag. Engem különösebben nem zavar, a TV-ben sem nézem a reklámokat. Bár ez nem kereskedelmi TV, de már beletörődök (talán nem kéne) a regnáló hatalom nem hagy ki egy négyzetcenti reklámfelületet sem, pláne itt a saját(?) területén.
Az már viszont gond, hogy ez az oldal annyira a hivatalos tájékoztatás helye, hogy akár önkormányzatok, országgyűlési képviselők, szakemberek, netán újságírók kérnek hivatalos információt, mindenkit ide irányítanak. Nos ilyen esetben már bizonyos, hogy nem elegendő ez az adatmennyiség.
Az imént azt írtam, az átlagembernek majdnem megfelel. Miért majdnem? Mert az oldalnak van egy óriási hibája, akkora amit szerintem szakember nem követ el, az csak szándékos lehet, és ami egy hivatalos tájékoztató lapnál nem engedhető meg. A közölt adattípusok nagyjából rendben vannak, a gondot az jelenti, hogy az oldalon mindig csak az aktuális, az adott napra vonatkozó adatok jelennek meg. Ha valaki nem rögzíti saját magának minden nap a friss adatokat, rengeteg információtól esik el. És bizonyos vagyok benne, ez a cél; ha nem is az eltitkolás, de a minél szűkebb körben történő, lehető legkevesebb adat elterjedése, nehogy az emberekben, különösen a szavazóbázisban esetleg kétségek merüljenek fel.
A napi adatok önmagukban nagyon kevés információt hordoznak, ám egy hosszabb időszak adatait vizsgálva, netán grafikonon kirajzolva láthatjuk az események lefolyását, sőt a jövőbeli eseményekre is következtethetünk. Nézzük - a teljesség igénye nélkül -, mit is rejtenek az összegyűjtött adatok. Mutatok egy példát.
Ez az ami az eddigi összes fertőzöttek ma bejelentett 170.298 fős számából nem derül ki. Szerintem ijesztő amit látunk, a két hónap alatti nyolcvanszoros növekedés. És amit az előbb írtam, látjuk a jövőt! Mert a természeti folyamatok - és ez a járvány is az - nem tudnak sarkosan működni, a természet (Gauss-görbe szerint) szereti lekerekíteni a dolgokat. Ez a növekedés nem fog, nem tud megállni egy vagy két nap alatt.
Vannak rejtett információk amelyek eléréséhez nem elég az adatok rendszeres napi rögzítése, azokból még további számításokat kell elvégezni. Mutatok erre is egy példát.
Ez különösen jó példa, mert arra is rámutat, hogy míg az egyes adatok nem, addig az adathalmazok vizsgálata kimutathatja a hibákat, adathamisításokat. Ez a grafikon mint a címében olvasható, a pozitív tesztek százalékos arányát mutatja az adott napon elvégzett tesztekhez viszonyítva. Ezt az adatot nem közli a hivatalos statisztika, sőt még a napi teszteléseket sem, mindig csak az eddig elvégzett tesztek összegét. Ha nem rögzítjük folyamatosan az adatokat, nem tudjuk az adott napon elvégzett tesztelések számát megállapítani. A napi fertőzöttek számát egy ideje már megadják - sokáig ezt is csak külön számítással lehetett megismerni - így már számítható a keresett eredmény.
Az ábrára pillantva rögtön szemet szúr a november 16-i kiugró csúcs. Egy az átlagos értékektől ennyire eltérő eredmény már önmagában valami hibára utal, itt ráadásul teljesen elképzelhetetlen eredményt mutat: 106,5 %, vagyis hat százalékkal több fertőzöttet találtak, mint ahány tesztet elvégeztek. Okozhatta ezt a hibás eredményt adathamisítás, bár szerintem nem valószínű, mert akkor még egy nagyfokú figyelmetlenséggel is kellet volna párosulnia, okozhatta hibás adatbevitel (de akkor miért nem javították?), a legvalószínűbb, hogy a tesztelési rendszer, annak adatrendszere és a tájékoztató rendszer nincs összehangolva. Az ilyen esetek, akár az első, akár a második fordul elő, megkérdőjelezik az egész rendszer megbízhatóságát, adatainak hitelességét.
Tekintsünk el ettől a nyilvánvalóan hibás adattól. A WHO ajánlása szerint egy országban akkor végeznek elég tesztelést, akkor lehet kézbentartani a járvány terjedését, ha ez az arány 5% alatt van, vagyis egy fertőzött és annak kontaktszemélyei körül egy megfelelően tág körben kiszűrjük a fertőzötteket. Ha ezt a kört szűkítjük, a körön belül egyre több a fertőzött, az arányszám növekszik, extrém esetben, ha csak a fertőzötteket szűrjük 100% lesz az eredmény. Azt látjuk, a járvány első hullámában, és a második hullám elején sikerült tartani ezt a szabályt, szeptember közepén léptük át tartósan az 5%-ot. Úgy tűnik itt vesztettük el a kontrollt a járvány felett. A legrosszabb állapot november 9-én volt 32-százalékkal, majd minden harmadik szűrt személy pozitív! Ez már közelítette az extrémnek nevezett esetet. Nem értek hozzá, de úgy érzem, a kontrollvesztést jelzi a görbe lengéseinek megnövekedése.
Írtam, lehetnek dolgok amelyek megkérdőjelezhetik a rendszer megbízhatóságát. Ennyire messzire itt nem mennék, de ezen az ábrán van még egy elgondolkodtató dolog amit nem értek, és nem tudom megmagyarázni. Fentebb foglalkoztam a november 16-i 106 %-os hibás adattal, nos az utána következő négy nap roppant érdekes. Sajnos a grafikon a sok hónapos időtartam miatt már nehezen kiértékelhető, ezért leírom 17-én 19,06 %, 18-án 19,94%, 19-én 19,32%, 20-án 19,34% vagyis 1%-on belül ingadozott. Az addigi sok százalékos ingadozások után. Mondtam, a természet nem szereti a sarkos dolgokat, márpedig ez elég sarkos. (a görbe lehajló végét a mai 17,8% okozza).
Most már csak egy apróság, vagy inkább érdekesség, ami már nem is ehhez az ábrához kötődik, de demonstrációnak ez is megfelel. Amit mutatni szeretnék ott van az egész időintervallumban, de az értékek összenyomódása miatt csak szeptembertől látszik jól. A periodikusság! Azt látjuk, mindig kedden van egy csúcspont, szerdán egy mélypont, közötte növekszik. Keddet mondtam a csúcspontra, mert az adat kedden kerül nyilvánosságra, de az inkább hétfőre vonatkozik, vagyis úgy látszik a hétvége valamiképpen befolyásolja a tesztelési, esetleg az adatgyűjtési rendszert. Mindamellett ez nem magyar sajátosság, szinte minden ország adatai mutatják ezt a priodikusságot, sőt tulajdonképpen nem is itthon, hanem más országok statisztikájában tűnt fel először.
A baltimore-i Johns Hopkins egyetemnek van egy honlapja, ahol a világ összes országáról gyűjtik a koronavírus-járvány adatait. Példaként a sorban első USA egyik grafikonját teszem ide.
Talán még egy utolsó grafikont mutatok, hogy lássuk, nem csak egy adat változásáról nem adnak képet a napi adatok, az egymással összefüggő jellemzők összehasonlításának lehetőségétől is megfosztanak.
Ezen a grafikonon piros színnel a lélegeztetőgépen levő betegek, kékkel pedig a halottak napi számát jelölöm. Szlávik János főorvos mondta egy interjúban, hogy a lélegeztetőgépre kerülő betegek 40-45 százaléka sajnos meghal. Nem kívánok itt elemzésbe bocsátkozni, de látható, október elejétől meglehetősen érdekesen alakulnak a görbék. A lélegeztetőgépen lévők számát csak áprilistól, és néhány hétig alkalomszerűen adták meg, ez okozza a görbe kezdetének szakadozottságát.
Ez csak néhány kiragadott példa volt arra, mennyi valódi információt rejtenek a szűkmarkúan, szinte cseppenként adagolt adatmorzsák. Persze ehhez napról napra, kihagyás nélkül aktualizálni kell egy a lenti képen láthatóhoz hasonló exceltáblázatot. Szerintem megérte, megéri a fáradságot.
Frissítés!!
A fenti bekezdést a görbék érdekes alakulásáról november 21-én írtam. Ma 22-én olvasom, másnak is feltűnt a trendek, különösen a halottak számának alakulása. Van a táblázatomban egy olyan oszlop, amelyben az adott napot megelőző hét nap összes áldozatát rögzítem. Ez azért hasznos, mert a napi ingadozásokat elsimítja, viszont a hosszútávú trendeket pontosan mutatja. Ennek részletét teszem most ide.
A trend szempontjából nem fontos, csak tájékoztatásul mondom, a függőleges tengely osztása 100, tehát most heti átlag 700 halottnál tartunk. A diagram Gauss elméletét meghazudtoló törését valakinek magyaráznia kéne, de azt hiszem abból csak magyarázkodás lenne. Kezd valóban értéktelenné válni a kormány tájékoztatása.
Konklúzió?
Kellet volna írnom egy bekezdést a második felhatalmazási törvényről, amely - a tavaszival ellentétben - csont nélkül átment a parlamenten. Szinte másnap Orbán a bátor emberek közbeiktatásával bőszen nekiugrott a választási szabályok átírásának, és a valamilyen barna képlékeny anyagból összegyűrt alaptörvény 9. módosításának. Tudom, tudom! ezekhez nem szükséges a felhatalmazási törvény, ezeket bármikor megcsinálhatja, de mégis sokkal könnyebb a járványtörvény óvó szárnyai védelmében megcsinálni, könnyebb a kritikus hangokat különböző becsmérlő jelzőkkel elfojtani.
A gazdaságról szóló bekezdésben írtam, Orbán látványos szűkmarkúsággal bánt a közvetlen pénzügyi segítséggel. (Az oligarcháknak kifizetett 83 milliárd forint költségvetési szinten aprópénz) Most, a napi híreket hallgatva az ember hajlamos arra gondolni, Orbán ezt is politikai érdekből tette. Most zajlanak a tanácskozások az Európai Unió következő költségvetéséről, és a koronavírus-járvány kárainak elhárítására létrehozott mentőcsomagról. Orbán (és Lengyelország) a kifizetések jogállamisághoz kötése miatt meg akarja vétózni ezek jóváhagyását. Itt nyer értelmet a spórolás, Orbán egy aránylag normális, nem a járvány miatt kiürült kasszával könnyebben mondhatja ki a nemet. Erősíti ezt a gondolatot a napokban felvett 2,5 milliárd eurós hitel is.
Az hiszem ezt lesz a legnehezebb leírnom. Az eddigiek tényeken, nyilvános adatokon alapulnak, most ezekből kell következtetést levonnom. Nem fűlik hozzá a fogam, de ki kell mondanom, szerintem Orbán teljes járványkezelésére rányomja bélyegét a hatalom megtartásának vágya. Nem azt állítom, hogy nem akarja megállítani a járványt, de úgy látom amellett hasonló súllyal játszanak közre politikai érdekek. Orbán szeret elmenni a falig, ha valakivel szembe hajtana az országúton, valószínűleg nem ő rántaná félre a kormányt. És valami hasonló játszódik itt is, feszegeti a határokat. Tudja az előny az ő kezében van, ő van cselekvőképes helyzetben, a lehető legtöbb politikai előnyt próbálja kihozni belőle. De azt is tudja vékony jégen jár, pontosan kell felmérnie, hol az a határ ameddig pozitív eredménnyel tudja eladni tetteit, mert ha azt átlépi, kiépített rendszere összeomolhat.
|
