A földrengések megfigyelése


A földrengés megfigyelés nem más, mint a földrengéskor a földrengés fészkében keletkező és a Földben terjedő rugalmas hullámok - a földrengéshullámok - műszeres megfigyelése, regisztrálása, a földrengés felszíni hatásairól szóló beszámolók összegyűjtése, feldolgozása, és az egybegyűjtött adatok alapján a földrengés különböző paramétereinek meghatározása.

A legfontosabb paraméterek, amelyek a földrengést jellemzik az epicentrum helye (földrajzi koordinátái), a fészekmélység, a kipattanási idő és a földrengés mérete. A földrengés hatásait az intenzitás skála fokozataival lehet leírni, a hatások területi eloszlását az izoszeizta-térkép ábrázolja.

A földrengés megfigyelés célja többrétű. Egyrészt alapvető ismereteket nyújt a földrengések természetéről, okairól, eloszlásáról, másrészt a földrengéshullámok vizsgálatával a Föld belső szerkezete ismerhető meg. Az 1950-es évektől kezdődően a földrengés megfigyelés nagy jelentőségre tett szert, mint az atomcsend-egyezmények ellenőrzésének egyik fontos eszköze. A földrengés megfigyelés eredményeinek további - az utóbbi időben egyre nagyobb jelentőséggel bíró - felhasználása a földrengéskockázat meghatározás. A földrengéskockázat figyelembe vétele az építmények, kritikus létesítmények helyének kiválasztásánál, tervezésénél lényegesen csökkentheti a kipattanó földrengés által okozott károkat.

Műszeres megfigyelés
A földrengés-paraméterek pontos meghatározásához a földrengéshullámok műszeres regisztrálása szükséges. A földrengéshullámok jelzésére és/vagy regisztrálására használatos műszer a szeizmoszkóp, a szeizmográf, a szeizmométer és a gyorsulásmérő (utóbbi angol elnevezése accelerograph vagy strong motion seismometer). A szeizmoszkóp a múltban volt használatos, alkalmas volt a rengéshullámok jelzésére, de azok időbeli lefutását nem tudta regisztrálni. A szeizmográf már olyan műszer, amely képes a talajmozgás folyamatának időbeli változásait rögzíteni. A szeizmométer szigorúan véve olyan berendezést jelöl, amely a talajmozgást valamilyen egyéb, könnyebben mérhető fizikai mennyiséggé (pl. elektromos feszültséggé) alakítja át, de az elnevezést gyakran a szeizmográf szinonimájaként használják. A szeizmométer illetve szeizmográf feladata a lehető legkisebb talajmozgás érzékelése. A mai modern készülékek képesek a talajnak akár 0,00001 mm-es elmozdulását is regisztrálni. Ezzel szemben a gyorsulásmérő feladata olyan talajmozgások rögzítése, amelyek nagy, emberek által is érzékelhető, esetleg károkat is okozó földrengések alkalmával lépnek fel, vagyis a gyorsulásmérő gyakorlatilag nem más, mint egy érzéketlen szeizmográf.

A szeizmográfokat hagyományosan földrengés megfigyelő obszervatóriumokban vagy szeizmológiai állomásokon helyezik el, de ahogy a berendezések fejlődtek és egyre kisebbekké és igénytelenebbekké váltak, szeizmológiai megfigyelő rendszereket gyakorlatilag bárhol fel lehet állítani.

Nemzetközi adatközpontok
A földrengés paramétereinek meghatározásához általában nem elegendő egyetlen földrengésjelző állomás észlelése, ezért az idők folyamán a szeizmológiai állomások egész hálózata épült ki világszerte. Az egyes állomások mérési adatait a nemzeti szeizmológiai központok gyűjtik össze. A nemzeti intézmények az adatokat nemzetközi adatközpontokba továbbítják, ahol a nagyszámú észlelés felhasználásával a lehető legpontosabban tudják kiszámítani a földrengések adatait.

Egy szeizmológiai állomás adatai alapján csak a földrengés távolságát tudjuk meghatározni. A földrengés helyének számításásához legalább három szeizmológiai állomás szükséges

A legismertebb nemzetközi adatközpontok:

az USA-beli NEIC (National Earthquake Information Center - Nemzeti Földrengés Információs Központ)
az angliai ISC (International Seismological Centre - Nemzetközi Szeizmológiai Központ)
a franciaországi CSEM (Centre Sismologique Euro-Mediterraneen - Európai-Mediterrán Szeizmológiai Központ)